Félév után reagált az EMMI, de választ továbbra sem kaptunk

2016. év végén a Parlament elfogadta a Gyermekvédelmi törvény azon módosítását, aminek értelmében súlyos veszélyeztetésnek minősül, így akár a gyermek családból kiemeléséhez is vezethet, ha a szülőt a gyermekorvos, a védőnő, a pedagógus vagy az óvónő nem találja kellően együttműködőnek. Ezért - öt hónappal ezelőtt - nyílt levélben fordultunk Czibere Károly államtitkár úrhoz, kérve, hogy azonnal készüljön el a törvénymódosítás szövegét pontosító, garanciális módszertani anyag. Kértük azt is, hogy annak elkészítésébe vonják be végre a civil szakmai szervezeteket. Tavalyi levelünkre most kaptunk választ, de a Tárca érdemben nem reagált kérésünkre.

Levelünkben két kiemelten fontos kéréssel fordultunk az államtitkár úrhoz. A korábban kifogásolt (állásfoglalásunk itt olvasható), de a parlament által elfogadott törvénymódosítás kapcsán kértük egyrészt, hogy hatályba lépése előtt készüljön el a szülőktől megkövetelt „együttműködés” fogalmát pontosító, garanciális szabályokat tartalmazó módszertani anyag. Másrészt, hogy a védőnői ellátás továbbra is maradjon támogató, szabadon választható szolgáltatás. Kértük továbbá, hogy a szaktárca a szakmai anyagok kidolgozásába vonja be az állásfoglalásunkat aláíró szervezeteket, szakembereket.

Az EMMI azonban nem méltatta válaszra a szakma követeléseit. Válaszukban kizárólag a gyermekvédelmi jelzőrendszer javítása érdekében tett és teendő tervezett lépéseket sorolják fel. A tervezett lépésekről már újabb törvénymódosítási javaslat is készült a Tárcánál, melyek között vannak üdvözlendő intézkedések, javaslatok, ám az általunk jelzett, súlyos fennálló problémákra megoldást semmilyen módon nem jelentenek. Az újabb törvénymódosítás helyett tehát javasoljuk, hogy a Tárca teremtse meg végre a családok és gyermekeik védelmét ténylegesen garantáló szakmai és intézményi rendszer működésének feltételeit, és a társadalmi egyeztetés folyamatába vonja be végre a minisztériumok képviselőin kívül a szakmai civil szervezetek képviselőit is!

Válaszlevelünket itt olvashatja.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Hiába trükközött az önkormányzat, újabb rászorulókat büntető rendelet megsemmisítését értük el

A Kúria döntése szerint alapjogokat sért az a helyi adórendeleti szabályozás, amely éppen a szociálisan rászorult emberek jól körülhatárolható csoportját kötelezné a települési adó megfizetésére. Beadványunk vezetett el ahhoz, hogy a Kúria az önkormányzat trükközése miatt elnyúló eljárás végén kimondja: nem vethető ki olyan adó, ami egy csoport célzott elüldözését szolgálná egy településről.

A szülőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy válasszanak a gyerekük és az igazuk között

Az utóbbi hónapokban meglepődve, majd egyre nagyobb felháborodással tapasztaltuk, hogy több megye gyámhivatalában félretájékoztatják az ügyfeleket. Azt állítják a szülőknek, hogy ha kiállnak a jogaikért, nem kaphatják vissza a gyerekeiket. A legkiszolgáltatottabb szülők ilyen fokú félretájékoztatását nehéz másnak látni, mint hatalommal való súlyos visszaélésnek. A hatósági gyakorlat ellen pert kezdeményeztünk, és emellett kértük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), hogy adjon iránymutatást a gyámhivatalok részére, megtehetik-e ezt az ügyfeleikkel. Friss állásfoglalásában nekünk adott igazat a minisztérium.

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./