Nyílt levél a kormányhoz és parlamenti képviselőkhöz

21 hazai társadalmi szervezet fordult a Kormányhoz és az illetékes parlamenti képviselőkhöz a 47 tagállamból álló Európa Tanács (ET) készülő információszabadság-egyezménye kapcsán. Az ET, melynek Magyarország is tagja, elsőként a világon nemzetközi egyezményben kívánja rögzíteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szabályait.

A kezdeményezés jelentőségét aligha kell hangsúlyozni, a készülő nemzetközi egyezmény mind az európai országoknak, mind a világ azon államainak, amelyek Európát példaképül tekintik, iránymutatásul fog szolgálni. Az egyezmény tervezetét egy szakértői csoport készíti elő, melynek az utolsó ülése 2007. október 9-én lesz. A készülő tervezet az információszabadság számos fontos garanciáját foglalja magában, azonban néhány jelentős kérdésben alatta marad a hatályos nemzeti jogszabályok színvonalának, a hatályos magyar törvényeknél pedig jóval gyengébb.



Az aláíró társadalmi szervezetek és magánszemélyek nyílt levelükben aggodalmukat fejezik ki a szakértői csoport munkája és a tervezet jelenlegi szövege kapcsán. A nyílt levél egy nemzetközi összefogás része (www.access-info.org), melynek keretében már 160 civil szervezet és 170 egyéni aláíró csatlakozott a felhíváshoz.



Az aláíró szervezetek arra kérik a Kormányt és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar képviselőit, hogy a Magyar Köztársaságot az Európa Tanácsban képviselve tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az információszabadság-egyezmény ne maradjon a hatályos magyar szabályozás színvonala alatt, és a tervezet hibáit küszöböljék ki.





A nyílt levél:



Ezúton szeretnénk kifejezni komoly aggályunkat amiatt, hogy a Hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló európai egyezmény jelenlegi tervezete oly módon határozza meg az információhoz való hozzáférés jogát, mely bizonyos fontos szempontok tekintetében mélyen az uralkodó európai és nemzetközi standardok alatt marad.



Különösen aggasztónak tartjuk, hogy ha a tervezetet ebben a formájában fogadják el, akkor a Hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló európai egyezmény olyan törvényeket legitimál, amelyekből olyan fontos garanciák hiányzanak, melyek már számos nemzeti információszabadság-törvényben jelen vannak. A tervezet elfogadásával, az elmúlt években elért hatalmas előrelépés elvész, különösen az Európa Tanács húsz ex-kommunista tagállamának 1992 óta bevezetett információszabadság-törvényei, valamint azok az új jogszabályok, amelyeket az Egyesült Királyságban és Németországban fogadtak el, továbbá számos más ország alkotmány- és törvénymódosításai. Az Európa Tanács, többek között a Hivatalos Dokumentumok Hozzáféréséről szóló 2002-es ajánlásával nagyban hozzájárult ezen jelentős változások eléréséhez, és meggyőződésünk, hogy az egyetlen vállalható szerepe az Európa Tanácsnak az, hogy egy olyan egyezmény elfogadásával folytassa ezt a munkáját, amely az információszabadság alapjogát a világban és európai nemzeti szintű törvényhozásokban elfogadott szinten tartja.



Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az információhoz való jogunkat az egyes országok alkotmányai és joggyakorlatai is alapvető emberi jogként ismerik el, mint ahogy az ENSZ, az EBESZ és az Amerikai Államok Szervezete véleménynyilvánítás szabadságáért felelős külön megbízottai is annak tekintik. 2006 szeptemberében az Amerika-közi Bíróság is alapvető emberi jogként ismerte el az információszabadságot.



Elismerésünket fejezzük ki és üdvözöljük, hogy az egyezménytervezetbe számos pozitív elemet építettek be, például elismerik a hivatalos dokumentumok (a közintézmények birtokában lévő minden információ, bármely formában) igényléséhez fűződő jogunkat. Szintén üdvözöljük, hogy a tervezet egyértelműen előírja, hogy bármely személynek joga van ingyenesen betekintést nyerni a dokumentumokba és anélkül, hogy jogi érdeket kellene igazolnia az igényelt információval kapcsolatban. Mindezek a pozitív elemek azonban nem ellensúlyozzák a jelenlegi tervezet súlyos hibáit, melyeket, ha megfelelően nem orvosolnak, az aláássa egyezmény értékeit.



Az aláíró civil szervezetek és egyének számára a három legkomolyabb probléma az egyezmény jelen tervezetében a következő:



1. A törvényhozó testületek és bíróságok birtokában lévő valamennyi hivatalos dokumentumnak az egyezmény hatálya alá vonásának elmulasztása.



2. Közfeladatot ellátó természetes és jogi személyek birtokában lévő hivatalos dokumentumoknak az egyezmény hatálya alá vonásának elmulasztása.



3. A hivatalos dokumentumok alapkategóriái meghatározásának – mint például a pénzügyi vagy közbeszerzési információk, melyeket kötelező külön kérés nélkül közzé tenni – elmulasztása.



Arra törekszünk, hogy az Egyezmény azokat a legjobb megoldásokat tükrözze, melyek az Európa Tanács 47 tagállamában széles körben elfogadottak, ahelyett, hogy csupán az Egyezményt kodifikáló szakértői csoportban jelen lévő 15 európa tanácsi tagállamban létező jogszabályok és joggyakorlat jelenjenek meg. Példaként említjük, hogy a szakértői csoporthoz a civil társadalom csoportjai által korábban benyújtott javaslatok rámutatnak arra a tényre, hogy az Európa Tanács tagállamainak túlnyomó többségében a kormányzat minden szerve, a törvényhozás és a bíróság köteles az információkhoz hozzáférést biztosítani, akár egy egységes törvényben, akár ágazati szabályozásokon keresztül. Nincsen elvi alapja annak, hogy a törvényhozó és az igazságszolgáltatási szervek

más elbírálás alá essenek az információszabadság tekintetében, mint az adminisztratív szervek. A törvényhozás és a bíróság közpénzekből lát el közfeladatokat és az átláthatóság szempontjából az ésszerűség azt diktálja, hogy ugyanazoknak, sőt talán szigorúbb szabályoknak kell érvényben lenniük e szervek esetében, mint amik a végrehajtó hatalomra vonatkoznak. Ironikus lenne, ha pont a nemzeti parlamentek törvényalkotási tevékenységét, a képviseleti demokrácia alapkövét vonnák ki az Egyezmény hatálya alól. Azt, hogy az állampolgárok véleményt formáljanak, az intézményrendszer hatékony működését, a korrupció csökkentését és alapvetően az állampolgárok bizalmát ezen intézmények átláthatósága teszi lehetővé. Ezen túl az Egyezmény kivételrendszere teljes mértékben alkalmas arra, hogy a törvényhozás és az igazságszolgáltatás legitim előjogait megvédje.



Azonos alapon, a közfeladatokat ellátó magánszemélyeket is be kell vonni az Egyezmény hatálya alá. Manapság, amikor a közszolgálatok feladatait egyre inkább a magánszektor szereplői veszik át – legyenek azok szolgáltatások, egészségügy vagy hadsereg –, hatalmas mulasztás lenne ezeket kihagyni. Sőt, indokolhatatlanul leszállítaná az Európa Tanács 2002-es Ajánlása által felállított standardokat, amelyek természetes és jogi személyekre is vonatkoznak, amennyiben közfeladatot látnak el.



Ezen okoknál fogva indokolatlannak tartjuk, hogy az Egyezmény korlátozná a törvényhozó testületekkel és az adminisztratív funkciókat és hatásköröket ellátó bírósági szervekkel kapcsolatos jogokat, ahelyett, hogy a hatálya alá vonná valamennyi hatalmi szerv által kezelt információt. Ha a jövőbeni Egyezmény nem felel meg ezen minimum követelményeknek, akkor nagyban fogja hátráltatni az információszabadság ügyét, olyannyira, hogy szembe kerül az Európa Tanács ráruházott szerepével, mely a demokrácia és az emberi jogok védelme.



Az információ proaktív közzétételével kapcsolatban megjegyezzük, hogy a proaktív közzététel alapvető eleme bármely információszabadság-szabályozásnak, és hogy számos információszabadságról szóló törvény tartalmaz részletes szabályokat arról, milyen információt kell külön igénylés nélkül is közzé tenni, például a közintézmény honlapján. A legtöbb laikus soha nem fog hivatalos dokumentumokat igényelni, mégis, annak érdekében, hogy az emberek véleményt tudjanak formálni a hatalomról és részt tudjanak venni a döntéshozatalban, a közérdeklődésre számot tartó információkat igénylés nélkül közzé kellene tenni. Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is megvalósulhasson, az Egyezménynek ki kellene térnie arra, hogy melyek azok az információkategóriák, melyeket proaktívan közzé kell tenni.



A fent említett három legsúlyosabb probléma mellett további aggodalomra okot adó területek a következők:



4. Nincsen arra garancia, hogy az egyének egy olyan szervhez fordulhatnak jogorvoslatért, amely utasíthatja a közintézményeket a hivatalos dokumentumok közzétételére.



5. Semmi nem biztosítja, hogy az egyének az adatigénylés megtagadásán kívül a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának másfajta megsértése ellen is jogorvoslathoz jussanak (például, ha az adatigénylést késedelmesen vagy nem a kívánt módon teljesítik).



6. A belső döntési folyamatok, illetve az üzleti titok miatti kivételeket túl lazán határozták meg:

a) Időkorlát nélkül lehet alkalmazni a belső döntési folyamatokra vonatkozó kivételt; ezeket a dokumentumokat bármeddig, akár a döntés meghozatala után is vissza lehet tartani.

b) Az Egyezménynek kizárólag a „jogos üzleti érdeket” és nem minden üzleti érdeket kellene védenie, mint ahogy a jelen tervezet teszi.



7. Az adatigénylések teljesítésére nyitva álló határidők hiánya.





Kifejezett aggodalomra ad okot az információszabadság bírósági védelmének területe (4. pont). A jelenlegi tervezet az elutasított kérelmezőnek ugyan nyújt jogorvoslati lehetőséget a bíróságnál vagy más, törvény által felhatalmazott független és pártatlan testületnél, viszont arra már nem tér ki, hogy a nem bírói szervnek joga lenne a hivatalos dokumentum közzétételére kötelezni az adatkezelőt. Alapul véve, hogy az információszabadságot emberi jogként ismerik el, mint ahogy azt ez a nemzetközi szerződés is meg fogja erősíteni, létfontosságú, hogy a jövőbeni Egyezmény tartalmazza a jogorvoslat jogának elvét egy olyan független (bírói vagy más hasonló) testülethez, melynek felhatalmazása van az egyéni kérelmező jogait megvédeni és az igényelt információ nyilvánosságra hozatalát elrendelni. E biztosíték híján az igénylőnek a közérdekű információkhoz való hozzáférésének elméleti joga hatékony bírói védelem nélkül maradna, ami sérti az egyik alapvető emberi jogi alapelvet.



Végül, de nem utolsó sorban, megjegyezzük, hogy az Egyezmény monitorozási mechanizmusának szilárdnak és megfelelően támogatottnak kell lennie ahhoz, hogy szándékolt célját, az Európa Tanács területén élő mintegy 800 millió ember információszabadságát biztosítsa.



Mivel az Egyezmény célja, hogy biztosítsa az információszabadság minimális szintű tiszteletét, a tervezet készítőinek el kellene kerülniük azt a buktatót, hogy ha egy vagy két tagállam nem tud megfelelni bizonyos elvárásoknak, akkor az elvárások szintjének csökkentésével alkalmazkodnak ezekhez az államokhoz –

így pont az az erőfeszítés szenvedne vereséget, amellyel mércét kívánnak adni. Ehelyett az Egyezmény alapvető rendelkezéseinek kötelező érvényűnek kellene lenniük és azon államok, melyeknek a törvényei – a ratifikáció időpontjában – még nem tesznek eleget a minimum követelményeknek, végső megoldásként értelmező nyilatkozatokat és fenntartásokat tehetnek és tájékoztatják a felügyelő szervet, amikor törvényhozásuk már eleget tesz az Egyezménynek.



Alulírottak felkérjük a szakértői csoportot, hogy a fent említett hét problémát oldják meg azzal, hogy a következő módosításokat eszközölik az egyezmény tervezetében:



1. A jogalkotó testületek és az igazságszolgáltatás kezelésében lévő minden hivatalos dokumentumot – jellegüktől függetlenül - vonják az Egyezmény hatálya alá;



2. Közfeladatot ellátó természetes és jogi személyek kezelésében lévő minden, a közfeladat ellátásával kapcsolatos dokumentumot vonjanak az Egyezmény hatálya alá, és amennyiben szükséges, pontosítsák a "közfeladat" fogalmát;



3. Vezessenek be olyan intézkedést, mely kötelezővé teszi bizonyos alapvető, hivatalos dokumentumoknak (adatoknak) a rendszeres, külön igénylés nélküli közzétételét, beleértve minden egyes kormányzati szerv felépítését, személyi állományát, tevékenységeit, szabályzatait, útmutatóit, határozatait és közbeszerzéseit;



4. Vezessenek be arra garanciát, hogy az egyének minden esetben jogorvoslathoz jutnak egy olyan szervnél, amely elrendelheti a hivatalos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát és biztosítani tudja a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának betartását;



5. Úgy módosítsák a szöveget, hogy ne csak az adatigénylés teljesítésének megtagadása miatt élhessenek az egyének a jogorvoslattal, hanem arra is legyen lehetőségük, hogy az információszabadságot sértő bármely hatósági intézkedéssel vagy mulasztással szemben is jogorvoslattal élhessenek;



6. Szövegezzék újra a belső döntéshozatali folyamatra és az üzleti titokra vonatkozó kivételeket és ezáltal biztosítsák, hogy

a) belső döntéshozatali folyamatra, mint az információszabadság alóli kivételre csak időbeli korláttal lehessen hivatkozni (azaz döntéshozatali folyamat lezárultához kötötten vagy azt követően egy indokolt időn belül);

b) csak a jogos üzleti érdekre van tekintettel az Egyezmény;



7. Vezessék be követelményként, hogy az államok törvényben szabályozzák az adatigénylések teljesítésére nyitva álló időtartamot.



Meggyőződésünk, hogy a Hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló európai egyezmény csak akkor fogja magába foglalni az információhoz való hozzáférés jogának alapvető elveit, ha ezeket az aggályokat eloszlatják.





Aláíró társadalmi szervezetek:

1. Civil Kollégium Alapítvány

2. Közösségfejlesztők Egyesülete

3. Liberális Fiatalok Egyesülete

4. Magyar Helsinki Bizottság

5. Magyar Internetező Nők Egyesülete (MINők)

6. Magyar Természetvédők Szövetsége

7. Magyar Újságírók és -Készítők Európai Szövetsége

8. Magyar Újságírók Országos Szövetsége

9. Magyarországi Európa Társaság

10. NőTárs Alapítvány

11. Nyilvánosság Klub

12. Országos Női Érdekvédelmi Egyesület

13. Ökológiai Stúdió Alapítvány

14. Pannon Természetvédő Szövetség

15. Reflex Környezetvédő Egyesület

16. Sajtószabadság Központ

17. Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)

18. Transparency International Magyarország Alapítvány

19. Védegylet

20. Zöld Rádió Közhasznú Egyesület (ZöRKE)

21. Zölderő Környezetvédő és Szépítő Egyesület





Egyéni aláírók:

1. Adamik Mária PhD, szociológus-szociálpolitikus.
2. Gargya Marietta
3. Hajósy Adrienne (MTA Szigetközi Munkacsoport)
4. Molnár Péter, a Közép-európai Egyetem Médiakutató Központjának szólásszabadság-jog kutatója.
5. Scsaurszki Tamás
6. Verebes Ingrid

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Obamával kollaborál a TASZ!

Barack Obama amerikai elnök által kezdeményezett Open Government Partnership (OGP, Nyílt Kormányzati Együttműködés) célja az átlátható, hatékony és ellenőrizhető kormányzat megteremtése. A TASZ és a K-Monitor elkészítette Magyarország vállalásaira vonatkozó javaslatokat.

„Általános tétel – 1,2 milliárd forint”: TITOK

A Kúria (ex Legfelsőbb Bíróság) ma hozott döntése értelmében nem kell nyilvánosságra hoznia a Margit-híd felújítását végző cégcsoportnak többek közt azt, hogy pontosan mire költötték a címben szereplő milliárdos tételt. A legfelsőbb magyar bírósági fórum szerint a munkálatokat végző cégek – köztük a Közgép Zrt. – nem kötelezhetőek a közpénzek felhasználását nyomon követhetővé tenni. Potenciális hűtlen kezelők, sikkasztók figyelem: tankönyvbe illő anyagot olvashatnak!

Nyílt levél Navracsics Tibor miniszternek

Tisztelt Miniszter Úr!

Megdöbbenve értesültünk arról, hogy két kormánypárti képviselő – kivételes és sürgős tárgyalást indítványozva – benyújtotta a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog jelentős korlátozásával fenyegető, T/10904. számú törvényjavaslatot. Engedje meg, hogy a javaslatban foglaltakkal kapcsolatos mély aggodalmunkat – mint az információszabadság iránt elkötelezett civil szervezetek vezetői – ezúton osszuk meg Önnel.