A strasbourgi bírósághoz fordultunk, mert a sajtó nem tudósíthatott a menekülttáborokról

A menekültválság Magyarországot is elérő hulláma idején a menekülttáborok életéből, az ott uralkodó körülményekből csak azt láthattuk, amit a Kormány látni engedett; azt már nem, amit a sajtó megmutatott volna. Mivel a magyar bíróságok tehetetlennek bizonyultak a sajtószabadság korlátozásával szemben, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultunk.

Ahogy arról 2015 nyarán már beszámoltunk: hiába próbált a sajtó több munkatársa is bebocsátást nyerni a menedékjogért folyamodókat befogadó állomások területére, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) minden tudósítótól megtagadta a belépéshez szükséges engedélyt. Egy kivételt azonban mégis tett a BÁH: miközben az újságírók és a fotóriporterek mind kívül rekedtek a táborkerítéseken, a Kormánynak megadatott az a kiváltságos helyzet, hogy saját szemszögéből videofelvételeket és riportot készítsen a tábori körülményekről, majd azt saját médiacsatornáján eljuttassa a közvéleményhez.

Az EJEB előtt képviselt ügyfelünk, Szurovecz Illés, az abcug.hu újságírója. Azon riporterek egyike, akik sohasem tudósíthattak a helyszínen. A BÁH által megjelölt indok szerint azért nem, mert a táborlakók magánszférájának és biztonságának védelme csak a sajtó teljes kitiltásával biztosítható.

Azt az EJEB-nek címzett beadványunk is elismeri, hogy a BÁH köteles az általa fenntartott szálláshelyeken külön intézkedésekkel védeni a táborlakók magánszféráját és biztonságát. A hazájukat félelmükben elhagyni kényszerülőknek, míg új otthonra nem lelnek, nincs hova visszahúzódniuk mások figyelme elől. A táborlakók magánszférája ráadásul ki van szolgáltatva a hatóságok arra vonatkozó döntésének, hogy mekkora mozgásteret kap a sajtó a táborélettel összefüggő tudósításra.

Vitatja azonban indítványunk azt, hogy a menekültek magánszférája és biztonsága csak úgy védhető meg, hogy a BÁH teljesen elzárja az újságírókat a menekülttáboroktól. Érvelésünk szerint a magánszférához való jog még a sérülékeny, kiszolgáltatott személyek esetében sem elegendő hivatkozási alap arra, hogy a hatóság teljesen elzárja a nyilvánosság figyelme elől az olyan közhatalmi cselekvéseket, amelyek átláthatóságához kiemelkedő érdek fűződik egy demokráciában. Mi több, jelen esetben éppen hogy a táborlakók elesett, a hatóságoknak nagymértékben kiszolgáltatott helyzete alapozza csak meg igazán azt, hogy a befogadó állomás működtetése a polgárok vigyázó tekintete mellett történjen. A Kormány harsány menekültellenes bevándorlás-politikájára figyelemmel a menekülttáborok működtetése a közhatalom-gyakorlás lényeges, fokozott civil kontrollt igénylő mozzanata. Ennek kapcsán indítványunkban felhívjuk az EJEB figyelmét arra, hogy egyes uniós tagállamok (Svédország és Ausztria) bíróságai ma már megtiltják, hogy a Magyarországon keresztül érkező, hazánkban regisztrált menedékkérőket a hatóságok visszafordítsák Magyarországra, mivel megítélésük szerint hazánkban fennáll az embertelen, megalázó bánásmód veszélye miatt.

Beadványunk rámutat: a magyar jogrend számos, a sajtóra kötelező erejű előírást tartalmaz, amely keretek közé szorítja a sajtótudósítást (a Polgári Törvénykönyv személyiségi jogi fejezete; az információs önrendelkezési jogot szabályozó törvény). Mind e mellett a BÁH maga is hozhatott volna olyan döntéseket, amelyek a táborban élők jogainak tiszteletben tartása mellett lehetővé teszik a sajtó tájékoztatási feladatának ellátását. Létrehozhatott volna speciális, a tábor területén történő tudósítás kereteit megteremtő etikai kódexet, melynek elfogadásától teszi függővé a tábor területére való belépést. Ennél szigorúbb, de indokolható lehet egy olyan előírás, miszerint a tábor területéről csak úgy tudósíthat újságíró, ha a hatóság alkalmazásában álló szakember folyamatos jelenlétében végzi a munkáját. Ilyen vagy ehhez hasonló garanciarendszert azonban meg sem kísérelt kialakítani a BÁH.

A Kormány exkluzív tudósítási jogát illetően beadványunk kifejti: egy demokratikus társadalomban védhetetlen az a jogkorlátozási konstrukció, amelyben a Kormány maga jogot formálhat arra, hogy az általa működtetett intézményekről a saját szempontjai szerint kiválasztott szemszögből tájékoztassa a közvéleményt, a sokszínű sajtó képviselői viszont egyáltalán nem, vagy csak a Kormány önkényes döntésének függvényében kaphatnak erre felhatalmazást. Demokráciában semmilyen érv nem indokolhatja azt, hogy a Kormány közügyet érintő kérdésekben, cenzorként fellépve, információs és véleménymonopóliumot tartson fenn. Ilyen körülmények között lehetetlen a közvélemény kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatása, így az is, hogy a polgárok megalapozottan vehessenek részt a közéleti, politikai viták eldöntésében.

A beadvány ITT elérhető.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Az új Országgyűlés első jogalkotási kezdeményezéseiről

A TASZ aggodalommal figyeli az Országgyűlés első rendes ülésnapján benyújtott jogalkotási javaslatokat. A kormányzati rendszer kialakításához szükséges módosítások mindig is részét képezték egy új ciklus kezdetének - ebben nem látunk kivetni valót. Ugyanakkor a Fidesz-KDNP első javaslatai ezen jóval túlmutatnak. Az Országgyűlés létszámának és a kisebbségek országgyűlési képviseletének Alkotmányba írásától az új választási rendszer megalkotásán és a büntető törvénykönyv szigorításán át a szociális rendszer módosításáig terjednek a beterjesztett javaslatok.

Szólásszabadság-pert nyertünk a TV2-vel szemben

Jogerősen is elutasította a TV2-t üzemeltető MTM-SBS Televízió Zrt. keresetét és fellebbezését a bíróság abban a perben, amelyet a tévétársaság Vágó István ellen indított. A Fővárosi Ítélőtábla megerősítette, hogy a rendelkezésre álló információkból levont következtetés véleménynek minősül, amit alkotmányos védelem illet, és ezért azt tűrnie kell a felperesnek. Vágó jogait a perben a Társaság a Szabadságjogokért képviselte.

Felemás döntést hozott az Alkotmánybíróság

Jogállami döntést hozott az Alkotmánybíróság azzal, hogy megsemmisítette a büntető törvénykönyvnek az önkényuralmi jelképek használatát szankcionáló tényállását. A TASZ üdvözli a döntést, mert a szimbolikus beszéd büntetőjogi tilalmát a politikai beszéd szükségtelen korlátozásának tartja. Ugyanakkor a megsemmisítés indokai nem adnak okot a megnyugvásra.