Az antiszemita beszéd a szabadság része

A TASZ szerint az antiszemita beszéd aljas és ostoba dolog. Szégyen, hogy egy parlamenti képviselő ilyesmire ragadtatta magát. Szégyen azonban az is, hogy mondandóját zavartalanul befejezhette, hogy képviselőtársai nem hurrogták le, hogy a felszólalással érintett államtitkár nem kérte ki magának, hogy a parlamenti pártok képviselői nem reagáltak azonnal, elutasítóan a felvetésére. Szégyen az is, hogy a vitát vezető elnök nem utasította rendre, világossá téve ezzel azt, hogy a magyar parlamentben az ilyen beszéd elfogadhatatlan, a demokratikus normákkal összeegyeztethetetlen. És leszerepelnek a magukat demokratikusnak nevező parlamenti pártok is, kormányoldal és ellenzék egyaránt, amikor egymást túllicitálva terjesztenek elő olyan törvény- és házszabály-módosító javaslatokat, amelyek megoldásként a parlamenti beszédet korlátoznák. A TASZ ezért levélben fordult a demokratikus pártok országgyűlési képviselőihez, arra szólítva fel őket, hogy ne támogassák a parlamenti beszéd szabályainak szigorítását.

A szólással okozott sérelmek orvoslására és megelőzésére csak a legritkább esetekben megfelelő válasz a büntetés. Az uszítás esetén a tilalom indokolt, csakhogy jelen esetben nem uszítás történt. Az elfogadhatatlan és antidemokratikus véleményekkel szemben az elutasítás azonnali és határozott kinyilvánítása a megfelelő eszköz – ennél egyszerűbb és hatékonyabb reakció, és a parlamentnél alkalmasabb fórum erre nincs. Így lehet egyértelművé tenni a választópolgárok számára, hogy melyik párt milyen értékrendet vall, mennyire fontos a kirekesztés, az előítélet, az antiszemitizmus, a rasszizmus, a homofóbia elleni harc.

Az az ötlet, hogy utólag lehessen pénzbüntetéssel szankcionálni egy felszólalást, csak a parlamenti munkát és a nyílt politikai vitát akadályozná, az antiszemita beszédet nem. Kizárólag arra jó egy ilyen szabály, hogy a házelnök kénye-kedve szerint alkalmazza azt a neki nem szimpatikus képviselők vagy vélemények esetén. Az új parlamenti törvény már most is túl széles rendészeti jogokat biztosít a házelnöknek. Miközben nem igaz az, hogy az ilyen és ehhez hasonló, a jobbikos képviselők által rendre felvetett kirekesztő beszédekkel szemben az országgyűlési képviselők eszköztelenek lennének. Csak a politikai akarat és a demokratikus értékek melletti kiállás hiányzik, és amit látszat-jogalkotással igyekeznek pótolni és leplezni a pártok.

A parlamenti vita szabadsága kulcsfontosságú az egészséges demokrácia szempontjából. A demokrácia nem akkor egészséges, ha nem hangzanak el a megvetendő vélemények, hanem éppen ellenkezőleg, akkor, amikor azok nyilvánosak. A választópolgár úgy tud informált döntést hozni, ha pontosan tudja, ki milyen nézeteket vall. És csak akkor lehet az előítélet és kirekesztés ellen demokratikus eszközökkel szembeszállni, ha egy vitában elhangozhat minden érv. A vélemények büntetése csak elfedi, de nem orvosolja a bajt.

A Jobbik antiszemita, rasszista, homofób párt, ez nem most derült ki, csak ismételten nyilvánvalóvá vált. Szomorú, hogy a parlamentben ülnek a képviselői, de szabad választásokon kerültek oda, jelenlétük nem újdonság. A demokraták felháborodása érthető, de a Jobbik antiszemitizmusa senkit sem érhetett váratlanul, a párt betiltásának követelése pedig maga is antidemokratikus igény. Ez a mostani antiszemita beszéd nem indokolja a parlamenti szólás lehetőségének további korlátozását. A megoldás nem a parlamenti vita lehetőségének ülésvezetési eszközökkel való szűkítése, hanem az ilyen beszédre adott, a demokratikus értékeket egyértelműen megjelenítő reakció. Számtalan alkalom adódott már eddig, amikor a demokratikus pártok és parlamenti képviselők kifejezhették volna, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus, a homofóbia bármilyen formája elfogadhatatlan, ám ezt rendre elmulasztották. Ez az, ami valóban roncsolja a demokráciát.