Az EBH méltatlan leköszönése: nem talált hátrányos megkülönböztetést a hatóság a Hős utcában

Saját korábbi határozatával is szembement az EBH, amikor elutasította azt a kérelmet, amit a Kontúr Egyesülettel együtt nyújtottunk be a Hős utcai szegregátum lakóinak érdekében. A kőbányai önkormányzat ugyanis jogsértően számolja fel a telepet, ahhoz hasonlóan, ahogy Miskolcon bántak a számozott utcák lakóival.

A szegregátumok létezése csak fokozza az ott élők kirekesztését, a szegénységet és a társadalmi csoportok közötti ellentéteket, ezért fel kell azokat számolni. Ám a telepfelszámolások célja a lakhatási integráció és a jobb életminőség elérése, ezért nem jogszerű, ha az önkormányzat ennek során nem gondoskodik a lakók jobb helyre költözéséről.

A Hős utca neve évek óta egyet jelent a nyomorral és kilátástalansággal. A két érintett tömbben néhány éve még közel 300 lakásban 640 ember élt, mára nagy részük elmenekült onnan. A kőbányai önkormányzat kitart amellett, hogy „a lehető legtisztességesebben” járnak el a több száz lakóval, de erről mást gondolnak az érintettek és a velük dolgozó szociális szakemberek.

A miskolci számozott utcák ügyében az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2015-ben (majd a bíróság is 2016-ban) kimondta: egy ilyen méretű gettó felszámolása csak végiggondolt tervezés és komplex intézkedési terv alapján lehetséges és jogszerű. Sőt, ezt a határozatot honlapján, egy december 9-i cikkben ki is emelte, mint 15 éves működésének egyik meghatározó döntését. Korábban az EBH úgy látta: súlyosan sérti a lakók emberi méltóságát és egyenlő bánásmódhoz való jogát, ha az önkormányzat úgy számol fel egy telepet, hogy nem gondoskodik a lakók hajléktalanná válásának megelőzéséről, a telepinél jobb lakhatási körülmények közé kerüléséről.

A Hős utcában a helyzet nagyon hasonló – azzal a különbséggel, hogy Miskolcon szinte csak önkormányzati lakásokról volt szó, magántulajdonosok alig éltek a telepen. A korábbi, precedens értékű hatósági és bírósági döntést szerettük volna úgy megerősíttetni, hogy a Hős utcai szegregátum kiszolgáltatott magántulajdonosairól is megállapítsa a hatóság, hogy őket is jogsérelem érte ugyanolyan önkormányzati eljárás és mulasztások miatt.

A hatóság viszont szűk fél évet követően, helyszínbejárás és tanúmeghallgatások nélkül rövidre zárta az eljárást és elutasította kérelmünket. A döntésből az érezhető, hogy a hatóság nem kívánt foglalkozni kérelmeink nagy részével, különböző eljárásjogi és hatásköri szabályokat szűken értelmezve korlátozta le a vizsgálatot az elmúlt egy év történéseire, noha a telepfelszámolás évek óta folyamatosan zajlik. Az EBH szerint nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha szegregátum helyett krízistömbbe kerülnek a lakók, nem látszik számára előítéletesnek az önkormányzat, és azt is megállapította, hogy nincs olyan összehasonlítható helyzetben lévő csoport a kerületben, amelyhez képest rosszabbul bánik az önkormányzat a Hős utca lakóival.

A hatóság ezen érvei ellentmondanak eddigi gyakorlatának és érdemi döntéseinek, amelyekben felismerte a strukturális egyenlőtlenséget és azt, hogy nem kell ténylegesen összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak léteznie ahhoz, hogy a hátrányos megkülönböztetést megállapítsák.

Miskolcon a hatóság megállapította: azzal, hogy az önkormányzat nem dolgozott ki a Számozott utcákra vonatkozó intézkedési tervet és hatástanulmányt, közvetett hátrányos megkülönböztetést valósított meg az érintettekkel szemben. A Hős utcai ügyben viszont az EBH úgy vélte: az intézkedési terv és a hatástanulmány hiánya nem alapozza meg a hátrányos megkülönböztetés megállapítását.

A számozott utcák ügyében a hatóság még felrótta a miskolci önkormányzatnak, hogy anélkül fogott bele a telepfelszámolásba, hogy az ott élőket – az általában alacsony iskolázottságuk és szociális helyzetük figyelembe vételével – egyértelműen, világosan és segítő módon tájékoztatta volna a lakhatásukkal összefüggő valamennyi felmerült kérdésről. Az EBH a Hős utcában már nem tartotta problémásnak a tájékoztatás elmaradását.

Érthetetlen, hogy a Hős utca ügyében a miskolci ügyben hozott határozat számos pontjával ellentétes döntés született, ezért a Fővárosi Törvényszékhez fordulunk. A perben alperesként már nem az Egyenlő Bánásmód Hatóság, hanem az ombudsmani hivatal fog részt venni, amely január 1-én lett a hatóság jogutódja.

A bíróságtól azt várjuk, hogy megerősítse: egy ilyen telepfelszámolási helyzetben az egyik oldalon mélyszegénységben élő, iskolázatlan, alacsony társadalmi helyzetű, többségében roma, kiszolgáltatott emberek vannak, míg a másik oldalon a közhatalmi funkcióval felruházott, tulajdonosi pozícióval rendelkező önkormányzat, így az ilyen jogviszonyokat strukturális egyenlőtlenség jellemzi. Azt is várjuk, hogy a bíróság kimondja: az önkormányzat feladata az lenne, hogy a szegregátumban élő több száz ember, köztük rengeteg gyerek számára biztosítsa az emberhez méltó lakhatási körülményeket, esélyt adjon, hogy iskolába járjanak, és egzisztenciát teremtsenek.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Megállapította az ombudsman: minden harmadik gyermeket még mindig a szegénység miatt szakítják el a családjától

Bármit is mond az EMMI, nem tudja cáfolni évek óta ismételt állításunkat: megengedhetetlenül nagy számban szakít el az állam gyermekeket a családjuktól kizárólag a család rossz anyagi körülményei miatt. 2016 szeptemberében indított Hiányzó Emlékek kampányunk minden állítását megerősítette a napokban kiadott átfogó ombudsmani jelentés.

Feleslegesen tönkretett életek

Kilenc hónapnyi félelemmel vegyes várakozás után 2014. májusában megszületett Bence. Az édesanyja még a kórházba is nagytáskával érkezett, hiszen az újszülöttnek szánt ruhákat is vitte magával, hogy majd együtt térhessenek haza otthonukba. Bence problémamentes születése után a csecsemőt az édesanyja mellére fektették, 2 napig gondozhatta, szoptathatta az újszülöttet. A harmadik napon viszont a kórházi védőnő Bence nélkül jelent meg a kórteremben, közölte az anyával: a baba nélkül kell távoznia, hiszen a gyámhivatal Bence családból való kiemeléséről döntött.

A TASZ filmjei a Hégető Honorka-díj megosztott különdíját kapták

A Hégető Honorka-díj célja, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok problémáit bemutató televíziós és online alkotásokat elismerje, az újságírókat és a közönséget érzékenyítse. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elnyertük ezt a díjat 2013-ban.