Ehhez képest a Kúria - 190 eljárást összegző - vizsgálata arra mutatott rá, hogy számos jogsértő gyakorlat érvényesül a sürgősségi és kötelező gyógykezelések során. A 2020-ban kiadott kúriai összefoglaló vélemény megjelölt olyan problémákat, amelyek jogszabály-módosítással, illetve a személyi és tárgyi feltételek lényeges javításával lennének csak orvosolhatók, de olyan problémákat is, amelyek kiküszöbölhetőek lennének az eljárásban résztvevő szakemberek, vagyis az orvosok, ápolók, kórházi személyzet, bírósági titkárok, kirendelt ügygondnokok által a rendelkezésre álló erőforrások mellett is. Jogsegélyszolgálatunk tapasztalatai alapján már maga a beszállítás is sok esetben jogsértő módon történik, ezért az eljárásban résztvevők között nagyon fontos szerepet játszanak a beszállítást foganatosító mentősök és rendőrök is.
A Kúria megállapításai megerősítik a TASZ Jogsegélyszolgálatának tapasztalatait. Gyakori, hogy a gyógykezelés elrendelése során nem érvényesülnek megfelelően a törvényi garanciák, és akár úgy is elrendelik a sürgősségi vagy kötelező gyógykezelést, hogy az érintett nem tanúsít közvetlen veszélyeztető magatartást, “csak” pszichiátriai diagnózissal rendelkezik és zavartan, furcsán viselkedik, ráadásul a jogorvoslathoz való jog sem tud hatékonyan érvényesülni sok esetben. Ilyen esetekben jogellenes a sürgősségi és kötelező gyógykezelés, mert nem állnak fenn a törvényi feltételek. Az is problémát jelent, hogy az érintett bár jogosult meghatalmazni egy hozzátartozót vagy jogi képviselőt a bírósági szemle idejére, a Kúria által vizsgált 190 ügyben egyetlen egyszer sem került erre sor, ami nagyrészt a tájékoztatás hiányából fakadhat. Ugyanígy sokszor az sem derül ki a gyógykezelés elrendelésekor, hogy az érintett gondnokság alatt áll-e, így a törvényes képviselőt nem értesítik, a kirendelt ügygondnok pedig érdemben nem tájékoztatja a beteget a jogairól. Komoly problémát jelent a Kúria szerint az is, hogy a kórházak által a bíróságnak küldött kérelmek a minimális tartalmi követelményeknek sem felelnek meg, nem derülnek ki belőle a beszállítás körülményei, sem annak okai. A kötelező gyógykezelést elrendelő végzéssel szemben pedig az érintett csak akkor tud érdemben jogorvoslattal élni, ha az elsőfokú végzést szóban hirdetik ki és a beteg már a szemlén bejelenti a fellebbezését, a másodfokú bíróság pedig harminc napon belül döntést hoz, máskülönben könnyen lehet, hogy a gyógykezelése már régen véget ért, amikor az ügyében megszületik a másodfokú döntés. A Kúria felhívja a figyelmet arra is, hogy a jogsértések következménye visszafordíthatatlan jellegű, ezért a fellebbezés sikeressége valójában nem képes helyreállítani az eredeti állapotot, az elsőfokú döntésnek különös jelentősége van.
