Facebook-törvény: nem a cenzúráról, hanem az átláthatóságról kell szabályozást alkotni

A platformokat a törlések és letiltások miatt éri a legtöbb kritika, de a fő gond az, hogy a felhasználók nem tudnak utánanézni az őket érintő döntések hátterének.

A közösségimédia-platformok – hazánkban elsősorban a Facebook – kiemelt jelentőségre tettek szert a közéleti viták lefolytatásában. Tömegek számára teszik lehetővé, hogy közzé tegyék, megismerjék és kommentálják egymás véleményét. A működésüket azonban piaci célok vezérlik, és leginkább azzal tudják magukat vonzóvá tenni, ha az általuk kínált tartalom minden felhasználó számára a saját világképét tükrözi vissza. Azt mutatja nekünk a Facebook, amivel egyetértünk, ez azonban buborékokba zárja az embereket, akik egyre kevésbé értik meg egymást.

A buborékokban terjedő tartalmak közé nemcsak vélemények, hanem tények, sőt sokszor hamis információk is bekerülnek, melyek a választójog gyakorlását is befolyásolják. Legkésőbb a 2016-os amerikai elnökválasztás óta napirenden van a közösségimédia-platformok állami szabályozása számos országban, vagy épp az Európai Unióban is. Hazánkban idén tavaszra ígért a kormánypárt „Facebook-törvényt”, de a legutóbbi hírek szerint már inkább megvárná ezzel az uniós szabályozást.

A közösségimédia-platformok működésének állami szabályozása alapvető jogok gyakorlására van hatással, ezért tartottuk indokoltnak, hogy állásfoglalásban rögzítsük azokat a sarokpontokat, amelyeknek egy ilyen szabályozásnak meg kell felelnie. Bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy a platformok üzemeltetői magánintézmények, így minden olyan állami beavatkozás, ami a felhasználók véleménynyilvánítását érinti, egyben a közösségi felületeket működtető szervek szabadságába jelent beavatkozást.

A platformok üzemeltetőit a felhasználók által megosztott tartalmakra vonatkozó döntéseik miatt éri a legtöbb kritika - ilyen például, ha a platform tartalmat töröl, vagy épp ellenkezőleg, elmulasztja a más felhasználók által megjelölt tartalmakat törölni. Mégsem abban látjuk az állami szabályozás feladatát, hogy eldöntse, milyen feltételekkel törölhetnek az üzemeltetők tartalmakat és profilokat, vagy milyen feltételekkel juttathatják el a tartalmakat a felhasználókhoz. A felhasználók alapjogainak védelme érdekében elsősorban a platformok működésének átláthatóságát kell biztosítani. Az üzemeltetőkre kell bízni, hogy a működtetés belső folyamatait szabályozzák, de lehetővé kell tenni, hogy a felhasználó utána tudjon nézni az őt személyében és jogaiban érintő döntések hátterének. A felhasználó így tájékozott döntést tud hozni arról, hogy vállalhatók-e a közösségi média használatából eredő kockázatok.

A véleménynyilvánítás szabadságára nézve fokozott veszéllyel jár, ha a leendő állami szabályozás szankciót helyez kilátásba a közösségimédia-platformokkal szemben, amennyiben bizonyos tartalmakat nem távolítanak el. Pontosan körül kell írni azokat a magatartásokat és mulasztásokat, amelyek szankcióval járnak és lehetővé kell tenni az esetek egyedi körülményeinek vizsgálatát. Ha nem teljesen világos és előrelátható, hogy milyen esetekben érvényesül a szankció, az a platformok üzemeltetőit abba az irányba tolja, hogy kétség esetén inkább töröljenek minden tartalmat, amivel szemben felmerülhet a szankció alkalmazása.

Az állami beavatkozás csak a jogellenes tartalmak eltávolításának kikényszerítésére irányulhat, ám a platformok nem végezhetnek a bíróságot helyettesítve, jogászi kompetenciát igénylő tevékenységet. A közösségimédia-platformokon ugyanúgy kell érvényesülnie az alapjogok védelmének, mint az offline kommunikáció esetén: ahhoz, hogy az állam kikényszeríthesse egy jogellenesnek tekintett tartalom eltávolítását, bírósági ítéletre van szükség.

A nem jogellenes, de káros tartalmak eltávolításáról az üzemeltetők hozhatnak döntést, ha ennek szempontjai átláthatók. Az ilyen döntésekkel szemben az állami szabályozás biztosíthat jogorvoslatot a felhasználók számára, de ebben az esetben szintén a bírósági jogorvoslat elérhetőségét kell lehetővé tenni. Nem lehet arra hivatkozni, hogy az ügyek tömeges jellege miatti leterheltséget nem tudná kezelni a bírósági szervezetrendszer: ezt online tartalomszabályozásra szakosodott e-bíróságok felállításával lehetne rendezni, ahol személyes jelenlét nélkül, elektronikus kapcsolattartással, de hangsúlyozottan nem automatizáltan, ember általi döntéshozatal zajlana.

Az állásfoglalásunkban megfogalmazott szempontok minimumkövetelmények, nem az ideális, hanem a feltétlenül szükséges védelemre vonatkoznak. A követelményrendszert úgy kellett felállítanunk, hogy a hazai szabályozás előkészítése zárt ajtók mögött zajlik, csak sajtóértesülések, valamint kormányzati szereplőktől érkező homályos utalások alapján lehet tudomást szerezni a tervezett szabályokról. Megkérdőjelezhető azonban az olyan szabályozás legitimitása, ami társadalmi egyeztetés nélkül született:

a transzparens jogalkotás feltétele, hogy a civil társadalomnak és az érintetteknek – a platformok üzemeltetőin túl mindenkinek, akit a szabályozás felhasználóként érinthet – minél könnyebben hozzáférhető, minél változatosabb lehetőséget kínáljanak a tartalmi beleszólásra.

Ezért is érezzük fontosnak, hogy közzétegyük állásfoglalásunkat, szempontokat adva a készülő törvényhez: mivel a kormány úgy döntött, hogy megvárja az uniós szabályozást, a szükséges idő is rendelkezésre áll, hogy a magyar szabályozás érdemi vita nyomán jöhessen létre.

A teljes állásfoglalás itt érhető el

letöltés »

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Szabadságjogi tanórák középiskolásoknak

A TASZ a Magyar Helsinki Bizottsággal és az Eötvös Károly Intézettel közösen olyan tanóra-mintákat készített a középiskolák számára, amelyek a demokratikus jogállamban legfontosabb szabadságjogok jelentőségével és e jogok gyakorlásával ismertetik meg a diákokat. A három jogvédő szervezet az alábbi óratervekkel ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a diákok a választójog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési jog és az információszabadság lényegével, tartalmával, alkalmazásukkal megismerkedve felelős és aktív állampolgárokká váljanak. Az óratervek anyaga szabadon felhasználható.

Alapjogokat sért az új Polgári törvénykönyv

Az új Polgári törvénykönyv antidemokratikus eljárás eredménye. Korlátozó rendelkezései és hiányzó garanciái miatt sérti a szólás- és információszabadságot, a különböző életfelfogású állampolgárok egyenlőségét és a fogyatékkal élők méltóságát.