Szabad napot minden családnak! Önállóan, de nem magukra hagyva!

Több mint félmillió magyar állampolgár a mindennapi önálló életvitelében az egészségi állapota vagy fogyatékossága miatt segítségre szorul. Ők az államtól nem kapnak megfelelő támogatást, ezért szeretteiknek kell gondoskodni róluk, így ma Magyarországon ez a probléma legalább minden tizedik embert érint. Mi azt szeretnék, ha ők mind önállóan élhetnének, de nem magukra hagyva problémáikkal!

Olyan állami szolgáltatást szeretnénk, amelynek köszönhetően a fogyatékossággal élő, vagy akár a megromlott egészségi állapota miatt akadályozott magyar állampolgárok és családtagjaik is esélyt kaphatnak egy egyenlőbb és méltóságosabb életre. Ennek megfelelő eszköze pedig szerintünk az lenne, ha a nap 24 órájában elérhető személyi segítő szolgálat jönne létre az egész országban.

A fogyatékossággal élő gyermekeiket vagy éppen gondozásra szoruló idős szüleiket otthon gondozó családtagok teljesen kiszolgáltatott helyzetben élnek, de az önálló felnőtt fogyatékos emberek sincsenek jobb helyzetben. Az otthon gondozó, elsősorban középkorú nők nagy többsége vidéken, tömegesen a szegénységi küszöb alatt él, és napi 6-9 óra aktív gondozói munkát végez. Nekik a magánéletükre szinte semmi idejük nem marad, mert az általuk gondozott idős emberek, illetve a fogyatékossággal élők nem csak hétköznap 8-tól 4-ig idősek vagy fogyatékosok, ugyanazok maradnak este és hétvégén is. Ezért segítségre sem csak idejük töredékében van szükségük.

Olyan rugalmas, hétvégén és a nap 24 órájában elérhető személyi segítő szolgáltatásra van szükség, aminek segítségével fogyatékossággal élő, vagy akár egészségi helyzete, kora miatt akadályozott embertársaink is élhetnek alapvető jogaikkal, és a hétköznapi élethelyzetekben is azonos eséllyel lehetnek jelen. Mi lehet a megoldás?

Nem csak az önálló fogyatékos emberek, de az otthon gondozók döntő többsége szerint is jobb az érintetteknek otthon, a családjuk körében élni, és nem több száz fős tömegintézményekbe költözni. A gondozottaknak és az ápolóknak, de az egyedül élőknek is fontos ugyanakkor a segítség, hogy ne egyedül kelljen megbirkózniuk a mindennapi teendőkkel, eléjük gördülő akadályokkal. A különböző szociális szolgáltatások az érintettek töredékéhez jutnak csak el. Tízből hárman nem is tudnak ezekről a szolgáltatásokról, pedig jogosultak lennének a segítségre.

Rengeteg embert érint az országban az, hogy nekik vagy családtagjaiknak a társadalomból részben kiszorítva, akadályoztatva, gyakran teljesen elszigetelve kell élniük. Mindannyian nyernénk azzal, ha ők és a jelenleg őket gondozó családtagjaik újra a saját életüket élhetnék, ismét dolgozhatnának.

Részletes szakmai anyagunk itt érhető el.

Ha egyetértesz azzal, hogy a fogyatékossággal élők, a gondozásra szoruló idős emberek és az őket gondozók is megérdemelnek egy jobb, egyenlőbb életet, írd alá a petíciónkat!

Olyan állami szolgáltatást szeretnénk, amelynek köszönhetően a fogyatékossággal élő, vagy akár a megromlott egészségi állapota miatt akadályozott magyar állampolgárok és családtagjaik is esélyt kaphatnak egy egyenlőbb és méltóságosabb életre.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

KISOKOS: Hogy ne emeljék ki a gyermekemet?

Jelzés érkezett az iskolából, mert igazolatlanul hiányzott a gyermeke? A gyámhatóság tárgyalásra idézte, de nem tudja, mit kell tennie? Becsöngetett a családgondozó, de nem tudja, be kell-e engedni? Kiszakítják a gyerekeket a családból és máshol helyezik el?

Anyák napján - távol a gyerekedtől

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de mit ünnepelhetnek ilyenkor azok a szülők, akiktől a szegénység miatt szakították el a gyerekeiket? A Város Mindenkié (AVM), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász Egyesület kisfilmje három olyan édesanyát mutat be, akik évek óta keményen küzdenek, hogy visszaszerezzék gyermekeiket.

Portré a megélhetési úttestengyaloglókról

Történnek ma Magyarországon nagyobb horderejű és tragikusabb események is, mint az alant elmesélt. Ám mielőtt hozzászokunk a véres polgárháborúk és az elképzelhetetlen erőszak elől menekülő családokat érő embertelenség és jogtiprás mindennaposságához, érdemes tudatosítani a krízishelyzetektől független, évtizedek óta fennálló „bagatell” hatósági gyakorlatot.