Bár a magyar bíróságok mércéje megszorító, amikor az uszítás megállapításáról döntenek - csak az erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélyének fennállásakor állapítják meg a bűncselekményt - a devecseri ügyben valószínűleg megállt volna az uszítás vádja. Megállt volna, ha eljut a bíróságra az ügy. Ám a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szerint a bűncselekmény gyanúja sem merül föl: a Magyar Helsinki Bizottsághoz eljuttatott határozat szerint az elhangzott beszédek "...nem átgondolt, indulatból, ösztönből fakadó, ellenséges, ártó megnyilvánulás kiváltására alkalmas kijelentést nem tartalmaztak. A beszédekben elhangzottak egy része sértő lehet a cigányságra nézve, amely erkölcsileg ugyan kifogásolható, de a büntetőjog eszközeivel nem szankcionálható". Így nem indul meg a büntető eljárás.
Uszítás volt Devecseren
A TASZ szerint a tavaly augusztus 5-én, a Jobbik devecseri demonstrációja során közösség elleni izgatás történt. Szerintünk a bíróság is így döntene, ha lenne lehetősége dönteni.
A rendőrség tehát megakadályozza, hogy egy független bíróság dönthessen az uszítás megvalósulásáról. A rendőrség, melynek feladata az állampolgárok védelme és a jogrend betartatása lenne, megakadályozza, hogy működjön az igazságszolgáltatás.
Hiába létezik a büntető tényállás, ha a jogalkalmazó nem tudja használni. A devecseri ügy világosan megmutatja: amíg nincs politikai akarat a szélsőséges, gyűlöletkeltő megnyilvánulások visszaszorítására, addig bármilyen szigorú lehet a törvény szövege, ha az annak alkalmazására hivatott szervek egyszerűen nem alkalmazzák azt. Ha az állam nem büntet, amikor kellene, a polgárok úgy érezhetik, hogy nincsenek biztonságban. Azzal, hogy nem cselekszik, amikor kell, az államhatalom a rendpártiság utáni vágyat erősíti az emberekben, holott a probléma demokratikus eszközökkel is megoldható lenne. A megoldás nem annak követelése, hogy az állam szűkítse a kimondható szavak listáját. Azt kell követelnünk, hogy szigorúan és következetesen büntessék az uszítókat.