Egyenlő.

Egyenlőségprojektünk a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak (mélyszegénységben élő roma emberek, hajléktalan emberek, fogyatékossággal élők, az LMBTQI közösség tagjai) állami diszkriminációja ellen, a valódi esélyegyenlőség megteremtéséért dolgozik.

Segítünk, hogy a szegénység miatt kiemelt gyerekek visszakerülhessenek családjaikhoz.

Szinte nem telik el hónap úgy, hogy ne keresné meg jogsegélyszolgálatunkat egy újabb szegénységben élő család azzal, hogy a lakhatási körülményeik vagy az anyagi helyzetük miatt elvették tőlük a gyerekeiket, pedig szegénység miatt nem lehetne szétszakítani családokat.

„Csak sírnak és azt kérdezik, hogy anya, még hány nap?”

Szinte nem telik el hónap úgy, hogy ne keresné meg jogsegélyszolgálatunkat egy újabb szegénységben élő család azzal, hogy a lakhatási körülményeik vagy az anyagi helyzetük miatt elvették tőlük a gyerekeiket. Olyat viszont, ami a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Korláton történt, még nem láttunk korábban.

Évek óta küzdünk azért, hogy ezek a gyerekek hazakerülhessenek és fellépünk a gyerekvédelmi rendszer diszriminatív gyakorlatai ellen.

A szülőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy válasszanak a gyerekük és az igazuk között

Az utóbbi hónapokban meglepődve, majd egyre nagyobb felháborodással tapasztaltuk, hogy több megye gyámhivatalában félretájékoztatják az ügyfeleket. Azt állítják a szülőknek, hogy ha kiállnak a jogaikért, nem kaphatják vissza a gyerekeiket. A legkiszolgáltatottabb szülők ilyen fokú félretájékoztatását nehéz másnak látni, mint hatalommal való súlyos visszaélésnek. A hatósági gyakorlat ellen pert kezdeményeztünk, és emellett kértük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), hogy adjon iránymutatást a gyámhivatalok részére, megtehetik-e ezt az ügyfeleikkel. Friss állásfoglalásában nekünk adott igazat a minisztérium.

Pereket indítunk, hogy senkit se foszthassanak meg a szabadságától csak azért, mert a midennapokban segítségre van szüksége.

Te egy olyan országról álmodsz, ahol békesség van, szolidaritás, egyenlőség, tudás, fejlődés. Ügyfeleink arról, hogy az állam nem támadja őket jogtalanul, vagy hagyja magára a nehéz helyzetekben.

Mi azért dolgozunk, hogy mindannyiunk álma teljesülhessen, hogy ez ország ne csak álom legyen. Te álmodsz, veled változtatunk!

Van, aki arról sem dönthet szabadon, hogy hol éljen, mikor keljen fel reggel, vagy, hogy kivel ünnepelje a karácsonyt. Mi azért küzdünk, hogy fogyatékossága vagy pszichés problémái miatt senkit se fosszanak meg attól a jogtól, hogy rendelkezzen a saját élete felett.

Küzdünk azért, hogy a fogyatékossággal élő emberek is méltó életet élhessenek, és ne szoruljanak ki a társadalomból.

Nemzetközi és hazai jogszabály is kötelezi a magyar államot olyan otthontok fenntartására, ahol az érintett felnőttek a szüleikhez közel, velük folyamatos kapcsolatban, tanulnak meg annyira önállóan élni, amennyire lehetőségük van rá. Ehhez képest a magyar állam nem látja el ezen kötelező feladatát, ezért a szülők lehetetlen helyzetbe kerülnek, ha már nem bírják a gondozással járó terheket, de embertelen tömegintézménybe se akarják adni a gyerekeiket. Bátor anyukák egy csoportja segítségünkkel beperelte az állami szerveket, hogy a helyzet végre megváltozzon.

Vagy lesz otthona, vagy el kell temetnem

Feri 33 éves, súlyos-halmozott fogyatékossággal élő férfi. Édesanyja, Magdi beszámolója szerint “1983-ban,első gyermekeként érkezett a családba. Besárgulása miatt 3 napot a koraszülött osztályon töltött, majd hazaengedték. Szépen gyarapodott, nyugodt kisbaba volt. A héthónapos kontrollvizsgálaton megállapították, hogy mozgásában visszamaradt, ezért napi gyógytornát írtak elő. Egyéves korában epilepsziás rohamok jelentkeztek nála, naponta többször. Ezerféle gyógyszerkombináció kipróbálása után 9 éves korára a rohamok megszűntek. Szintén egyéves korára kiderült, hogy értelmileg is akadályozott, de akkor még nem tudták megmondani a súlyosság fokát. Két éves korára kiderült, hogy az értelmi fogyatékossága  nagyon súlyos, nem fogja soha ellátni magát, nem fog beszélni, pelenkázásra fog szorulni és mozgásában is korlátozott lesz egész életében.”

Kampányolunk azért, hogy az otthongondozó családok érdemi segítséget kapjanak az államtól.

Több mint félmillió magyar állampolgár a mindennapi önálló életvitelében az egészségi állapota vagy fogyatékossága miatt segítségre szorul. Mivel az államtól nem kapnak megfelelő támogatást, ezért szeretteiknek kell gondoskodni róluk, így ma Magyarországon az otthongondozás problémája legalább minden tizedik embert érinti. Mi azért küzdünk, hogy az állam ne hagyja magára ezeket a családokat.

Megosztás