TASZ v. Magyarország 2.0
Sokadszorra történt meg velünk, hogy hiába szerettünk volna egy bírósági tárgyalást videóra venni és az ott történteket a széles nyilvánosság számára közvetíteni, a tárgyalást vezető bíró ezt nem tette lehetővé számunkra.
Legutóbb 2016 áprilisában, a Debreceni Ítélőtáblán ütköztünk ilyen akadályba, amikor a Heves Megyei Rendőrkapitányság ellen indított közérdekű perünkől szerettünk volna tudósítani. Az indok, amelyre hivatkozással a bíróság megtiltotta a felvételkészítést, most is – mint mindig – az volt, hogy a TASZ nem minősül a sajtó képviselőjének. Ezt az érvet azonban nem tudjuk elfogadni. A közügyekről való szabad tájékoztatás joga ugyanis nem a hivatásos újságírók és médiaszolgáltatók privilégiuma. Az Emberi Jogok Európai Bírósága következetesen elismeri, hogy ez a jog az ún. “watchdog” típusú civil szervezeteket, így a TASZ-t is megilleti. Az ilyen szervezetek ugyanis a közvéleményt tájékoztató tevékenységük során rendszeresen teremtenek fórumot közügyek nyilvános megvitatásának. E funkciójukon keresztül pedig – akárcsak a sajtó – jelentős szerepet töltenek be a közhatalom társadalmi ellenőrzésében. Ebből kiindulva nem tartjuk igazolhatónak azt a különbségtételt, amely a sajtó számára lehetővé teszi, a civil szervezetek számára viszont tiltja az igazságszolgáltatás működésének mozgóképes közvetítését. Ez indítványunk szerint sérti az Egyezmény 10. cikke által védelmezett véleménynyilvánítás szabadságát és az Egyezmény 14. cikkében lefektetett hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, ezért a strasbourgi bírósághoz fordultunk. Indítványunk sérelmezi azt is, hogy a magyar állam nem biztosít olyan eljárást, amelyben egy pártatlan bíróság előtt érdemben vitathatnánk a tudósítás megtiltásában megnyilvánuló az alapjog-korlátozás jogszerűségét. Ez ugyanis sérti az Egyezmény 6. és 13. cikke által védelmezett bírói jogvédelemhez és a hatékony jogorvoslathoz való jogunkat.
A beadvány ITT olvasható.
