Választójogot minden fogyatékos állampolgárnak!

Jelenleg 60 ezer magyar állampolgár nem élhet választójogával, mert valamilyen okból – mentális zavar, értelmi fogyatékosság – gondnokolttá vált. Emiatt a strasbourgi emberi jogi bíróság is elmarasztalta hazánkat. Az új alkotmány szerint a bíróságokra hárulna a feladat, döntsék el, ki élhet és ki nem választójogával. Ezzel az ötlettel pedig még a miniszteri biztos is vitatkozik. Egyáltalán, el lehet-e venni valakitől a választójogot, mert fogyatékos? A TASZ filmje ezt a kérdést járja körül.

Magyarországon 60 ezer, mentális zavarral, értelmi fogyatékossággal vagy időskori leépüléssel küzdő felnőtt áll cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt. A hatályos alkotmány értelmében ők kivétel nélkül elveszítik választójogukat. Legyen bár pánikbetegséggel küzdő egyetemi professzor vagy egy szociális otthonban élő értelmi fogyatékos lakó, akit cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyeztek, az – tekintet nélkül egyéni képességeire vagy politikai aktivitására – elveszíti választójogát.

Ez a szabályozás sérti hazánk nemzetközi vállalásait. 2010 májusában az Emberi Jogok Európai Bírósága a K.A. kontra Magyarország ügyben elmarasztalta hazánkat a gondnokoltak választójogának megsértése miatt. Magyarországnak tehát változtatnia kell a meglévő szabályozáson.

Az új alaptörvény is elveheti

Az új szabályozás az új alaptörvényben körvonalazódik. A XXIII. cikk (3) bekezdése szerint “nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt.” Míg tehát eddig minden nem teljesen cselekvőképes felnőtt állampolgár elveszítette választójogát, addig januártól azok a nem teljesen cselekvőképes személyek veszítik el választójogukat, akiknek az esetében a bíróság erről külön rendelkezett. Fenti példánknál maradva: míg a pánikbeteg egyetemi professzor esetében a bíróság feltehetően a választójog megőrzése mellett teszi le a voksát, addig az értelmi fogyatékosnak minősített és intézetben élő személy esetében feltehetően a választójog elvonásáról fog dönteni.

Hogy a bíróságok hogyan és milyen szempontok szerint döntenek majd, nem tudható – semmilyen mérőeszköz vagy standard vizsgálati eljárás nem áll rendelkezésre, amelynek alapján megbízható döntést lehetne hozni. A szakértők valójában azzal sincsenek tisztában, hogy mit és hogyan kellene mérni.

A kormányzat sem egységes

Civil szervezetek és számos kutató szerint ezekre a felmérő eljárásokra nemcsak, hogy nincs szükség, hanem ezeket egyenesen károsnak tartják. Véleményüket az ENSZ illetékes bizottsága is osztja, amely éppen most bírálta Spanyolországot egy olyan szabályozásért, amelyet hazánk a közeljövőben készül bevezetni. A fogyatékos személyek választási képességének méricskélését méltatlannak tartja Kósa Ádám is. Kósa egy parlamenti felszólalásában felhívta a figyelmet rá: számos nyugati demokrácia elismeri az akár legsúlyosabb fokban értelmi fogyatékosok választójogát. Székely László, az ELTE jogászprofesszora, az Új Polgári Törvénykönyv előkészítését koordináló miniszteri biztos pedig “meglehetősen furcsának”, illetve “visszatetszőnek” tartja a javaslatot.

A legjobb megoldás egyben a legegyszerűbb is lenne. Ez abban állna, hogy egyetlen fogyatékos, illetve gondnokság alá helyezett személy választójogát sem korlátozzuk. Azok a súlyos fokban értelmi fogyatékos személyek pedig, akik nincsenek tisztában a választások fogalmával sem, egyszerűen majd nem mennek el szavazni. Azokban az országokban, ahol ez a gyakorlat, ebből semmilyen kár eddig nem származott – mutatott rá Kósa Ádám. Egy ilyen javaslat az ENSZ számára is minden bizonnyal elfogadható lenne, és Magyarország azt is elkerülhetné vele, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága újra elmarasztalja hazánkat. De ami ennél is fontosabb: elismerné, hogy a fogyatékos emberek másokkal egyenrangú, nemzethez tartozásukban másokhoz képest semmivel sem értéktelenebb állampolgárok.

Verdes Tamás (TASZ)

(A cikk és a film az Index.hu oldalon 2011. november 6-án jelent meg először, az itt olvasható írás azonos az ott megjelent szöveggel.)