Európai uniós jogszabály Chartával konform értelmezése
Az OLAF-jelentésének nyilvánossága
2021. szeptember 1‑i Homoki kontra Európai Bizottság ítélet, T-517/19., ECLI:EU:T:2021:529
Mi történt?
Egy magyar cég, az Elios Zrt. európai uniós források felhasználásával úgy korszerűsítette sok magyarországi település, így többek között Gyál közvilágítását, hogy a települések közterületei gyakorlatilag sötétségbe borultak. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az uniós források felhasználásának szabályszerűsége tárgyában vizsgálatot folytatott, de az elkészült jelentést nem hozta nyilvánosságra. Az Eleven Gyál nevű civil csoport nem akarta annyiban hagyni, hogy semmi nem derült ki a városukat is érintő korrupciógyanús ügy részleteiről, ezért jogi úton kényszerítette ki a jelentés nyilvánosságát. Először az OLAF-ot felügyelő Európai Bizottságtól kérte a jelentés kiadását, ez azonban nem járt eredménnyel, ezért beperelte az Európai Bizottságot az Európai Unió Törvényszékén, és elérte, hogy a Törvényszék megsemmisítse azt a határozatot, ami megtagadta a hozzáférést a vizsgálati jelentéshez.
Hogyan befolyásolta az alapjogi érvelés az ügy kimenetelét?
A luxemburgi székhelyű bíróság korábban szinte minden esetben elfogadta az OLAF-jelentések kiadására vonatkozó kérelmek elutasításául szolgáló azon indokot, hogy a nyilvánosságra hozatal veszélyeztetné az OLAF jövőbeli vizsgálatait. Jelen perben azonban a felperes arra hivatkozott, hogy a jelentések megismerhetőségének korlátozása az Alapjogi Chartában is biztosított információszabadság korlátozását valósítja meg, az alapjogokat korlátozó döntéseket pedig megfelelő módon igazolni szükséges; a hozzáférés korlátozása tehát ilyen igazolás nélkül jogsértő. Az EU Törvényszéke az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelete 4. cikkében foglalt, a nyilvános hozzáférés kivételes megtagadásának korlátait értelmezte úgy, hogy az a Chartával konform legyen. Megállapította, hogy az OLAF elvben hivatkozhat arra az általános vélelemre, hogy az általa kezelt dokumentumokhoz való hozzáférés aláásná a vizsgálatai céljának védelmét, ám ennek az általános vélelemnek határokat kell szabni, mivel ellenkező esetben a nyilvánosság hozzáférése a különböző hatóságok gyorsaságától és szorgalmától függően bizonytalan, jövőbeli és esetleg távoli eseménytől függne. Az OLAF nem hivatkozhatna a vizsgálati tevékenység védelmére, ha ezeket a vizsgálatokat már befejezték. Márpedig itt ez volt a helyzet, nemcsak az OLAF eljárása, de az azt követő magyar vizsgálatok is befejeződtek (a nyomozásokat megszüntették), így a vizsgálatok védelmének célja nem igazolhatta többé a kért dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását. A Törvényszék ezért megsemmisítette a nyilvános hozzáférést megtagadó döntést.
Milyen eljárásban született a döntés?
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 263. cikke alapján egy magánszemély vitatta egy európai uniós jogi aktus (konkrétan egy dokumentumhoz való hozzáférést megtagadó döntés) jogszerűségét, és kérte ennek megsemmisítését.
Hol született a döntés?
Az Európai Unió luxembourgi székhelyű Bíróságának az EUMSZ 263. cikkében említett keresetek tárgyában első fokon hatáskörrel rendelkező Törvényszékén.
Miért releváns az ügyben az Alapjogi Charta?
Az Európai Bizottság, illetve az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), mint az Unió intézményei, szervei és hivatalai, bármely hatáskörük gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani a Chartában foglalt jogokat és betartani az abban foglalt elveket, valamint előmozdítani azok alkalmazását.
Ehhez az oldalhoz oktatóvideók is készültek, ezek megtekinthetőek az alábbi linkeken:
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerzők álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
