Droghasználók a börtönben

A TASZ munkatársának előadása a börtönben terjedő droghasználatról szóló konferencián - videók!

Ezzel a címmel rendezett konferenciát a Magyar Addiktológiai Társaság 2008. november 20-án. A rendezvényen a TASZ munkatársa is előadott. Olvassa el az összefoglalónkat és nézze meg az előadásokat videón!

Ez a cikk nem tartalmaz leírást minden, a konferencián elhangzott előadásról, annak csak egy szeletét mutatja be. A teljes programot letölthetik itt!

A fogvatartottak a világon mindenhol a vérrel és szexuális úton terjedő betegségekkel való megfertőződés kiemelten magas rizikócsoportját képezik. Általános, hogy körükben az átlag népességhez képest jóval magasabb arányban találhatók kábítószer-használók, közülük is azok, akik kedvenc drogukat intravénásan fogyasztják.

Mára a nyugati társadalmak többségében elmúlt az az idő, hogy tagadnák: minden biztonsági intézkedés ellenére ezt a magatartást az emberek a börtön falain belül is folytatják.
A konferencia egyik fő tapasztalata volt, hogy ma már hazánkban is egyre kevésbé számít tabunak a börtön falain belül zajló pszichoaktív szerfogyasztás. Ma már nálunk is lehet arról beszélni, hogy a probléma létező jelenség, és kezelésében segíthet a nyitottság és a börtönön kívüli világban ezen a területen dolgozó szakmával való kommunikáció. Ezt mutatja az is, hogy a konferencia iránt óriási érdeklődés mutatkozott, 220 résztvevő jött el, két harmad részben a büntetés-végrehajtás részéről!

A TASZ tagja egy most zajló uniós együtműködési programnak, amelyet „Connections”-nek hívnak. A programban öt ország civil szervezetei működnek együtt azért, hogy a tagállamok büntetésvégrehajtási intézményeinek HIV/AIDS és egyéb kábítószer-használattal kapcsolatos fertőző betegségekre adott válaszait fejlesszék. A programot az Európai Bizottság Közegészségügyi Programja támogatja. A program részeként a TASZ megbízásából és s Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával a Drogprevenciós Alapítvány (DPA) egy kutatást végez a droghasználat, és a vérrel valamint a szexuális úton terjedő betegségek helyzetéről a Magyar börtönökben.

A kutatás megpróbálja minden szemszögből körül járni a kérdést :

1. Elemzi a háttérinformációkat - szakirodalmat, kutatásokat, jogszabályokat, vagy nemzetközi dokumetumokat.
2. A bv intézményekben jelenleg szolgáltatást nyújtó civil szervezetek munkáját tárja fel, hogy tudjuk, mi az amit a civilek jelenleg a börtön falain belül tesznek, és mi az amit kimondottan a kutatott területen végeznek.
3. A kockázati magatartásokat próbálja meg azonosítani, interjúkkal a következő csoportokban:
volt fogvatartott intravénás droghasználókkal
jelenlegi fogvatartottakkal
börtönparancsnokokkal, fogvatartókkal, eü személyzettel
4. Oktatóanyagot szeretne kialakítani, úgy, hogy azt a jelenleg is bent dolgozó civilek felhasználhassák
5. Javaslatokat fogalmaz meg a BVOP felé a problematikára adott válaszok fejlesztésére nézve.
6. Szemináriumokon mutatja be a kutatási folyamatot és eredményeket.

A kutatás jelenlegi szakaszában a DPA elkészült a tűcsereprogramját igénybe vevő börtönviselt intravénás használókkal végzett interjúkkal.  Az előadásban az azonosított kockázati magatartásokat mutattattuk be, legtöbb esetben maguktól az interjúalanyoktól vett nagyon beszédes idézetek segítségével. Fontos megjegyezni, hogy a kutatás még nem teljes, hátravannak a bv. intézmények munkatársaival, a fogvatartottakkal és civilekkel végzett interjúk, így ezidáig csak részleges következtetések vonhatók le, a konferencián ismertetett eredmény egyelőre egy kiemelten kockázatos magatartást folytató csoport zárt intézménybeli tapasztalatainak összegzése. A kutatás nem reprezentatív, hanem kvalitatív vizsgálat.

Tekintse meg az előadást itt:

Az előadás diáit letöltheti itt!

Tapasztalataink tehát még nem nyújtanak átfogó képet a helyzetről, de előzetes következtetéseket mégis megfogalmazhatunk.
1.    A hazai börtönökben létezik pszichoaktív szerhasználat. Legelterjedtebb a gyógyszerek visszaélésszerű használata (többnyire rivotrilé).
2.    A börtönökben létezik kábítószer-használat, legelterjedtebb a kannabisz. Kapcsolatoktól és pénztől függően minden kábítószer beszerezhető.
3.    Létezik intravénás használat is, de ez valószínűleg ritka jelenség.
4.    Léteznek a vérrel és szexuális úton terjedő betegségek szempontjából az intravénás használaton túl kockázatos helyzetek és viselkedések, ezek pedig a következők:
    Tetoválás – igen gyakorinak mondták a kutatás résztvevői
    Testékszerek behelyezése (péniszgolyó, vazelin a pénisz bőre alá) – gyakorinak mondták  a kutatás résztvevői
    Verekedések – gyakorinak mondták a kutatás résztvevői
    Szexuális kapcsolatok – ezen belül nemi erőszak. Az interjúalanyok nem tartják gyakorinak, egy részük szerint óvszer használata jellemző, mások szerint nem. Nemi erőszak esetében óvszer használatáról nem beszélhetünk.
5.    Az interjúalanyok elmondása szerint a bekerüléskor nem kaptak megfelelő orvosi ellátást elvonásuk vagy függőségük kezelésére. A nyugati országokban problémamentesen és hatékonyan alkalmazott metadon asszisztált detoxikáció vagy fenntartó metadon kezelés nem elérhető a magyar bv. intézményekben, kérés esetén sem, és akkor sem, ha a fogvatartott a bekerülés előtt ilyen kezelésben vett részt. A magyar helyzet több szempontból is furcsa. Egyrészt tudomásunk szerint jelenleg a fogvatartottak a heroin-függőség kivételével minden egészségügyi problémájukra megkapják a megfelelő gyógykezelést. Az az indok, hogy a metadon nem adható biztonságosan a bv. intézményekben nem elfogadható, hiszen ezt mind külföldi börtönökben, mind pedig a hazai és külföldi drogambulanciákon meg tudják oldani. Az az indok, hogy nincs kellő súlya a problémának (ti. nincs sok heroin-használó Magyarországon) szintén nem elfogadható, hiszen például jelenleg Tökölön kb. 5 HIV pozitív fogvatartott él, mégis megkapják a megfelelő gyógyszeres kezelésüket, tehát az alacsony szám nem indokolja a bizonyítottan hatékony és humánus gyógykezelési forma megtagadását. Ráadásul Kelet-Európai országokban van példa arra hogy a HIV járvány az addig problémamentesnek tűnő bv. intézetből kiindulva terjedt el jelentősen a fogvatartottak, majd a kinti IV droghasználó közösségen belül, tehát a jelenlegi helyzet nem jelent megnyugtatást a jövőre nézve. A metadon az ENSZ Egészségügyi Világszervezet létfontosságú gyógyszerek listáján is szerepel, mint az ópiát-addikció során az ENSZ tagországokban javasoltan alkalmazandó gyógyszer.
6.    A büntetés-végrehajtás a kábítószer-használók számára úgynevezett „prevenciós körleteket” létesített, melyek a magukat kábítószer-használónak mondott személyek egy részének az átlag börtön viszonyokhoz képest jóval komfortosabb körülményeket teremt, információs és segítő foglakozásokat nyújt számukra, mellyel célja a kábítószer-használattal való felhagyás a társadalomba történő reintegráció.
7.    A hazai büntetés-végrehajtás nyitott a problémáról való diskurzusra és nyitott a kívülről érkező segítségek befogadására, jelenleg is minden börtönnek van valamilyen kinti szolgáltatással kapcsolata. Itt nyilván felmerül pár nagyon fontos szempont – mennyire képesek a kívülről jövő civilek átlátni a helyzetet és megfelelő szolgáltatásokat nyújtani. Azért fontos ez, mert lehet a bv bármennyire nyitott a segítségre, ha az nem adekvát, nem a valós problémákat célozza meg, illetve azokra nem tud válaszolni vagy nem a megfelelő választ adja, nem igazán várható el, hogy a problémák kezelésében hathatós segítséget nyújt. Mit tud tenni például egy külső civil szolgáltatás a nagy mennyiségű belső rivotril használattal kapcsolatban? Elmondani bent hogy a fogyasztásnak káros következményei vannak? Alternatív elfoglaltságot nyújtani? Mit tud tenni egy civil a tetoválás során jelentkező fertőzések csökkentésére? Hogyan kommunikáljanak a civilek? Van e elég civil aki ezzel foglalkozik? Azok a civilek, akik kint például prevencióval foglalkoznak, jól végzik-e egyáltalán a munkájukat? Ezek mind olyan nyitott kérdések, amelyekre a jövő fog (ha fog egyáltalán) választ adni. Mindenesetre ezen a konferencián elindult egy nagyon fontos folyamat mely minden fél számára pozitív eredményeket hozhat.

Ajánljuk még  a következő három előadást, az egyik Fliegauf Gergely a Rendőrtiszti Főiskola munkatársának előadása a rivotril helyzetről, rendszerszemléletű megközelítésben:


A másik Topolánszky Ákosnak, az NDI igazgató-helyettesének előadása arról, hogy nemzetközileg milyen jó gyakorlatok vannak a büntetés-végrehajtásban a kábítószer-jelenség kezelésére.


A harmadik pedig Paksi Borbála, a Corvinus Egyetem kutatójának előadása arról, hogy a fogvatartottak milyen kábítószer-használati szokásokkal rendelkeznek:


A konferencián felszólalt előadók hozzájárulása esetén további előadások is elérhetőek lesznek videón a drogriporteren.

Takács István Gábor

A cikket itt tudja kommentálni.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

KISOKOS: Kábítószer és adatvédelem

“Beszélhetek-e kollégáimmal egy tanulóm droghasználatáról?” “Kell-e értesítenem a rendőrséget, ha kábítószer-túladagolásos esethez riasztottak?” Ezek a kérdések bármely iskolai és egészségügyi dolgozó számára felmerülhetnek és a válasz sokszor nem egyértelmű. Két új kiadványunkkal szeretnénk segíteni a pedagógusok és egészségügyi dolgozók adatvédelmi tájékozottságát kábítószerrel kapcsolatos ügyekben.

Józan babák, stigmatizált anyák

Az egészségügyi rendszerben úgy dobálják kézről-kézre a várandós droghasználókat, mint a forró krumplit, amit az előítéletek mellett az ellátási protokollok hiánya okoz. Ezekre a megoldandó kihívásokra hívta fel a figyelmet a Józan Babák Klub „Gyermekvállalás és droghasználat” című szimpóziuma.

A narkógettó felszámolása

"Hiába áll minden utcasarkon rendőr, ettől nem fog eltűnni az évtizedes nyomor, kiszolgáltatottság és kilátástalanság – márpedig ez a bűnözés és a drogfüggőség motorja. A polgármester meg mintha úgy akarná megszereltetni az autót, hogy megtiltja a motorháztető felnyitását" - a TASZ ügyvivőjének cikke a Népszabadságban