Miért kell a kormánynak extra felhatalmazás a terrorveszélyre hivatkozva?

Az eddig egyedüliként nyilvánosságra került tervezet az Alaptörvény módosításával a különleges jogrend esetei mellé (rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet) bevezetné a „terrorveszély-helyzetet”. A kormány „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén” rendeletben vezethetné be a terrorveszély-helyzetet, amikor olyan „rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”. A kormány elképzelései szerint a különleges jogrend bevezetését hatvan napig senki sem ellenőrizné, a kormánynak csak tájékoztatási kötelezettsége lenne (a köztársasági elnök és a parlamenti bizottságok felé). Az ellenzéki reakciók alapján elképzelhető, hogy a tervezet puhulni fog, úgyhogy nem tudni, mi lesz a végleges Alaptörvény módosítási javaslatban. A TASZ ezért rámutat arra, hogy mi mindent kellene tisztázni ahhoz, hogy egy ilyen típusú alaptörvény-módosítás terve egyáltalán nyilvános vita tárgyát képezhesse.

1. A felhatalmazási törvény előterjesztőjének mindenekelőtt erős indokokkal kell igazolnia, hogy a valóban szükség van egy új különleges jogrendi tényállásra az Alaptörvényben. Nem azt, hogy a jelenlegiek nem megfelelőek a „terrorveszély-helyzet” kezelésére, hanem azt kell kimutatni, hogy a kormányzat különleges felhatalmazás nélkül nem tudja kezelni a helyzetet: a rendőri, a terrorelhárító és a nemzetbiztonsági szerveknek az Alaptörvény általános, nem különleges jogrendben érvényes törvényes felhatalmazásaik, hatásköreik és eszközeik maximális kihasználása ellenére az ország terror-fenyegetettsége nem kezelhető. (Bizonyos fokú terrorveszély mindig fennáll, hol növekszik, hol csökken, és ezt minden valamirevaló kormánynak törvényes eszközökkel kezelnie kell.) A jelenlegi tervezet indokolása erre vonatkozóan semmit nem mond, holott enélkül nem lehet szó másról, mint a törvény által nem korlátozott végrehajtó hatalom további kiterjesztéséről. Az indokolás szerint „Európa és benne Magyarország biztonsági környezete gyökeresen megváltozott […] tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban az ilyen típusú – fegyveres és nem fegyveres – fenyegetések fokozódtak Európában.” Ehhez képest az igazolásnak azt kellene világosan, laikusok számára is egyértelműen alátámasztania, hogy hazánk belbiztonsági helyzete elkerülhetetlenné teszi egy új típusú különleges jogrend bevezetése lehetőségének megteremtését.

A TASZ úgy látja, hogy a nyugat-európai terrortámadásokhoz és bűncselekményekhez hasonló magyarországiak bekövetkezésének az esélye messze nem akkora, hogy az alaptörvény-módosítást igényeljen, sőt a szeptemberi bevándorló-ellenes törvények hatályban tartását sem indokolják. (A szeptemberben a tömeges bevándorlás miatt kihirdetett válsághelyzet jogszabályi feltételei rég nem állnak fenn, ám azt a kormány mégsem szüntette meg.) A különleges jogrend lehetőségének megteremtését a kormány csak egy absztrakt, távoli veszélyhelyzetre való homályos célozgatással indokolja. A nemzet biztonságának a fenntartása, a bűncselekmények felderítése és üldözése, valamint a határvédelem és a dublini egyezmény betartása azonban közönséges kormányzati feladat. Figyelemre méltó, hogy a leginkább érintett országok sem jogalkotással, hanem a meglévő eszközök alkalmazásával reagáltak a ténylegesen elkövetett terrorakciókra és a megugró biztonsági kockázatra.

2. Amennyiben az első feltétel teljesül – igazolt, hogy a terrorcselekmények elkövetésének veszélye itt és most csak egy új különleges jogrendi tényállás bevezetésével hárítható el –, akkor a rendkívüli jogrend bevezetésének feltételeit pontosan körül kell írni. A terrorveszély-helyzet elrendelésének feltételei a jelenlegi tervezet szerint teljesen meghatározatlanok. „Jelentős terrorfenyegetettség” bármi lehet, amire a kormány rámutat, hiszen még az sincs meghatározva, hogy milyen típusú és mennyiségű tényt kell igazolni ahhoz, hogy higgyünk neki.

Hogy milyen lazán értelmezhetők ezek a szavak, arra éppen a Miniszterelnökséget vezető miniszter szolgált szemléletes példákkal. A miniszter szerint jelentős terrorfenyegetettséget jelentett pár száz embernek a Keleti pályaudvar előtti tartózkodása és néhány tucatnak a tüntetése, ahol bűncselekményt nem a menedékkérők, hanem az ő sérelmükre követtek el. A szintén példaként említett röszkei incidens miatt pedig az ügyészség 10 ember ellen emelt vádat, de nem terrorcselekmény, hanem tiltott határátlépés miatt. (A röszkei incidensre való hivatkozás egyébként is kétélű: ott ugyanis a magyar állam fegyveres rendvédelmi szerveinek felelősségét nyilvános vizsgálat nem tárgyalta) Paradox módon a példálózással maga a miniszter árulta el azt, hogy a 2015-ös magyarországi események egyáltalán nem voltak kezelhetetlenek különleges felhatalmazások nélkül (lásd az 1-es pontot).

3. Nemcsak a különleges jogrend elrendelésének feltételeit kell pontosan meghatározni. A felhatalmazás tartalmát kitevő alapjog-korlátozó jogosítványok mindegyikével kapcsolatban még most, a lehetőség megteremtése előtt le kell folytatni a különleges jogkorlátozások szükségességét, alkalmasságát és arányosságát vizsgáló tesztet. Az magától értetődik, hogy utólag a ténylegesen elrendelt alapjog-korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban is meg kell teremteni a vizsgálat lehetőségét. Ám akkor, amikor konkrétan felmerül a terrorveszély-helyzet elrendelésének lehetősége, nem lesz idő mérlegelésre – ezért a felhatalmazások tartalmát előzetesen is igazolni kell.

Az eddig megismert tervezet szerint a kormány egyrészt megkapná a felhatalmazást a honvédség rendészeti és nemzetbiztonsági célú, országhatáron belüli, békeidőben való felhasználására. (Amivel egyébként a terv kiötlői maguk ismerik el, hogy a szeptemberi bevándorlással kapcsolatos törvények alkotmányos alapjai hiányosak.) Másrészt egy sor különleges hatalmat kapna arra, hogy – a kormányzati szerveket érintő rendelkezéseken túl – megrövidítse a polgárok jogait és szabadságát. Rendelettel korlátozhatná a kereskedelem szabadságát, zárolhatná természetes és jogi személyek érdekeltségeit és korlátozhatná tulajdonjogukat, ellenőrizhetné az internet-, levél-, csomag- és postaforgalmat, szüneteltethetné a postai és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, korlátozhatná és ellenőrizhetné a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevételét, elvehetné rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmények helyiségeit, stúdióit, műsorszóró adóit, berendezéseit és létesítményeit, megtilthatná a tüntetéseket, kijárási tilalmat és jelentkezési kötelezettséget vezethetne be, korlátozhatná vagy megtilthatná a tartózkodást és az utazást, a közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalmát, megtilthatná külföldiek beutazását és a külföldi személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezést és kapcsolattartást, a lakosságot kitelepíthetné. A korlátozás alá eső szabadságok között nemcsak az Alaptörvényben meghatározott jogosultságokat találunk, hanem az Európai Unió alapszabadságait, a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását is. Jogvédő szervezetként a TASZ tiltakozik az ellen, hogy az alapjogok és garanciáik ilyen mértékű felszámolhatóságát indokolás nélkül vezessék be az Alaptörvénybe.

4. Meg kell határozni a különleges jogrend bevezetésének, az arról való döntésnek az eljárási garanciáit. Megengedhetetlen, hogy a kormány külső kontroll, haladéktalan parlamenti felhatalmazás nélkül, akár csak egy hétre is ilyen tág értelmezési tartományt megengedő feltételek, és ilyen széleskörű, totális felhatalmazás mellett függessze fel a törvények uralmát. Amíg ugyanis nincs parlamenti felhatalmazása, csak maga a kormány dönthet úgy, hogy megszünteti-e a különleges jogrendet és visszaállítja-e a törvényes állapotot. Nemcsak arról van szó tehát, hogy jelenlegi tervezet szerinti hatvan nap túl sok lenne, mert a rövidebb idő sem jelent feltétlen megoldást: nem támogató parlamenti döntés után, másnap, vagy éppen a választások előtt, a kormány egy újabb átlátszó indokkal ismét felfüggesztheti a jogrendet.

A TASZ álláspontja szerint az alkotmány legfontosabb funkciója az, hogy ne tegyen lehetővé ellenőrizetlen, önkényes közhatalom-gyakorlást. Ahol ilyen van, ott nem beszélhetünk alkotmányosságról. Az Alaptörvény módosítás terítéken levő terve egyelőre azonban éppen azt célozza, hogy a kormány ellenőrzés nélkül gyakorolhasson lényegében totális hatalmat. Egy ilyen felhatalmazás nem kiegészítené az Alaptörvényt, hanem a lényegétől fosztaná meg.