Miért kell a kormánynak extra felhatalmazás a terrorveszélyre hivatkozva?

A kormányzat egy felhatalmazási törvénnyel lehetővé tenné, hogy a „terrorveszély-helyzetre” való önkényes hivatkozással különleges jogrendet vezessen be. A TASZ szerint ilyen szabályok megalkotására csak nagyon alapos ténybeli indokok alapján és további szigorú feltételek mellett van alkotmányos lehetőség, amelyek jelenleg nem állnak fenn.

Az eddig egyedüliként nyilvánosságra került tervezet az Alaptörvény módosításával a különleges jogrend esetei mellé (rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet) bevezetné a „terrorveszély-helyzetet”. A kormány „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén” rendeletben vezethetné be a terrorveszély-helyzetet, amikor olyan „rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”. A kormány elképzelései szerint a különleges jogrend bevezetését hatvan napig senki sem ellenőrizné, a kormánynak csak tájékoztatási kötelezettsége lenne (a köztársasági elnök és a parlamenti bizottságok felé). Az ellenzéki reakciók alapján elképzelhető, hogy a tervezet puhulni fog, úgyhogy nem tudni, mi lesz a végleges Alaptörvény módosítási javaslatban. A TASZ ezért rámutat arra, hogy mi mindent kellene tisztázni ahhoz, hogy egy ilyen típusú alaptörvény-módosítás terve egyáltalán nyilvános vita tárgyát képezhesse.

1. A felhatalmazási törvény előterjesztőjének mindenekelőtt erős indokokkal kell igazolnia, hogy a valóban szükség van egy új különleges jogrendi tényállásra az Alaptörvényben. Nem azt, hogy a jelenlegiek nem megfelelőek a „terrorveszély-helyzet” kezelésére, hanem azt kell kimutatni, hogy a kormányzat különleges felhatalmazás nélkül nem tudja kezelni a helyzetet: a rendőri, a terrorelhárító és a nemzetbiztonsági szerveknek az Alaptörvény általános, nem különleges jogrendben érvényes törvényes felhatalmazásaik, hatásköreik és eszközeik maximális kihasználása ellenére az ország terror-fenyegetettsége nem kezelhető. (Bizonyos fokú terrorveszély mindig fennáll, hol növekszik, hol csökken, és ezt minden valamirevaló kormánynak törvényes eszközökkel kezelnie kell.) A jelenlegi tervezet indokolása erre vonatkozóan semmit nem mond, holott enélkül nem lehet szó másról, mint a törvény által nem korlátozott végrehajtó hatalom további kiterjesztéséről. Az indokolás szerint „Európa és benne Magyarország biztonsági környezete gyökeresen megváltozott [...] tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban az ilyen típusú – fegyveres és nem fegyveres – fenyegetések fokozódtak Európában.” Ehhez képest az igazolásnak azt kellene világosan, laikusok számára is egyértelműen alátámasztania, hogy hazánk belbiztonsági helyzete elkerülhetetlenné teszi egy új típusú különleges jogrend bevezetése lehetőségének megteremtését.

A TASZ úgy látja, hogy a nyugat-európai terrortámadásokhoz és bűncselekményekhez hasonló magyarországiak bekövetkezésének az esélye messze nem akkora, hogy az alaptörvény-módosítást igényeljen, sőt a szeptemberi bevándorló-ellenes törvények hatályban tartását sem indokolják. (A szeptemberben a tömeges bevándorlás miatt kihirdetett válsághelyzet jogszabályi feltételei rég nem állnak fenn, ám azt a kormány mégsem szüntette meg.) A különleges jogrend lehetőségének megteremtését a kormány csak egy absztrakt, távoli veszélyhelyzetre való homályos célozgatással indokolja. A nemzet biztonságának a fenntartása, a bűncselekmények felderítése és üldözése, valamint a határvédelem és a dublini egyezmény betartása azonban közönséges kormányzati feladat. Figyelemre méltó, hogy a leginkább érintett országok sem jogalkotással, hanem a meglévő eszközök alkalmazásával reagáltak a ténylegesen elkövetett terrorakciókra és a megugró biztonsági kockázatra.

2. Amennyiben az első feltétel teljesül – igazolt, hogy a terrorcselekmények elkövetésének veszélye itt és most csak egy új különleges jogrendi tényállás bevezetésével hárítható el –, akkor a rendkívüli jogrend bevezetésének feltételeit pontosan körül kell írni. A terrorveszély-helyzet elrendelésének feltételei a jelenlegi tervezet szerint teljesen meghatározatlanok. „Jelentős terrorfenyegetettség” bármi lehet, amire a kormány rámutat, hiszen még az sincs meghatározva, hogy milyen típusú és mennyiségű tényt kell igazolni ahhoz, hogy higgyünk neki.

Hogy milyen lazán értelmezhetők ezek a szavak, arra éppen a Miniszterelnökséget vezető miniszter szolgált szemléletes példákkal. A miniszter szerint jelentős terrorfenyegetettséget jelentett pár száz embernek a Keleti pályaudvar előtti tartózkodása és néhány tucatnak a tüntetése, ahol bűncselekményt nem a menedékkérők, hanem az ő sérelmükre követtek el. A szintén példaként említett röszkei incidens miatt pedig az ügyészség 10 ember ellen emelt vádat, de nem terrorcselekmény, hanem tiltott határátlépés miatt. (A röszkei incidensre való hivatkozás egyébként is kétélű: ott ugyanis a magyar állam fegyveres rendvédelmi szerveinek felelősségét nyilvános vizsgálat nem tárgyalta) Paradox módon a példálózással maga a miniszter árulta el azt, hogy a 2015-ös magyarországi események egyáltalán nem voltak kezelhetetlenek különleges felhatalmazások nélkül (lásd az 1-es pontot).

3. Nemcsak a különleges jogrend elrendelésének feltételeit kell pontosan meghatározni. A felhatalmazás tartalmát kitevő alapjog-korlátozó jogosítványok mindegyikével kapcsolatban még most, a lehetőség megteremtése előtt le kell folytatni a különleges jogkorlátozások szükségességét, alkalmasságát és arányosságát vizsgáló tesztet. Az magától értetődik, hogy utólag a ténylegesen elrendelt alapjog-korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban is meg kell teremteni a vizsgálat lehetőségét. Ám akkor, amikor konkrétan felmerül a terrorveszély-helyzet elrendelésének lehetősége, nem lesz idő mérlegelésre – ezért a felhatalmazások tartalmát előzetesen is igazolni kell.

Az eddig megismert tervezet szerint a kormány egyrészt megkapná a felhatalmazást a honvédség rendészeti és nemzetbiztonsági célú, országhatáron belüli, békeidőben való felhasználására. (Amivel egyébként a terv kiötlői maguk ismerik el, hogy a szeptemberi bevándorlással kapcsolatos törvények alkotmányos alapjai hiányosak.) Másrészt egy sor különleges hatalmat kapna arra, hogy – a kormányzati szerveket érintő rendelkezéseken túl – megrövidítse a polgárok jogait és szabadságát. Rendelettel korlátozhatná a kereskedelem szabadságát, zárolhatná természetes és jogi személyek érdekeltségeit és korlátozhatná tulajdonjogukat, ellenőrizhetné az internet-, levél-, csomag- és postaforgalmat, szüneteltethetné a postai és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, korlátozhatná és ellenőrizhetné a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevételét, elvehetné rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmények helyiségeit, stúdióit, műsorszóró adóit, berendezéseit és létesítményeit, megtilthatná a tüntetéseket, kijárási tilalmat és jelentkezési kötelezettséget vezethetne be, korlátozhatná vagy megtilthatná a tartózkodást és az utazást, a közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalmát, megtilthatná külföldiek beutazását és a külföldi személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezést és kapcsolattartást, a lakosságot kitelepíthetné. A korlátozás alá eső szabadságok között nemcsak az Alaptörvényben meghatározott jogosultságokat találunk, hanem az Európai Unió alapszabadságait, a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását is. Jogvédő szervezetként a TASZ tiltakozik az ellen, hogy az alapjogok és garanciáik ilyen mértékű felszámolhatóságát indokolás nélkül vezessék be az Alaptörvénybe.

4. Meg kell határozni a különleges jogrend bevezetésének, az arról való döntésnek az eljárási garanciáit. Megengedhetetlen, hogy a kormány külső kontroll, haladéktalan parlamenti felhatalmazás nélkül, akár csak egy hétre is ilyen tág értelmezési tartományt megengedő feltételek, és ilyen széleskörű, totális felhatalmazás mellett függessze fel a törvények uralmát. Amíg ugyanis nincs parlamenti felhatalmazása, csak maga a kormány dönthet úgy, hogy megszünteti-e a különleges jogrendet és visszaállítja-e a törvényes állapotot. Nemcsak arról van szó tehát, hogy jelenlegi tervezet szerinti hatvan nap túl sok lenne, mert a rövidebb idő sem jelent feltétlen megoldást: nem támogató parlamenti döntés után, másnap, vagy éppen a választások előtt, a kormány egy újabb átlátszó indokkal ismét felfüggesztheti a jogrendet.

A TASZ álláspontja szerint az alkotmány legfontosabb funkciója az, hogy ne tegyen lehetővé ellenőrizetlen, önkényes közhatalom-gyakorlást. Ahol ilyen van, ott nem beszélhetünk alkotmányosságról. Az Alaptörvény módosítás terítéken levő terve egyelőre azonban éppen azt célozza, hogy a kormány ellenőrzés nélkül gyakorolhasson lényegében totális hatalmat. Egy ilyen felhatalmazás nem kiegészítené az Alaptörvényt, hanem a lényegétől fosztaná meg.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Ezzel még nincs vége

A TASZ filmet forgatott a március 11-én a "Ne írd alá János" címmel meghirdetett demonstrációról - mit gondoltak maguk a tüntetők, miért nem lett volna szabad aláírnia Áder János államfőnek az alaptörvény 4. módosítását?

TASZ közlemény a Magyar Gárda feloszlatásáról

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet üdvözli a Fővárosi Ítélőtábla mai ítéletét, amellyel a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet és az azzal szorosan együttműködő Magyar Gárda Mozgalmat feloszlatta.

Az Alkotmánybíróság kiállt a gyülekezési szabadság mellett

Budapest, 2013. február 12. – Az Alkotmánybíróság mai döntése véget vethet az alapjog-sértő gyakorlatnak. Az önkormányzatok és a rendőrség mostantól nem vehetik el mondvacsinált okokkal a közterületeket a gyűlések szervezői elől.