A Kúria megvédte a szólás szabadságát

Felmentette a Kúria azt az ügyfelünket, akit az alsóbb fokú bíróságok azért találtak bűnösnek, mert egy közéleti vita során fasisztának nevezte a polgármestert, és ezzel megsértette őt emberi méltóságában. Előremutató, fontos döntés született.

Ügyfelünk, Erneszt Sándor azért keveredett szóváltásba a polgármesterrel, mert a falu első embere úgy adott engedélyt kétszáz fenyőfa kivágására, hogy arról a helyieket nem kérdezte meg. A szóváltás során a polgármester távozásra szólította fel őt, mire ő dühös szidalmazásba kezdett: először a „Maga egy fasiszta!” majd másodpercekkel később a „Rohadt kommunisták!” mondat hagyta el a száját.

Az incidenst követően becsületsértés miatt büntetőper indult Erneszttel szemben a Szombathelyi Járásbíróság előtt, melyben igen meglepő ítélet született: míg a bíró a „rohadt kommunisták” kifejezésben nem talált semmilyen kivetnivalót, addig a fasisztázás miatt bűnösnek mondta ki ügyfelünket, és megrovásban részesítette őt. Reméltük, hogy a fellebbezésünk alapján eljáró Szombathelyi Törvényszék ítélete majd helyre teszi a döntést, és felmenti Ernesztet, de nem így lett.

Ez a két ítélet ijesztő pillanatképet festett a szabadságjogi bíráskodás magyarországi helyzetéről. Ahol kommunistázni szabad, de fasisztázni tilos, ott teljesen kiszámíthatatlan, hogy a bíróságok mikor kelnek a közhatalmat gyakorló személyek méltóságának védelmére olyan polgárokkal szemben, akik hangot mernek adni az államélet szereplőit bíráló véleményüknek. Persze nemcsak a következetlenségük miatt voltak elfogadhatatlanok ezek az ítéletek. Nyilvánvalóan az sem lett volna rendben, ha a bíróságok arra jutnak, hogy rohadt kommunistáknak sem lehet kikiáltani politikusokat.

A Kúriától azt vártuk, hogy juttasson érvényre egy alkotmányos szabályt: azt, hogy a közhatalmat gyakorló személyeknek és a közszereplő politikusoknak tűrniük kell a kritikát. Akkor is, ha az adott kritika - annak tartalma vagy megfogalmazása miatt - durva, túlzó, bántó. Ez mindaddig így van, amíg a kritika közéleti tevékenységükkel és nem magánéletükkel függ össze. Ha a jog a közhatalmat megtestesítő személyek becsületének ennél szélesebb védelmet nyújtana, az alapjaiban fenyegetné a közéleti viták szabadságát. Örömteli, hogy kimondhatjuk: a Kúria ítélete folytán - amely valamennyi bíróságnak irányt mutat - ez a veszély most kevésbé fenyeget.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Ilyen az, amikor a rendőrség a szólásszabadságot védi


Nem olyan régen számoltunk be arról, hogy a jászberényi ügyészség megszüntette a nyomozást az ügyfelünkkel szemben, aki a nyilvánosság előtt korrupt állatnak nevezte a falujának polgármesterét. Most ismét jó hírünk van, a kisvárdai rendőrségről már nem is került az ügyészséghez az az ügy, amelyben az ügyfelünk a záhonyi vámosok gazdagodását firtatja.

Első fokon nyert a szólásszabadság

Tóta W. Árpád 2013 elején részletgazdag publicisztikában kritizálta Zsiga Marcell miskolci alpolgármester vagyonosodását és az őt segítő politikai rendszert. A politikus azt gondolta helyes válaszlépésnek, hogy büntetőeljárást kezdeményez a publicista ellen. Rágalmazással vádolta a szerzőt és felfüggesztett fogházbüntetést kért rá büntetésként.

A strasbourgi bírósághoz fordultunk, mert a sajtó nem tudósíthatott a menekülttáborokról

A menekültválság Magyarországot is elérő hulláma idején a menekülttáborok életéből, az ott uralkodó körülményekből csak azt láthattuk, amit a Kormány látni engedett; azt már nem, amit a sajtó megmutatott volna. Mivel a magyar bíróságok tehetetlennek bizonyultak a sajtószabadság korlátozásával szemben, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultunk.