A TASZ jogi reform eredményei

A TASZ nem csak jogvédelem, hanem jogi reform területén is aktív, munkánk jelentős részét jogszabálytervezetek véleményezése teszi ki. Jogfejlesztő munkánknak az egyik legfontosabb terepe a Parlament. A tevékenységi köreinkbe tartozó törvényjavaslatokkal kapcsolatban eljuttatjuk álláspontunkat a képviselőkhöz és a nyilvánossághoz. Észrevételeinket gyakran beépítik a törvényekbe.

A TASZ első 9 álláspontjának hatását egy 2000 áprilisában kiadott kötetben összegeztük, most a 2000 óta kiadott álláspontjaink eredményét tesszük közzé.

10. TASZ-álláspont

A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 5. §-nak (2) bekezdéséből, a súlyos válsághelyzet meghatározásából kikerült a magzatra utaló rész, így a lelki, testi vagy szociális válságban lévő nő is hivatkozhat súlyos válsághelyzetre.

Ugyanezen törvény 7. §-nak (2) bekezdésébe, az eredeti törvényjavaslathoz képest bővülten került be azoknak a külföldieknek a köre, akik Magyarországon kérhetik az abortusz végrehajtását. Ugyan ennek a törvénynek a 9. §-ba (7) bekezdés megjelöléssel bekerült, hogy amennyiben a terhesség bűncselekmény következménye, úgy nem kell a nőnek ismételt tanácsadáson megjelenni a terhesség megszakítása előtt.

További megjegyzések az állásponthoz

11. TASZ-álláspont

Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvény 1. §-nak (3) bekezdésében a TASZ pontosítást javasolt, „sérelmezett beavatkozás” helyett „sérelmezett szolgáltatói magatartás” kerüljön a paragrafusba, végül a „sérelmezett magatartás” kifejezés került a törvénybe, ami megfelel a TASZ szándékának.

Valamint a 8. § (2) bekezdésében kimondásra került, hogy a „közvetítői eljárás során a közvetítői tanács köteles biztosítani, hogy a felek egyenlő elbánásban részesüljenek”, ami megfelel a TASZ ez irányú javaslatának.

A TASZ javaslata az volt, hogy a cél meghatározásában (1.§) – a már folyamatban lévő perre utaló – „peren kívüli egyezség” helyett a szolgáltatással összefüggésben keletkezett viták megnyugtató rendezésére, a permegelőzésre, és nem utolsósorban a betegek jogainak gyors és hatékony érvényesítésére kell helyezni a hangsúlyt. A törvény végső szövegéből ugyan nem került ki a „peren kívüli egyezség” kifejezés, de belekerült a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítése mint célkitűzés.

A TASZ egy másik ajánlása az volt a javaslathoz, hogy a beteg olyan társadalmi szervezetet is meghatalmazhasson képviseletével, amely a betegjogok, emberi jogok, illetve a beteg érdekvédelem területén tevékenykedik, illetve az ügyvédi kamaráknál polgári ügyekben kirendelést vállaló ügyvédek közül jogi képviselő kérelemre történő kirendelését biztosítani a mediációt kezdeményező betegek számára. Ebből a 2000. évi CXVI. törvény 6. § (5) bekezdésében annyi valósult meg, hogy „A beteg képviseletére az a társadalmi szervezet jogosult, amely az alapító okiratában foglaltak szerint a betegjogok, az emberi jogok, illetve a betegek érdekvédelmének területén tevékenykedik. A szolgáltatót a szolgáltatókat tömörítő társadalmi, illetve érdek-képviseleti szervezet képviselheti.”

A TASZ egy másik javaslata, hogy a közvetítői névjegyzékben szociológusi, szociálpolitikai, pszichológusi végzettséggel rendelkező közvetítők is szerepelhessenek. Ez a törvényszövegben részben kapott helyett: az 5.§ (1) bekezdése szerint közvetítő az lehet, aki jogi, orvosi vagy egyéb felsőfokú egészségügyi végzettséggel, továbbá szociológusi vagy klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkezik, legalább 8 éves szakmai gyakorlata van, és a külön jogszabályban meghatározott közvetítői tanfolyamot elvégezte.

Az álláspontban szerepeltek a közvetítőkre és szakértőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok is, amiket a törvény 5. és 9. §-ban találhatunk, de nem építette bele a jogalkotó valamennyi ajánlatot a szövegbe.

„5. § (2) A névjegyzékbe csak cselekvőképes és büntetlen előéletű személy vehető fel. Nem vehető fel a névjegyzékbe a bíró, az ügyész, továbbá az a személy, aki köztisztviselői jogviszonyban áll, a jogviszonya fennállása alatt. (3) Törölni kell a névjegyzékből azt, akit a bíróság jogerősen cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett, vagy szabadságvesztésre ítélt, illetve a foglalkozása gyakorlásától eltiltott.” A szakértőkre a közvetítőkre irányadó kizárási okokat kell alkalmazni azzal, hogy a szakértőnek a felkérés elfogadásakor nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyben érdektelen és nem elfogult.

További megjegyzések az állásponthoz

13. TASZ-álláspont

Az ajánlás az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv módosítására irányuló törvényjavaslatra vonatkozik, amely elfogadásra 2001. évi XV. törvényként került. A TASZ egyik javaslata arra vonatkozik, hogy a gondnokság alá helyezéskor a bíróság azokat az ügycsoportokat határozza meg, amelyekben a cselekvőképességében érintett önállóan nem járhat el, és ne azokat, amelyekben eljárhat. Ennek megfelelően a Ptk. 14.§-nak (5) bekezdését a törvény így módosította: „Ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozza.”

A TASZ kifogásolta, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy a hozzátartozónak a tájékoztatást követően mennyi időn belül kell az eljárást kezdeményeznie, és mikortól illeti meg ez a jog a gyámhatóságot. A törvényalkotó ezt 60 napban állapította meg az elfogadott törvényszöveg szerint (14.§ (3); 15.§ (3)).

Az álláspont kifogásolta, hogy a törvényjavaslat a cselekvőképtelenek esetében csak kivételképpen tartja fent az időszakos felülvizsgálat követelményét. A törvény hatályba léptetett szövege a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezettek esetében is előírja, hogy az erre vonatkozó ítéletben jelöljék a kötelező felülvizsgálat idejét, és hogy éppen a kötelező felülvizsgálat mellőzése a kivételes, orvos szakértő által meghatározott esetben.

A TASZ kifogásolta azt is, hogy a javaslat azon rendelkezése, hogy a bíróság valakit adott ügycsoportban ügyletképesnek tartott ellentétben áll az eredeti javaslat azon szövegével, hogy azon ügycsoport tekintetében is a gyámhatóság jóváhagyása kell a cselekvőképességében érintett érvényes jognyilatkozatához. A 2001. évi XV. törvény úgy módosította a Ptk-t, hogy nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, -16.§ (3) b)- „ha a bíróság ítéletében a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét az (1) bekezdésben meghatározott jognyilatkozatok tekintetében nem korlátozta.”

Egy javaslat arra vonatkozott, hogy az egészségügyi törvénynek a cselekvőképességet érintő részeit át kell dolgozni, erre a 18. TASZ-álláspontnál leírtak vonatkoznak.

A cselekvőképesség hiányának meghatározására a TASZ a következőt javasolta: cselekvőképességet kizáró gondnokság alá az a nagykorú személy helyezhető, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan és túlnyomó mértékben hiányzik. A Ptk 15.§ (4) bekezdését így módosította a törvény: „A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.”

Így a TASZ javaslatának részben felel meg a törvény hatályba léptetett szövege.

Ugyan a TASZ azt indítványozta, hogy az 1952. évi III. törvény 311.§ (4), (5) bekezdése maradjon el, ezt többek között azért is kifogásolta, mert a központosított nyilvántartásból azok is kaphatnak információt, akik csak valószínűsítik jogi érdeküket. Végül egyik bekezdés sem maradt el, viszont a (4) bekezdésben már a jogi érdek igazolása mellett lehet a névjegyzékből felvilágosítást kapni.

További megjegyzések az állásponthoz

14. TASZ-álláspont

Az Alkotmányügyi Bizottság és az Emberi Jogi Bizottság ülésein és a parlamenti vita során is felmerültek olyan kérdések, melyek a TASZ álláspontjában is szerepelnek, de hivatkozás nincsen erre a szövegre.

15. TASZ-álláspont

A TASZ-álláspontnak nem volt látható hatása a törvényjavaslat vitájában.

További megjegyzések az állásponthoz

16. TASZ-álláspont

A TASZ javaslata az volt, hogy a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző csoport tagjai között kapjon helyet pszichiáter, amikor pszichiátriai beteg szakértői vizsgálatát végzik, pszichiáter vagy addiktológus, amikor szenvedélybeteg szakértői vizsgálatát végzik. Ennek megfelelően az 1993. évi III., a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény 113/G. § (2) bekezdésének d, illetve e, pontja az alábbiak szerint egészült ki: „(2) A vizsgálatot a megyei, fővárosi módszertani intézmény végzi, a módszertani intézmény vezetője által felkért szakértő bevonásával. A megyei, fővárosi módszertani intézmény által működtetett vizsgáló csoport tagjai a következő személyek: (�) d) pszichiátriai beteg esetében a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfőorvos vagy az általa javasolt és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt, pszichiátriai betegek ellátásában elismert pszichiáter szakorvos, e) szenvedélybeteg esetén a megyei, fővárosi pszichiátriai szakfőorvos vagy az általa javasolt és a megyei, fővárosi önkormányzat által kijelölt, pszichiátriai betegek ellátásában elismert pszichiáter vagy addiktológus szakorvos”.

További megjegyzések az állásponthoz

17. TASZ-álláspont

Az álláspont nem csupán egyes rendelkezésekkel nem ért egyet, hanem a kormány módosító javaslatainak a szellemiségét is kritizálja, s ezért hangsúlyozza az emberi jogok szerepét a büntetőeljárásban.

További megjegyzések az állásponthoz

18. TASZ-álláspont

A javaslat több, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvény módosításáról szól, 2002. évi LVIII. törvényként került kihirdetésre. A TASZ véleményének egyik része az volt, hogy nem helyes a titoktartási kötelezettség általános szabályai között elhelyezni a gyermekbántalmazással kapcsolatos adatszolgáltatás esetét. A javasolt módosításnak az egészségügyi adatok kezeléséről szóló 1997. évi XLVII. törvénybe kellene kerülnie, mivel ez a törvény nevesíti azokat az eseteket, amikor az egészségügyi dolgozónak adatszolgáltatási kötelezettsége van. Az erre vonatkozó szabályokat a 2002. évi LVIII. törvény ennek megfelelően az 1977. évi XLVII. törvény 24. §-nak (2) illetve (3) bekezdésébe utalta.

A TASZ a kényszerintézkedéssel fenyegetett HIV-szűrések körének meghatározásával kapcsolatban azt javasolta, hogy csak akkor lehessen valakivel szemben kényszerintézkedéssel élni, ha az illető állapota vagy magatartása más személyeket közvetlenül veszélyeztet. Az ilyen jellegű, jogkorlátozó intézkedést csak szigorú eljárási garanciák mellett lehessen foganatosítani. A TASZ kifogásolta még azt is, hogy a javaslat nem nevezi meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek szűrésére, kezelésére szabályokat határoz meg a törvény, a javaslat az volt, hogy ezek a szabályok a HIV vonatkozásában kerüljenek kidolgozásra. A 2002. évi LVIII. törvény által az egészségügyről szóló törvény 49. §-ba beiktatott (4) bekezdés már ennek megfelelően kötelező HIV-szűrésről beszél. Valamint a javaslatban eredetileg szereplő pontok helyett a következő, átgondoltabb rendelkezéseket tartalmazza a kihirdetett törvény: (1997. évi CLIV. tv. 59. §)
„(4) Az egészségügyi hatóság külön rendelkezése nélkül is HIV ellenanyag vizsgálatnak köteles magát alávetni, illetve ilyen célú vizsgálatot a levett vizsgálati anyagból eltűrni
a) az a személy, aki foglalkozása, önkéntes munkavégzése keretében, vagy jövedelemszerző tevékenysége során saját vére vagy váladéka útján a vírust más személynek továbbadhatja, illetve más személyek vérével és váladékával fertőződhet,
b) a véradásra donorként jelentkező, és a véradásban való részvételre alkalmas személy,
c) saját anyatejet más számára adományozó nő,
d) a szerv-, szövetátültetés céljából – élő személyből vagy halottból – eltávolított szervet, szövetet adományozó vagy a kivétel ellen életében tiltakozó nyilatkozatot nem tett személy,
e) nemi erkölcs elleni bűncselekmény, kábítószerrel való visszaélés, illetve személy elleni erőszakkal, vagy személyi sérülés okozásával elkövetett bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, illetve vádolt olyan személy, aki az elkövetés során a fertőződést átadhatta vagy fertőződhetett, továbbá az ilyen bűncselekmény sértettje, amennyiben a fertőződés kockázata fennáll,
f) az e) pontban meghatározottakon kívül az a személy, akinek vizsgálatát a bíróság a fertőzés lehetőségének tisztázása érdekében elrendelte.”

19. TASZ-álláspont

Ez az álláspont a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslathoz fűződik.

A TASZ egyik javaslata az volt, hogy olyan jogszabályi környezetet állítson helyre a módosítás, amely a bírák lehetőségeit nem korlátozza indokolatlanul a büntetéskiszabás során: eltörli a büntetés-kiszabási középmértéket, és az enyhítő szakasz alkalmazását nem köti olyan feltételekhez, melyek mellett csak kivételes esetben lehet eltérni a különös részi tényállásban meghatározott büntetési tételkerettől. Ennek az eredeti és az elfogadott módosító törvény eleget tesz, mikor elhagyja az 1978. évi IV. törvény 83. §-nak (2)-(4) bekezdését.

A TASZ már korábban is kifogásolta, hogy a fogyasztás mint önálló elkövetési magatartás szerepel a visszaélés kábítószerrel tényállásban. Ennek megfelelően a törvényjavaslatban, és a módosított Btk.-ban sem szerepel a fogyasztás önálló elkövetési magatartásként. (282. § (1))

További megjegyzések az állásponthoz

20. TASZ-álláspont

Ez az álláspont a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítását célozza. A TASZ egyik javaslata a törvény 2. számú mellékletének 7. pontjára vonatkozott, az ajánlásnak megfelelően elmaradt a 7. pont értelmetlen első mondata, és a törvényszöveg ez lett:

„7. Önkéntes adatszolgáltatás esetén a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt is tájékoztatni kell arról, hogy az adatszolgáltatásban való részvétel nem kötelező. Kiskorú tanulónak az önkéntes adatszolgáltatásba történő bevonásához be kell szerezni a szülő engedélyét.”

További megjegyzések az állásponthoz

22. TASZ-álláspont

Az álláspont célja az volt, hogy a képviselők ne szavazzák meg a módosító javaslatot. Ez majdnem sikerült is, hiszen az igenek csak néggyel több voksot kaptak.

További megjegyzések az állásponthoz

23. TASZ-álláspont

Ez az álláspont egy alkotmánybírósági határozat (22/2004. (VI. 19.)) révén született, ebben azt találta alkotmányellenesnek a testület, hogy az 1998. évi IV. törvény nem rendelkezik a személyi és vagyonőrök titoktartási kötelezettségéről és az adatkezelési szabályokról. Majd az Országgyűlés 2005. május 2-án elfogadta az állásponttal érintett törvényjavaslatot, azonban ezt Mádl Ferenc, köztársasági elnök előzetes normakontrollra elküldte az Alkotmánybírósághoz. Az AB a 36/2005. (X. 5.) határozatában az elfogadott törvénynek újabb rendelkezéseit találta alkotmányellenesnek. Végül a módosítások után 2005. december 31-én hirdették ki a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvényt.

A TASZ egyik javaslata az volt, hogy a személyi- és vagyonőri, valamint a magánnyomozói (továbbiakban: vagyonőri) működési engedélyek és igazolványok ne határozatlan ideig legyenek érvényesek. A 2005. évi CXXXIII. törvény 7. § a következő rendelkezést tartalmazza: „A működési engedély és az igazolvány öt évig érvényes, érvényességük alkalmanként további öt évre meghosszabbítható, ha a kiadás feltételei – azok ismételt vizsgálata alapján – fennállnak”. A TASZ javasolta még, hogy a vagyonőr titoktartási kötelezettsége legyen független a szerződéses jogviszony fennállásától, a kihirdetett törvény 22. §-ban az szerepel, hogy a vagyonőrt titoktartási kötelezettsége a működése alatt és „annak megszűnését követő időszakban is minden olyan tényt, adatot illetően, amelyről a szerződés teljesítése során szerzett tudomást”. Ugyanezen paragrafus kapcsán javasoltuk, hogy ne csak a törvény, illetve a saját adatait érintően a megbízó adhasson felmentést a vagyonőrnek titoktartási kötelezettség alól, hanem saját titkai tekintetében bármely érintett is megtehesse ezt. A 22. § (2) ennek megfelelően így szól: „Törvény, valamint -saját adatait érintően- a megbízó és az érintett a titoktartási kötelezettség alól felmentést adhat”.

A javaslataink között szerepelt még, hogy pontosítsák a 23. § (1) bekezdést. Ennek megfelelően a kihirdetett törvény 23. § (1) így szól: „A személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói feladatokat ellátó személy a szerződés teljesítése során tudomására jutott és rögzített személyes adatokat a szerződés szerint csak olyan felhasználási célból kezelhet, amely törvényben védett érdek biztosítására szolgál, illetve csak olyan módon kezelhet, amely e célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges mértékű és az információs önrendelkezési jog e cél elérésével arányos korlátozásával jár”.

Javasoltuk még, hogy a 28. § (2) bekezdését, amely arról szól, hogy a vagyonőrnek a közönség számára nyilvános magánterület őrzésekor miről köteles ismertetést elhelyezni, egészítsék ki az adatvédelmi törvénynek megfelelően. Tehát az érintettet tájékoztassák az adatkezelés jogalapjáról és arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat. A 28. § (2) bekezdés d) pontja a következő szöveggel lépett hatályba: „az elektronikus biztonságtechnikai rendszer által folytatott megfigyelés, valamint a rendszer által rögzített, személyes adatokat tartalmazó kép- és hangfelvétel készítésének, tárolásának céljáról, az adatkezelés jogalapjáról, a felvétel tárolásának helyéről, a tárolás időtartamáról, a rendszert alkalmazó (üzemeltető) személyéről, az adatok megismerésére jogosult személyek köréről, továbbá a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek (a továbbiakban: Avtv.) az érintettek jogaira és érvényesítésük rendjére vonatkozó rendelkezéseiről”.

A TASZ egyik javaslata volt, hogy a javaslat 29. § (1) bekezdéséből maradjon el a „vagyonőrzési feladatot ellátó és más” fordulatból az „és más” kifejezés. A kihirdetett törvényben már ennek megfelelően szerepel a paragrafus: „A 26-28. §-okban szabályozott intézkedések végrehajtása során a vagyonőrzési feladatot ellátó személynek biztosítania kell, hogy az érintett személy személyes adatait, így különösen magántitkait és magánéletének körülményeit illetéktelen személy tudomására jutásától megóvja”. Javasoltuk még, hogy mivel a vagyonőr a törvényben szabályozott helyzetekben adatkezelőnek minősül, ezt fontos tisztázni és ennek megfelelő kifejezéseket használni. A 30. § ennek megfelelően így hangzik: „A vagyonőrzési feladatokat ellátó személy az elektronikus megfigyelőrendszer működése útján kép-, hang-, valamint kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a szerződésből fakadó kötelezettségei teljesítése céljából, az Avtv. szerinti adatvédelmi jogok érvényesítése mellett, illetve e törvényben meghatározott korlátozó rendelkezések betartásával készíthet, illetve kezelhet. E tevékenysége során vagyonőrzési feladatokat ellátó személy adatkezelőnek minősül”.

A TASZ javaslatai között szerepelt, hogy a törvényben fontos tisztázni, hogy elektronikus megfigyelőrendszer nem helyezhető el olyan helyen, ahol annak működése az emberi méltóságot sértheti. Valamint kifogásoltuk azt a rendelkezést, hogy a személyes adatok törlése nem kérhető, ez súlyosan sérti az információs önrendelkezési jogot. Ez a rendelkezés kikerült a 30. § (3) bekezdéséből, és bekerült, hogy elektronikus megfigyelőrendszert nem lehet működtetni olyan helyen, ahol ez sértheti az emberi jogokat.
Kifogásolta még a TASZ, hogy a magánnyomozókra vonatkozó szabályok körében, amikor arról rendelkezik a törvény, hogy a magánnyomozó más részére szóló zárt küldemény tartalmát megismerheti az érintett hozzájárulásával, nem derült ki pontosan, hogy ki az érintett. A kihirdetett törvényszöveget pontosították, így abban már a következő szerepel: „a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti”.

A TASZ javaslatai közül három csak részben érvényesül a kihirdetett szövegben. Azt javasoltuk, hogy rögzítsék a törvényben a rendőrségi törvény mintájára, hogy a vagyonőr az intézkedéssel érintett személy kérésére köteles a kamarai igazolványát felmutatni. A hatályos törvényszöveg az lett, hogy a vagyonőr „�az intézkedéssel érintett személy kéréséra köteles a tevékenységére vonatkozó felhatalmazást hitelt érdemlően bizonyítani”. Javasoltuk, hogy a bizonytalan „jogsértő cselekmény” fogalma helyett használja a törvény a bűncselekmény vagy szabálysértés megjelölést. A kihirdetett törvény szövege ezt a megjelölést tartalmazza a 28. § (1) a, pontjában, de a c, pontban visszatér a bizonytalan jogsértő cselekmény fogalomhoz. A TASZ javasolta azt is, hogy abban a paragrafusban, melyben az elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazásának feltételeiről van szó, rögzítse a törvény, hogy fenti feltételek közé kerüljön be a célhoz kötöttség és az alapjogi korlátozásokra irányadó szükségességi-arányossági mérce. A kihirdetett törvény szövegének vonatkozó része így szól: 31. § (1) „e technikai eszközök alkalmazása elengedhetetlenül szükséges mértékű, és az információs önrendelkezési jog aránytalan korlátozásával nem jár”.

További megjegyzések az állásponthoz

24. TASZ-álláspont

Az álláspont a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) módosítására irányuló javaslathoz kapcsolódik. A TASZ egyik ajánlása volt, hogy a törvény 26. §-nak (1) bekezdésében, ami az adatvédelmi biztos egyik legfontosabb jogosultságáról, a dokumentumokba való betekintés jogáról szól. Mivel a biztos a vizsgálat előtt nem rendelkezik tudomással arról, hogy pontosan mely dokumentumokat szükséges megvizsgálnia, így az Avtv.-nek kell biztosítania, hogy minden olyan iratba betekinthessen, amelyre feladata ellátáshoz szüksége lehet. A javaslat a korábbi szabályozást akként módosította volna, hogy a biztos csak azt az adatot ismerhetné meg, amely a vizsgált adatokkal „összefügg” és nem azt, amely „összefügghet”. A két szó felcserélése az adatvédelmi biztos vizsgálati jogkörének megengedhetetlen korlátozását, feladata ellátásnak ellehetetlenítését okozhatja. Végül a törvényszövegbe a következő rendelkezés került:

„26. § (1) Az adatvédelmi biztos a feladatai ellátása során az adatkezelőtől minden olyan kérdésben felvilágosítást kérhet, az összes olyan iratba betekinthet, illetve iratról másolatot kérhet, adatkezelést megismerhet, amely személyes adatokkal, közérdekű adatokkal vagy közérdekből nyilvános adatokkal összefügghet.”

További megjegyzések az állásponthoz

25. TASZ-álláspont

Az álláspont az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény tervezetéhez készült. A TASZ egyik kifogása az volt, hogy a törvénytervezet csak a jogegységi határozatokról és az elvi bírósági határozatokról rendelkezik, holott az 1997. évi LXVI. törvény 105. §-a akként rendelkezik, hogy „az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók.” A hatályos törvény szövegébe így a következő rendelkezés került összhangban a TASZ javaslatával: 2005. évi XC. törvény 17. § „(4) A gyűjteményben közzé kell tenni a jogegységi határozatokat, az elvi bírósági határozatokat, kollégiumi véleményeket, elvi döntéseket és kollégiumi állásfoglalásokat.”

A TASZ egy másik javaslata a törvény mellékletének 2. pontjára vonatkozott. A tevékenységre, működésre vonatkozó adatok 1. pontja alatt szükséges lenne azt pontosítani, hogy a közfeladatot ellátó szerv feladatát, hatáskörét és alaptevékenységét meghatározó jogszabályok, állami irányítás egyéb jogi eszközei közül csupán az alapvető jogszabályok, és az alapvető állami irányítás egyéb jogi eszközeit teszik közzé, vagy pedig a szervre vonatkozó alapvető jogszabályokat, és az állami irányítás egyéb jogi eszközei közül az összest. A TASZ álláspontja szerint az adott szerv képes leginkább összeszedni a tevékenységére vonatkozó valamennyi jogszabályt és az állami irányítás egyéb jogi eszközeit. A hatályos törvény melléklete a következő rendelkezést tartalmazza ezen szervek adatközlési kötelezettségére nézve: „A közfeladatot ellátó szerv feladatát, hatáskörét és alaptevékenységét meghatározó, a szervre vonatkozó alapvető jogszabályok, állami irányítás egyéb jogi eszközei, valamint a szervezeti és működési szabályzat vagy ügyrend hatályos és teljes szövege”. Ez a javaslatnak részben felel meg.

További megjegyzések az állásponthoz

26. TASZ-álláspont

Az álláspont több egészségügyi tárgyú törvény tervezett módosítását érintette. A TASZ egyik javaslata a társadalmi vitát is kiváltó egyedülálló nők mesterséges megtermékenyítésben való részvételi lehetőségére vonatkozott. A TASZ mind a meddő, mind a nem meddő egyedülállók esetében szeretett volna törvénymódosítást elérni, szövegszerű javaslatot azonban csak a meddő egyedülállókra nézve tartalmazott az Álláspont. E szerint egyedülálló nő akkor is részt vehessen a reprodukciós eljárásban, ha a nő meddő, vagy ha egészségi állapota (várható meddősége) folytán a terhesség halogatása előreláthatóan azt eredményezné, hogy gyermeket természetes úton már nagy valószínűséggel nem vállalhatna. A Kormány zárószavazás előtt benyújtott módosító javaslata következtében a miénkhez hasonló szöveg került az 1997. évi CLIV. Az egészségügyről szóló törvény 167. § (4) bekezdésébe 2006. július 1-jei hatállyal: „(4) Egyedülálló nő esetében a reprodukciós eljárás akkor végezhető el, amennyiben a nő életkora vagy egészségi állapota (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhat. A reprodukciós eljárás megkezdésére, a tájékoztatásra, a beleegyező nyilatkozatra e fejezet rendelkezései megfelelően irányadók�”

A TASZ javasolta azt is, hogy állítsa vissza a törvényjavaslat az állam kártalanítási felelősségét a kötelező védőoltások szövődményei és a vizsgálati készítmények klinikai tesztelése kapcsán felmerülő szövődmények vonatkozásában. Az egészségügyről szóló törvény 58.§ ennek megfelelően egy (7)-es bekezdéssel bővült: „Ha a védőoltásra kötelezett személy a védőoltás adásával összefüggésben súlyos egészségkárosodást szenved, megrokkan, vagy meghal, őt, illetve általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.”

Javasoltuk még azt is, hogy a HIV szűrés anonimitásának biztosítása érdekében kerüljön ki az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 15. § (2) bekezdéséből a HIV fertőzés és az AIDS betegség. A javaslatunkkal összhangban a törvényjavaslat a fenti törvény 15. §-t a következőképpen módosította: „(2) Az 1. számú mellékletben nem szereplő fertőző, illetve az 1. számú melléklet B) pontjában felsorolt betegségek előfordulása esetén a betegellátó személyazonosító adatok nélkül csak az egészségügyi adatokat jelentheti az ÁNTSZ – (1) bekezdés szerint illetékes – intézetének. Az ÁNTSZ városi intézete közegészségügyi vagy járványügyi közérdekre hivatkozva – az anonim szűrővizsgálat keretében vizsgált HIV fertőzött és AIDS beteg kivételével – kérheti az érintett személyazonosító adatait”.

További megjegyzések az állásponthoz

Az összefoglalót készítette: Hüttl Tivadar és Kapronczay Stefánia.