Rendőrségi drogprevenció határok nélkül
A TASZ egyik küldetése, hogy tudományos bizonyítékokon alapuló ismereteket terjesszen a droghasználat okairól és következményeiről, a szerhasználat megelőzéséről és az ilyen ismeretekkel összhangban álló drogpolitikáért küzdjön. Ennek érdekében a nemzetközi trendek állandó monitorozása mellett együttműködik az ország legnagyobb, drogmegelőző és drogterápiás ernyőszervezetekkel és álláspontjukat figyelembevéve szólal fel a szakmaiatlan döntések esetén. A most társadalmi vitára bocsátott tervezet újabb alkalmat nyújt erre, hiszen jogosulatlan előnyhöz juttatja a rendőrségi drogmegelőző programokat.
Az EMMI rendelet tervezetének 12. § pontja jelentős változást rendel el az iskolában végezhető drogprevenciós tevékenységek terén, amennyiben az e programok szolgáltatásnyújtásához 2013 óta kötelező szakmai ajánlás megléte alól felmentést nyer a „rendőrséggel, a közneveléssel összefüggő igazgatási tevékenységet végző közigazgatási szervvel, valamint a központi közigazgatási szerv háttérintézményével foglalkoztatási jogviszonyban álló, a hatóság, a szerv programjait megvalósító személy.” Összefoglalva, a rendelet értelmében a rendőrséghez köthető drogprevenciós programok – a D.A.D.A. és az Ellen-szer – ezentúl szakmai ajánlás nélkül is nyújthatnak szolgáltatást az iskolákban.
A TASZ ezt több szempontból is problémásnak tartja.
1. A döntéssel sérül a drogprevenciós szolgáltatásokat érintő engedélyeztetések elfogulatlan feltételrendszere. Nem igazságos az a szabályozás, amely egyes programok esetében eltekint a szakmai ajánlásoktól, más programok esetében pedig nem ritkán túlzott szigort gyakorol.
2. A döntés nyomán hátrányba kerülnek azok a civil szervezetek, amelyek akár évtizedek óta nyújtanak magas szakmai színvonalú drogprevenciós szolgáltatásokat.
3. A módosítás azt a látszatot kelti, és azzal a következménnyel jár, hogy a hatósági programok minden egyéb megközelítés felett állnak. A szakirodalom ezt nem támasztja alá, ehelyett erős kritikával illeti a frontális, pusztán információt nyújtó programokat, mint amilyenek jellemzően a rendőri drogprevenciós szolgáltatások is.
4. A rendőrnek jogalkalmazóként kötelessége eljárni, ha bűncselekményre utaló jelekkel találkozik. Így a drogprevenciót végző rendőr alkalmatlan arra, hogy az érintett diákoknak segítséget nyújtson abban, hogy probléma esetén hova forduljanak. Épp ellenkezőleg, ha tudomására jut valamely diák szerhasználata, valós segítség helyett eljárást kell indítania, amely további problémákat teremt a tanuló számára, és kétségessé teszi az ilyen prevenciós tevékenység hatékonyságát.
5. A szakirodalom azokat a prevenciós megközelítéseket tartja a legeredményesebbnek, amelyeket kortársak vagy olyan személyek tartanak, akikkel a diákok bizalmi kapcsolatot tudnak kialakítani. Érthető módon azok a hatósági személyek, akik adott esetben eljárást is indíthatnak a diákok ellen, kevésbé számíthatnak a bizalmi légkör kialakítására és a drogproblémával küzdő tanulók sem profitálnak jelenlétükből.
6. A szakirodalom szerint a rendőrségi D.A.D.A. program mintájául szolgáló, amerikai D.A.R.E. program alkalmatlan a szerhasználat megelőzésére sőt, esetenként bumeráng hatásúnak bizonyul, vagyis szándékával ellentétben éppen hogy felkelti az érdeklődést a szerhasználat iránt.
7. A módosítás az iskolák számára is jelzésértékű: támogatja őket abban, hogy a biztonság látszatát keltő rendőrségi megelőző programokat részesítsék előnyben, melyek a korábban leírtak alapján nem a legeredményesebb beavatkozási formák, ráadásul jogi következményekkel is járhatnak a szerhasználatban érintett tanulók számára.
Mindezek alapján a TASZ indokolatlannak tartja és határozottan ellenzi a 12. §-ban foglaltakat.
