Stop a folyamatos megfigyeléseknek
Szerző: Társaság a Szabadságjogokért
Létrehozva: 2013. július 17, szerda
Módosítva: 2018. február 8, csütörtök
Az Alkotmánybíróság döntése nyomán egyelőre nem léphet hatályba a nemzetbiztonsági törvény módosításának egy része. A parlament által elfogadott módosítás, mely a közalkalmazottak és közvetlen környezetük folyamatos ellenőrzésére ad felhatalmazást, a TASZ álláspontja szerint súlyosan alapjogsértő.
Az új rendelkezések 2013. augusztus 1-jén léptek volna hatályba, azonban az Alkotmánybíróság Szabó Máté, az alapjogok biztosának beadványa alapján ezt megakadályozta, és felfüggesztette egyes rendelkezések hatályba lépését. Az AB szerint leginkább aggodalomra okot adó paragrafus az újfajta ellenőrzés keretében kiterjesztve tenné lehetővé a titkos információszerzés eszközeinek alkalmazását.
Az Alkotmánybíróság csak kivételes esetekben élhet a hatálybalépés felfüggesztésével. Erre azért került sor, mert a testület szerint a vizsgált rendelkezések a magánélet sérthetetlenségének jogát súlyosan korlátozzák, és valószínűsíthető, hogy megállapítható azok alaptörvény-ellenessége. Az AB arra azonban nem vállalkozott, hogy augusztus 1-ig lefolytassa a teljes vizsgálatot, ezért választotta ezt a megoldást. Ez szerencsés abból a szempontból, hogy így sikerült megakadályozni, hogy bárki folyamatos nemzetbiztonsági ellenőrzés alá kerüljön.
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az AB nem foglalkozott az ombudsman, illetve a TASZ által jelzett további problémákkal. Többek között ilyen a valódi jogorvoslat, illetve egy olyan mechanizmus hiánya, mely garantálja, hogy eljárás induljon, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés feltár egy bűncselekményt. Ez is mutatja, hogy a korrupcióellenes küzdelem hatékonyságát (amivel a törvény beterjesztője indokolta javaslatát) az új szabályozás nem fogja növelni – ellenben az állam számára újabb teret nyit a magánszféra korlátozására. A 2013. július 15-én kelt AB határozat is tartalmazza azt, amit a TASZ is elismer: a nemzetbiztonság lehet legitim érdek a magánszféra védelméhez fűződő alapjog korlátozásakor. Ugyanakkor ez a fajta korlátozás nem felel meg az arányossági mércének, sem a megfigyelés eszközei, sem folyamatossága és kiterjedtsége miatt. Ismételten fontos kiemelni azt a tényt is, hogy semmilyen gyanú nem szükséges az ellenőrzés lefolytatásához. Ezek összességében ahhoz vezetnek, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzést lefolytató állami szervek „általános szűrő-kutató” tevékenységet végeznének.
Nem véletlen, hogy a rendkívül súlyos alapjogi aggályokat felvető törvénymódosítás a Tavares-jelentésben is többször megjelenik, mint ami veszélyezteti a hatalmi ágak szétválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a családi és magánélet tiszteletben tartását, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülését.
A vizsgált törvény sokakat érint ugyan, de nem a teljes lakosságot. Mégis, az elmúlt időszak megfigyelési botrányai is arra figyelmeztetnek, hogy magánszféránk veszélyben forog.
