Alkotmánybíróság előtt támadtuk meg a gyülekezési jogot sértő bírói döntést

Alkotmányjogi panasz-eljárásban képviseli a TASZ annak az állampolgárnak a gyülekezési jogát, akinek a bejelentését a rendőrség elutasította, a bíróság pedig tiltó határozatot hozott az ügyében. Ügyfelünk a miniszterelnök házával szemben szeretett volna tüntetni két héten keresztül, hogy felhívja a kormányzat figyelmét a devizahitelesek helyzetének tarthatatlanságára. A rendőrség azonban nem vette tudomásul a bejelentést: a Terrorelhárítási Központ személy- és létesítménybiztosítási intézkedésére való hivatkozással megállapította, hogy a rendezvény megtartása lehetetlen. A végzést felülvizsgáló bíróság viszont érdemi mérlegelést végzett, és a gyülekezési joggal konkuráló jogok és érdekek védelmében megtiltotta a rendezvény megtartását. A TASZ szerint mindkét döntés alapjog-sértő.

 

A rendőrség az alapjog-korlátozás szükségességét kizárólag a TEK-től kapott tájékoztatásában foglaltakkal támasztotta alá, ám megállapításai nincsenek tényekkel alátámasztva, és nincsenek az alapjog-korlátozás szigorú tesztje alá vetve – holott egy személy és létesítménybiztonsági intézkedés elrendelése nem érinti a rendőrségnek azt a kötelezettségét, hogy érdemi vizsgálatot folytasson le a gyülekezés bejelentésével kapcsolatban, és hogy a bejelentés tudomásul vételéről vagy a bejelentett rendezvény megtiltásáról érdemi határozatot hozzon. Nem vizsgálta a rendőrség, hogy az intézkedés célja elérhető-e a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozása nélkül – ebben a tekintetben a rendőrségnek kell minden kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a bejelentés szerinti helyen és időben megtartott gyülekezés a hatóságok minden erőfeszítése ellenére is ellehetetlenítené az intézkedés célját. Azt sem vizsgálta, hogy ha a jogkorlátozás szükséges is, akkor mi az a legkisebb mértékű teher, amit a gyülekezési jog alanyainak el kell viselniük. Arra az alkotmányos követelményre sem volt tekintettel, hogy egy hatósági intézkedés céljának megvalósítása érdekében a gyülekezési jog gyakorlása miatt szükségessé váló esetleges további terheket (költségeket, kockázatokat) az állam szerveinek kell viselniük.

 

A bíróság két érdemi szempontra alapította a tiltó végzését. Egyfelől a bejelentéssel érintett közterület lakókörnyezeti jellegét releváns szempontnak tekintette, és úgy ítélte meg, hogy ott a gyülekezési jog gyakorlásának korlátozásához enyhébb indokok is elegendőek, mint a politikai szempontból kiemelt jelentőségű köztereken. A bíróság azonban nem foglalkozott azzal a körülménnyel, hogy a szóban forgó közterület magában foglalja Magyarország miniszterelnökének a háza előtti utcarészletet is. Az egyes közterületeknek a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása alapján történő súlyozása pedig ennek a körülménynek a figyelembe vételét kiváltképpen megkövetelte volna, hiszen a miniszterelnök olyan közjogi méltóság, közhatalmat gyakorló politikai közszereplő, akivel szemben a véleménynyilvánítás szabadsága, és annak különös fajtájaként a gyülekezési jog korlátozásának csak a legszűkebb körben lehet helye. Figyelmen kívül hagyta a bíróság a hasonló esetekre nem oly rég kimunkált jogértelmezést is, miszerint nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban a politikai véleménynyilvánításra irányuló békés gyülekezést pusztán azon okból korlátozni, hogy azt védett személy jelenlétében kívánják megvalósítani, illetve hogy a területlezárás nem azt jelenti, hogy a rendőrég mérlegelés alapján ne engedhetne be valakit az adott területre, és hogy a területlezárás mellett a védett személy biztonságának megóvása érdekében egy sor más, a gyülekezési jogot kevésbé korlátozó intézkedésre is lehetőséget adnak a törvények.

 

Másfelől a bíróság a környéken lakók jogait és érdekeit tette mérlegre és állapította meg az ún. „foglyul ejtett közönség” bekövetkezésének veszélyét. Bár a közönségét foglyul ejtő gyülekezés valóban korlátozható, a bíróság helytelenül értelmezte ezt a tesztet. Az Alkotmánybíróság és az általános hatáskörű bíróságok által kifejlesztett és alkalmazott teszt a címzettet védi az őt megfélemlítő beszéd végighallgatására való kényszerítéstől. Ehhez képest a jelen esetben a bíróság nem a véleménynyilvánítás címzettje (a miniszterelnök), hanem a környéken lakók védelmében hivatkozott rá, ráadásul nem törvényes jogaik, hanem pusztán érdekeik védelmében, a „mindennapok nyugalmának megőrizhetősége” érdekében tette ezt. Továbbá a közönség foglyul ejtésének veszélyét anélkül hívta fel egy alapjog korlátozására, hogy a rendelkezésre álló adatok segítségével minden kétséget kizáróan alátámasztotta volna azt, hogy a szóban forgó, békés célú és maximum 50 fős rendezvény megtartása elkerülhetetlenül jogsérelmet eredményezett volna.

 

Mivel a gyülekezési törvény szerint a bíróság határozata ellen nincs helye további jogorvoslatnak, az Alkotmánybíróságtól kértük mind a bíróság, mind a rendőrség alapjog-sértő döntésének megsemmisítését.

 

Az alkotmányjogi panasz indítvány itt olvasható (.pdf) >>

 

A rendőrségnek a területlezárásokkal kapcsolatos korábbi jogkorlátozó gyakorlatáról és a bíróságok jogvédő döntésiről részletesebben itt olvashat.