Az ombudsman szerint sem lehet szankciókkal kezelni az iskolai lemorzsolódást

Tornanádaska az ország egyik legszegényebb települése, 726 lakójának nagy része halmozottan hátrányos helyzetű, a falu többsége roma család. A borsodi faluban és az egész járásban nincs munkalehetőség, így a családok férfi tagjai jellemzően a több száz kilométerre levő fővárosban dolgoznak, magukra hagyva feleségeiket, akik így egyedül küzdenek meg a mindennapi teendőkkel, a gyermekek iskoláztatásával.

A szociális problémák miatt, illetve a színcigány tornanádaskai iskola megtartóképessége hiányában a gyermekek nagy része sokat hiányzik az iskolából. Vannak, akik azért nem jutnak el az iskolába, mert nincs ruhájuk vagy cipőjük, gyakran pedig az a probléma forrása, hogy sokat betegeskednek, de nem jutnak orvosi igazoláshoz, mert hiányzik a településen a háziorvos.

A hátrányos helyzetű családok gyermekeinek iskolai lemorzsolódása évtizedek óta közismert jelenség. Más európai országokban számos kutatás nyomán egy olyan oktatáspolitikai eszköztárat dolgoztak ki, amelynek két lényegi eleme van: az iskolában maradást szolgáló pozitív ösztönzők alkalmazása, és az iskolák képessé tétele arra, hogy megelőzzék a lemorzsolódást. Ez utóbbi módszer lelke a korai előrejelző mechanizmus. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusoknak fel kell készülniük arra, hogy észrevegyék azokat a jeleket, amelyek alapján azonosíthatják a támogatást igénylő tanulókat. Az ilyen mértékű személyre szabottságra viszont csak az autonómiával és megfelelő szaktudással rendelkező pedagógusok, illetve iskolák a képesek, a szociális és egyészségügyi szolgálatókkal szorosan együttműködve.

Ezzel szemben hazánkban az állami fenntartású iskolák olyan központosított rendszerben működnek, amelyben nincs helye az autonómiának, és így érdemi reakcióknak sem a lemorzsolódásra. Legalább ekkora gondot okoz, hogy hazánkban nem a pozitív ösztönzőkre épít a rendszer, hanem egészen durva büntetésekkel szankcionálja a hiányzást. Az iskolából szegénysége miatt hiányzó gyermeket és szüleiket ugyanis párhuzamosan öt különböző súlyos szankció éri, amelyek egyike sem képes csökkenteni az iskolából kimaradás problémáját, hanem csak súlyosbítja az érintett családok helyzetét.

Tornanádaskán pedig előszeretettel élnek mind az öt szankcióval:

• a gyerekektől elvonják a családi pótlékot;

• automatikusan védelembe veszik őket;

• szabálysértési bírságokkal sújtják a szüleiket;

• azok be nem fizetése esetén napokra elzárják őket;

• és végül az egyetlen munkalehetőségüktől, a közmunkától is megfosztják őket.

Ezzel az egyébként is különösen rossz anyagi helyzetű családoktól elveszik még azt a minimális összeget is, amelyből a gyermekeiket igyekeznének ellátni.

Éppen ezért négy évvel ezelőtt az Alapvető Jogok Biztosához fordultunk, hogy vizsgálja meg a tornanádaskai szülőket sújtó büntetési gyakorlatot, és állapítsa meg, hogy a szankciórendszer alkalmatlan a probléma kezelésére, mert csak tovább súlyosbítja azt, és a gyermekek alapjogait sérti.

A 2/2022. számú Elvi Állásfoglalásában a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes részleteiben vizsgálta kérelmünket, és minden pontjában igazat adott nekünk. Megvizsgálta a számok tükrében a tornanádaskai családokat sújtó büntetések hatékonyságát, és megállapította, hogy a több száz szabálysértési bírság, elzárás, családi pótlék megvonás dacára semmit nem javult az iskolai előremenetele a gyermekeknek, sőt, tovább romlott a helyzetük. A helyi gyermekjóléti szolgálat munkatársa megerősítette, hogy bár a családok gyakran együttműködőek, igyekeznek, és a legjobbat akarják a gyermekeiknek, a bírságolás nem segít rajtuk, hiszen nem a lemorzsolódás valódi okaira reagál. Az ombudsmanhelyettes megállapította, hogy a jelenlegi szankciórendszer nem hatékony, és súlyos további problémákat okoz az érintett családoknak.

“A szabályozás sajátos ellentmondása, hogy a gyermekek legjobb érdekének érvényesítése céljából kezdeményezett intézkedések épp a gyermekek biztonságos, egészséges testi és lelki fejlődését akadályozhatják. (…)

Az iskolai hiányzásokat büntető szankciókkal kezelni kívánó szabályozás tehát a gyermekek jogait biztosítani hivatott támogatást vonja meg a törvényes képviselőtől, ezáltal veszélyezteti a gyermeki jogok érvényesülését, kifejezetten ezeknek a jogoknak az érvényesülése ellen hat.”

Megállapította azt is, hogy ez a gyakorlat diszkriminatív is, mert leginkább a hátrányos helyzetű, roma családokat érik a szankciók.

Az ombudsmanhelyettes javasolja az illetékes minisztériumnak, hogy végezzen erre vonatkozó kutatást, és dolgozzon ki egy olyan oktatáspolitikai módszertant, amely az iskolai lemorzsolódás valódi okaira reagál, és a gyermekek érdekeit szolgálja. Javasolja azt is, hogy ennek megfelelően módosuljon a jogszabályi háttér, és a negatív ösztönzők, büntetések rendszerét váltsa fel a pozitív ösztönzők, támogatások komplex rendszere.