Bár már jogerősen is pert nyertünk az EMMI ellen, és kötelező lenne kiadniuk a kórházi fertőzések adatait, inkább az időhúzást választották: a Kúria felülvizsgálatát kezdeményezték. Emiatt most még pár hónap eltelik, mire megkapjuk az adatokat. Minden amellett szól, hogy a minisztérium ne várjon a bíróságra, hanem maga hozza nyilvánosságra az adatokat, úgyhogy most (újra) erre szólítjuk fel őket. Vagy folytatjuk a bíróságon.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma amiatt vonhatja meg a támogatását a DUE Médiahálózattól, amiért a diákújságíró lapban a fiatalok olyan témáról szólaltattak meg szakértőket, ami minden fiatalt érinthet, ez pedig a marihuána legalizálása. A demokratikus közbeszéd súlyos válságtünete, hogy egy releváns, több országban is felmerülő drogpolitikai kérdésről még egy kiegyensúlyozott, objektív és pártatlan cikk sem jelenhet meg állami támogatással.

Arról vitatkozni, hogy a kábítószereket hogyan szabályozzuk, világszerte legitim. A kannabisz különleges helyet foglal el ebben a vitában, hiszen globálisan a leggyakrabban használt illegális szer, aminek fogyasztása – szakértői elemzések szerint – relatíve alacsony kockázattal jár (ellentétben például a legális alkohollal és dohánnyal). Több ország ezért a kábítószerek kevésbé kockázatos kategóriájába sorolja a kannabiszt és vannak, akik egyenesen legalizálták a rekreációs használatát (Uruguay, Kanada, az USA több állama). A kannabisz használata azonban nem veszélytelen, ezért a legalizációval kísérletező államok különös figyelmet fordítanak az ártalmak megelőzésére és csökkentésére. Az USA-ban jelenleg 9 államban jött létre a kannabisz legális piaca és a hozzá fűzött remények többsége bevált – kiváltképp a fiatalkori kipróbálások csökkentésének tekintetében. A DUE cikke tehát olyan szabályozási kérdést jár körbe, amely a világ demokráciáiban legitim politikai kérdésnek minősül. Világszerte továbbra is élénk vita övezi a kannabisz fogyasztásával, forgalmazásával kapcsolatos különböző szakpolitikai javaslatokat.

Fontos azonban tudni, hogy minden legalizációs megközelítés alapja a fiatalkorúak védelme, ami egybecseng a kormány Nemzeti Drogellenes Stratégiájának célkitűzésével is. Akár Kanadára, az USA-ra vagy Uruguayra tekintünk, minden modell elsődleges célja, hogy a fiatalok ne juthassanak kannabiszhoz. Ezt rendszerint a nemzeti dohányboltok rendszeréhez hasonló formában biztosítják, ahova csak felnőttek léphetnek be és ahol kannabiszon kívül más terméket nem lehet értékesíteni. Emellett szigorúan tiltják a reklámokat és a kannabisz legális vásárlásából befolyt adó egy jelentős részét drogprevencióra, illetve szenvedélybeteg-ellátásra fordítják.

A Magyar Idők számára a DUE-cikk legaggasztóbb megfogalmazása az, hogy a „legalizálást az iskolában kell elkezdeni”. Az előbbiek tükrében ez azonban mindössze annyit jelent, hogy a legalizációs modellekben a hangsúlyt az iskolában nem a bűnügyi következményekre, hanem a fiatalkori használat és a függőség megelőzésére kell helyezni, ahogyan ezt egyébként a legalizációs modellt ismertető Sárosi Péter, a TASZ korábbi munkatársa ki is fejti.

Nem igaz tehát a Magyar Idők tudatos félremagyarázása, miszerint Sárosi azt mondaná, hogy „a marihuána tulajdonképpen gyógyszer, és érdemes már gyerekkorban elkezdeni, mert csupa jótékony hatása van.” Épp ellenkezőleg: a legalizáció elsődleges célkitűzése, hogy a fiatalkorúak ne juthassanak kannabiszhoz! Ezt a célt az USA legalizáló államainak többségében sikerült is elérni. Az USA Egészségügyi Minisztériumának részeként működő Függőség és Mentálhigiénés Szolgáltatások Adminisztrációja (SAMHSA) tavaly megjelent kimutatása szerint 2016-ban az 5, már akkor legalizáló állam közül 4-ben csökkent a kannabisz kamaszkori kipróbálásának aránya, átlagosan 2-3%-kal, míg egyetlen államban nőtt, ott is mindössze 0,4%-kal.

Érthetetlen tehát, hogy egy diákoknak szóló újságnak miért kell a támogatás elvesztésétől tartania, ha mégis beszámol egy ilyen modellről szakértők megkérdezésével, akik ráadásul egyaránt arra a konklúzióra jutnak, hogy Magyarországon ez a modell jelenleg még korai lenne.

A vita fontos, az ellentétes vélemények megismerése kell ahhoz, hogy később felelősen dönthessünk. A drog legalizálás vagy szigorítás témakörét körbejáró cikk elolvasása pedig nem okoz drogfüggőséget.

A Magyar Idők cikksorozata a szólásszabadság korlátozása mellett azonban a kormányzati propagandamédia sajátos természetével is szembesít: a szándékos félrevezetéssel, a tények relativizálásával és hamis színben való feltüntetésével, a kormány által ellenségnek kikiáltott csoportok és azok tagjainak megbélyegzésével, nem mellékesen pedig azzal, hogy az államilag finanszírozott média (jelen esetben a Magyar Idők) nem sajtóként, hanem az állam szerveként működik (erről bővebben itt írtunk) . A DUE-cikket, valamint a Magyar Idők erre érkezett cikksorozatát ebben a rendszerben kell értelmezni. Az állami pénzek ellenőrzése során a minisztérium propaganda ügyosztálya észreveszi a “hibát” (jelen esetben egy szakmai vitát) a gépezetben és újságcikknek kinéző kétségbeesett levelezésbe kezd a minisztérium másik szervével. Néhány napos zavar után megtörténik a korrigálás: a hibát elkövető megbüntetése, pontosabban a szakmai vitának teret adó, az újságírás alapvető szabályait követő diáklap pénzügyi támogatásának megvonása vagy az ezzel való fenyegetés. Ezzel az esettel pedig a diáklap (DUE Tallózó) megtanulta a cenzúra fogalmát, megismerte annak természetét.

Bodrogi Bea- Kardos Tamás

Photo credit: infodump on Visualhunt / CC BY-NC-ND