A bíróságokon sem kapnak segítséget a jogaiktól megfosztott, fogyatékossággal élő emberek

Hiába változott a szabályozás, a bírók szinte automatikusan gondnokság alá helyezik azt, akinél mentális betegséget állapítanak meg. Pedig az ilyen súlyos döntéseket érdemben kellene felülvizsgálni, és a jogkorlátozás helyett arra is lehetőség lenne, hogy az érintettek segítséget kapjanak saját döntéseikhez.

Néhány éve még könnyen előfordulhatott, hogy egész életére jogfosztottá vált az, akit cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyeztek, mert soha többé nem volt kötelező felülvizsgálni, hogy változott-e állapotuk, helyzetük, képességeik és körülményeik. A fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény azonban kimondta, hogy nemhogy a felülvizsgálat elmaradása, de már magában a cselekvőképességet kizáró gondnokság lehetősége is súlyosan sérti az érintettek jogait.

2014 óta minden ilyen súlyú döntést kötelező rendszeresen felülvizsgálni az új Polgári Törvénykönyvnek köszönhetően, és a korábban kizáró gondnokság alá került emberek helyzetét is felül kellett vizsgálniuk a bíróságoknak 2014 és 2018 között. 2019-ben döntöttünk úgy, hogy utánajárunk, milyen eredménnyel zárultak a felülvizsgálatok, hoztak-e változást a gondnokság alá helyezett emberek életében.

A gondnokság alá helyezett, fogyatékossággal élő emberek a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai közé tartoznak, saját érdekeiket kevésbé tudják érvényesíteni. Ezért fontos, hogy végre azok helyzetét is felülvizsgálják, akiknél erre soha nem került sor. Az elmúlt másfél évben közel hatvan közérdekűadat-igénylést nyújtottunk be a megyei és fővárosi kormányhivatalokhoz – a megismert adatokból az alábbi következtetéseket vontuk le:

  • Az érintettek egyötödének esetében a felülvizsgálat a törvényben rögzített határidőn túl indult meg, vagy még egyáltalán el sem kezdődött.

  • A kötelező felülvizsgálat csak kevesek helyzetén változtatott – az adatot szolgáltató megyékben 80-90 százalék azok aránya, akik cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságban maradtak.

  • A bíróságokon futószalag-szerűen, formálisan zajlanak ezek az eljárások, tényleges, tartalmi felülvizsgálat csak nagyon kevés esetben történik. A mentális betegség megállapítására a bírói gyakorlat szinte automatikusan gondnokság alá helyezéssel reagál, a bírók elenyésző számban élnek az új Ptk. hatálybalépésével megjelent jogintézménnyel, ami a cselekvőképességük megőrzése mellett támogatott döntéshozatalt biztosít az érintettek számára. Ez nemcsak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény előírásaival megy szembe, de a Polgári Törvénykönyvben foglalt fokozatosság elvéből fakadó elvárásokkal is.

A támogatott döntéshozatal az érintettek jogait nem korlátozó alternatívát kínál a gondnokság alá helyezéssel szemben: támogatást és segítséget nyújt a döntéshozatal során, miközben védelmet nyújt az egyén számára az ellen, hogy bármely alapjogától szükségtelenül megfosszák. Az új Polgári Törvénykönyvvel bevezetett reform nem hozott tényleges áttörést: a bíróságok fenntartották a korábban teljesen jogfosztott emberek totális jogkorlátozását. Tovább harcolunk azért, hogy a gondnoksági gyakorlat megváltozzon, és a mentális betegséggel élő emberek helyzete ne lehetetlenüljön el.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Kisokos a betegjogokról

Ez egy könnyen érthető kisokos a beteg emberek jogairól.

Az uniós milliárdok nem betonozhatnak be jogsértő helyzeteket

A fogyatékossággal élő emberek és családjaik alig éreznek valamit az őket segítő fejlesztésekből, ezért javaslatokat tettünk a kormánynak és az Európai Bizottságnak, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartva reagáljanak a legsúlyosabb problémákra.

Beengedték a TASZ-t egy fogyatékos otthonba – évek után újra monitoroztunk

A TASZ csapata emberi jogi szempontú monitorozó látogatást tett egy budapesti fogyatékossággal élő személyeket ápoló-gondozó otthonban 2019. májusában. A Hornyák Alapítvány fenntartásában lévő intézmény 21 halmozott fogyatékossággal élő látássérült személy számára nyújt lakhatási és foglalkoztatási szolgáltatást. Az emberi jogi intézmény-monitorozás tapasztalataiból a TASZ jelentést készített, amely megerősíti, hogy maga az intézményi struktúra az, amely a lakók jogainak mindennapi sérelméhez vezet. Az intézményvezető nyitott volt a jelentésben foglalt egyes ajánlások megvalósítására, aminek eredményeképp javulhat a lakók életminősége.