A koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet nem változtat azon, hogy az emberek az egészségügytől a szeretteik gyógyulását várják. Mégis kilenc hónapja keresi a választ egy 83 évesen elhunyt asszony családja, hogy miért nem kapott megfelelő ellátást a nagymama. Ügyfelünk édesanyja a covid közvetett áldozata: halálát nem a koronavírus, hanem a járványra hivatkozva rosszul átalakított egészségügyi ellátórendszer okozta.

A járvány súlyos terhet rótt az egyébként is alapvető gondokkal küszködő magyar egészségügyre. A látványos összeomlás elmaradása a dolgozók hősies helytállásán múlhatott, de a kormányzat sem volt tétlen – igaz, utóbbi az erőforrásait főleg arra összpontosította, hogy minél kevesebb kétségbeejtő információ szivárogjon ki az általa cserben hagyott egészségügyi intézményekből. A járványhelyzetre hivatkozva több kórházban bevezették, hogy az ellátottakat az alapbetegségüknek megfelelő osztályon kell elhelyezni – csakhogy ez az eljárásrend könnyen vezethetett oda, hogy nem tudták megfelelően ellátni azokat, akik az alapbetegségükkel nem összefüggő állapotuk miatt kerültek kórházba.

Ügyfelünk édesanyjával pontosan ez történt. Az idős asszony krónikus betegségekben szenvedett, de rendszeresen járt szakrendelésekre, a folyamatos kontroll és gyógyszerszedés mellett a korának megfelelő állapotban élte mindennapjait, kis segítséggel el tudta látni magát. Ám a koronavírus-járvány miatt a lakásból félt kimenni, nehéz volt rávenni, hogy sétáljon, emiatt nehezebben is mozgott. Lánya rendszeresen járt hozzá, mígnem egyik nap azt tapasztalták, hogy az asszony nem tudott lábra állni és nehezen vett levegőt. A háziorvosi ügyeleten keresztül mentőt hívtak – de a kiérkező mentők által végzett vizsgálat megfelelő értékeket mutatott, annyira, hogy nem is akarták kórházba vinni. Végül a családtagok ezt mégis elérték, és a kórház sürgősségi osztályán már súlyos légzési elégtelenségre utaló, rendkívül alacsony oxigénszaturációt mértek. Erről azonban a családot nem értesítették, az őt a kórházba bekísérő lánya pedig úgy látta, hogy érdemben foglalkoznak édesanyjával, ezért – már este 11 után – hazament.

Édesanyám otthagyta a nagymamámat, és másnap hívott engem reggel nyolc körül, hogy meghalt mama. Azt sem értem, hogy miért nem értesítettek bennünket, hogy rosszabbra fordult az állapota, meg fog halni– mondta az asszony unokája. Utólag kiderült: azon kívül, hogy orrszondát adtak neki, érdemi kezelést nem kapott a légzési probléma miatt, viszont átvitték a sürgősségiről a hematológiára. Ezen az osztályon – amit az eset idején a kórházban összevontak az onkológiával – a vérképző szervek megbetegedéseivel foglalkoznak. Az asszonynál évekkel korábban leukémiás megbetegedést állapítottak meg, de ennek súlyossági foka a legenyhébb volt és rendszeres kontroll alatt állt. A légzési nehézség viszont teljesen független volt ettől, így a hematológián nem is kapott semmilyen kezelést, a betegdokumentáció szerint még az oxigénszaturációt sem mérték. A hematológiai osztály által kiadott vizsgálati összefoglaló szerint tüdőgyulladás talaján kialakult szívelégtelenség okozta a halálát – erre viszont semmilyen terápiát nem kapott a kórházban, még arra sem utal semmi, hogy a szenvedését csillapították volna, amit akkor is kötelező megtenni, ha úgy döntenek, hogy állapota miatt nem nyújtanak neki érdemi ellátást.

Ügyfelünk édesanyjának leukémiás megbetegedése nem volt olyan súlyos, hogy ez indokolta volna a terápiáról való lemondást, és a hozzátartozókkal sem közölte a kórház, hogy így döntöttek volna. Az általunk megkérdezett orvosszakértő érthetetlennek nevezte, hogy a súlyos légzési elégtelenséggel beszállított asszony megfigyelését miért csak két órára szorították a sürgősségi osztályon. Ilyenkor általában hosszabb sürgősségi ellátást kap egy beteg, aminek során kiderül, hogy javul-e annyit az állapota, hogy átkerülhet belgyógyászati jellegű osztályra, vagy intenzív osztályon kell kezelni.

Az elhunyt asszony unokája azt mondta: még a nagymama halála után is nehéz volt bármilyen információhoz jutniuk, noha testvérei orvosok. Szabályosan nyomozniuk kellett az asszonyt a sürgősségi osztályon kezelő orvos után, úgy érték utol, hogy megtudták: háziorvosi praxisa is van. Rendelőjéből kérték el a mobilszámát, így tudták végül felhívni, de az unoka elmondása szerint csak szabadkozni tudott, hogy nem volt feladata a további ellátás. A hematológián sem jártak több sikerrel.

A hematológián egy idős orvos volt, sugárterápiával foglalkozott talán. Amikor a testvérem feltette neki a kérdéseket, hogy miért nem végeztek el bizonyos terápiákat, semmilyen érdemi választ nem kaptunk. Nyilván ennek az az oka, hogy ő nem ezzel foglalkozik, ehhez nem nagyon volt köze– mondta az unoka. Az egészségügyi törvény egyébként kimondja, hogy szakértelem hiányában a beteget át kell adni más szakmaterületnek, illetve konzíliumot kell összehívni.

Az érintett kórházat szándékosan nem nevezzük meg. A kormányzat ugyanis az egészségügy rendszerszintű problémáiért nem vállal felelősséget, a kritikákat álszent módon úgy kéri ki magának, mintha a hibákról kizárólag az orvosok és ápolók tehetnének. A kompetens irányítás nélkül magukra hagyott, szakmaiatlan utasítások csapdájában vergődő, végletekig túlterhelt egészségügyi dolgozók valójában maguk is a rendszerszintű problémák áldozatai, és ezzel a viselkedéssel a kormány az ő nyakukba próbálja varrni saját tétlenségének következményeit.

A betegek jogainak megsértését a koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet sem teszi elfogadhatóvá. A járványra hivatkozva több kórházban is bevezetett eljárásrend viszont számos beteg gyógyulási esélyeit csökkenthette, hiszen olyan osztályra kerültek, ahol aktuális betegségük ellátására nem voltak felkészülve.

A cikkben bemutatott ügyben a család rendőrségi feljelentést tett. Emellett személyiségi jogi perben szeretnék kimondatni, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog megsértésén túl a történtek megsértették az elhunyt asszony lányának jogát arra, hogy teljes családban éljen. Ebben az eljárásban mi nyújtunk ingyenes jogi képviseletet a családnak.

Azért foglalkozunk ezzel az üggyel, mert célunk, hogy az egészségügyi ellátórendszer mindenki számára biztosítsa az elvárható ellátást, és a betegjogok megsértése ne maradjon következmény nélkül. A hibás árut értékesítő üzlettel, a rossz munkát végző szolgáltatóval szemben megvédi az érdekeinket a fogyasztóvédelem, az egészségügyi ellátórendszernek viszont teljesen ki vagyunk szolgáltatva, és a rosszul, vagy sehogyan el nem végzett kezelés végzetes következménnyel járhat.

Arról pedig, hogy a család számára miért fontos, hogy fellépjenek, az elhunyt asszony unokája azt mondta:

Azért egy ilyen eset után elvárható, hogy valaki mondja azt, hogy tévedtek, és nem így kellett volna csinálni, nagyon sajnálják. Ha valaki meghalt, akkor ez már nem sokat ér, de azért valamennyit mégiscsak – egy ilyen esetet nem lehet annyiban hagyni. Számunkra ez a két lehetőség volt, a TASZ és a rendőrség.