Állásfoglalásunk a felsőoktatási hallgatói érdekképviseletekben tevékenykedőket érintő egyes korlátozásokról

“Lehetséges-e, hogy politikai párt saját jelöltet indítson a HÖK-választásokon, illetve esetlegesen független jelöltet nyilvánosan támogasson?”

A kérdéseket az alábbi elemzéssel válaszoljuk meg. A politikai pártokkal való kapcsolatunk átláthatósága érdekében az elemzést – a hozzánk forduló politikai pártnak való megküldésével egyidejűleg – nyilvánosságra hozzuk.

1. A felsőoktatási autonómia mibenléte

A felsőoktatási intézmények jellege sajátos: mind a köztestület, mind a közintézet egyes jegyeit magukon viselik. Köztestületi elem az önigazgató működésmód, a közintézeti jelleget pedig a közfeladatok (felsőfokú oktatás) ellátásában betöltött szerep alapozza meg.

A köztestületi működést megalapozó jogszabályi rendelkezések:

• Alaptörvény X. cikk (3) bek.: “Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli.”
• A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 6. címe (“A felsőoktatási intézmény felépítése”), IX: fejezete (“Vezetői állások és vezetői megbízások”), XIV. fejezete (“A hallgatók közösségei, a hallgatói önkormányzatok, a hallgatók országos képviselete”)
• Nftv. 86. § (1): “A felsőoktatási intézmény gazdasági tevékenysége körében minden olyan döntést meghozhat, intézkedést megtehet, amely hozzájárul az alapító okiratában meghatározott feladatainak végrehajtásához, feltéve, hogy ezzel nem veszélyezteti az alapfeladatainak végrehajtását, a közpénzek és a közvagyon hatékony felhasználását, így különösen: szerződést köthet, társulhat, gazdálkodó szervezetet alapíthat, a rendelkezésére bocsátott vagyont (a továbbiakban: felsőoktatási intézmény rendelkezésére bocsátott vagyon) használhatja és a vagyonkezelési szerződésében foglaltaknak megfelelően hasznosíthatja.”

A közintézeti jelleget megalapozó jogszabályi rendelkezések:

• Alaptörvény XI. cikk (2) bek.: “Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.”
• Nftv. XVII. fejezete (“A felsőoktatással kapcsolatos egyes állami hatáskörök”),
• Nftv. XVIII. fejezete (“Az állami hatáskörök ellátásában közreműködő testületek”);
• Nftv. XIX. fejezete (“A fenntartói irányítás”)
• Nftv. XXII. fejezet (“A díjmentesen és a térítési díjért igénybe vehető szolgáltatások”)
• Nftv. XXIV. fejezet (“A felsőoktatás finanszírozásának elvei”)

A felsőoktatási intézmények oktatási és kutatási tevékenységet folytatnak, és hagyományosan fejlett önigazgatással rendelkeznek. Ezt az önigazgatási jogkört a Magna Charta Universitatum (“Bolognai Charta”) az alapelvek között az első ponton emeli ki.

Az önigazgatás a tudományos kutatás és a művészeti alkotás, valamint a tanítás szabadságának előfeltétele – ezek pedig az Alaptörvény X. és XI. cikke által garantált alapvető jogok. Ahogy azt a régi felsőoktatási törvény 1. § (1) bekezdése is kimondta: “A tanítás, a kutatás és a művészeti élet szabadsága a felsőoktatásban a felsőoktatási intézmények autonómiáján keresztül valósul meg.” Bár ezen rendelkezés az Nftv.-ben már nem szerepel, az Alaptörvény fent idézett X. cikkének (3) bekezdése tartalmilag fenntartja ezt a rendelkezést.

1. A hallgatói érdekképviseletek jellege, funkciója

A felsőoktatási intézmény közfeladatot ellátó szerv, melynek önálló jogalanyisággal nem rendelkező szerve a Hallgatói Önkormányzat. A hallgatói érdekképviselet olyan speciális szervezet, amely részt vesz a felsőoktatáshoz kapcsolódó feladatok ellátásában, a felsőoktatási tevékenység működését érintő kérdések véleményezésében, eldöntésében. A hallgatói önkormányzatokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 60. § (1) bekezdése kimondja: “A felsőoktatási intézményekben a hallgatói érdekek képviseletére – a felsőoktatási intézmény részeként – hallgatói önkormányzat működik. A hallgatói önkormányzatnak – a 63. §-ban meghatározott kivétellel – minden hallgató tagja, választó és választható. A hallgatói önkormányzat az e törvényben meghatározott jogosítványait akkor gyakorolhatja, ha

a) megválasztotta tisztségviselőit, és jóváhagyták az alapszabályát, és

b) a hallgatói önkormányzati választásokon a felsőoktatási intézmény teljes idejű nappali képzésben részt vevő hallgatóinak legalább huszonöt százaléka igazoltan részt vett.”

Felsőbíróság, a Fővárosi Ítélőtábla is foglalkozott a hallgatói érdekképviselet funkciójával 2.Pf.22.372/2013/4. számú ítéletében és megállapította, hogy “(…) mindebből okszerűen jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a hallgatói önkormányzatok közfeladatot látnak el.”

A HÖK-öt hagyományosan és kizárólagosan a hallgatói érdekképviselet szervének tekintik, funkciója azonban ennél szerteágazóbb: a felsőoktatási intézmény demokratikus működésével együtt járó olyan feladatokat is elvégez, melyek a felsőoktatás mint az állam által támogatott, állami közfeladat elvégzését szolgálja (a fent hivatkozott jogszabályokon túl ld. pl. a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság NAIH/2015/617/9/V. számú állásfoglalását). Ezeket a feladatokat az Nftv. 61. §-a sorolja fel: egyetértési jog a szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor, módosításakor, közreműködés az oktatói tevékenység hallgatói véleményezésében, egyes pénzeszközök felhasználásakor gyakorolt egyetértési jog, véleménynyilvánítási és javaslattételi jog. Az Nftv. 61. § (3) bekedése pedig további differenciálás nélkül feljogosítja a hallgatói önkormányzatokat arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, javaslattal éljenek a felsőoktatási intézmény működésével és a hallgatókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Ugyanezen szakasz utal arra is, hogy a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata meghatározza azon ügyeket, amelyekben kifejezetten ki kell kérni a hallgatói önkormányzat véleményét, és azon ügyeket is, amelyekben a hallgatói önkormányzat dönt.

1. A hallgatói érdekképviselet, mint önkormányzat és mint közfeladatot ellátó szerv; a HÖK tisztségviselői, mint mint közhivatalt viselő személyek

A felsőoktatási intézmények, melyeknek része a hallgatói önkormányzat, meghatározott keretek között önigazgatóan működnek. Autonóm működésüket a kormány pénzügyi ellenőrzése szorítja keretek közé, de ez a tevékenységük – oktatás, kutatás – tárgyára, a kutatás módszereire nem terjed és nem is terjedhet ki.

A jogalkotó döntése és a felsőoktatással kapcsolatos történeti hagyományok következménye, hogy az önigazgatásban a felsőoktatási intézmény “polgárságának” egésze valamilyen formában vegyen részt. Teljes értékű autonómia csak így érhető el, mivel a hallgatók és az oktatók is résztvehetnek mind a kutatásban, mind – meghatározott formában és feltételek mellett – az oktatásban is. Tekintettel arra, hogy az intézmény feladatellátásában mind az oktatók, mind a kutatók részt vehetnek, a demokratikus önigazgatás azt is megkívánja, hogy az ezen feladatok ellátásához kapcsolódó döntések meghozatalában is részt vehessen mindkét csoport. A hallgatók és az oktatók helyzete ugyanakkor a hasonlóságok ellenére is eltérő. Ez jelenik meg elsősorban abban, hogy a döntéshozatalra rendelkezésre álló fórumok és pozíciók nem mindegyike nyitott mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak, és hogy a felsőoktatási intézmények a hallgatók számára külön döntéshozatali és érdekképviseleti szervet hozott létre, a hallgatói önkormányzatot.

Maga a HÖK is önkormányzó szerv, tagjait demokratikus úton, saját maguk közül választja a hallgatók közössége; a HÖK döntéseit demokratikus felépítésű szervezetként hozza meg. Az önkormányzat tagjainak és tisztségviselőinek megválasztásakor a hallgatók közösségének minden tagja választó és választható lehet.

A hallgatói önkormányzat az oktatási intézmény működésével együtt járó olyan feladatokat is végez, amely feladatok a felsőoktatásnak, mint állami közfeladatnak a megvalósítását szolgálják és közvetlenül kapcsolódnak az állami tevékenységhez (a fenti hivatkozott jogszabályokon túl ld. pl.: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.372/2013/4.). Ennek megfelelően a hallgatói önkormányzat vezetői, tisztségviselői legalábbis részben közfeladatot ellátó személyeknek minősülnek – természetesen a szervezeten belüli konkrét szerepkörük függvényében. Ennek megfelelően a megválasztásukra alkalmazandó az Alaptörvény XXIII. Cikk (8) bekezdése, mely szerint “Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Törvény határozza meg azokat a közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.” A fenti rendelkezés az Nftv. 60. § (1) bekezdésével együtt értelmezendő, amely kimondja, hogy a hallgatói önkormányzatnak – a 63. §-ban meghatározott kivétellel – minden hallgató tagja, választó és választható.

4. A hallgatói érdekképviselet tagjait érintő korlátozó szabály lényege

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának 2015. május 5. óta hatályban lévő Alapszabálya (a továbbiakban: Alapszabály) több ponton is foglalkozik a pártok és a hallgatói önkormányzat tagjainak kapcsolatával.

Szükséges előrebocsátani, hogy az Alapszabály nem jogszabály, így a politikai részvételi jogokat mint alapjogokat korlátozó rendelkezései, tartalmuktól függetlenül, nem tekinthetőek alkotmányosnak. Egy szervezet belső szabályzatában ugyanis az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése és az alkotmánybírósági gyakorlat szerint nem lehetséges alapjogok lényeges tartalmának korlátozása. Alapjogkorlátozásra alkalmas tételes jogi (törvényi) szabályozás nem tartalmaz olyan korlátozást, ami megtiltaná a Hallgatói Önkormányzatok tisztségviselői számára a párttagságot.

Az Alapszabályban szereplő korlátozó rendelkezések az alábbiak.

Az Alapszabály már az alapelvek között foglalkozik a kérdéssel, amikor az 1. § (5) bekezdése “A hallgatói önkormányzatok és a részönkormányzatok tisztségviselői, hallgatói képviselői nem lehetnek tagjai politikai pártnak, politikai párt ifjúsági szervezetének, politikai párt ifjúsági tagozatának, szakszervezetnek, szakszervezet ifjúsági szervezetének, szakszervezet ifjúsági tagozatának.”

Az Alapszabály 32. § (6) bekezdése kimondja, hogy “a HÖOK elnök, valamint az Elnökség, a Felügyelő Bizottság és a Választmány tagja közvetlen pártpolitikai szereplést nem vállalhat.”

Ugyanezen szakasz (5) bekezdése előírja, hogy “a HÖOK elnökének, elnökségi és felügyelő bizottsági tagjának jelölt személy köteles megválasztása előtt nyilatkozni minden általa betöltött tisztségéről. Abban az esetben, ha a megválasztását követően, a megbízatása időtartama alatt közvetlen pártpolitikai, szakszervezeti tisztséget, jelölést vállal, a megbízatása a közvetlen pártpolitikai, szakszervezeti megbízatásának megkezdését követő 30. napon megszűnik.”

A 35. § (7) bek. szerint “Közvetlen pártpolitikai szerepvállalásnak minősül, a politikai pártban betöltött tisztség, vagy politikai párttól származó olyan jellegű megbízás elfogadása, amely a párt, politikai céljaival összefüggő feladatellátást foglal magában.”

A korlátozás az Alaptörvény alábbi rendelkezéseit, illetve az azokban garantált jogokat érinti, korlátozza:

• Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés: “Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
• Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdés: “Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.”
• Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdés: “Pártok az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak.”
• Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdés: “Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”

A fentiekben felsorolt, hatályos jogszabályok nem tartalmaznak az Alapszabállyal megegyező tartalmú korlátozást, tehát a jogalkotó nem látta szükségét ezen korlátozás bevezetésének (tekintettel arra, hogy az Nftv. vagy más jogszabály ilyet nem tartalmaz). A korlátozást a hallgatói érdekképviseletek maguk alakították ki. Ennek megfelelően jelen elemzés feladata nem elsősorban az, hogy a hatályos – álláspontunk szerint egyébként Alaptörvény-ellenes – korlátozást elemezzük, hanem az, hogy arra a kérdésre is választ adjunk, hogy elfogadható lenne-e, ha a jogalkotó a mostanival azonos tartalmú korlátozást vezetne be.

5. A jogkorlátozás

1. Van-e legitim célja annak, hogy a HÖK tagjai és tisztségviselői nem lehetnek párt tagjai?

• Hallgatói érdekek v. “nagypolitika”

A jogkorlátozás – mely összeférhetetlenségi szabályok alkalmazásával nem a hallgatói érdekképviselet egészét, hanem egyes tagjait, tisztségviselőit érinti, tehát az egyén felől közelíti meg a kérdést – célja, hogy a hallgatói érdekképviselet, mint önkormányzat ne nyíltan (vagy dominánsan) pártpolitikai alapon szerveződjön, hanem a hallgatók a “nagypolitikától”, a pártpolitikától független saját, autonóm csoportokat, szövetségeket hozzanak létre, teremtsenek sajátos, csak a felsőoktatás közegében működő tömörüléseket. A korlátozás azt is el akarja érni, hogy a hallgatói érdekképviseletben ne (csak) a pártok jelöltjei, politikusai, hanem a pártok szempontjai, eszközei, szereplői se jelenhessenek meg, azaz a hallgatói érdekképviselet teljes mértékben legyen mentes a pártpolitikától.

A jogkorlátozás alapja az a vélelem, hogy a pártpolitikai alapú szerveződés egy a felsőoktatáshoz hasonló, sajátos és összetett környezetben nehezen kezelhető következményekkel járna a kétféle kötődés (párttagság és hallgatói érdekképviselet) konfliktusba kerülése esetén. A pártpolitikában előfordulhat, hogy a közhatalmi pozíciók megszerzése érdekében a párt és annak politikusai akár korábbi kijelentéseikkel, ígéreteikkel, elképzeléseikkel szöges ellentétben cselekednek, amennyiben valószínűnek látszik, hogy előbbi célok elérését az irányváltás hatékonyan szolgálja. Ebben az esetben egy olyan hallgatói érdekképviseleti tag, aki pártnak is tagja, a pártpolitikai logika mentén alkalmazkodna a bekövetkezett változásokhoz, míg egy független érdekképviseleti tag esetében hasonló kockázatokkal nem kell számolni. Az is legitim célja lehet a korlátozásnak, hogy bizonyos közösségek, intézmények a pártpolitikai csatározásoktól mentesen legyenek működtethetőek, annak érdekében, hogy az intézmény feladatellátását, működőképességét pártpolitikai alapú megosztottság ne befolyásolja és az intézménybe vetett közbizalom megőrizhető legyen. Az autonómia ugyanis erősen relativizálódhat, amennyiben a felsőoktatás döntéshozó intézményeiben olyan politikai pártok képviselői jelennek meg, amelyek az intézményen kívüli közhatalom-gyakorlásban is résztvesznek.

Hasonló alapon tartja indokoltnak a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjai esetében a párttagság tiltását az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). A Rekvényi v. Magyarország ügyben született döntésében az EJEB megállapította, hogy Magyarország történelmi múltja, az állampárti évtizedek tapasztalatai miatt a korlátozás indokolt, továbbá, hogy az állampolgárok alappal várhatják el, hogy a legitim állami erőszak alkalmazására jogosult szervezetek maradjanak ki a mindennapi politikai vitákból.

A fenti üggyel több párhuzam is fennáll: a felsőoktatási intézmények, mint a szervezett és akkreditált keretek között, tudományosan megalapozott oktatást, képzést folytató intézmények irányban fennálló közbizalom megőrzését nagyban elősegíti, ha a tevékenységüket nem befolyásolják a felsőoktatási intézmény közfeladat-ellátásán kívül eső szempontok. A másik párhuzam a történelmi múlt: a fegyveres szervek mellett a szervezett ifjúsági csoportok is jelentős szerepet vállaltak az államszocialista rendszer fenntartásában, amely rendszerben a párttagság a lojalitás erős kifejeződése volt, megléte pedig számos egyéni előnnyel járt.

• Világnézeti semlegesség

A korlátozás legitim céljának megítéléséhez vizsgálandó kérdés az is, hogy az állami fenntartású felsőoktatási intézmények világnézetileg semlegesen kell hogy működjelenek – úgyszintén a tanítási, kutatási és művészeti szabadság megőrzése érdekében. Tekintettel arra, hogy a hallgatói érdekképviseletek a felsőoktatási intézmény szervei, ezen követelmény az ő vonatkozásukban is érvényesül. A felsőoktatási intézmények hallgatói és oktatói nagykorú, választójoggal rendelkező állampolgárok. A közoktatásban a teljes pártpolitikai semlegesség megőrzése legitim cél a kiszolgáltatott és könnyen befolyásolható kiskorúak védelme érdekében, addig a felsőoktatásban ez a cél más megfontolások mentén kell, hogy érvényesüljön – a korlátozás célja nem a kiszolgáltatott csoportok védelme. A felsőoktatási intézmények pártpolitika-mentességét jelenleg is tételes jogi szabályozások garantálják: így a képviselőjelölti ajánlásgyűjtések [A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 123. (2) bek. e) pontja] és a közvetlen demokrácia intézményeihez szükséges támogató ajánlások [A népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény 16. § (2) bek. f) pontja] gyűjtése kifejezett törvényi rendelkezésekkel tilalmazott. Ezen felül az Nftv. 2. § (4) bekezdése kimondja, hogy: “A felsőoktatási intézmény párt vagy párthoz kötődő szervezet részére helyiségeit működési célra nem engedheti át.”

Ezen a ponton térjünk vissza arra, hogy mi a hallgatói érdekképviseletek funkciója: részvétel közfeladatok ellátásában és egy autonóm intézmény irányításában, mely autonómia célja alkotmányos értékek kiteljesítése (oktatási, tudományos és művészeti szabadság).

A felsőoktatási autonómia előfeltételeként tekinthetünk arra, hogy csakis olyan módon hozhassanak meg a felsőoktatási intézményt, mint közösséget érintő döntéseket, mely során nem jelennek meg az autonóm szervezettől idegen szempontok, az autonóm működés körébe nem illeszthető elkötelezettségek. Az autonómia ebben több, mint az önkormányzás: az autonómiával felruházottak joggal várhatják el, hogy az autonómia tárgyát képező tárgykörökben befolyásmentesen, háborítatlanul, kizárólag az autonóm közösség saját szempontjai mentén hoznak döntést. A másik oldalról viszont ők maguk is önkorlátozó magatartást tanúsítanak, ennek keretében pedig a döntéshozatal során nem jelenítenek meg és nem érvényesítenek olyan szempontokat, amelyek eltérnek az autonóm közösség szempontrendszerétől.

Ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy ezen cél legitimnek tekinthető-e, érdemes más típusú önkormányzatok funkcióját és jellegét elemezni.

A helyi önkormányzatok szintén demokratikus választás útján létrejövő szervek, amelyek közfeladatokat látnak el, elsősorban akként, hogy az ezekhez kapcsolódó döntéseket meghozzák. Két jelentős különbség azonosítható a hallgatói érdekképviselethez képest: egyrészt a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a passzív választójognak nem feltétele az aktív választójoggal is rendelkezők személyi köréhez tartozás, míg a hallgatói érdekképviselet esetében ez is feltétel. A másik jelentős különbség pedig az, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán megengedett a pártok általi jelöltállítás, ekként pedig maga a képviselő-testület vagy közgyűlés pártpolitikai alapon is szerveződhet, hiszen nem kizárólag pártoktól független jelöltek indulnak a választáson. Leegyszerűsítve: nem szükséges, hogy a település közösségének tagja legyen a jelölt, lehet máshonnan érkező pártpolitikus, egyéb jelölt is. A pártpolitikai jelenlét tehát a helyi önkormányzati választásokon, és az önkormányzatok működésében adottságnak tekinthető – mivel nem esik korlátozás alá, ezért további vizsgálatnak szükségtelen alávetni ezen kérdést. A hallgatói érdekképviseletek esetében éppen fordított a szabályozási logika: ott mindenképpen a közösség tagja kell hogy legyen a jelölt (csak az intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló személy lehet), a párttagság pedig nem jár a közösségből való kizárással, csak azzal, hogy a közösség működésének bizonyos vonatkozásaiban nem vehet részt az adott személy.

A bírói önigazgatás szervei több szempontból analógiát mutat a hallgatói érdekképviselettel: testületeik tagjainak választása során is egybeesik az aktív és a passzív választójoggal érintettek személyi köre, és esetükben is tilalmazott a pártpolitikai szerepvállalás, a párttagság is, azonban ez elsődlegesen abból következik, hogy a bírák esetében általánosságban is ez. A tilalom szerepe ezesetben megegyezik a bírák párttagsága tilalmának indokával: az igazságszolgáltatás független és pártatlan működése csak így biztosítható; a bírák pedig kötelesek még a pártpolitikai befolyásoltság látszatát is elkerülni. Esetükben a korlátozás törvényen alapul és vitán felül legitim célokat szolgál.

b) Elengedhetetlen-e a konkrét korlátozás a legitim cél eléréséhez, vagy van alternatívája?

A fentiekben kifejtettek szerint a hallgatói érdekképviselet pártpolitikai dominanciától való megóvását nem jogszabályban garantált összeférhetetlenségi rendelkezések hivatottak garantálni. Amennyiben lehetséges lenne, hogy párttagok induljanak hallgatói érdekképviseleti pozíciókért, fennálna az a veszély, hogy a hallgatói érdekképviseleti választások a pártpolitikai versengés egy újabb színterévé válnának, és nagyban veszítenének felsőoktatás-specifikus jellegükből. Másképpen fogalmazva: önmagában nem az okozna problémát, hogy pártok által indított jelöltek is indulnak a pozíciókért, hanem az, hogy a hallgatói érdekképviseleti választásokon a jövőben háttérbe szorulnának a felsőoktatással kapcsolatos szempontok a pártpolitikaiak rovására, ekként pedig a felsőoktatási autonómia által biztosított értékek is veszélybe kerülhetnek. A pártalapú szerveződés és versengés pedig a hallgatói érdekképviset közfeladat-ellátását is veszélyeztetheti a testület megválasztása után.

Joggal merül fel, hogy más területeken a vonatkozó jogszabály csak enyhébb korlátozást ír elő a párttagság vonatkozásában. Így a közszolgálati tisztviselők esetében például nem kizárt a párttagság, ld. Pl. a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 85. § (4) bek. b) pontját: “A kormánytisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve – közszereplést nem vállalhat.”

Jelentős különbség viszont, hogy az ő esetükben nem választással, hanem kinevezéssel keletkezik a megbízatás; ekként a megbízatás elnyerése nem (pártpolitikai) versengés, hanem szakmai szempontok mentén dől el. Ennek megfelelően a jogviszony is eltérő jellegű: a közszolgálati jogviszony munkaviszony-jellegű, ez pedig nem mondható el a hallgatói érdekképviseltben tevékenykedőkről. Ahogy az sem, hogy a közszolgálati tisztviselők nem tömörülnek testületi szervbe. Mindezt egybevetve a párhuzam nem áll meg a két csoport között.

A bírák szerepéről már szó volt a korábbiakban, itt csupán újabb nézőpontból utalunk rá: a bírák is kinevezéssel nyerik el pozíciójukat, nem választással.

A fentiekből az következik, hogy ahhoz, hogy a hallgatói érdekképviseletet kizárólagosan a hallgatói érdekek mentén szerveződjön, elengedhetetlenül szükséges, hogy az érdekképviseletben résztvevők ne legyenek tagjai pártnak, párt ifjúsági szervezetének, ne folytassanak pártpolitikai tevékenységet.

A korlátozás enyhébb formája (ami csak a párt általi jelöltindítást tiltaná, a jelölt párttagságát nem) nem valósítaná meg kellő hatékonysággal ezt a célt. Ebben az esetben a pártpolitkai affiliáció egyéni szinten is kevésbé jelentkezik; nyilvánvalóan alacsonyabb elvárhatósági mérce kérhető számon a párt irányából érkező utasítások és elvárások tekintetében egy olyan személyen, aki ugyan a párt, mint politikai közösség tagja, de pozíciója elnyerése érdekében nem kapott támogatást ettől a politikai közösségtől. Ezen megközelítés ugyanakkor nem számol azzal, hogy az elköteleződést nem csupán a nyílt támogatás, a hivatalos, a külvilág irányában is megnyilvánuló “jelöltindítás” alapozhatja meg: számos más módon is támogathatja a párt egy tagját (megjegyezzük, hogy egy párton kívüli személyt is, de ennek valószínűsége alacsonyabb).

c) Alkalmas-e a jogkorlátozás a legitim cél megvalósítására?

A korlátozás alkalmasnak tekinthető annak elkerülésére, hogy a hallgatói érdekképviselet teljes egészében és nyíltan pártpolitikai alapon szerveződjön. Természetesen ez sem teszi elkerülhetővé azt, hogy egyes olyan személyek, akik ugyan nem párt tagjai, de erősen elkötelezettek egy párt mellett, ezen párt szempontjait érvényesítsék a döntéshozatal során, de ennek jelentőségét és erejét nagyban gyengíti, hogy ebből nem következik, hogy az érdekképviselet emiatt pártalapon szerveződne.

Megjegyezzük, hogy a hatályos Alapszabály semmilyen formában nem zárja ki azt, hogy a jelöltet párt támogassa: az összeférhetetlenségi szabályok annyit várnak el, hogy a pártpolitikai tevékenységgel a megválasztott képviselő vagy tisztségviselő hagyjon fel, de akár a kampány teljes időtartamában élvezheti egy jelölt egy pártnak akár teljesen nyílt támogatását is.

d) A legitim cél elérése arányban áll-e az okozott jogsérelemmel?

Annak ellenére, hogy az elemzés az önkormányzatiság és az önkormányzati jelleg nézőpontjából vizsgálta a felmerült kérdést, a jogsérelem elemzésére csak az egyének szintjén kerülhet sor.

Az összeférhetetlenségi szabályokból következik, hogy a párttagságot és a pártpolitikai tevékenységet a hallgatói érdekképviseleti választáson induló egészen addig nem köteles megszüntetni, amíg meg nem választják ezen pozícióra. Ezt követően azonban a megválasztott képviselő, tisztségviselő a pártpolitikai részvétel minden formájától köteles tartózkodni azzal, hogy a fennálló összeférhetetlenséget megszünteti, és vagy a hallgatói érdekképviseleti pozíciójáról, vagy a párttagságáról lemond. A korlátozás vizsgálata során szembetűnő, hogy a pártpolitikai tevékenységet nem csak a felsőoktatási érdekképviseletben folytatott tevékenység vonatkozásában, hanem általánosságban köteles megszüntetni a hallgató. Így tehát egészen addig, amíg szerepet tölt be a hallgatói érdekképviseletben, addig a közéleti szerepvállalása és politikai részvételi jogai erősen korlátozottá válnak: nem indulhat pl. párt jelöltjeként önkormányzati képviselő-, polgármester-, országgyűlési- vagy európai parlamenti képviselő-jelöltként. Fontos azonban azt is látnunk, hogy a passzív választójogát a hallgatói érdekképviseleti munka nem érinti, csupán azt, hogy a passzív választójogát meghatározott formában és keretek között (párt jelöltjeként) gyakorolja. A korlátozás ennek megfelelően nem aránytalan. A korábbiakban kifejtettek szerint (autonómia relativizálódása, egyes tevékenységek-pozíciók közötti határok negatív hatással járó elmosódása) a párttagság tiltásával óvható meg a felsőoktatási autonómia, és a hallgatói érdekképviseletben dolgozók más választásokon meglévő passzív választójoga.

Ismét érdemes összehasonlítást tenni más olyan csopotokkal, amelyek tagjai esetében a párttagság tiltott, ugyanis ez egy fontos különbségre világít rá ezen csoportok és a hallgatói érdekképviselők között. A hallgatói érdekképviseleti tevékenység jellegéből adódóan egyfajta politikai tevékenység, hiszen egy közösség képviseletét jelenti választott pozíciókon keresztül kifejtve. Sem a bírók, sem a fegyveres szervekben szolgálatot teljesítők szerepe nem ilyen, esetükben tehát nem is merül fel az a korlátozás, amit az okoz, hogy feladatellátásuk során nem járhatnak el párt nevében vagy érdekében.

Összegzés

6. Bár az Alapszabály rendelkezései jelen formájukban Alaptörvénybe ütköznek, az abban megfogalmazott szabályozási célokkal egyetértünk. A felsőoktatási autonómia csak akkor őrizhető meg jelenlegi formájában, ha a felsőoktatási intézmények döntéshozó testületei mentesek minden olyan befolyástól, amely a döntéshozatal során olyan szempontokat jelenít meg, amelyek célja nem a közfeladatok ellátásának és az autonómia által védett értékeknek a kiteljesítése. A felsőoktatás rendszerébe vetett közbizalom megőrzésének egyik biztosítéka az is, hogy az oktatási-kutatási feladatokat ellátó intézmények napi működését és hosszabb távra szóló döntéshozatalát ne befolyásolják a pártpolitika napi változásai, érdekei és saját, a felsőoktatási intézményre nehezen adaptálható szempontjai.