Magyarországon egyre nagyobb kockázatot vállalnak azok az újságírók és közéleti vitákban aktív polgárok, akik politikusokat kritizálnak. Azért indítottuk a PolitiKuss című kampányt 2015-ben, hogy bemutassuk a problémát és megoldási javaslatokat kínáljunk. A megoldás ugyanis nem az, hogy elnémulunk: arra biztatunk mindenkit, hogy emelje fel a hangját, és nyilvánítson bátran véleményt.

A demokrácia működéséhez hozzátartozik a vita, melyben egy közszereplőnek több kritikát kell eltűrnie, mint egy hétköznapi polgárnak. Ez biztosítja a hatalom mindenkori birtokosainak elszámoltathatóságát. Több ezer magyar újságíró és sok tízezer közéletileg aktív polgár joga a kritika megfogalmazása – de ezt a hatályos szabályozás egyre inkább ellehetetleníti, egyre kockázatosabbá teszi. Ilyenkor ugyanis párhuzamosan indítható polgári- és büntetőeljárás.

Mi több, a büntetőeljárás során a hivatalos személyeket kiemelt védelem illeti meg. Míg tehát az átlagember az általa felfogadott és fizetett ügyvéddel képviseli a vádat, addig a például az országgyűlési képviselők és polgármesterek helyett az állam átvállalja ezt a feladatot: a rendőrség nyomoz, a vádat az ügyész képviseli és ez egyetlen fillérjükbe sem kerül. Több olyan személyt is képviseltünk, akiket pusztán a véleményük miatt ilyen eljárásnak vetettek alá.

A kampányban arra is lehetőséget adtunk, hogy a polgárok üzenjenek a politikusoknak. Novemberben Budapest két helyszínén, a Blaha Lujza téren és a Parlament előtt magyar politikusokat ábrázoló óriásplakátot állítottunk fel, amelyen a politikusok arcaira ragasztott matricákon nyilváníthattak véleményt a járókelők.

Kidolgoztunk egy szabályozási koncepciót is. Ebben az szerepel, hogy becsületsértés és rágalmazás miatt ne lehessen büntetőeljárást indítani, polgári pereket pedig ne indíthassanak a közhatalmat gyakorló személyek a hivatalos tevékenységükről szóló kritika miatt. Hiszünk abban, hogy a
közös ügyeinket a közéleti viták során és nem a bíróságok előtt kell megoldani!

Ügyeink

Szalai Ottó

„Saját magukra nem sajnálják az adófizetők pénzét és úgy bánnak vele mintha a sajátjuk lenne”

Szalai Ottó Siklóson él, a helyi képviselő testület tagja. Munkája során rendszeresen éles kritikával illette a város vezetését, különösen Marenics János polgármester tevékenységét. Saját lapjában megjelent írása miatt rágalmazásért elítélték. A TASZ az Alkotmánybírósághoz fordult, ami határozatában kimondta, hogy a bíróságok döntései alaptörvény-ellenesek voltak és súlyosan korlátozták Szalai úr szólásszabadságát.

Nagy Róbert

“No Vona, no cry”

Nagy Róbert Gyöngyösön, Vona Gábor szülővárosában él. Az országgyűlési választások idején gondolt egyet, és a saját eszközeivel ő is beszállt a kampányba: arra biztatta a polgárokat, hogy a szélsőjobboldali párt, a Jobbik ellen szavazzanak. Két büntetőeljárás is indult ellene: egy rongálásért, egy pedig rágalmazásért.

Somogyi Mária

Egy hozzászólásért büntetőeljárás

Somogyi Mária tatai lakos megosztott a Facebookon egy posztot, ami a tatai önkormányzat ingatlangazdálkodását kritizálta. A bejegyzés azt sérelmezte, hogy az eladott ingatlanokat később drágán visszabérelte az önkormányzat. A tatai önkormányzat és a polgármesteri hivatal polgári és büntető pert is indítottak ellene.

Kemény Gábor

Egy cikkért büntetőeljárás

Kemény Gábor Zsiga álnéven egy balatonszemesi internetes oldalra írt egy kritikus cikket a helyi polgármesterről. A cikkben azt írta, hogy a polgármester viselt dolgait mindenki ismeri, és hogy egy vállalkozót a polgármester évek óta favorizál, fizet. Polgári és büntető pert is indított ellene a polgármester.