A strasbourgi bírósághoz fordultunk, mert a sajtó nem tudósíthatott a menekülttáborokról

A menekültválság Magyarországot is elérő hulláma idején a menekülttáborok életéből, az ott uralkodó körülményekből csak azt láthattuk, amit a Kormány látni engedett; azt már nem, amit a sajtó megmutatott volna. Mivel a magyar bíróságok tehetetlennek bizonyultak a sajtószabadság korlátozásával szemben, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordultunk.

Ahogy arról 2015 nyarán már beszámoltunk: hiába próbált a sajtó több munkatársa is bebocsátást nyerni a menedékjogért folyamodókat befogadó állomások területére, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) minden tudósítótól megtagadta a belépéshez szükséges engedélyt. Egy kivételt azonban mégis tett a BÁH: miközben az újságírók és a fotóriporterek mind kívül rekedtek a táborkerítéseken, a Kormánynak megadatott az a kiváltságos helyzet, hogy saját szemszögéből videofelvételeket és riportot készítsen a tábori körülményekről, majd azt saját médiacsatornáján eljuttassa a közvéleményhez.

Az EJEB előtt képviselt ügyfelünk, Szurovecz Illés, az abcug.hu újságírója. Azon riporterek egyike, akik sohasem tudósíthattak a helyszínen. A BÁH által megjelölt indok szerint azért nem, mert a táborlakók magánszférájának és biztonságának védelme csak a sajtó teljes kitiltásával biztosítható.

Azt az EJEB-nek címzett beadványunk is elismeri, hogy a BÁH köteles az általa fenntartott szálláshelyeken külön intézkedésekkel védeni a táborlakók magánszféráját és biztonságát. A hazájukat félelmükben elhagyni kényszerülőknek, míg új otthonra nem lelnek, nincs hova visszahúzódniuk mások figyelme elől. A táborlakók magánszférája ráadásul ki van szolgáltatva a hatóságok arra vonatkozó döntésének, hogy mekkora mozgásteret kap a sajtó a táborélettel összefüggő tudósításra.

Vitatja azonban indítványunk azt, hogy a menekültek magánszférája és biztonsága csak úgy védhető meg, hogy a BÁH teljesen elzárja az újságírókat a menekülttáboroktól. Érvelésünk szerint a magánszférához való jog még a sérülékeny, kiszolgáltatott személyek esetében sem elegendő hivatkozási alap arra, hogy a hatóság teljesen elzárja a nyilvánosság figyelme elől az olyan közhatalmi cselekvéseket, amelyek átláthatóságához kiemelkedő érdek fűződik egy demokráciában. Mi több, jelen esetben éppen hogy a táborlakók elesett, a hatóságoknak nagymértékben kiszolgáltatott helyzete alapozza csak meg igazán azt, hogy a befogadó állomás működtetése a polgárok vigyázó tekintete mellett történjen. A Kormány harsány menekültellenes bevándorlás-politikájára figyelemmel a menekülttáborok működtetése a közhatalom-gyakorlás lényeges, fokozott civil kontrollt igénylő mozzanata. Ennek kapcsán indítványunkban felhívjuk az EJEB figyelmét arra, hogy egyes uniós tagállamok (Svédország és Ausztria) bíróságai ma már megtiltják, hogy a Magyarországon keresztül érkező, hazánkban regisztrált menedékkérőket a hatóságok visszafordítsák Magyarországra, mivel megítélésük szerint hazánkban fennáll az embertelen, megalázó bánásmód veszélye miatt.

Beadványunk rámutat: a magyar jogrend számos, a sajtóra kötelező erejű előírást tartalmaz, amely keretek közé szorítja a sajtótudósítást (a Polgári Törvénykönyv személyiségi jogi fejezete; az információs önrendelkezési jogot szabályozó törvény). Mind e mellett a BÁH maga is hozhatott volna olyan döntéseket, amelyek a táborban élők jogainak tiszteletben tartása mellett lehetővé teszik a sajtó tájékoztatási feladatának ellátását. Létrehozhatott volna speciális, a tábor területén történő tudósítás kereteit megteremtő etikai kódexet, melynek elfogadásától teszi függővé a tábor területére való belépést. Ennél szigorúbb, de indokolható lehet egy olyan előírás, miszerint a tábor területéről csak úgy tudósíthat újságíró, ha a hatóság alkalmazásában álló szakember folyamatos jelenlétében végzi a munkáját. Ilyen vagy ehhez hasonló garanciarendszert azonban meg sem kísérelt kialakítani a BÁH.

A Kormány exkluzív tudósítási jogát illetően beadványunk kifejti: egy demokratikus társadalomban védhetetlen az a jogkorlátozási konstrukció, amelyben a Kormány maga jogot formálhat arra, hogy az általa működtetett intézményekről a saját szempontjai szerint kiválasztott szemszögből tájékoztassa a közvéleményt, a sokszínű sajtó képviselői viszont egyáltalán nem, vagy csak a Kormány önkényes döntésének függvényében kaphatnak erre felhatalmazást. Demokráciában semmilyen érv nem indokolhatja azt, hogy a Kormány közügyet érintő kérdésekben, cenzorként fellépve, információs és véleménymonopóliumot tartson fenn. Ilyen körülmények között lehetetlen a közvélemény kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatása, így az is, hogy a polgárok megalapozottan vehessenek részt a közéleti, politikai viták eldöntésében.

A beadvány ITT elérhető.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Fizess, ha mást gondolsz, mint kormány

A kormány ahelyett, hogy a kétharmados felhatalmazását felelősséggel használná, arra törekszik, hogy ellehetetlenítse azokat, akik tőle eltérő véleményt fogalmaznak meg.

Bíróság előtt is megvédi állításait a TASZ

Egy februári blogposztunkban arról számoltunk be, hogy a gyöngyöspatai általános iskolában hátrányos megkülönböztetés éri a roma gyerekeket, miután a Hír tévé olyan riportokat készített, amelyekben ennek ellenkezőjét próbálta bizonyítani. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) egyenesen perre ment a szegregáció megállapításáért. Blogposztunkban és filmünkben feltártuk és bizonyítottuk, hogy a Hír tévé félrevezeti nézőit. A Hír tévé ezután pert indított ellenünk jó hírnév megsértése miatt.

Az internet szabadságát csorbítaná a kormány

Már a jogerős büntetőítélet előtt eltávolíttatná a kormány az állítólagos jogsértő tartalmakat az internetről, és akár még az adatokhoz való hozzáférést is megakadályoztatná. Az új Btk. hatályba lépése miatt esedékes átmeneti rendelkezések között ugyanis egy új büntetőeljárási kényszerintézkedést is bevezetne a kormány, ami lehetővé tenné, hogy bármely közvádas bűncselekmény gyanúja esetén már jóval az ítélet előtt meg lehessen akadályozni az interneten közzétett információk elérését.