Tájékoztató a közéleti szólásszabadságról
A véleménynyilvánítás szabadsága vagy szólásszabadság az egyik legerősebb alkotmányos védelmet élvező szabadságjog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkiről bármit mondhatsz nyilvánosan. Azért készítettük ezt a tájékoztatót, hogy tudd, milyen esetekben meddig terjed a szólásszabadságod, és mi az, amiért pert indíthatnak ellened magánszemélyként vagy újságíróként.
A véleménynyilvánítás szabadságát az Alkotmánybíróság a kommunikációs jogok anyajogaként azonosította, ami azt jelenti, hogy ebből ered a szólás- és sajtószabadság, gyülekezési jog, stb. Ez a jog biztosítja számunkra az önkifejezés lehetőségét, másrészt a közéleti vitákban való részvételt, így a demokrácia alapja.
Más jogok és érdekek védelme azonban korlátozhatja a szólásszabadságot: ilyen mások jó hírnevének vagy méltóságának védelme, vagy akár a közbiztonság fenntartása is. Ha perre kerül sor, a bíróság esetről esetre mérlegeli, hogy az adott megnyilvánulás jogsértő volt-e.
Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy mire terjed ki, és mire nem a szólásszabadság, és mi a teendő, ha perbe fognak vagy éppen a te jogaidat sértik meg. Arra is kitérünk, hogy milyen szabályok vonatkoznak az újságírókra.
Járulj hozzá a tudástárunk bővítéséhez!
A TASZ tájékoztató anyagai ingyenesek, de az elkészítésük sok szakmai tudást, időt, és ezáltal pénzt is igényel. Ezt a munkát csak támogatóink segítségével tudjuk elvégezni. Kérjük, ha teheted, járulj hozzá adományoddal te is az elkészítésükhöz. Ha csak később szeretnél, vagy nincs lehetőséged adományozni, kattints a „tovább olvasom” linkre.
Mire terjed ki a szólásszabadság?
Alapvetően mindenre, mivel a szólásszabadság során a tartalomsemlegesség elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy nem az élvez védelmet, amit mondasz, hanem annak a ténye, hogy elmondhatod a véleményedet, vagyis élhetsz e jogoddal.
Azonban fontos különbséget tenni a értékítéletek (vélemény) és az tényállítások között. E kettő nem élvez ugyanolyan védelmet, véleményt ugyanis szabadabban fejezhetsz ki. Jogi felelősség jellemzően a tényállítások kapcsán merül fel: ha valaki hamisan állít vagy híresztel valamit egy másik személyről, akkor felel az állításáért.
A szólásszabadság nem korlátlan, a megszólalásod nem sértheti mások jogait, illetve az állam bizonyos érdekeit. Jellemzően ezek a jogok és érdekek korlátozhatják a szólásszabadságot:
- mások jóhírneve, méltósága, magánélete (mások jogai),
- mások személyes adatai (név, lakcím stb.),
- bizonyos titkok (szolgálati, üzleti, ügyvédi, orvosi stb.),
- a közbiztonság és kivételes esetben a köznyugalom is (alkotmányos értékek).
A nem konkrét személyekre vonatkozó sértő, bántó, sőt, kirekesztő nézetek azonban nem sértenek személyhez fűződő jogokat, és megfogalmazásuk is a szólásszabadság védelme alá esik. Ha például egy politikus általánosságban kritizálja a pedagógusokat, egy pedagógus hiába érzi magát támadva, ha nem személyében támadták őt (tehát nem azonosítható), nem léphet fel jogi eszközökkel.
Más a helyzet a gyűlöletbeszéd egyes eseteinél. Ritka esetekben egy csoport méltóságát sértő szólások ellen is lehet pert indítani. A nagy nyilvánosság előtti valamilyen kisebbség ellen gyűlöletre vagy erőszakra uszítás pedig akár bűncselekmény is lehet. Ilyen esetekben mérlegelni kell a szólásszabadság és az emberi méltóság védelme között. A közösség elleni uszításról külön tájékoztatóban írunk részletesen.
Az sem mindegy, mivel kapcsolatos a megnyilvánulás. Kiemelt védelmet élvez, ha
- közügyekkel (közintézkedés, közéleti esemény) vagy
- közszereplő (közügyek alakításában résztvevő személy) megítélésével kapcsolatos.
Ezekben az esetekben még fontosabb, hogy érvényesüljön a szólásszabadság, hiszen a közügyek megvitatása a demokrácia alapja. Ebből következik az az alkotmánybírósági gyakorlat is, hogy a választásokat megelőző kampányidőszak alatt még inkább kiszélesedik a szólásszabadság.
Mi számít közügynek?
Közügynek minősül minden, ami a társadalom vagy helyi közösség egy nagyobb csoportját érinti. Különösen a politika, az önkormányzatok és az állami szervek, vagyis a közhatalmi intézményrendszer működése. Az Alkotmánybíróság szerint közügynek minősülnek az üzleti életben felmerülő közéleti kérdések is, mint pl. környezetvédelmi, energiahatékonysági, munka-, és közlekedésbiztonsági kérdések. Általában közügynek minősülnek a közpénz felhasználásához kötődő ügyek is.
Például egyértelműen közügyben történő véleménynyilvánítás egy épülő akkumulátorgyár ügyében felszólalni, az állami hivatalok, vagy adott esetben a helyi önkormányzat tevékenységét bírálni.
Ki minősül közszereplőnek?
A közszereplői minőség mindig az adott helyzettől függ. Például egy iskolaigazgató sokkal inkább köteles tűrni a kritikát olyan ügyekben, ami az iskolai tevékenységével kapcsolatos. Ha viszont nem igazgatói minőségében jár el, akkor ez a küszöb már alacsonyabb lesz, így akár egy kevésbé durva kritika is jogsértő lehet. Ugyanez igaz például egy tüntetésen felszólaló szónokra. A szónoklatával kapcsolatban kritizálható, de magánélete miatt már nem. A legtöbb kritikát a közhatalmat gyakorló, választott tisztségviselők kötelesek tűrni: gyakorlatilag minél több hatalmat gyakorol valaki, annál igazabb rá, hogy bármit csinál, az kapcsolódik közszereplői minőségéhez. Például a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök esetében még az is kapcsolódhat a közéleti tevékenységéhez, hogy hova megy nyaralni, ők jóformának soha nem szűnnek meg közszereplők lenni, hiszen annyira fontos közéleti szerepet töltenek be.
Mi a különbség a tényállítás és az értékítélet között?
Mivel az értékítélet vélemény, nem kell megvizsgálni, hogy igaz vagy hamis-e, mindenképpen védelmet élvez. Tényállítás esetén vizsgálni lehet és kell annak igazságtartalmát. Ezért fontos, hogy csak olyan tényeket állítsunk, aminek a valóságtartalmát tudjuk bizonyítani!
A kiemelt védelem a gyakorlatban azt jelenti, hogy az értékítéletek megfogalmazásához akkor is jogod van, ha az sértő vagy bántó. Jogi felelősség jellemzően a tényállítások kapcsán merül fel: ha valaki hamisan állít vagy híresztel valamit egy másik személyről, akkor felel az állításáért.
Szélsőséges esetben az értékítélet is lehet jogellenes, de csak akkor, ha a kifejezés kívül esik a közügyek megvitatásának körén, és indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító vagy durván sértő.
Az értékítélet és tényállítás különbségét jól szemlélteti pár ügyünk. Egyik ügyfelünk tehetségtelennek nevezett egy önkormányzati képviselőt egy Facebook-poszt alatt. Az elsőfokú bíróság megállapította a felelősségét, de másodfokon a bíróság felmentette. A képviselőnek ugyanis tűrnie kell az efféle kritikát, és az személyes meggyőződés kérdése, hogy kit tartunk tehetségtelennek, ennélfogva ez a megjegyzés értékítéletnek, véleménynek minősül. Egy másik ügyfelünk „Az egész önkormányzat egy rakás szar! A szart meg el kell hordani.” kommentjét szintén értékítéletnek ítélte a bíróság. Ehhez hasonlóan például ha valakit kommunistának vagy fasisztának neveznek, a joggyakorlat szerint szintén értékítélet, így nem von maga után büntetést, hiába tűnhet tényállításnak.
Viszont ha az állítod, hogy a polgármestert elítélte a bíróság a pályázati pénzek ellopásáért, ennek már lehet az igazságtartalmát vizsgálni, és ha nem igaz, akkor felelősségre vonhatnak.
Büntetőjogi ügyekben különösen nagy jelentősége van annak, hogy tényről vagy véleményről van szó. Rágalmazást ugyanis csak tényállítással lehet elkövetni. Erről részletesen lásd a Mitől függ, hogy milyen eljárást indíthatnak ellenem? kérdést.
Milyen szabályok vonatkoznak a közszereplőkre? Bármit mondhatok a közszereplőkről?
Főszabály szerint a közhatalom gyakorlóinak és a közszereplőknek az erősebb kritikát is tűrniük kell. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb esetben az őket érintő bírálat, értékítélet nem lehet alapja jogi felelősségrevonásnak. Mivel ők alakítják a közéletet, a rájuk vonatkozó kritikák elsősorban nem a személyüket érintik, hanem a társadalmi, politikai kérdésben fejtjük ki nézeteinket. Másrészt a közszereplők sokszor maguk vállalták a nyilvánosságot, ennek előnyeivel és hátrányaival együtt. Emiatt ők fokozottan kötelesek elviselni a kritikákat.
Fontos kiemelni, hogy a közszereplők sem mindennel kapcsolatban kötelesek tűrni a nyilvánosságot és a kritikákat. Nem kötelesek tűrni a kritikát, ha az behatol a magánszférájukba, vagy sérti az emberi méltóságukat. Erre példa, ha a közlés nem a közhatalmat gyakorló hivatali tevékenységére utal, hanem öncélúan, az érintett személyiségére, illetve identitására vonatkozóan sértő. A mélyen személyeskedő és dehumanizáló kritika már nem fér bele a szólásszabadságba. A mérce ilyenkor nem az egyéni érzékenység kérdése, hanem a társadalom megítélése.
Például lehet azt mondani a polgármesterre, hogy egy fasz, ugyanis a bíróság szerint a kétségtelenül nyers, obszcén vélemény is védelmet élvez. Az emberi mivoltot megkérdőjelező jelzők, viszont már nem élveznek védelmet. Így például a bíróság szerint egy korábbi ügyünkben a “főféreg, alféreg, féregkatona” kifejezések használata, mert a bíróság szerint célja a puszta megalázás volt.
A közszereplői minőség azonban mindig az adott helyzettől függ. Erről lásd a Ki minősül közszereplőnek? kérdést.
Mit jelent az, hogy kiszélesedik a szólásszabadság a kampányidőszak alatt? Hazudni is lehet?
A jog célja, hogy ne szabjon gátat a közéleti vitának, és biztosítsa mindenki számára az önkifejezés és a tájékozódás lehetőségét. Ezért a kampányidőszak alatt elhangzó megszólalásokat széles körben védi, ilyenkor több mindent lehet mondani, mint általában. A szólásszabadság kiszélesedésének célja, hogy a politikai programokat és a jelöltek alkalmasságát a nyilvánosság széles körben megvitathassa. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez részben azért van, mert ha hatalomra kerülnek, jelentős közérdek fűződik elszámoltathatóságukhoz, részben pedig azért, mert a kampányeszközökkel a nyilvánosság előtt meg tudják védeni magukat. Ez azt jelenti, hogy olyan kijelentések is védelmet élvezhetnek, amelyek túlzóak vagy esetleg hamisnak tűnnek.
A tényállítások és értékítéletek (vélemények) elhatárolása eltérően történik. Kampányidőszakon kívül az értékítéletek szinte kivétel nélkül élvezik a szólásszabadság védelmét, míg a tényállítások csak akkor, ha valósak. Kampányidőszakban azonban a tényállítás fogalmát szűkebben kell értelmezni, így sok esetben olyan megszólalások is véleménynek minősülnek, amelyekről egyébként azt gondolnánk, hogy egyértelműen tényállítások. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elég azt vizsgálni, hogy tényről van-e szó, vizsgálni kell a szólás politikai kampány kontextusában hordozott jelentését is.
Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint a 2018-as választások során felmerült jogvita. A Jobbik Fóton plakátokat helyezett ki Tuzson Bence fideszes országgyűlési képviselőről, azzal a felirattal, hogy „Az Ön képviselője, Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben”. Tuzson Bence sérelmezte ezt, és eljárást kezdeményezett, ahol jegyzőkönyvekkel tudta bizonyítani, hogy legalább hatszor említette Fótot. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy a kijelentés valójában nem arról szólt, hogy hányszor említette Tuzson Fót nevét, hanem hogy nem törődik a fótiak érdekeivel. Az Alkotmánybíróság szerint, ha egy ilyen kijelentés a kampány kontextusában hangzik el, politikai véleménynek minősül, és védelmet élvez. Álláspontjuk szerint a választópolgárok tisztában vannak azzal, hogy a kampányban túlzások hangoznak el.
Egy másik ügyben egy kampányvideóban azt állították, hogy “Az elmúlt évben több mint 2 milliárd forint értékben történt intézményfelújítás ebben a városban, amelyet a székesfehérvári ellenzék soha, soha nem támogatott”. Hiába csatolt be az ellenzék közgyűlési jegyzőkönyveket az igen szavazatokról, ez a mondat politikai véleménynek minősült, ami arra utalt, hogy az ellenzék nem együttműködő, így szintén nem lehetett fellépni ellene.
Eljárások jogsértő megszólalások esetén
Ha valakit nyilvánosan kritizálsz, és az illető szerint a kritika sérti a jogait, több jogi eszköz közül választhat:
- indíthat polgári pert a személyhez fűződő jogai megsértése miatt (személyiségi jogi per);
- kezdeményezhet büntetőeljárást (rágalmazás vagy becsületsértés);
- ha a jogsértő állítás a sajtóban jelent meg, indíthat sajtó-helyreigazítási pert.
Fontos, hogy ha a közlésedből nem azonosítható be egyértelműen a kritizált személy, nem lehet megindítani az eljárást. Tehát ha a közlésed általánosságban utal személyekre, vagy egy csoport tagjaira (például a kormány vagy a pedagógusok), akkor kis eséllyel számíthatsz arra, hogy perbe fognak. Ha viszont konkrét személyre utalsz, akit nem nevezel meg, de felismerhető a leírás alapján, pert indíthat ellened.
A bíróság minden alkalommal esetről esetre mérlegel, és az alábbiakat veszi figyelembe:
- fennáll-e a szólásszabadság bármilyen korlátja,
- tényállításról vagy értékítéletről van-e szó,
- a közlés közüggyel vagy valakinek a közszereplői minőségével kapcsolatos dologra irányul-e.
Mitől függ, hogy milyen eljárást indíthatnak ellenem?
A kritizált személy dönt arról, hogy melyik eljárást indítja el. Ezeket az eljárásokat akár párhuzamosan is megindíthatja.
- Személyiségi jogi per során azt vizsgálja a bíróság, hogy megsértették-e a felperes személyiségi jogait, legtöbbször a jóhírnévhez való jogát. Az ilyen perben a legenyhébb jogkövetkezmény a jogsértés megállapítása, a legsúlyosabb pedig a kártérítés, illetve a sérelemdíj. Ezek az eljárások többnyire hosszadalmasak és költségesek. Tapasztalatunk szerint személyiségi jogi perben csak nagyon súlyosan méltóságsértő megszólalások esetén ítél a bíróság a kritizált javára, ha a közlésből valóban hátránya származott annak, akiről szólt.
- Büntetőeljárásban a vád leggyakrabban becsületsértés vagy rágalmazás. Ilyenkor a bíróság arról dönt, hogy a nyilvánosan elhangzott közlés alkalmas-e a becsület csorbítására. Rágalmazást csak tényállítással lehet elkövetni. Ha az eljárás során bebizonyosodik, hogy igazat állítottál, akkor a per felmentéssel zárulhat.
Az ún. valóságbizonyításra azonban nem minden eljárásban kerül sor, csak ha a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta a megszólalást. Közérdekűek azok a kérdések, amelyek a közhatalmat gyakorló szervek működésére, döntéseire vonatkoznak, valamint azok az ügyek, események, amelyek sok ember életére vannak hatással. Ha a becsületsértő tény állítását nem indokolja közérdek, és a közléssel a szándék nem a közügy megvitatása, előbbre vitele volt, hanem például a bosszúállás, nem vizsgálják, hogy igazat állítottál-e. Azaz függetlenül a közlés tartalmától megvalósulhat a rágalmazás, például ha valakinek a magánügyeit teregeted ki a Facebookon.
Bár a törvény lehetővé teszi szabadságvesztés kiszabását, az ilyen eljárások jellemzően pénzbüntetéssel zárulnak. - Sajtó-helyreigazítási per csak a sajtóban megjelent állításra lehet reakció, és a felperes csak azt kérheti, hogy az adott sajtóorgánum helyreigazító közleményt jelentessen meg.
Mi történik, ha személyiségi jogi pert indítanak ellenem a véleményem miatt?
A kritizált személy (felperes) keresetlevélben fordul a bírósághoz, amiben leírja a szerinte jogsértő véleményt. Tapasztalataink szerint a bíróság akkor állapít meg személyiségi jogi jogsértést, ha a közlésből valóban hátránya származott annak, akiről szólt.
A bíróság ezt követően tárgyalásra idézi a kritikát megfogalmazó személyt (alperes). Az alperesnek kétféle lehetősége van jogi érvekkel reagálnia a keresetlevélben foglaltakra:
- írásban, a tárgyalást megelőzően,
- szóban, a tárgyaláson.
A tárgyaláson nem feltétlenül szükséges jelen lenned, ha írásban szeretnél reagálni.
A bíróság arról dönt, hogy a sérelmezett véleménynyilvánítás értékítélet vagy tényállítás volt-e. Értékítélet esetén mentesülsz a felelősség alól, kivéve, ha a vélemény olyan szélsőségesen sértő vagy megalázó, ami az emberi méltóság lényegét kérdőjelezi meg. Ha a bíróság tényállításnak minősíti a véleményt, akkor mentesülsz a felelősség alól, ha bizonyítod az állítás igazságtartalmát. A bíróság mindkét oldal érveinek mérlegelése után dönt.
Ha megállapítják a jogsértést, akkor a bíróság többek között elrendelheti, hogy
- nyilvánosan nyújts elégtételt, például a jogsértést megállapító bírósági döntés közzétételével;
- hagyj fel a jogsértéssel, vagyis távolítsd el a sértő tartalmat,
- térítsd meg a kritizált személy vagyoni kárát;
- fizess neki sérelemdíjat.
Az, hogy mire kötelez a bíróság, attól függ, hogy a személyiségi jogi pert indító személy mit kért a keresetében.
Mi a különbség a rágalmazás és a becsületsértés között?
Büntetőeljárást rágalmazás vagy becsületsértés esetén indíthatnak ellened. A fő különbség, hogy rágalmazást csak becsület csorbítására alkalmas tényállítással lehet elkövetni, aminek a valóságtartalma bizonyítható, véleménnyel nem.
Rágalmazás megvalósítható azzal, ha
- te magad állítasz valamit,
- híresztelsz, azaz továbbadsz valamilyen tényt (pl. megosztod a Facebookon),
- nem írod le / mondod ki a tényt, csak arra közvetlenül utaló kifejezést használsz. (Ez azt jelenti, hogy olyan kifejezést vagy szókapcsolatot használsz, amelyből egyértelműen meghatározott tényre – adott esetben egy múltbeli cselekményre – lehet következtetni, de nem tényeket állítasz. Például, ha valakiről azt mondod, hogy „nem mindig szondaképes”, azzal a bírósági gyakorlat szerint arra a tényre utalsz, hogy az illető rendszeresen iszik.)
Becsületsértés nemcsak verbális eszközökkel, azaz szóban vagy írásban valósulhat meg, hanem becsületsértőnek minősülhet egy pofon is. Becsületsértést akkor állapítanak meg, ha a kifejezés vagy egyéb cselekmény a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, vagy nagy nyilvánosság előtt történt.
Mi történik, ha büntetőeljárást indítanak ellenem rágalmazás vagy becsületsértés miatt?
A rágalmazás és a becsületsértés úgynevezett magánvádas eljárás. Azaz nem ügyész képviseli a vádat, mint például egy rablási ügyben, hanem a kritizált személy jár el a bíróság előtt. (Ez a szabály becsületsértés esetén nem érvényesül, ha a sértett rendvédelmi szerv tagja, pl. rendőr, mert ilyenkor a rendőrség nyomoz és az ügyész képviseli a vádat.) A véleményt megfogalmazó személyt feljelentettnek nevezik az eljárás során.
Az eljárásban mindkét eseteben elsősorban arról dönt, hogy közügyről van-e szó.
Rágalmazás esetén emellett azt vizsgálják, hogy a kritika nyilvánosan és tényállítás formájában hangzott-e el, rágalmazást ugyanis csak tények állításával lehet elkövetni, véleménnyel nem. A bíróság indítványra, vagy hivatalból elrendelhet úgynevezett valóságbizonyítást is, ha ezt a feljelentett indítványozza. Ha a feljelentettnek sikerül bizonyítania, hogy az állítása igaz volt, akkor mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól.
Becsületsértés során azt vizsgálják, hogy alkalmas-e a becsület csorbítására a kifejezés vagy egyéb cselekmény. Becsületsértést akkor állapítanak meg, ha a kifejezés vagy egyéb cselekmény a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, vagy nagy nyilvánosság előtt történt.
A tárgyalás előtt sor kerülhet személyes meghallgatásra. A személyes meghallgatáson a bíróság meghallgatja a feljelentettet és a sértettet, és megpróbálja kibékíteni őket. Ha ez sikerül, az eljárást megszünteti. Ha nem kér bocsánatot a feljelentett, vagy nem akar békülni, akkor következik a tárgyalás. A feljelentettnek kötelező megjelennie a személyes meghallgatáson és a tárgyaláson is, ha ezt nem teszi meg, a bíróság előállíttathatja.
Ha úgy gondolod, hogy közügyekre vonatkozó véleményed miatt vontak eljárás alá, és ezzel megsértették a szólásszabadságodat, írj nekünk jogsegely@tasz.hu-ra!
Sajtóhelyreigazítás, újságírókra vonatkozó szabályok
Újságíróként és sajtómunkatársként nem követheted el a rágalmazás és becsületsértés bűncselekményét, ha a tudósítás közügyet érint, és nem sérti nyilvánvalóan és súlyosan az emberi méltóságot. Ha azonban valaki jogsértőnek találja, ami a médiában megjelenik róla, kérhet sajtóhelyreigazítást. A sajtóhelyreigazítás funkciója, hogy a hazugságokat tartalmazó cikkek, tartalmak megjelenésének elejét vegye, illetve teret adjon az igazságnak. Ezért ilyenkor az eredeti közléshez hasonló körülmények között – ugyanabban a médiumban, ugyanolyan terjedelemben – kell megjelennie a valóságnak, ezzel feltehetően hasonló közönséghez eljutva. Helyreigazítást azonban csak tényállításokkal kapcsolatban lehet kérni, véleményekkel, értékítéletekkel kapcsolatban nem.
Ha az adott sajtótermék nem ért egyet a kéréssel, és nem hajlandó közzétenni a sajtóhelyreigazítást, akkor pert indíthatnak ellene.
A helyreigazítási eljárás csak az Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnál (NMHH) regisztrált médiaszolgáltató, sajtótermékek és hírügynökségek ellen lehetséges. Kisebb blogok és non-profit szolgáltatók általában nem szerepelnek az NMHH nyilvántartásában, így rájuk nem vonatkozik a helyreigazítási kötelezettség, és ellenük nem indítható per.
Hogyan lehet kérni a sajtóhelyreigazítást?
Ehhez a vitatott cikk megjelenésétől számított 30 napon belül kell kérelmet benyújtani az adott sajtóterméknek vagy médiaszolgálatónak. Ebben meg kell jelölni a helytelen állítást, és felszólítani a sajtóterméket a helyreigazító közlemény közzétételére. A közleményt
- napilapoknak, internetes sajtótermékeknek és hírügynökségeknek 5 napon belül,
- lekérhető médiaszolgáltatások esetén (például streaming) 8 napon belül,
- időszaki lapoknál az igény kézhezvételétől számított 8 napon belül a legközelebbi kiadásban,
- lineáris médiaszolgáltatások (például tévéműsorok) esetén 8 napon belül, az eredeti adásidőpontban kell közzétenni.
A médiaszolgáltató köteles eleget tenni a kérésnek. Ha azonban nem értenek egyet a helyreigazítási igényeddel, és nem teszik közzé azt, sajtó-helyreigazítási pert indíthatsz. Ha a perben bebizonyosodik, hogy neked volt igazad, akkor bíróság kötelezi őket a helyreigazításra.
Véleménycikk miatt sajtóhelyreigazítási kérelemmel nem élhetsz, hiszen az csak a hamis tényállításokkal szemben nyújt védelmet.
Hogyan zajlik a sajtó-helyreigazítási per? Mit vizsgál a bíróság?
A bíróság azt vizsgálja, hogy a helyreigazítást kérőnek vagy a sajtónak van igaza, azaz a tények igazságának vagy a hamisságának bizonyítása történik. Az informátor kilétét azonban nem kell felfednie a sajtónak, hiszen az újságíróknak gondoskodniuk kell arról, hogy védelmezzék forrásaikat, és biztosítsák az információk biztonságos közvetítését a sajtó számára.
Lehet-e személyiségi jogi vagy büntetőpert indítani újságírókkal és médiaszolgáltatókkal szemben?
Az Alaptörvény IX. cikke külön alkotmányos értékként említi a demokratikus közvélemény kialakításának szükségességét, amelyhez az újságírók jelentősen hozzájárulnak. Ebből fakadóan, amennyiben a tudósításod közügyekkel kapcsolatos, és nem sérti nyilvánvalóan és súlyosan az emberi méltóságot, egy esetleges büntetőeljárásban nem vonhatnak felelősségre. Ez azt jelenti, hogy bár feljelentést tehetnek ellened, ha az ügyészség és a nyomozó hatóság megállapítja az alábbiakat, a feljelentést elutasítják:
- a közlésed közügyekkel kapcsolatos;
- sajtóban vagy más médiatermékben jelent meg;
- nem sérti nyilvánvalóan és súlyosan az emberi méltóságot.
Személyiségi jogi perben felelősségre vonhatnak, jellemzően jóhírnév megsértése miatt. De ezt tipikusan csak nagyon súlyosan méltóságsértő megszólalások esetén ítéli meg a bíróság a kritizált javára, ha a közlésből valóban hátránya származott annak, akiről a cikket írtad.
Médiaszolgáltatókkal szemben jellemzőek az úgynevezett SLAPP-perek, amikről ebben a jelentésünkben írtunk bővebben. Ezek olyan eljárások (így például akár személyiségi jogi perek), amelyekkel befolyásos magánszemélyek az adatvédelmi szabályokra hivatkozva igyekeznek ellehetetleníteni a sajtó működését. Ha ilyen eljárást indítottak ellened médiaszolgáltatóként, keresd jogsegélyszolgálatunkat a jogsegely@tasz.hu címen!
Ha egy cikk vagy médiatartalom miatt újságíróként felelősségre vonnak, és további kérdésed van, írj a jogsegely@tasz.hu-ra!
Fellépés a lejáratás ellen
Ha úgy érzed, valaki olyasmit állított vagy híresztelt rólad, amivel megsértette a jóhírnévhez, méltósághoz vagy magánélethez való jogodat (személyiségi jogaidat), akkor bírósághoz fordulhatsz. Mielőtt azonban ezt megtennéd, több dolgot is érdemes mérlegelned.
Ha a megfogalmazott kritika vagy állítás valamilyen közszerepléseddel vagy közéleti aktivitásoddal összefüggésbe hozható, akkor rád is vonatkozik, hogy köteles vagy tűrni a nagyobb kritikát. A közéleti szerepvállalás formái felfoghatók spektrumként is. Ha eseti jelleggel vállalsz közszereplést, például tüntetéseken szólalsz fel, alacsonyabb lehet a tűrési kötelezettséged. Ha viszont egy civil szervezet vezetője vagy, akkor már magasabb, hiszen olyan pozícióban vagy, amelyben tartósan alakítod a közéletet.
Az sem mindegy, hogy tényről, vagy véleményről van szó. Ha ugyanis hamis tényállítások jelennek meg rólad, sajtó-helyreigazítási kérelmet is benyújthatsz az adott sajtótermékhez (erről részletesen lásd a sajtóhelyreigazításról szóló részt). A vélemények azonban a sajtóban és általában is sokkal szélesebb körben élveznek védelmet. Ha kampányidőszak van, és az ebben az időszakban fokozódó politikai vitában részt veszel, például jelöltként indulsz, akkor még jobban tűrnöd kell a kritikát.
Habár jogi úton nehezebb lehet fellépned közszereplőként, a nyilvánosság szolgálhatja a te védelmedet is. Elmondhatod, hogy mi az igazság anélkül, hogy bírósághoz fordulnál.
Mit tehetek, ha szándékosan lejárató cikkeket közölnek rólam?
Ez attól függ, hogy milyen szerepet töltesz be a társadalomban. Ha magánszemély vagy, aki nem igazán vesz részt a közéletben, akkor bírósághoz fordulhatsz, ha úgy érzed, hogy megsértették a jogaidat.
Ha azonban valamilyen közszereplés után, közéleti újságíróként vagy például civil szervezet vezetőjeként indítanak ellened lejáratókampányt, akkor már más lehet a helyzet. Ezek a pozíciók egyszerre terhet rónak rád, ugyanakkor eszközt is adnak a kezedbe. Egyrészt a közéleti szerepvállalás miatt fokozottan tűrnöd kell a kritikát, másrészt pedig per helyett használhatod a nyilvánosság erejét, hogy megvédd magad.
Ha a lejáratás során hamis tényeket állítanak rólad és ezzel szemben akarsz fellépni, akkor sajtóhelyreigazítást is kérhetsz. Ezt kizárólag a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnál (NMHH) regisztrált médiaszolgáltató, sajtótermékek és hírügynökségekkel szemben kérheted. A sajtóhelyreigazítást a médiaszolgáltatók kötelesek teljesíteni, de ha nem teszik, sajtó-helyreigazítási pert indíthatsz (erről részletesen lásd a Hogyan lehet kérni a sajtóhelyreigazítást? kérdést).
Mivel a demokratikus közvélemény alakításában betöltött szerepük miatt csak korlátozottan lehet felelősségre vonni újságírókat, büntetőeljárást (rágalmazás, becsületsértés) csak kivételes esetben lehet indítani sajtótermékek ellen. Ez azt jelenti, hogy ha közügyek megvitatásával kapcsolatos a cikk, és sajtótermék vagy médiaszolgáltatás jelentette meg, akkor a feljelentésedet el fogják utasítani, hacsak nem sértették meg súlyosan és egyértelműen az emberi méltóságod.
Polgári per útján még felléphetsz a lejáratás ellen. De a bírói gyakorlat azt mutatja, hogy személyiségi jogi perben a bíróság csak akkor ítél a kritizált javára, ha a megszólalás nagyon súlyosan sérti az emberi méltóságot, és az illetőnek valódi hátránya származott belőle.
Források:
- 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200100.tv
- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300005.tv
- 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1000104.tv
- 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1600130.tv
- Kemény kritikát mondani: szabad https://ataszjelenti.444.hu/2023/12/13/kemeny-kritikat-mondani-szabad
- Szólásszabadság érvgyűjtemény https://tasz.hu/cikkek/szolasszabadsag-ervgyujtemeny
- 3107/2018. (IV. 9.) AB határozat: https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=943EE8413E42BCCDC125825D00341531
- Székesfehérvár Megyei Jogú Város Helyi Választási Bizottsága 157/2019. (IX.16.) számú határozata: https://www.szekesfehervar.hu/_upload/editor/157-2019___IX_16__.pdf
Hasznos volt számodra tájékoztatónk? Segíts rendszeres adománnyal, hogy még többet készíthessünk!
Ha adományozóként megadod adataidat:
rendszeresen beszámolunk eredményeinkről
éves találkozókon pedig a TASZ műhelytitkaiba is betekintést nyerhetsz
