A bíróságokon sem kapnak segítséget a jogaiktól megfosztott, fogyatékossággal élő emberek

Hiába változott a szabályozás, a bírók szinte automatikusan gondnokság alá helyezik azt, akinél mentális betegséget állapítanak meg. Pedig az ilyen súlyos döntéseket érdemben kellene felülvizsgálni, és a jogkorlátozás helyett arra is lehetőség lenne, hogy az érintettek segítséget kapjanak saját döntéseikhez.

Néhány éve még könnyen előfordulhatott, hogy egész életére jogfosztottá vált az, akit cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyeztek, mert soha többé nem volt kötelező felülvizsgálni, hogy változott-e állapotuk, helyzetük, képességeik és körülményeik. A fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény azonban kimondta, hogy nemhogy a felülvizsgálat elmaradása, de már magában a cselekvőképességet kizáró gondnokság lehetősége is súlyosan sérti az érintettek jogait.

2014 óta minden ilyen súlyú döntést kötelező rendszeresen felülvizsgálni az új Polgári Törvénykönyvnek köszönhetően, és a korábban kizáró gondnokság alá került emberek helyzetét is felül kellett vizsgálniuk a bíróságoknak 2014 és 2018 között. 2019-ben döntöttünk úgy, hogy utánajárunk, milyen eredménnyel zárultak a felülvizsgálatok, hoztak-e változást a gondnokság alá helyezett emberek életében.

A gondnokság alá helyezett, fogyatékossággal élő emberek a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai közé tartoznak, saját érdekeiket kevésbé tudják érvényesíteni. Ezért fontos, hogy végre azok helyzetét is felülvizsgálják, akiknél erre soha nem került sor. Az elmúlt másfél évben közel hatvan közérdekűadat-igénylést nyújtottunk be a megyei és fővárosi kormányhivatalokhoz – a megismert adatokból az alábbi következtetéseket vontuk le:

  • Az érintettek egyötödének esetében a felülvizsgálat a törvényben rögzített határidőn túl indult meg, vagy még egyáltalán el sem kezdődött.

  • A kötelező felülvizsgálat csak kevesek helyzetén változtatott – az adatot szolgáltató megyékben 80-90 százalék azok aránya, akik cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokságban maradtak.

  • A bíróságokon futószalag-szerűen, formálisan zajlanak ezek az eljárások, tényleges, tartalmi felülvizsgálat csak nagyon kevés esetben történik. A mentális betegség megállapítására a bírói gyakorlat szinte automatikusan gondnokság alá helyezéssel reagál, a bírók elenyésző számban élnek az új Ptk. hatálybalépésével megjelent jogintézménnyel, ami a cselekvőképességük megőrzése mellett támogatott döntéshozatalt biztosít az érintettek számára. Ez nemcsak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény előírásaival megy szembe, de a Polgári Törvénykönyvben foglalt fokozatosság elvéből fakadó elvárásokkal is.

A támogatott döntéshozatal az érintettek jogait nem korlátozó alternatívát kínál a gondnokság alá helyezéssel szemben: támogatást és segítséget nyújt a döntéshozatal során, miközben védelmet nyújt az egyén számára az ellen, hogy bármely alapjogától szükségtelenül megfosszák. Az új Polgári Törvénykönyvvel bevezetett reform nem hozott tényleges áttörést: a bíróságok fenntartották a korábban teljesen jogfosztott emberek totális jogkorlátozását. Tovább harcolunk azért, hogy a gondnoksági gyakorlat megváltozzon, és a mentális betegséggel élő emberek helyzete ne lehetetlenüljön el.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Szabad napot a családoknak: azonnali beavatkozást sürgetünk az EMMI-nél

2019 nyár elején kampányt és petíciót indítottunk a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesülettel a fogyatékossággal élő, illetve idős, gondozásra szoruló állampolgárok és az őket gondozó családtagok életminőségének javításáért, hiszen megfelelő ellátás híján teljes kiszolgáltatottságban élnek az érintettek, több mint félmillió állampolgár. Szakmai anyagunkban részletesen kifejtettük, hogy az őket támogató szolgáltatásokat este és hétvégén is elérhető, megfelelő szolgáltatássá lehetne bővíteni 60-70 milliárd forintból. A petíciónkat több tucat érintetti szervezet és 12 ezer ember aláírásával adtuk át az Emberi Erőforrások Minisztériumának, de választ nem kaptunk. 2019 karácsonyán már minden országgyűlési képviselőt arra kértünk, hogy az év végi pénzszórás során gondoljon a legkiszolgáltatottabbakra, teremtsen forrást az országgyűlés a támogató szolgáltatások kapacitásbővítésére. Az államtitkár ugyan átvette a petíciót és egy hónapon belüli választ ígért, de arra reakció végül nem érkezett. 2020 tavaszán a Covid-járvány minden addigi szintet felülmúlóan szolgáltatta ki az idős, beteg, gondozásra szoruló embereket és családjaikat, így ismételten a felelős miniszterhez fordultunk partnerszervezeteinkkel, kérve az EMMI-t, hogy a költségvetési törvény újratervezése során legyen prioritás az érintettek és otthongondozó családtagjaik megsegítése. 2020. áprilisi levelünkre nyáron érkezett válasz. Az EMMI szerint nem ők felelősek a szolgáltatás megszervezéséért, hanem az önkormányzatok és egyébként is rendezték a szociális szférában dolgozók bérezését, a továbbiakban is ezért fognak dolgozni. Levelükre az alábbiakkal reagáltunk, jeleztük a felelős minisztériumnak, hogy az önkormányzatok forrás híján nem tudnak szolgáltatást biztosítani, és hogy a szociális dolgozók bérrendezése sem tekinthető rendezettnek, ameddig nettó 130 ezer forint a fizetésük. A fokozódó járványhelyzetre tekintettel azonnali beavatkozást sürgetünk az EMMI-nél.

A kormánynak meg kell mondani, hogy mit tett a fogyatékossággal élő emberekért

Magyarországon 2016. december 31-én 57 039 fogyatákossággal élő ember állt gondnokság alatt a KSH adatai szerint. Ezek az emberek jogi szempontból gyermeknek minősülnek, életük legalapvetőbb kérdéseiben sem hozhatnak döntéseket. A gondnokuk határozza meg, hogy hol és kivel éljenek, hogy mit dolgozhatnak, vagy éppen megszülethet-e a gyermekük attól függően, hogy mely ügyekben állnak gondnokság alatt. Miért baj ez, mit szól ehhez az ENSZ és hogy állunk az alternatívákkal?

(Ország)házi feladat: fogyatékossággal élő gyermekek emberi jogi oktatása az iskolákban - Egy konferencia összefoglalója

Fogyatékossággal élő gyermekek emberi jogi oktatásáról rendezett konferenciát a TASZ 2016. december 8-án az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. A közel 80 fő részvételével zajló eseményen számos hazai civil szervezet képviselője és gyógypedagógus szakember gondolkodott közösen arról, hogy speciális nevelési igényű (SNI) gyermekek miként tanuljanak a jogaikról az iskolában. A konferencia célja egy javaslatcsomag kidolgozása az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára.