Igazat adott a bíróság: az EBH méltatlan döntést hozott a Hős utca ügyében


Több száz családot üldözött el az önkormányzat végiggondolt tervezés és szakmai koncepció nélkül a Hős utcából. Ezért a Kontúr Egyesülettel közösen panasszal fordultunk az EBH-hoz, akik nem kívántak érdemben foglalkozni a számtalan kiszolgáltatott ember ügyével, így bíróságra vittük az ügyet. A bíróság igazat adott nekünk és a hatóságot új eljárásra kötelezte.

Egy éve írtunk arról, hogy a valaha Egyenlő Bánásmód Hatóságnak nevezett, ma már az ombudsman alá tartozó Főigazgatóság, független létezésének utolsó évében feladva korábbi progresszív gyakorlatát, elkeserítőbbnél elkeserítőbb döntéseket hozott a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok ügyeiben.

A Hős utca neve sok éve egybeforrt a nyomor és kilátástalanság képével. A benne található szegregátum egy két tömbből álló, borzalmas állapotú épületegyüttes, ahol néhány éve még közel 300 lakásban 640 ember élt. Mára nagy részük elmenekült, ugyanis a Kőbányai önkormányzat telepfelszámolásba kezdett, bármiféle előkészítés vagy szakmai koncepció nélkül. A kőbányai önkormányzat kitart amellett, hogy „a lehető legtisztességesebben” jártak el a több száz lakóval, de erről mást gondolnak az érintettek és a velük dolgozó szociális szakemberek.

Ezért három éve az ott dolgozó Kontúr Egyesülettel együtt benyújtottuk panaszunkat, amiben arra kértük a hatóságot, hogy mondja ki: ez a “telepfelszámolás” is épp olyan jogsértő, mint amikor a miskolci önkormányzat üldözte el lakóit.

A miskolci Számozott utcák ügyében az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2015-ben (majd 2016-ban a bíróság is) kimondta: egy ilyen méretű gettó felszámolása csak végiggondolt tervezés és komplex intézkedési terv alapján jogszerű. Sőt, ezt a határozatot honlapján ki is emelte, mint 15 éves működésének egyik meghatározó döntését. Abban az ügyben úgy találta, hogy súlyosan sérti a lakók emberi méltóságát és egyenlő bánásmódhoz való jogát, ha az önkormányzat úgy számol fel egy telepet, hogy közben nem gondoskodik arról, hogy a lakók ne váljanak hajléktalanná, se arról, hogy jobb lakhatási körülmények közé kerülhessenek.

A Számozott utcák ügyében a hatóság még azt is felrótta a miskolci önkormányzatnak, hogy anélkül fogott bele a telepfelszámolásba, hogy az ott élőket – az általában alacsony iskolázottságuk és szociális helyzetük figyelembevételével – egyértelműen, világosan és segítő módon tájékoztatta volna a lakhatásukkal összefüggő valamennyi felmerült kérdésről.

Ehhez képest a Hős utca ügyében szűk fél év alatt zavarták le az eljárást, helyszínbejárás és tanúmeghallgatások nélkül. Elutasító döntéséből érezhető volt, nem kíván foglalkozni a számtalan kiszolgáltatott ember egzisztenciális krízisével. Majd’ minden kérdésben azt jelezte, hogy nem tartozik az EBH hatáskörébe a vizsgálata. Jelezte, hogy nem vizsgálhatja a részben magántulajdonú lakások kisajátításait, így a Hős utcai telepfelszámolás egyik felét rögtön kivette a vizsgálandó tárgykörből. Miután meggyőztük arról, hogy nem utasíthatja el erre hivatkozva a kérelmet, és vizsgálni köteles a magánlakások helyzetét is, hajlandó volt érdemi vizsgálatot indítani. Azonban annak eredménye is egy elutasító döntés lett, amelyben számos további kérdésben sem vizsgálta meg kérelmünket. Jelezte, hogy nem időben adtuk be a kérelmet; nem vizsgálhatta a kérelem beadását megelőző egy évnél korábbi történéseket a telepfelszámolás kapcsán; nem vizsgálhatta az önkormányzat telepfelszámolással összefüggő dokumentumait, rendeleteit és határozatait; a telepfelszámolásra szánt költségvetési forráshoz szükséges pályázatokat; és azt, hogy valóban megfélemlítette-e az önkormányzat zárt tárgyalásain a Hős utca kiszolgáltatott lakóit.

Ha ez nem lenne elég, jelezte azt is, hogy egyébként sincs összehasonlítható helyzetben levő csoport a kerületben, így nem is értelmezhető a diszkriminációs hivatkozásunk, és végül, hogy nem is kerültek rosszabb helyzetbe a volt lakók, szemben azzal, amit mi állítottuk.

A méltatlan döntés ellen tavaly decemberben a Fővárosi Törvényszékhez fordultunk. Pontról pontra vettük végig, hogy miért lett volna köteles érdemben vizsgálni kérelmünket az egyenlő bánásmód betartására, a diszkriminált polgárok jogvédelmére hivatott szerv.


  1. Időbeliség kérdése és a vizsgálandó időszak:

A hatóság összekeverte a panasz beadási határidejére vonatkozó szabályt a vizsgálható időszak kérdésével. Az Egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 17.§ szerint ugyanis a jogsértés bekövetkeztétől számított 3 éven belül, az arról való tudomásszerzéstől 1 éven belül kell eljárást indítani. Ezt a szabályt keverte össze a hatóság azzal, hogy visszamenőleg milyen időszakaszt vizsgálhat meg, és ezért jutott arra a téves következtetésre, hogy csak az elmúlt egy év történéseit vizsgálhatta.

Ez a hatósági jogértelmezés két ponton is téves volt. Egyrészt azért, mert ha folyamatos jogsértésről van szó, akkor el sem kezdődik a határidő számítása, hiszen nem telik el idő a jogsértés befejezésétől, ha az folyamatosan fennáll. Másrészt, mert a határidő számításnak semmi köze nincs a vizsgálható időszak kérdéséhez.


2. Vizsgálandó témakörök:

    A hatóság által kizárt témakörök kapcsán hivatkoztunk a pár évvel korábbi, homlokegyenest különböző hatósági döntésre (miskolci Számozott utcák ügyében született döntés). Ekkor még az EBH is úgy gondolta, hogy egy önkormányzati, komplex, éveken át zajló célzott telepfelszámolási gyakorlat esetében igenis van jelentősége annak, hogy készül-e előzetesen szakmai terv, hogy az önkormányzat egyéb szervei (családsegítő szolgálata) hogyan vesznek részt a telepfelszámolásban, hogy megfelel-e az eljárás az önkormányzat saját esélyegyenlőségi programjának és kerületi településfejlesztési stratégiájának, hogy a telepfelszámolással szoros összefüggésben milyen lakásrendeleteket, önkormányzati határozatokat hoznak, hogy a kilakoltatások alapjául szolgáló kisajátítások jogszerűen történnek-e.

    Hivatkoztunk arra is, hogy ha az önkormányzat olyan zárt tárgyalásokon “győzi meg” az olykor funkcionális analfabéta, máskor csak nagyon rossz érdekérvényesítő képességű, mélyszegénységben élő lakókat lakásaikból való kiköltözésről, amelyre nem engedik be a Kontúr Egyesület munkatársát és ügyvédjét sem, akkor felmerül a nyomásgyakorlás, megfélemlítés lehetősége - erről számoltak be a lakók - márpedig a hatalommal való ilyen visszaélés a diszkriminációs gyakorlatok egyik legtipikusabb eszköze.


    3. Összehasonlítható helyzetű csoport:

      Az Ebktv. megkívánja, hogy legyen olyan összehasonlítható helyzetben lévő csoport, akikhez képest éri diszkrimináció a sérelmes felet. Azokra a bonyolult jogi helyzetekre, amikor a valóságban nem létezik olyan rossz helyzetű csoport, mint amilyenben a sérelmes fél van, alakította ki a antidiszkriminációs joggyakorlat az ún. “hipotetikus összehasonlítható helyzet” fogalmát.


      4. Arról pedig, hogy hova került az a sok száz család, akiket elüldözött az önkormányzat, nem tudott beszámolni az alperes. Az önkormányzat az eljárás során összesen 40 családról tudott információval szolgálni, míg majdnem 400 család élt még pár éve a két tömbben. Az ott dolgozó szociális munkások tudomása szerint az elüldözött emberek nagy része biztos úton van a hajléktalanság felé, vidékre menekült, vagy semmit nem tudunk már a hollétükről, de kiindulva szociális helyzetükből, nem kerülhettek lényegesen jobb helyekre, míg a telepfelszámolást végző önkormányzatnak épp az lenne a törvény szerinti kötelessége, hogy lakóinak a Hős utcai telepnél jobb lakáshelyzetet garantáljon, hiszen épp ez lenne a telepfelszámolás értelme és jogszerű célja.

        Az ügyben most született ítélet. A bíróság igazat adott nekünk, és a hatóságot új eljárásra kötelezte. A Fővárosi Törvényszék 2021. október 6-i ítélete szerint alappal hivatkoztunk a fentiekre, ezért a döntést megsemmisítette, és a hatóságot (azóta az Alapvető Jogok Biztosa Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságát) új eljárásra kötelezte.

        1. Jelezte, hogy ha a hatóság nem tartotta időben beadottnak a kérelmünket, nem is vizsgálhatta volna, tehát már az teljesen kaotikus, hogy érdemi döntésében hogy hivatkozhat határidőn túli kérelem beadásra.

        2. Abban is megerősítette az álláspontunkat, hogy nem csak egy évre visszamenőleg, hanem évekre visszatekintve lehet és kell vizsgálni a telepfelszámolást, ami egy folyamatosan máig zajló eljárás. Egyetértett velünk abban is, hogy a volt lakókra való hatása, a volt lakók jelenlegi helyzete, a kisajátítási döntések jogellenessége mind relevánsak lettek volna a hatósági eljárásban, ezeket az új eljárásban mind vizsgálni lesz köteles az alperes hatóság.

        3. Abban is egyetértett velünk a bíróság, hogy jelen esetben a hipotetikus összehasonlítható csoport fogalmát kellett volna használnia a hatóságnak, eszerint kell vizsgálódnia az új eljárása során.

        4. Végül abban is megerősítette jogi álláspontunkat, hogy ha nem tudja igazolni az önkormányzat, hogy a volt lakókat biztonsággal helyezte el jobb körülmények közé, mint ahogy előtte éltek, akkor azt az önkormányzat terhére kell értékelnie a hatóságnak.

        A törvényszék szakmailag különösen jó ítélete számos olyan jogi érvünket erősítette meg, amelyeket évek óta képviselünk a bíróságokon. Bízunk benne, hogy a hatóság az új eljárása során ismét zászlajára tűzi a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok jogvédelmét.

        Megosztás

        Kapcsolódó hírek

        Megnyertük az otthongondozó anyák és gyermekeik perét az állam ellen

        Nem hagyhatja magukra a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő embereket, és az őket gondozó édesanyjukat az állam! Az érintett családok emberi méltóságát, magánélethez való jogát, és egyenlő bánásmódhoz való alapjogát súlyosan megsértették az állami szervek azzal, hogy nem tartanak fenn a törvényeknek megfelelő ellátásokat – mondta ki a Fővárosi Törvényszék abban a perben, amelyben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte őket. Az ítélet óriási hatással lehet több ezer, hasonló helyzetben lévő család életére.

        Stratégiai per a jogellenes gyermekkiemelések ellen - Összefoglaló

        Több megkeresés érkezett hozzánk 2015 tavaszán egy felerészt romák lakta borsodi faluból amiatt, hogy a mélyszegénységben élő roma családokból tömegesen emeltek ki gyerekeket, akik hosszú távra állami gyermekvédelmi ellátásba kerültek. A szegénység és rossz társadalmi helyzet miatti gyermekkiemeléseket ugyan tiltja a Gyermekvédelmi törvény (Gyvt.), mégis régóta elterjedt ez a gyakorlat hazánkban.

        Az EBH méltatlan leköszönése: nem talált hátrányos megkülönböztetést a hatóság a Hős utcában

        Saját korábbi határozatával is szembement az EBH, amikor elutasította azt a kérelmet, amit a Kontúr Egyesülettel együtt nyújtottunk be a Hős utcai szegregátum lakóinak érdekében. A kőbányai önkormányzat ugyanis jogsértően számolja fel a telepet, ahhoz hasonlóan, ahogy Miskolcon bántak a számozott utcák lakóival.