Az EBH méltatlan leköszönése: nem talált hátrányos megkülönböztetést a hatóság a Hős utcában

Saját korábbi határozatával is szembement az EBH, amikor elutasította azt a kérelmet, amit a Kontúr Egyesülettel együtt nyújtottunk be a Hős utcai szegregátum lakóinak érdekében. A kőbányai önkormányzat ugyanis jogsértően számolja fel a telepet, ahhoz hasonlóan, ahogy Miskolcon bántak a számozott utcák lakóival.

A szegregátumok létezése csak fokozza az ott élők kirekesztését, a szegénységet és a társadalmi csoportok közötti ellentéteket, ezért fel kell azokat számolni. Ám a telepfelszámolások célja a lakhatási integráció és a jobb életminőség elérése, ezért nem jogszerű, ha az önkormányzat ennek során nem gondoskodik a lakók jobb helyre költözéséről.

A Hős utca neve évek óta egyet jelent a nyomorral és kilátástalansággal. A két érintett tömbben néhány éve még közel 300 lakásban 640 ember élt, mára nagy részük elmenekült onnan. A kőbányai önkormányzat kitart amellett, hogy „a lehető legtisztességesebben” járnak el a több száz lakóval, de erről mást gondolnak az érintettek és a velük dolgozó szociális szakemberek.

A miskolci számozott utcák ügyében az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2015-ben (majd a bíróság is 2016-ban) kimondta: egy ilyen méretű gettó felszámolása csak végiggondolt tervezés és komplex intézkedési terv alapján lehetséges és jogszerű. Sőt, ezt a határozatot honlapján, egy december 9-i cikkben ki is emelte, mint 15 éves működésének egyik meghatározó döntését. Korábban az EBH úgy látta: súlyosan sérti a lakók emberi méltóságát és egyenlő bánásmódhoz való jogát, ha az önkormányzat úgy számol fel egy telepet, hogy nem gondoskodik a lakók hajléktalanná válásának megelőzéséről, a telepinél jobb lakhatási körülmények közé kerüléséről.

A Hős utcában a helyzet nagyon hasonló – azzal a különbséggel, hogy Miskolcon szinte csak önkormányzati lakásokról volt szó, magántulajdonosok alig éltek a telepen. A korábbi, precedens értékű hatósági és bírósági döntést szerettük volna úgy megerősíttetni, hogy a Hős utcai szegregátum kiszolgáltatott magántulajdonosairól is megállapítsa a hatóság, hogy őket is jogsérelem érte ugyanolyan önkormányzati eljárás és mulasztások miatt.

A hatóság viszont szűk fél évet követően, helyszínbejárás és tanúmeghallgatások nélkül rövidre zárta az eljárást és elutasította kérelmünket. A döntésből az érezhető, hogy a hatóság nem kívánt foglalkozni kérelmeink nagy részével, különböző eljárásjogi és hatásköri szabályokat szűken értelmezve korlátozta le a vizsgálatot az elmúlt egy év történéseire, noha a telepfelszámolás évek óta folyamatosan zajlik. Az EBH szerint nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha szegregátum helyett krízistömbbe kerülnek a lakók, nem látszik számára előítéletesnek az önkormányzat, és azt is megállapította, hogy nincs olyan összehasonlítható helyzetben lévő csoport a kerületben, amelyhez képest rosszabbul bánik az önkormányzat a Hős utca lakóival.

A hatóság ezen érvei ellentmondanak eddigi gyakorlatának és érdemi döntéseinek, amelyekben felismerte a strukturális egyenlőtlenséget és azt, hogy nem kell ténylegesen összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak léteznie ahhoz, hogy a hátrányos megkülönböztetést megállapítsák.

Miskolcon a hatóság megállapította: azzal, hogy az önkormányzat nem dolgozott ki a Számozott utcákra vonatkozó intézkedési tervet és hatástanulmányt, közvetett hátrányos megkülönböztetést valósított meg az érintettekkel szemben. A Hős utcai ügyben viszont az EBH úgy vélte: az intézkedési terv és a hatástanulmány hiánya nem alapozza meg a hátrányos megkülönböztetés megállapítását.

A számozott utcák ügyében a hatóság még felrótta a miskolci önkormányzatnak, hogy anélkül fogott bele a telepfelszámolásba, hogy az ott élőket – az általában alacsony iskolázottságuk és szociális helyzetük figyelembe vételével – egyértelműen, világosan és segítő módon tájékoztatta volna a lakhatásukkal összefüggő valamennyi felmerült kérdésről. Az EBH a Hős utcában már nem tartotta problémásnak a tájékoztatás elmaradását.

Érthetetlen, hogy a Hős utca ügyében a miskolci ügyben hozott határozat számos pontjával ellentétes döntés született, ezért a Fővárosi Törvényszékhez fordulunk. A perben alperesként már nem az Egyenlő Bánásmód Hatóság, hanem az ombudsmani hivatal fog részt venni, amely január 1-én lett a hatóság jogutódja.

A bíróságtól azt várjuk, hogy megerősítse: egy ilyen telepfelszámolási helyzetben az egyik oldalon mélyszegénységben élő, iskolázatlan, alacsony társadalmi helyzetű, többségében roma, kiszolgáltatott emberek vannak, míg a másik oldalon a közhatalmi funkcióval felruházott, tulajdonosi pozícióval rendelkező önkormányzat, így az ilyen jogviszonyokat strukturális egyenlőtlenség jellemzi. Azt is várjuk, hogy a bíróság kimondja: az önkormányzat feladata az lenne, hogy a szegregátumban élő több száz ember, köztük rengeteg gyerek számára biztosítsa az emberhez méltó lakhatási körülményeket, esélyt adjon, hogy iskolába járjanak, és egzisztenciát teremtsenek.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Közös tiltakozás az önkormányzati lakástulajdon kiárusítása ellen

A kormány terve, hogy kiárusítsa az önkormányzati bérlakásokat, szétszaggatja a szociális védőhálót. Ez a döntés visszafordíthatatlan károkat fog okozni az egyre mélyülő lakhatási válságban, mert ezzel megszűnik a megfizethető önkormányzati bérlakásállomány. Ezért közösen tiltakozunk a május 11-én benyújtott törvénymódosítás elfogadása ellen.

Kapronczay Stefánia ügyvezető igazgatónk beszéde a civilellenes törvény elbukása alkalmából

Kapronczay Stefánia vagyok, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezető igazgatója. Három évvel ezelőtt volt életem egyik legfelemelőbb pillanata. Több ezer ember előtt álltam a Hősök terén, és ígéretet tettem, hogy a TASZ mindent megtesz majd azért, hogy a civilellenes törvény megbukjon.

Szintet lép a kormány a hajléktalanok üldözésében

Ma lépett életbe az az új szabályozás, amely országosan tiltja, hogy bárki életvitelszerűen az utcán tartózkodjon. A szabályozás embertelenségét jól mutatja, hogy a szabálysértésen ért hajléktalan emberek személyes tárgyait megsemmisíthetik a hatóságok. A Szabálysértési Munkacsoport szerint a költségvetési forrásokat a hajléktalanná válás megelőzésére, tehát a családok eladósodásának és lakásuk elvesztésének a megakadályozására kellene fordítani, nem pedig a kiszolgáltatott emberek börtönbe zárására.