Minden gyermeknek joga van a biztonsághoz!

Olyan országban szeretnénk élni, ahol:

1. A gyermekvédelemben dolgozók képesek kimenteni a gyerekeket az őket bántalmazó környezetből egy számukra biztonságos, szeretettel teli közegbe, ha ez szükséges.

A hírek szerint már 3000 gyerek vár a gyermekvédelmi rendszerben arra, hogy elhelyezzék őket, miközben 120 gyermekotthoni csoportot bezártak, mert nincs nevelő, aki vigyázni tudna a gyerekekre. A még épp működő csoportok is kétszeres, háromszoros túltelítettséggel működnek, a kizsigerelt szakemberek gyakran egész műszakokra teljesen egyedül hagyva dolgoznak, folyamatos rettegésben amiatt, hogy mikor történik valamilyen tragédia. Segélykiáltásaikra válasz sem érkezik, aki felemeli a szavát, azt kirúgják, vagy egy megalázó életmódvizsgálattal üldözik el.

Az ellátásra várakozó, traumatizált gyerekek közül is kirívóan súlyos azon csecsemők és kisbabák helyzete, akik már születésük pillanatától ebbe a jogsértő, elhanyagoló, gyakran bántalmazó rendszerbe kerülnek. Kórházi folyosókon, félreeső szobákban várják némán, hogy valaki egy nap egyszer föléjük hajoljon és kézbe vegye őket. Sírni már meg sem tanulnak, hisz senki nem hallja meg őket, a kórház személyzetének nincs lehetősége rá, hogy napi 24 órában gondozza a teljesen egészséges csecsemőket, hiszen nekik a beteg gyerekeket kell orvosi ellátásban részesíteniük.

2. Csak indokolt esetben szakítanak szét családokat 

A kórházakban lévő kisbabák többségét nem a szüleik hagyták el! De még csak nem is bántalmazó családból kiemelt újszülöttek, akik joggal lehetnének elszakítva a szüleiktől. Ők gyakran olyan gyermekek, akikről szüleik nem mondtak le, akiket látogatnak, akikért harcolnak. Sokan közülük valóban nagyon nehéz helyzetből, szegény családokból, munkanélküliséggel vagy lakhatási válsággal küzdő családokból kerülnek ki, de erről nem szüleik, hanem az állami szociálpolitika hiánya tehet. És akik közül rengetegen jogtalanul, értelmetlenül élnek hónapok óta kórházakban, miközben szüleik megtört szívvel harcolnak azért, hogy hazavihessék őket. A TASZ jogsegélyszolgálatához forduló, évi több száz szenvedő szülő történetei azt igazolják, hogy bár több mint 300 baba él kórházakban, elhelyezésre várva, mégis indokolatlanul emelnek ki gyerekeket a családjaikból, szakítják el őket szüleiktől. Zoé szülei december elején fordultak hozzánk azzal, hogy hazavinnék elsőszülött kislányukat, de ezt nem engedi meg nekik a hatóság, mert mindkét szülő enyhe testi fogyatékossággal küzd.  Szerencsére erőteljes fellépésünkre már karácsonyra hazavihették Zoét. Marianna és kisfia nem voltak ilyen szerencsések, ők fél évet vártak értelmetlenül arra, hogy végre elkezdhessék közös életüket, és csak a TASZ jogi fellépésére adták vissza a jogtalanul elszakított kisfiút a szüleinek. A TASZ jogsegélyes tapasztalatai alapján, és a kutatások, ombudsmani vizsgálatok fényében is tudjuk, hogy minden harmadik gyermek pedig kizárólag anyagi okból kerül ki a családjából, noha törvény tiltja, hogy ezért elszakítsák őket szüleiktől.

3. Van elég szakember és nevelőszülő, aki gondoskodna a gyerekekről

Ha elkerülhetetlenné válik, hogy egy gyermeket kiemeljenek a családjából, akkor számára családi jellegű elhelyezést, azaz elsősorban nevelőszülői ellátást kell biztosítani. Ha pedig lemondanak róla a szülei vagy egyéb okból örökbefogadhatóvá válik, akkor a sorsának mielőbbi végleges rendezése, az örökbeadása az elsődleges cél. Minden gyermek joga és alapvető érdeke, hogy ne intézményben, hanem családban nőjön fel. Mára viszont egyértelműen látszik, hogy kritikus a nevelőszülő-hiány, ahhoz is kétezer nevelőszülő hiányzik a rendszerből, hogy legalább a 12 évnél fiatalabb gyerekek családba kerülhessenek, míg a speciális szükségletű gyermekekre egyáltalán nincs nevelőszülő. Ennek oka, hogy megalázóan alacsony fizetésért, gyakran kevés emberi, érzelmi-mentális támogatás mellett kell vállalniuk különösen nehéz sorsú gyermekek nevelését.

4. Egészséges kisbabák nem várnak hónapokig kórházi ágyakban arra, hogy valaki megölelje őket

Ma már szakmai alapvetés, hogy egy újszülött kisbabának az a legfőbb érdeke, hogy születése percétől a szüleivel, leginkább édesanyjával szoros fizikai kapcsolatban legyen, háborítatlanul kapcsolódjon, az ölelésen, érintésen, szoptatáson, mosolyokon keresztül alakíthassák ki azt a kötődést, ami aztán az egész életét meghatározza. Az a gyermek, akitől elveszik a szüleivel való fizikai, érzelmi kötődés lehetőségét, egy életre traumatizálódik, kutatások szerint gyakran személyiségfejlődésére, mentális egészségére is káros hatással van. Éppen ezért egyetlen kisbabát sem szabad kitenni annak, hogy indokolatlanul elválasszák a szüleitől, főleg, ha ez nem azonnali nevelőszülői ellátást jelent, hanem többségében rideg kórházi termeket, érzelmileg sivár környezetet. Hiszen vannak ugyan kórházak, ahol igyekeznek a benne dolgozók a lehető legtöbbet adni a csecsemőknek, de intézményes keretekben, egészségügyi ellátás keretében lehetetlen azt adni a gyermekeknek, amire valójában szükségük van, folyamatos, egyénre szabott szülői gondoskodást, figyelmet.

5. Az állami szervek felelősséget vállalnak a gyermekekért és nem titkolnak el közérdekű adatokat 

Mára már több száz kisbaba él kórházakban, és a számuk egyre csak nő, ugyanis a felelős állami szervek semmi érdemi lépést nem tesznek értük, már két éve tétlenül nézik ezeknek a gyermekeknek a tragédiáját. Sőt, a TASZ folyamatos adatigényléseire mindegyik felelős szerv azt válaszolja, hogy semmi közük a problémához, nincs róla információjuk – miközben nyilvánvalóan birtokában vannak ezeknek az információknak.

Ez a helyzet tarthatatlan. Minden gyermek jogosult a nemzetközi és hazai jogszabályok alapján is azonnal családi elhelyezésbe kerülni. Minden intézményben eltöltött hónap, év felmérhetetlen kárt okoz a fejlődésükben.

Ezért a szövetséges szakmai szervezetekkel, szakemberekkel és a petíciót aláíró polgárokkal közösen követeljük, hogy minden politikai szereplő tegyen a jelenlegi helyzet ellen, és a nyilvánosságban is köteleződjön el a Gyermekjogi Civil Koalíció 40 pontos javaslatcsomagja, illetve az alábbi követeléslista mellett! 

A felelős állami szervek – a minisztérium, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat és a vármegyei kormányhivatalok:

1. Mérjék fel és tegyék nyilvánossá az elhelyezésre váró gyermekek számát, életkorát, jogi státuszát, jelenlegi helyzetét.
2. Intézkedjenek a gyermekek azonnali jogszerű elhelyezéséről, vizsgálják felül a gyermekek helyzetét: a családjuktól indokolatlanul elszakított gyermekek kerüljenek haza, a családjukba nem hazagondozható kisbabák pedig kerüljenek befogadó családi elhelyezésbe, örökbefogadásra vagy nevelőszülői családokba. Ehhez biztosítsák krízistanácsadás lehetőségét és szociális munkások támogatását.
3. Azért, hogy legyen kellő számú, megfelelően képzett nevelőszülő, azonnal intézkedjenek, és biztosítsák az anyagi és szakmai feltételeket a fenntartók számára, hogy képesek legyenek a nevelőszülők anyagi, érzelmi, szakmai támogatására.
4. Azért, hogy ne kerüljenek ki indokolatlanul a családjukból gyermekek, fenyegetés helyett támogassák a gyermekvédelemben dolgozó szakembereket, tegyenek érdemi lépéseket az erkölcsi és anyagi megbecsülésükért. Biztosítsanak krízistanácsadást, több  átmeneti férőhelyet,  bérlakásokat.
5. Amíg nincsenek jogszerűen elhelyezve a kisbabák, azonnal biztosítsák számukra a szakmai szervezetek által régóta felajánlott ellátást, amelyben jóérzésű önkéntesek ringatják, gondozzák az érintett gyermekeket.