Az AB a védettségi igazolványokról: épp csak a konkrétumokról nem döntött

A védettségi igazolványra vonatkozó szabályok mára már nagyrészt hatályukat vesztették, szabadon lehet a közösségi terek nagy részét látogatni, bár pl. határátlépésnél vagy zenés-táncos rendezvényeken még mindig kötelező a kártya felmutatása. A korlátozó szabályok viszont a negyedik hullám felfutásával visszatérhetnek, ezzel a határozattal pedig az Alkotmánybíróság szabad utat adott a kormánynak a korábbi ésszerűtlen, így sokszor jogellenes szabályok visszavezetésére.

Már 2021 februárjában is az volt az álláspontunk, hogy az oltottak és az oltatlanok megkülönböztetése lehet jogszerű. Erre az álláspontra jutott most az Alkotmánybíróság is, amikor leszögezte: elfogadhatónak tartja a védettségi igazolványra vonatkozó korábbi szabályokat, amik véleménye szerint nem korlátozzák jogellenesen az önrendelkezési jogot és nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. Az AB szerint a kormány a védettségi igazolvánnyal kapcsolatos szabályokat a veszélyhelyzeti alapjogkorlátozás keretein belül alkotta meg, így a rendelkezések összhangban állnak az Alaptörvénnyel.

Mindez azonban csak egy olyan általános, elméleti megközelítés, aminek ki kellene egészülnie a tényleges szabályok és az ezek alapján felmerülő élethelyzetek jogi megítélésével. Csakhogy még azt sem lehet tudni, hogy az AB-hez érkező panaszok többsége milyen különböző élethelyzeteket tart sérelmesnek, mert ezeket – pár kivétellel – még csak nem is publikálta az Alkotmánybíróság, és a határozatában sem tért ki rájuk. Pedig az indítványok nyilvánossága éppen azt szolgálná, hogy az AB eljárása ellenőrizhető legyen és ne vezessen önkényes döntésekhez.

• Nem derül ki tehát, hogy mi a helyzet azokkal, akik az egészségügyi helyzetükből, azaz például betegségükből fakadóan vagy terhességük miatt nem tudják felvenni a védőoltást és mégis igénybe akartak venni védettségi igazolványhoz kötött szolgáltatást.

• Nem tér ki a határozat arra sem, hogy hogyan ítéli meg az AB a 18 éven aluliakra vonatkozó szabályokat. A vizsgált szabályok szerint ugyanis a kiskorú csak akkor mehet bizonyos helyekre, ha olyan személy felügyelete alatt áll, aki védettségi igazolvánnyal rendelkezik, amely nyilvánvalóan független a kiskorú konkrét védettségi állapotától.

• A szabályok a társadalmi élet, együttélés számtalan területén nem tettek különbséget az igazolvánnyal rendelkezők és nem rendelkezők között, ráadásul olyan területeken sem, melyek jellegüknél fogva összemérhetők. Például bevásárlóközpontokba járhatott egy időben bármennyi ember védettségi igazolvány nélkül, azonban edzőterembe csak védettségi igazolvánnyal lehetett menni. Erről sem alkotott véleményt az Alkotmánybíróság.

Arról, hogy mindez mennyire jogszerű, bárkinek lehet véleménye, de annak eldöntése, hogy a korlátozások valóban kiállják-e a jogkorlátozásra vonatkozó szabályokat, az Alkotmánybíróság feladata. A jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangját ugyanis csak az Alkotmánybíróság tudja véglegesen eldönteni.

Óriási a jelentősége tehát annak, hogy az oltottságon alapuló megkülönböztetésről általában, vagy pedig a konkrét szabályokról alkotunk-e véleményt. Februárban úgy foglaltunk állást, hogy az oltottság tényén alapuló megkülönböztetés lehet jogszerű, de a kormány által alkotott szabályokat megismerve áprilisban mégis azt kellett kimondanunk, hogy a védettségi igazolvány szabályai diszkriminatívak, mert a kártya nem feltétlenül a védettséget igazolja, így pedig az emberek megkülönböztetésének nincs ésszerű alapja. Az AB azonban részben hárította ennek az eldöntését, mondván, ez nem jogi szakértelmet igénylő kérdés – noha ilyen esetekben az AB-nek lehetősége van szakértők véleményének a kikérésére. Ezzel a lehetőséggel azonban a testület nem élt, ehelyett kizárólag a kormányzattól kapott információkra támaszkodott, amelyek szerint „már az első adag felvétele után nagyon csekély a valószínűsége a megfertőződésnek, még kisebb a kórházba kerülésnek és még marginálisabb az elhalálozásnak. A mutatók a második dózis beadását követően tovább javulnak.” Ehhez képest valamennyi (kétadagos) oltóanyag gyártója hangsúlyozza, hogy a teljes védettség csak mindkét dózis felvételével érhető el.

Az Alkotmánybíróság tehát ezúttal is a lehető legóvatosabb megközelítést választotta, aminek eredményeként egy sor máig releváns, sok ember életét befolyásoló alkotmányossági kérdés megválaszolatlan maradt.