A rendőrségnek a hatalom érdekei helyett a jogot kéne szolgálnia a Városligetben

Mindenki emlékezhet a tiltakozók, az építőcég emberei és a rendőrség közötti pattanásig feszült, olykor erőszakba is torkolló tumultuózus jelenetekre, melyek során a rendőrség – a közhatalmat gyakorló állam – a tüntető polgárok alapvető jogaival szemben a cég érdekeit védte. A rendőrség évek óta folytatott gyakorlatáról a bíróság többször is kimondta, hogy jogellenes, mert sérti a tiltakozás alkotmányos jogát (lásd itt és itt). A békés gyülekezés és tiltakozás alkotmányos jogát azonban nemcsak az sérti, ha egy tüntetést a rendőrség jogellenesen megtilt vagy feloszlat, tüntetőket kriminalizál. Sérti az is, ha egy törvényes tüntetés megfelelő biztosítását a rendőrség elmulasztja, és lehetővé teszi vagy nem gátolja meg, hogy mások a tüntetőket bántalmazzák vagy más módon akadályozzák politikai szabadságjogaik szabad gyakorlását. A legutóbbi városligeti események alapján azonban nem úgy tűnik, mintha a rendőrség levonná a bírósági ítéletekből a helyes következtetést és komolyan venné alkotmányos jogvédelmi kötelességét.

Bár a városligeti konfliktus – változó intenzitással – évek óta tart, biztonsági emberek számos alkalommal léptek fel a tüntetők ellen erőszakosan és/vagy önkényesen. Ilyen helyzetbe jogos elvárás, hogy a rendőrség különös gondossággal járjon el minden ligetvédő-tiltakozás biztosítása során. Akárcsak egy olyan jelentős kormányzati beruházás esetében, mint a Liget-projekt, az ellenérdekelt polgárok folyamatos tiltakozása mellett, szintén nem volna eleve ésszerűtlen elvárás, hogy a rendőrség különös gondossággal ügyeljen arra, hogy az építkezések ne sértsék mások alapjogait.

Idén április 25-én az 56-osok terén lévő emlékműnél ismét nyílt, erőszakos elnyomást kellett elszenvedniük a törvényesen tiltakozó tüntetőknek. A Műcsarnok felőli építési terület bejárata előtt a ligetvédők bejelentett és a rendőrség által meg nem tiltott, tehát jogszerű tüntetést tartottak a területen tervezett faátültetések ellen. A tüntetést biztosító rendőrség azonban pont akkor vonult le a rendezvény helyszínének környezetéből, amikor megérkezett kb. 30 biztonsági őr a Valton Security részéről. A biztonsági cég emberei felszólították a tüntetőket, hogy hagyják el a helyszínt, majd több tüntetőt bántalmaztak, lökdöstek, megütöttek, volt, akit fojtogattak, és összetörték a telefont, amivel a tüntetés szervezője az eseményeket dokumentálta. A szervező és a tüntetők hiába kérték telefonon is, segélykiáltásokkal is a rendőrség segítségét a rendezvény biztosításában. A rendőrség csak az erőszak elszabadulása után tért vissza, azaz sem a törvényes tiltakozás biztosítását, sem a tüntetők testi épségének védelmét, tehát alapvető feladatait nem látta el megfelelően.

Augusztus 27-én pedig az építőcég a Zene Háza építése okán elkezdte az építési terület körbekerítését. Annak ellenére, hogy a területen törvény által védett, egy hónapokkal ezelőtt bejelentett, meghosszabbított és tudomásul vett, valamint egy szintén bejelentett és meg nem tiltott rendezvény is zajlik. A konfliktus hamar kialakult, és a rendőrséget mind a cég, mind a tüntetésszervezők értesítették. A rendőrség ugyan megjelent, és ugyan a tiltakozást nem oszlatta fel, a terület teljes kiürítésének lehetőségét átengedte a cégnek és a biztonsági személyzetnek. A biztonsági szolgálat emberei a cég és az építés vezetőjének utasítására a tervezett építkezés állítólagos területéről a bent tartózkodó tüntetőket a kerítésen kívülre is rakták – nemcsak szép szóval, hanem erővel. „Állítólagos” területről azért beszélhetünk, mert a cég képviselője a helyszínen nem akarta igazolni sem a terület használatának jogát, sem az építkezés engedély szerinti területének terjedelmét. A lényeg azonban az, hogy a rendőrség megtagadta a tüntetők alapjogainak bárminemű védelmét, és hagyta, hogy mindenben a biztonsági emberek intézkedjenek. Ez még akkor is súlyos megtagadása a rendőrség alkotmányos kötelezettségének, ha nem vitatjuk a területhasználati és az építési engedély szabályosságát.

Amennyiben mind az építkezés, mind a tüntetés jogszerűen zajlik, egyedül a rendőrséggel állnak jogviszonyban a cég is, a tüntetők is. A rendőrségnek kell számon kérnie azt, hogy az építési terület körbekerítése véletlenül se terjedjen túl azon a területen, amin a cég szabályosan építkezhet, és biztosítania azt, hogy tüntetés közterületen folyjon, ott azonban ne háborgathassa senki. A törvény nemcsak az építkezési vállalkozót védi, hanem a tüntetés szervezőjének kérésére – mely kérés többször is elhangzott a ligetvédők részéről – közre kell működnie a tüntetés rendjének fenntartásában is. Azokat a tüntetőket, akik építési területen tartózkodnak, erővel csak végső soron, addig pedig szép szóval kell távozásra bírnia. Ebbe természetesen minden további nélkül bele kellene tartoznia annak, hogy a rendőrség kötelezi a cég képviselőjét jogosultságának helyszíni igazolására, mint ahogy annak is, hogy figyelmezteti a feleket a gyülekezési törvény kártérítési szabályaira. Az viszont sehogyan sem fér bele, hogy szakszerű egyeztetés nélkül átadja a területet a cégnek és hagyja, hogy a biztonsági emberek önkényes testi kényszert alkalmazzanak erőszakmentesen tiltakozó polgárokkal szemben, és ne lépjen fel az ilyen erőszak ellen.

Nem így kell a rendőrségnek a szabályokat betartatnia. A jog éppen elég eligazítást ad az olyan konfliktusos helyzetekre, amikor magánjogok és alapjogok ütköznek, hogy a jogalkalmazó rendőrség helyesen járjon el, különösen egy évek óta rendre felmerülő helyzetben. Az alaptörvényben is lefektetett kötelezettség, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. Ez mind az Alkotmánybíróság, mind a hazai felsőbíróságok, mind az Emberi Jogok Európai Bíróságának töretlen gyakorlata szerint nem pusztán tartózkodási kötelezettséget jelent az alapjog, jelen esetben a gyülekezési jog gyakorlásába való indokolatlan beavatkozástól. Ezen jóval túlmenően az állam részéről pozitív, tevőleges kötelezettséget is magában foglal az alapjog-gyakorlást lehetővé tevő feltételek biztosítására. E kötelezettségét teljesíti a rendőrség akkor, amikor egy felvonulás közlekedési biztosításáról gondoskodik, és ezt kellene teljesítenie azzal is, hogy biztosítja a szükséges személyi állomány rendelkezésre állását a helyszínen, hogy külső szereplők ténylegesen se akadályozhassák – különösen erőszakosan – a békés tiltakozást. Az önkényes vagy túlzott erőszak alkalmazásától az államnak egyébként is meg kell védenie minden polgárt – azokat a bátor állampolgárokat pedig különösen, akik nyilvánosan emelnek szót közügyekben.

A rendőrég magatartásának tendenciózussága kevés kétséget hagy afelől, hogy a gondatlan felkészületlenségnél többről van szó: az írott jog és a bíróságok joggyakorlatának szándékos megsértéséről. A rendőrség a Városligetben a kezdetektől elfogultan intézkedik a cég javára és a békés alapjoggyakorlás rovására és jogerős ítéletek ellenére sem tesz kísérletet e gyakorlatának kiegyensúlyozására. Ezzel párhuzamosan szaporodnak azok az esetek, amikor nem a rendőrség, hanem civil biztonsági szolgák kétséges jogalapokon lépnek fel erőszakosan erőszakmentes tüntetőkkel szemben. A tüntetőkkel szembeni fellépés lehetőségének átengedésével a rendőrség úgy tud kibújni alkotmányos kötelezettségei teljesítése alól, hogy nem kell viselnie ennek előrelátható jogkövetkezményeit (oszlatási pereket, panaszeljárásokat), mert a balhét más viszi el. A helyzet ugyanis az, hogy míg a rendőrség eljárását és felelősségét – különösen az alapjogok gyakorlása körében – tüzetesen szabályozza a törvény, és többféle jogorvoslati lehetőség is rendelkezésre áll, addig a civil biztonsági szolgálatok eljárása, felelőssége, és a fellépésükkel szembeni jogorvoslat lehetősége sokkal szegényesebb és korlátozottabb. A rendőrség szempontjából ez persze kényelmes – a törvény és a jog tiszteletétől azonban távol áll.