Több mint félmillió magyar állampolgár a mindennapi önálló életvitelében az egészségi állapota vagy fogyatékossága miatt segítségre szorul. Ők az államtól nem kapnak megfelelő támogatást, ezért szeretteiknek kell gondoskodni róluk, így ma Magyarországon ez a probléma legalább minden tizedik embert érint. Mi azt szeretnék, ha ők mind önállóan élhetnének, de nem magukra hagyva problémáikkal!
Szabad napot minden családnak! Önállóan, de nem magukra hagyva!
Olyan állami szolgáltatást szeretnénk, amelynek köszönhetően a fogyatékossággal élő, vagy akár a megromlott egészségi állapota miatt akadályozott magyar állampolgárok és családtagjaik is esélyt kaphatnak egy egyenlőbb és méltóságosabb életre. Ennek megfelelő eszköze pedig szerintünk az lenne, ha a nap 24 órájában elérhető személyi segítő szolgálat jönne létre az egész országban.
A fogyatékossággal élő gyermekeiket vagy éppen gondozásra szoruló idős szüleiket otthon gondozó családtagok teljesen kiszolgáltatott helyzetben élnek, de az önálló felnőtt fogyatékos emberek sincsenek jobb helyzetben. Az otthon gondozó, elsősorban középkorú nők nagy többsége vidéken, tömegesen a szegénységi küszöb alatt él, és napi 6-9 óra aktív gondozói munkát végez. Nekik a magánéletükre szinte semmi idejük nem marad, mert az általuk gondozott idős emberek, illetve a fogyatékossággal élők nem csak hétköznap 8-tól 4-ig idősek vagy fogyatékosok, ugyanazok maradnak este és hétvégén is. Ezért segítségre sem csak idejük töredékében van szükségük.
Olyan rugalmas, hétvégén és a nap 24 órájában elérhető személyi segítő szolgáltatásra van szükség, aminek segítségével fogyatékossággal élő, vagy akár egészségi helyzete, kora miatt akadályozott embertársaink is élhetnek alapvető jogaikkal, és a hétköznapi élethelyzetekben is azonos eséllyel lehetnek jelen. Mi lehet a megoldás?
Nem csak az önálló fogyatékos emberek, de az otthon gondozók döntő többsége szerint is jobb az érintetteknek otthon, a családjuk körében élni, és nem több száz fős tömegintézményekbe költözni. A gondozottaknak és az ápolóknak, de az egyedül élőknek is fontos ugyanakkor a segítség, hogy ne egyedül kelljen megbirkózniuk a mindennapi teendőkkel, eléjük gördülő akadályokkal. A különböző szociális szolgáltatások az érintettek töredékéhez jutnak csak el. Tízből hárman nem is tudnak ezekről a szolgáltatásokról, pedig jogosultak lennének a segítségre.
Rengeteg embert érint az országban az, hogy nekik vagy családtagjaiknak a társadalomból részben kiszorítva, akadályoztatva, gyakran teljesen elszigetelve kell élniük. Mindannyian nyernénk azzal, ha ők és a jelenleg őket gondozó családtagjaik újra a saját életüket élhetnék, ismét dolgozhatnának.
Részletes szakmai anyagunk itt érhető el.
Mindannyiunk érdeke, hogy ők is saját életüket élhessék.
Kevésbé vesznek emberszámba, mert nem vagyunk szemmagasságban
Éva négy évvel ezelőtt vesztette el a jobb lábát, és azóta teljesen megváltozott az élete, de nem csak a betegség miatt. Főállású aktivista lett, sikerült Orosházára hívnia az angol nagykövetet, és kiharcolta egy uszoda akadálymentesítését. Korábban egyáltalán nem érdekelte a fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű csoportok élete, most viszont szinte teljesen ennek szenteli magát. Még rengeteg terve van, de a megvalósításukhoz az kellene, hogy ne legyen teljesen magára, illetve tinédzserkorú lányára utalva a mindennapokban.
Nyilatkozzanak a polgármester-jelöltek, hogyan segítenék a családokat!
A fogyatékossággal élő vagy idős rokonaikat otthon ápolókat, illetve az önállóan, de fogyatékossággal élő embereket ellátó szociális alapszolgáltatások fejlesztése közös ügyünk. Ezért minden polgármester-jelöltet arra kérünk, hogy még a kampány során nyilatkozzon: megválasztása esetén településén mit kíván tenni a személyi segítés elérhetősége érdekében.
Elfáradni sincs idejük a fogyatékossággal élő gyereket nevelő szülőknek
Eljutni a fogorvoshoz, új mosógépet nézni, ha a régi elromlott, rendszeresen bejárni egy munkahelyre – ezek hétköznapi dolgok, mégis vannak szülők, akiknek hatalmas szervezést igényel, hogy mindezt megoldják, pedig már nem kicsi gyereket nevelnek. Egy pár napos nyaralás vagy egy esti mozi szinte megoldhatatlan kihívást jelent számukra. Edit Rett-szindrómás lányát, Zsófit gondozza otthon már 27 éve, az élete teljesen körülötte forog. Még így is szerencsésnek érzi magát, hiszen nincs egyedül, férjére is támaszkodhat, de egyre nehezebben bírja a folyamatos gondozással járó feladatokat, ráadásul lassan saját szüleit is ápolnia kell majd, amitől már előre retteg.
Én nem adom intézetbe az anyámat!
Emlékszem, hogy belépek az ajtón, és egyből megcsap a jellegzetes szag, ami évig belengte a házunkat. A kórházakéhoz hasonló, elvegyülve a saját otthonunk megszokott illatával. Sűrű, állott levegő, betegségre emlékeztet. Valószínűleg az a szobavécé okozta, ami egy idő után már a nappalink közepén állt, miután nagymamám már sem a mosdóig, sem a hálószobáig nem tudott elmenni. Ebben az időszakban lettem egyetemista, ezért elköltöztem otthonról, és csak hétvégén jártam haza. Így már nem kellett részt vennem a napi gondozási feladatokban, de pont ezért rettegtem, hogy mit találok majd otthont, ha hazamegyek. Minden hétvégén kötelességtudóan hazamentem, és minden hétvégén görcs volt a gyomromban. De ez semmi ahhoz képest, amit édesanyámnak át kellett élnie, miközben látta, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy napról napra, a szeme előtt épül le a saját anyja.
Kormánypárti és ellenzéki polgármesterjelöltek is vállalják a szociális szolgáltatások bővítését
Kormánypárti, ellenzéki és független polgármesterjelöltek is ígéretet tettek a szociális szolgáltatások bővítésére azután, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület nyílt levélben fordult hozzájuk. Válaszaikban legtöbben a házi segítségnyújtás bővítését említik, de más formában is segítenék azokat, akik gyermeküket vagy idős hozzátartozójukat ápolják otthon, illetve azokat, akiknek fogyatékosságuk vagy betegségük miatt támogató szolgáltatást, segítőt kell igénybe venniük a mindennapi életükhöz.
Mindenkinek jár egy szabad nap!
Magdi és szülőtársai évtizedek óta 24 órában gondozzák súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyermekeiket, hiszen hoztak egy döntést: inkább feladják önálló életüket, mintsem hogy egy messzi, határszéli embertelen tömegintézménybe adják őket. Férje viszont nem vállalta fiúk gondozását, elhagyta a családot. Azóta Magdi felnevelte két fiát, kerületről kerületre költözve, hogy valamilyen támogatást, segítséget kapjon a gyerekei nevelésében. De nyugdíjas szülő-társaihoz hasonlóan retteg, mi lesz Ferivel ha ő már nem tudja ellátni tovább, ha lebetegszik vagy baleset éri.