A TASZ 2020-ban kezdte meg a zárt gyermekvédelmi intézmények monitorozására hivatott ombudsmani szerv (az ún. „Nemzeti Megelőző Mechanizmus”, NMM) tevékenységének értékelését. Ennek oka, hogy a TASZ ügyfeleinek egy jelentős része különösen kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen a  gyermekotthonokban élő gyerekek, a fogyatékossággal élő személyek vagy a pszichiátriai betegek elzártan élnek olyan tömegintézményekben, amelyek gyakran az elhanyagolás, bántalmazás helyszínei. A 2020-as és 2021-es éveket összegző elemzésünkben már jól látható volt, hogy az ombudsman, aki felelős ennek az intézményi ellenőrzésnek az elvégzéséért, egyre romló minőségben és egyre ritkábban tesz eleget ennek a kötelezettségének, miközben a civil szervezeteket kitiltották ezekből az intézményekből. 2020-ban és 2021-ben az ombudsman összesen csak 5 gyermekvédelmi intézményben tett látogatást, és rendszeressé vált, hogy előre bejelentette az érkezését, ezzel megakadályozva az érdemi vizsgálat lehetőségét. 

Az ENSZ kínzás és embertelen bánásmód ellen létrehozott nemzetközi egyezményének jegyzőkönyve (Optional Protocol to the Convention Against Torture, OPCAT) állította fel azt a független ellenőrző szervet, amire Magyarországon az Alapvető Jogok Biztosát, azaz az ombudsmant jelölték ki. Feladata, hogy rendszeresen látogassa a fogvatartási helyszíneket és vizsgálja az ott élőkkel szemben tanúsított bánásmódot, fellépjen a jogsértésekkel szemben. Az OPCAT értelmében bármilyen intézmény, amit az érintett nem hagyhat el önkéntesen, fogvatartási helynek számít, vagyis a börtönökön és büntetésvégrehajtási intézményeken túl a gyermekotthonok, fogyatékossággal élőket gondozó szociális intézmények és a pszichiátriai zárt osztályok is. Az OPCAT kiüresedő alapjogvédő tevékenységét folyamatosan monitorozzuk, így most elkészült a 2022 óta eltelt négy év elemzése is. 

2022 és 2025 között  Kozma Ákos ombudsman összesen 30 zárt intézménybe látogatott el:

• mindössze 3 gyermekotthonba és 1 javítóintézetbe,
• 13 idősotthonba, 
• 6 fogyatékkal élők otthonába, 
• 4 pszichiátriai betegek otthonába és 
• 3 integrált szociális intézménybe. 

2022 és 2025 között 18 jelentést adott ki Kozma Ákos, ezekből 

• 3 készült gyermekotthonban tett látogatásról (megjegyzendő, hogy 2024-ben és 2025-ben nem készült jelentés gyermekotthonokról, 2024-ben csupán 1 gyermekotthonban  történt látogatás, míg 2025-ben egyben sem), 
• 1 javítóintézetről, 
• 5 idősek otthonáról, 
• 3 fogyatékossággal élők otthonáról, 
• 2 pszichiátriai betegek otthonáról és 
• 1 integrált szociális intézményről. 

Amellett, hogy ezek a számok a rendszeresség fogalmát aligha merítik ki, a közzétett jelentések is aggályosak, ugyanis azokból szinte semmit nem tudunk meg arról, hogy milyen állapotban vannak, milyen elbánásban részesülnek a vizsgált intézményekben elhelyezettek. Pedig az OPCAT alapján ezeknek a látogatásoknak pontosan az lenne a fő célja, hogy a védtelen helyzetben lévő ellátottakkal való bánásmód minőségére fény derüljön, és ehhez az ombudsman közvetlenül az érintettektől szerezhessen információt, hogy azok mentén intézkedhessen és azok megelőzhetővé váljanak a jövőben. Ugyan a jelentésekből kitűnik, hogy a látogatás során „az intézetvezető, a személyi állományi tagok, és az ellátottak személyes meghallgatása” fontos módszer, amelyet a látogatócsoportok „előzetesen kidolgozott, iránymutatásként szolgáló kérdéssorok alapján” végeznek el, a 2024-25-ös jelentésekben mégsincs pontosan megjelölve, hány érintettet hallgattak meg, milyen körülmények között és tőlük pontosan miről értesültek. Ez az információ a 2022-23-ban kiadott jelentésekben még szerepel, így érthetetlen, hogy miért hiányoznak az elmúlt két év jelentéseiből. 

Ugyancsak visszalépés a korábbi ombudsmani gyakorlathoz képest, hogy az NMM munkája egyre kevésbé transzparens. Míg Kozma Ákos ciklusának az első két évében produkált jelentéseiből kiderült, hogy azokat előre bejelentett időpontban, vagy ad hoc jelleggel, előzetes bejelentés nélkül folytatták-e le, az azóta vizsgált jelentésekben erre már nincs utalás. Ahogyan azt már korábban is kifejtettük, ahhoz, hogy az ombudsman látogatásának célja megvalósulhasson, vagyis reális esélye legyen esetleges abúzusok vagy embertelen bánásmód feltárására, elengedhetetlen, hogy látogatásait előre be nem jelentett módon, mintegy rajtaütésszerűen folytathassa le. Enélkül ugyanis az a védtelenség, ami a zárt intézményekben élő, koruknál, állapotuknál vagy státuszuknál fogva eleve kiszolgáltatottságban levők bántalmazását vagy elhanyagolását lehetővé teszi, másképpen aligha lenne felfedhető és megszüntethető. 

Az NMM keretében végzett látogatásokról is egyre kevesebb információt tesz közzé az ombudsman. Míg korábban az ajbh.hu honlapon a „Látogatások” fül alatt  a megjelölt látogatási helyszínre kattintva felugrott a látogatás összefoglalója, ma már hiába keresünk ilyet. 

Ami a gyermekvédelmi szakellátás intézményeit illeti, az ombudsman a jelentéseiben maga is kiemeli: „Az NMM látogatásainak hangsúlyos területe az otthont nyújtó ellátásban részesülő gyermekek jogainak védelme. A gyermekek életkorukból adódóan, alacsony szintű jog- és érdekérvényesítési képességük miatt kiszolgáltatott helyzetben vannak, mely a gyermekvédelmi szakellátás keretében felnövekedő, és azon belül a különleges és speciális szükségletű gyermekek esetében fokozottan érvényesül.” A TASZ által elemzett NMM gyakorlatból azonban egyértelművé válik, hogy Kozma Ákos ombudsman nem csak az utóbbi két évben – amikor csupán egyetlen gyermekotthonba látogatott el és egy gyermekotthonról sem adott ki jelentést –, hanem ötéves ciklusának egészében sem tartotta ezt a feladatát kiemelten fontosnak. 2020 és 2025 közötti 5 éves munkájának mérlege 10 gyermekvédelmi intézményben tett látogatás és mindössze 9 gyermekvédelmi intézményről közzétett jelentés. Ezekben a jelentésekben azonban a már-már üdülőként bemutatott gyermekotthonokban élő gyerekek véleménye, nehézségei nem, vagy csak nagyon felületesen jelennek meg, azokból érdemi információt a velük való bánásmódról nem kap az olvasó. Pedig ha más nem, akkor az elmúlt évek gyermekvédelmi botrányai – a bicskei gyermekotthonban, Fóton, vagy a Szőlő utcában történt abúzusok, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük – mind azt támasztják alá, hogy az Alapvető Jogok Biztosának volna mit feltárnia, ha érdemi módon látná el a feladatait mint a gyermeki jogok védelmezője és a Nemzeti Megelőző Mechanizmus feje.  

Az ombudsmani feladatokat 2025 októberétől Juhász Imre vette át Kozma Ákostól.  Eddigi féléves hivatali ideje alatt 2 gyermekotthonban és 5 szociális zárt intézményben (4 idősotthon és egy fogyatékkal élők otthonában) járt, és mindössze 2 jelentést (idősotthonról) tett közzé. A kérdés csak az, hány évet kell még várni, hogy a lefolytatott vizsgálatokról jelentések is szülessenek, illetve hány gyermekvédelmi intézményben élő gyermeknek és más szociális gondozottnak kell még abúzust elszenvednie ahhoz, hogy hazai és nemzetközi kötelezettségeinek eleget téve az Alapvető Jogok Biztosa végre valódi védelemben részesítse a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb állampolgárokat? 

Mindez egyértelművé teszi, hogy a távozó kormányzat magára hagyta a gyermekvédelmi zárt intézményekben elhelyezett gyermekeket és kudarcot vallott az őket ért bántalmazások megszüntetése területén, amikor olyan személyeket és olyan eljárásban választott ombudsmannak, akiknek a szakmai integritása erőteljesen vitatott volt. A májusban felálló új kormányzat lehetőséget kap arra, hogy orvosolja elődje súlyos mulasztásait és végre érdemben is megvalósítsa a gyermekek védelmét. Ahogyan azt szakmai minimum követelményeinkben is megfogalmaztuk, ehhez a gyermekvédelmi szakma és civil kontroll bevonásával az alábbi intézkedésekre van szükség:

• a gyermekvédelmi intézményekben nevelkedő gyermekek valódi jogvédelme és érdemi jogorvoslati lehetőségeinek a megteremtése, az ombudsman függetlenségének visszaállítása; 
• a családi jellegű (örökbefogadó- és nevelőszülői) ellátás priorizálása és bővítése az intézményi szakellátás kivezetésével párhuzamosan,  a gyermekvédelmi törvény (Gyvt) és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének szellemében;
• a gyermekvédelmi- és szociális szakemberek mielőbbi bérrendezése és szakmai, módszertani képzése;
• a preventív szemléletű, társterületekkel összehangolt állami család- és szociálpolitika megteremtése és finanszírozása, elsődlegesen a gyermekjóléti és családsegítő alapellátások valamint a pénzbeli ellátások, lakhatási szolgáltatások (szociális bérlakások) és mentálhigiénés ellátások bővítésével és megerősítésével.