Így védd meg a gyermeked az államosítástól!

A köznevelési törvény 2019 nyári módosítása a maradék szabadságot is igyekszik kiszorítani a rendszerből – gyakorlatilag államosítják a gyerekeket. A múlt héten végigvettük, hogy mik a legfontosabb változtatások, és arra is felhívtuk a figyelmet, hogy ez nem csak egy szűk réteg problémája: ez a közoktatási ámokfutás mindenkit érint. Nincs azonban veszve minden! A jogszabály sok esetben nem fogalmaz egyértelműen, de ezek a hiányosságok egyben lehetőséget is jelentenek. Ha az iskolához, a hatóságokhoz és a bírósághoz olyan érveket juttatunk el, amelyek a pontatlanul meghatározott fogalmakat úgy értelmezik, ahogy az valamennyi gyerek érdekét a leginkább szolgálja, akkor van esély arra, hogy pozitív, a családok, szülők és gyerekek alkotmányos szabadságát biztosító jogértelmezés alakul ki. Használjátok ezeket az érveket, hogy közösen kedvező jogértelmezést érhessünk el! Ebben az útmutatóban összeszedtük, hogyan lehet fellépni az egyes korlátozásokkal szemben. Ezekkel az érvekkel felvértezve bátran vágjatok bele a jogi eljárásokba – de ha kérdésetek van, vagy jogi képviseletre lenne szükségetek, keressétek a jogsegélyszolgálatunkat!

Visszautasíthatatlan óvoda 4 éves kortól

A szabadság ezen a területen is fokozatosan fogyott. Korábban, még a közoktatási törvény korszakában csak az volt kötelező, hogy a gyerekek ötödik életévük betöltésétől iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson vegyenek részt. Ha valaki nem szerette volna, hogy a gyerekének ebben az évben óvodába kelljen járnia, az óvoda vezetőjénél kérhette a mentesítést. Az óvodavezető a gyerek családi körülményeit, a képességének kibontakoztatására vonatkozó lehetőségeket, és  a gyerek sajátos helyzetét is figyelembe vette.

A 2011-ben elfogadott köznevelési törvény már jóval szigorúbb szabályt vezetett be. Először is teljes mértékben kizárta, hogy az iskolaelőkészítő évben fel lehessen menteni a gyereket az óvodába járás kötelezettsége alól. Ezen kívül a döntési jogkört az óvoda vezetőjétől – aki alapvetően pedagógiai alapon hozta meg a döntéseit – a közigazgatási hatóságnak számító jegyzőhöz tette át.

Ez a szabály 2019-ben még tovább szigorodik: most már négyéves kortól veszik el a lehetőséget az óvodába járás alóli mentesítéstől. Magyarul: már 2019. szeptember 1-jétől minden gyereknek be kell járnia az óvodába, aki 2019-ben eléri a négyéves kort. Ezen kívül még inkább központosítják és bürokratizálják a négyévesnél fiatalabbak esetében is a felmentésről szóló döntést. 2020-tól már nem is a jegyző (aki, hiába hatóság, mégiscsak alapvetően a településen dolgozik), hanem egy – várhatóan – központi hivatal dönt majd a felmentés engedélyezéséről. Aki ezzel a döntéssel nem ért egyet, bírósághoz fordulhat.

 

Ki, mikor és kitől kérheti tehát a felmentést?

Hogyan érvelhetünk a felmentés engedélyezése mellett?

Ha valaki szeretné, hogy a gyerekének ne kelljen óvodába járnia, a fenti táblázatban ellenőrizze, hogy kérheti-e a felmentést az óvodalátogatási kötelezettség alól. Ha igen, az eljárás menete a következő lesz:

A törvény értelmében annak engedélyezhető a felmentés, akinél azt „a gyermek családi körülményei, sajátos helyzete indokolja”. Mit jelenthetnek ezek a feltételek?

A felmentést indokló családi körülmények az alábbiakhoz hasonlókra vonatkozhatnak:

  • tartósan otthon lévő szülő, esetleg nagyszülő, aki a gyermek felügyeletéről, neveléséről gondoskodni tud;
  • gyermeket váró, vagy másik kisgyerekével (az óvodás korú testvérével) otthon lévő szülő, aki együtt gondoskodik a gyerekekről – vagyis a gyerekek így együtt nevelkednek;
  • olyan családi beosztás, ahol több szülő vagy rokon segítségével megoldható a gyerek folyamatos felügyelete, nevelése;
  • a szülő(k) olyan munkája, ami mellett megoldható a gyerek folyamatos felügyelete, nevelése.

A felmentést indokló sajátos helyzetek az alábbiakhoz hasonlókra vonatkozhatnak:

  • olyan tartósan fennálló egészségügyi állapot, ami a közösségbe vitelt lehetetlenné teszi vagy folyamatos otthoni ápolást igényel;
  • olyan testi vagy szellemi fogyatékosság, amire nézve az óvoda nem tud megfelelő szolgáltatást nyújtani; illetve ami a közösségbe vitelt lehetetlenné teszi vagy folyamatos otthoni ápolást igényel;
  • valamilyen rendkívüli, de tartósan fennálló állapot, ami miatt a gyerek közösségbe vitele problémát okozhat – ilyen lehet például valamilyen súlyos megrázkódtatást követő pszichés állapot.

Látható, hogy az előbbi esetben puhább, a családi szándékokat és hátteret tükröző, míg az utóbbiban keményebb, inkább az egészségi állapothoz kapcsolódó feltételekről beszélhetünk.

A hatóság – és, ha odajut az ügy, a bíróság – előtt az alábbi érvekkel támaszthatjuk alá a felmentés iránti kérelmünket. A beadványban ismertessük a kérelmünket alátámasztó tényeket, és az alábbi jogi érvekre is hivatkozhatunk.

  • Az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése alapján a szülőt megilleti a nevelési jog. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. Ebből az is következik, hogy – bizonyos korlátok között – megválaszthatják, hogy a gyereküket milyen intézményes keretekben nevelik: hogy mely intézménybe járatják, vagy hogy járatják-e egyáltalán bármilyen intézménybe a gyereküket.
  • Ezzel a joggal kerülhet ellentétbe a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Bizonyos esetekben a gyermeknek ezeket a jogait az államnak kell érvényre juttatnia, akár a szülővel szemben.
  • A Gyermekjogi Egyezmény szerint a felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Őket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie.
  • Az Alkotmánybíróság korábban kifejezetten kimondta, hogy a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának garantálása sorrendben a család, majd az állam és a társadalom kötelessége [114/2010. (VI. 30.) AB határozat]. Az állam elsődleges feladata az, hogy meghatározza a gyermekek alapvető jogai érvényesítésének garanciáit, létrehozza és működtesse a gyermekek védelmét biztosító intézményrendszert.
  • A fentiekből az következik, hogy az állam feladata nem az, hogy – szabályozás vagy jogalkalmazói döntések útján – feltétlenül valamilyen intézménybe kényszerítse a gyermekeket. Az állam feladata esetről esetre megvizsgálni, hogy a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga megfelelően érvényesül-e. Egyes gyermekek esetén e jogok érvényesülése kizárólag úgy garantálható, ha a nevelési-oktatási intézményekbe járnak. Más gyermekek esetében az is indokolható, hogy a szüleiktől elszakítva, nevelőszülőknél nevelkedjenek. Vannak azonban olyan gyermekek is, akiknek az érdekeivel nem ellentétes, vagy akár kifejezetten az felel meg az érdekeiknek, ha nem nevelési-oktatási intézményben, hanem a családjuk körében nevelkedhetnek.
  • Tekintettel arra, hogy mindenekelőtt a gyermek érdekeire kell tekintettel lenni, amikor arról kell döntést hozni, hogy óvodában vagy azon kívül folyjék-e a nevelése, általános jelleggel nem mondható ki, hogy a gyermek érdekét az intézményes nevelés szolgálja.
  • Esetünkben {családi körülményeink / a gyermek sajátos helyzete / egyéb ok} kifejezetten azt indokolja, hogy gyermekünk nevelése ne az óvodában, hanem azon kívül folyjon.

Ha a fenti érvek alapján a bíróság sem engedélyezi a felmentést, lehetőség van a Kúriához, illetve később akár az Alkotmánybírósághoz fordulni. Ha ilyen eljárást tervezel, fordulj a TASZ Jogsegélyszolgálatához!

Mit tehetsz, ha a gyereked elmúlt 4 éves, mégsem szeretnéd óvodába járatni?

2014. szeptember 1-óta már az a szabály volt érvényben, ami szerint nem lehetett ötéves kortól visszautasítani az óvodába járást. 2019. szeptember 1-jétől azonban ez már négyéves kortól így lesz.

Mivel a jogszabály négyéves kor felett egyáltalán nem teszi lehetővé az óvodai ellátás visszautasítását, valójában nincs is olyan eljárás, amiben a mentesítést kezdeményezni lehetne. Nem a négyéves kort betöltő gyerek óvoda alóli felmentését lehet tehát megpróbálni elérni, hanem annak a szabálynak a megsemmisítését, ami az óvoda visszautasíthatatlanságát előírja. Ezt az Alkotmánybíróság (AB) teheti meg. Az AB korábban már megvizsgálta az ötéves kortól visszautasíthatatlanná tett óvodát, és ezt a szabályt nem találta alkotmányellenesnek. Ugyanazzal a jogi kérdéssel nem lehet újra az Alkotmánybírósághoz fordulni, de az új szabály új helyzetet is teremt. Most tehát igazából azoknak van esélyük az AB-hez fordulni, akik 2019. szeptember 1-je után kerülnek abba a helyzetbe, hogy a gyerekükre nézve nem tudják visszautasítani a kötelező óvodába járást. Ők abban a kivételes helyzetben vannak, hogy közvetlenül is fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz. A jogszabály ugyanis azt mondja ki, hogy ha közvetlenül, bírói döntés nélkül következik be egy jogsérelem, mégpedig alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás akkor közvetlenül lehet az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni – és kérni a szóban forgó jogszabály megsemmisítését. Itt pontosan ez a helyzet, így lehetséges az AB-hoz fordulni. 

Ez egy komplex, nagy alkotmányjogi jártasságot igénylő beadvány lesz, úgyhogy ha ilyet terveznétek, forduljatok hozzánk! Alapvetően két dologra kell alapoznunk: egyrészt arra, hogy az Alkotmánybíróság korábbi beadványában elég nagyvonalúan kezelte az alapjogi érvelést, és nem vitte végig az alajopjog-korlátozást igazoló szükségességi-arányossági tesztet. Másrészt pedig arra, hogy más megítélésű kérdés, hogy az óvoda utolsó, iskolaelőkészítő évét teszik visszautasíthatatlanná, és más az, hogy az eggyel korábbi, ilyen kiemelt szereppel nem bíró évet is ilyenné nyilvánítják.

Hogy mi történik addig, amíg az eljárás tart, és kell-e azalatt óvodába járni, az sok feltételtől függ – ezeknek a mérlegelésében is szívesen segít a Jogsegélyszolgálatunk. Egyrészt kérdéses, hogy az AB végül milyen döntést hoz, másrészt még ha pozitív is lesz a döntés, nem zárható ki, hogy addig, amíg ez a döntés megszületik, fellép a gyermekvédelem, és eljárást indít, szélsőséges esetben pedig akár a gyermek kiemelését is kezdeményezi. Megvonhatják a családi pótlékot is. Tehát aki az új szabály ellenére nem viszi óvodába a gyerekét, nagyjából ezekkel a szankciókkal kell, hogy szembenézzen.

Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiket korábban ötéves korukig felmentettek az óvodába járás alól?

A jogszabály egyáltalán nem foglalkozik ezzel az esettel. Nem írja elő a törvény, hogy a felmentés az ő esetükben megszűnne, és azt sem, hogy bárkinek is felül kellene vizsgálni a korábban megadott felmentést. Álláspontunk szerint akiket ötéves korukig felmentettek, bátran tartsák magukat ehhez, az ilyen gyerekeket nem kell óvodába vinni. Az ilyen gyerekek esetében különösen sérelmes, hogy ha szeptembertől be kellene járniuk az óvodába, akkor rendkívül rövid felkészülési idő áll csak a rendelkezésükre, gyakorlatilag egy hónap alatt kellene megoldani az óvodai elhelyezést. Ennek sem a szülőket, sem az óvodákat nem lehet kitenni. Ha az óvoda vagy a hatóság ezt az álláspontot vitatná, esetleg valamilyen eljárás megindítását helyezné kilátásba, forduljatok a jogsegélyszolgálatunkhoz!

Tankötelezettség 6 éves kortól

Szintén új, az eddigieknél jóval korlátozóbb szabály, hogy 2020. január 1-jétől abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, minden gyerek tankötelessé válik. A közoktatási törvény régi szabálya ennél jóval puhább volt: csak akkor vált tankötelessé 6 éves korában a gyerek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte –  de ha a szülő nem szerette volna, hogy iskolába menjen, kérhette, hogy még egy évig óvodás maradhasson. A szigort a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény hozta meg: ez már nem a gyerek fejlettségére, iskolaérettségére koncentrált, hanem életkorhoz kötötte a tankötelezettség kezdetét, de még mindig lehetőséget adott egy év halasztására.

A 2019 nyarán elfogadott új szabály már ezt is éppen hogy csak lehetővé teszi. A szülőnek nincs döntési joga, csak kérelmezheti – ismét csak ugyanattól a bürokratikus szervtől –, hogy engedélyezze az iskolakezdés elhalasztását egy évvel. (Hasonlóképpen: arra is csak a hatóság pozitív döntése esetén van lehetőség, hogy a gyerek 6 éves kora előtt mehessen iskolába.) A hatóság szakértői bizottságot is kirendelhet, de ez nem feltétlenül kötelező. Arra viszont továbbra is megvan a lehetőség, hogy a szakértői bizottság azt állapítsa meg, hogy a gyerek még nem iskolaérett – ekkor automatikusan maradhat még egy évet az óvodában, nem kell kérelmet benyújtani.

Az eljárás menete a következő:

Hogyan érvelhetünk a halasztás engedélyezése mellett?

Az eljárás sajátossága, hogy a törvény egyáltalán nem határozza meg azokat a szempontokat, amiket a hatóságnak mérlegelnie kell a döntés meghozatalakor. Ezt a sajátosságot megpróbálhatjuk az előnyünkre fordítani: ha a hatósághoz és a bírósághoz olyan érvek jutnak el, amik azt támasztják alá, hogy ezeknek a szempontoknak széles értelmezési tartományt kell biztosítani, akkor van esély arra, hogy a halasztást sok tanuló számára engedélyezik majd. A hatóság – és, ha odajut az ügy, a bíróság – előtt az alábbi érvekkel támaszthatjuk alá a halasztás iránti kérelmünket:

  • Az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése alapján a szülőt megilleti a nevelési jog. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. Ebből az is következik, hogy – bizonyos korlátok között – megválaszthatják, hogy a gyereküket milyen intézményes keretekben nevelik: hogy mely intézménybe járatják, vagy hogy járatják-e egyáltalán bármilyen intézménybe a gyereküket.
  • Ezzel a joggal kerülhet ellentétbe a gyermeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Bizonyos esetekben a gyermeknek ezeket a jogait az államnak kell érvényre juttatnia, akár a szülővel szemben.
  • A Gyermekjogi Egyezmény szerint a felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Őket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie.
  • Az Alkotmánybíróság korábban kifejezetten kimondta, hogy a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának garantálása sorrendben a család, majd az állam és a társadalom kötelessége [114/2010. (VI. 30.) AB határozat]. Az állam elsődleges feladata az, hogy meghatározza a gyermekek alapvető jogai érvényesítésének garanciáit, létrehozza és működtesse a gyermekek védelmét biztosító intézményrendszert.
  • Az Alkotmánybíróság korábban ekként határozta meg a tankötelezettség feltételeit: „A tankötelezettség beálltának a feltétele, hogy a gyermek elérje az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, vagyis képes legyen megfelelni az iskolai követelményeknek. Ez nem csupán biológiai, hanem pszichikai érettséget is jelent, amelynek legfontosabb összetevője a szociális érettség: kialakul a gyermek feladattudata, munkaérettsége, az akaratlagos fegyelmen alapuló bevésés, emlékezés. A tanuláshoz megfelelő szintű értelmi képesség, gondolkodásbeli fejlettség, beszédkészség, jó kifejezőkészség szükséges. A fizikai tényezők meghatározzák a teherbíró képességét” [3046/2013. (II. 28.) AB határozat].
  • Az alapvető jogok biztosa úgy érvelt már a korábbi szabály ellen is, hogy az iskolakezdés ideális időpontjáról a neveléstudomány álláspontja is megoszlik, és vannak olyan szülők, akik gyermekük nevelése során azt az elvet kívánják érvényre juttatni, hogy az iskolaérettség nem hatéves korban következik be. A tankötelezettség hatéves korra tétele nincs tekintettel arra, hogy az iskolaérettség nem csupán pedagógiai vagy orvosi kérdés; és a szülő akár a szakértőnél is pontosabban tudja megítélni, hogy az iskolakezdés túl korai-e.
  • Az államnak akkor kell a szülővel szemben védelmet nyújtani a gyerek számára, ha igazolható, hogy a szülő a gyermek érdekeivel ellentétesen cselekszik. Azzal, hogy a jogszabály nem határozza meg, hogy a hatóságnak mely szempontokat kell mérlegelnie a tankötelezettség elhalasztásakor, a jogalkotó közvetve a gyermek védelmét szolgáló általános elvekre hivatkozik. Az Alaptörvény és a Gyermekek védelméről szóló egyezmény alapján a gyermek mindenek felett álló érdekét kell érvényre juttatni. Ezzel párhuzamosan juthat érvényre a szülő nevelési joga. Pedagógiai szakértők képesek annak megállapítására, hogy a gyermek elérte-e az iskolaérettséget, vagyis az iskolába lépése ajánlható-e. Ha igen, az azonban nem jelenti azt, hogy a tankötelezettség megkezdésének elhalasztása feltétlenül sérti a gyermek érdekeit. A szülő képes olyan szempontok mérlegelésére is, amelyeket a szakértők nem láthatnak, vagy nem képesek kellő súllyal értékelni; ezzel együtt pedig a szülő nevelési jogából ered annak szabadsága is, hogy meghatározhassa, gyermeke mikor lépjen az iskolába. Nem állítható általánosságban, hogy az iskolaérettséget pedagógiai-szakmai szempontból elérő gyermek számára hátrányos, ha a szülő döntése alapján még egy évet az óvodában tölt.
  • A fentiek alapján annak megvizsgálásakor, hogy a tankötelezettség elhalasztása engedélyezhető-e, elsősorban a szülő akaratát kell figyelembe venni. Kétség esetén kirendelhető szakértő, azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a szakértő, a szakértői bizottság nem képes a gyermek helyzetéről átfogó képet kapni. Azonban ha a szakértő képes lenne is a gyermek helyzetének átfogó felmérésére, állásfoglalása szükségképpen nem terjed ki a szülő véleményének figyelembe vételére. Ebből következően, ha a hatóság úgy hozza meg a döntését, hogy csakis a szakértő véleményét veszi tekintetbe, azzal súlyosan és indokolatlanul korlátozhatja a szülő – Alaptörvényben garantált – nevelési jogát.

A fenti érvek (megfelelően átalakítva) akkor is felhasználhatók, ha azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekünk hatéves korának elérése előtt kezdhesse meg az iskolát.

Ha a fenti érvek alapján a bíróság sem engedélyezi a felmentést, lehetőség van a Kúriához, illetve később akár az Alkotmánybírósághoz fordulni. Ha ilyen eljárást tervezel, fordulj a TASZ Jogsegélyszolgálatához!

Hogy mi történik addig, amíg az eljárás tart, és kell-e azalatt iskolába járni, az sok feltételtől függ, de alapvetően az a válasz, hogy tanácsos bejárni az iskolába. Egyrészt kérdéses, hogy az AB végül milyen döntést hoz, másrészt még ha pozitív is lesz a döntés, nem zárható ki, hogy addig, amíg megszületik, fellép a gyermekvédelem, és eljárást indít, szélsőséges esetben pedig akár a gyermek kiemelését is kezdeményezi azért, mert nem jár iskolába.

Az egyéni munkarend kérelmezése

A magántanulóság helyébe már 2019. szeptember 1-jétől az úgynevezett „egyéni munkarend” intézménye lép.

Mik a feltételei, mely esetekben kérelmezhető?

A törvény szerint az egyéni munkarend akkor kérelmezhető, ha

  • a tanuló egyéni adottsága VAGY sajátos helyzete indokolja

ÉS

  • a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös.

Az egyéni munkarendet határozott időre lehet kérelmezni.

Vannak olyanok, akikre nézve jogszabály írja elő, hogy meg kell kapniuk az egyéni munkarendet, tehát ilyenkor ez nem a hatóság mérlegelésén múlik. Ennek az útmutatónak a megjelenésekor még nem született meg ez a jogszabály, így nem tudjuk, hogy ez milyen esetekre vonatkozik majd, de amint közzéteszik, az útmutatót frissítjük.

Hogyan érvelhetünk az egyéni munkarend engedélyezése mellett?

  • az egyéni adottság és a sajátos helyzet fogalma

A jogszabály nem határozza meg, hogy mit tekint olyan „egyéni adottság”-nak vagy „sajátos helyzet”-nek, ami indokolná az egyéni munkarend engedélyezését. Ez azt jelenti, hogy ezeket a fogalmakat a jogalkalmazó: az engedélyező hatóság, és az ő döntéseit felülvizsgáló bíróság fogja megtölteni tartalommal. A jogszabálynak ez a hiányossága tehát egyben lehetőség is: ha a hatósághoz és a bírósághoz olyan érvek jutnak el, amik azt támasztják alá, hogy a fent említett fogalmaknak széles értelmezési tartományt kell biztosítani, akkor van esély arra, hogy az egyéni munkarendet – a magántanulósághoz hasonlóan – sok tanuló számára engedélyezik majd.

Ehhez azt kell bebizonyítani, hogy a tanulók széles köre tartozhat abba a körbe, akik számára az iskolába járás nem a legelőnyösebb módja a tankötelezettség teljesítésének. Ezt az alábbi érvek támaszthatják alá:

              - Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint is elsősorban a szülő kötelessége, hogy ennek a jognak az érvényesüléséről gondoskodjon [ld. a 114/2010. (VI. 30.) AB határozatot]. Ennek keretében a szülőnek kell gondoskodnia a gyermeke taníttatásáról.

              - Az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése alapján a szülőt megilleti a nevelési jog. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

              - A tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete nagyon sokféle lehet. Az olyan személyes vonások mellett, mint az egészségi, pszichikai állapot, a tanulóra meghatározó befolyással van a családja, ezen belül elsősorban a szülei által vallott nevelési értékrend. Egyes szülők határozott elképzelésekkel rendelkeznek arról a módszertanról, amelynek keretei között gyermeküket oktat(tat)ni szeretnék. Nemzetközi és hazai jó gyakorlatokra is tekintettel sok olyan szülő van, aki olyan intézménybe szeretné járatni a gyerekét, amelyben nincsenek tanórák, a pedagógusok nem alkalmazzák a dolgozatíratás vagy a feleltetés eszközét a számonkérésre, mellőzik a frontális oktatás módszerét vagy éppen hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű tanulókkal integráltan oktatnak.

              - A tanuló egyéni adottságait és sajátos helyzetét a tanuló vagy a család korábbi pozitív és negatív tapasztalatai is befolyásolhatják. Egy olyan testvér, akinek az iskolarendszerben töltött évek hátrányosan befolyásolták a fejlődését, intő példa lehet a szülők számára, hogy kisebb gyermekük esetében ne kövessék ugyanazt az utat. Hasonlóképpen, a nagyobb gyermekük magántanulói státuszával kapcsolatban gyűjtött korábbi pozitív tapasztalatok megerősíthetik a szülőket, hogy kisebb gyermekük oktatásáról is hasonló formában gondoskodjanak.

              - A fentiekből következik, hogy az egyéni adottság, sajátos helyzet nem csupán kemény mutatókkal leírható, objektív vizsgálat útján megállapítható sajátosságokat fedhet le, hanem olyan körülményeket, amelyek a tanuló szociális hátterére, neveltetésére, a családja által vallott értékrendre vonatkoznak.

              - Ezeket a szempontokat annál is inkább figyelembe kell venni, mert a tanulónak határozottan a kárára válik, ha a tankötelezettségét olyan keretek között teljesíti, amelyekről a szülei egyértelműen elítélő véleménnyel vannak. A tanulót nem lehet annak kitenni, hogy a szüleinek a neveltetésére vonatkozó értékrendje és az iskola sajátosságai között feszülő ellentétet kezelnie kelljen. Mindaddig, amíg a tanuló képes megfelelni az állam által kitűzött oktatási céloknak – amely rendszeres osztályozó vizsgák útján ellenőrizhető –, a tanuló érdekét az szolgálja a leginkább, ha olyan keretek között részesül oktatásban, amely a leginkább összhangban áll a mögötte álló pszichoszociális háttérrel.

A fenti érvek alapján az látható, hogy a tanulók esetében mindig egyedi vizsgálat útján, kemény és puha mutatók együttes mérlegelésével lehet megállapítani, hogy az egyéni munkarend engedélyezéséhez szükséges egyéni adottság, sajátos helyzet fennáll-e. Ha igen, akkor azt kell megvizsgálni, hogy az egyéni munkarend engedélyezése a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös-e.

  • az előnyösség a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából

A jogszabály ezúttal sem határozza meg, hogy mit tekint az „előnyösség” feltételeinek. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a tanuló számára az az oktatási-nevelési forma az előnyösebb, amelyben jobban (hatékonyabban, gyorsabban, kisebb erőfeszítéssel) tudja kibontakoztatni a képességeit. Az előnyösség alátámasztására az alábbi érvek hívhatók fel:

              - ha a tanuló korábban nem volt magántanuló / egyéni munkarendes tanuló, akkor az előnyösség megítélésére csak előzetes becslés alkalmazható. Általánosságban elmondható, hogy a tanuló számára az az oktatási forma az előnyös, ami összhangban áll a szülők nevelési elveivel, meggyőződésével. E körben azonban a hatóság megkísérelheti felmérni, hogy a szülők által választott módszertan várhatóan előnyére válik-e a tanulónak. Ha például a szülők nem iskolázottak és maguk szeretnének gondoskodni a gyermekük otthoni felkészítéséről, akkor ez kérdésessé válhat. Ugyanakkor, ha nincs egyértelmű kizáró ok, azon az alapon, hogy az egyéni munkarend nem fog a tanuló előnyére válni, nem lehet megtagadni az engedélyt.

              - ha a tanuló korábban már volt magántanuló / egyéni munkarendes tanuló, akkor a korábbi eredményei alapján jósolható, hogy az egyéni munkarend az előnyére válik-e majd. Ha korábban megfelelő eredménnyel teljesítette a közoktatási kötelezettségeit, akkor aligha állítható, hogy a jövőben nem várható, hogy az egyéni munkarend továbbra is az előnyére válik. Itt is fontos figyelembe venni a szülők által vallott nevelési elveket.

  • a határozott időtartam

A jogszabály ezen a téren sem érthető jól. Az egyéni munkarend intézményéből egyenesen következik, hogy az csak határozott időtartamra engedélyezhető, hiszen a tanuló tanulmányainak befejezésével automatikusan véget ér. Ezért a kérelem minden további nélkül benyújtható úgy, hogy konkrétan megjelöli azt a tanévet, amelynek a végéig kérelmezi a szülő az egyéni munkarendet – egy elsős tanuló esetében ez lehet akár a 8. osztály elvégzésének a vége, vagy az alsó tagozat befejezése. Elméletben az is megfelel a határozott időtartam kategóriájának, ha a szülő nem jelöli meg kifejezetten azt a tanévet, ameddig az egyéni munkarendet kéri, hanem pl. a 8. évfolyam befejezését jelöli meg – így még az esetleges évismétlés esetére is bebiztosíthatja magát –, de lehet, hogy ezt a hatóság már nehezebben fogadná be.

Kiket és hogyan érint az átállás a magántanulóságról az egyéni munkarendre?

Az egyéni munkarend intézményének bevezetése kétféle csoportját érintheti a tanulóknak: 

1. vannak olyanok, akik

  • korábban még soha nem voltak magántanulók; vagy
  • a 2018/19-es tanévet megelőzően már voltak magántanulók, de a 2018/19-es tanévben nem;

2. és vannak olyanok is,

  • akik a 2018/19-es tanév végig (2019. augusztus 31-éig) voltak magántanulók, de 2019. szeptember 1-jétől a régi szabályok szerint már nem minősülnének annak – viszont szeretnének (újra) magántanulók lenni; vagy
  • akik hosszabb távon, akár határozatlan időre voltak magántanulók, vagyis az ő magántanulói státuszuk (a régi szabályozás szerint) nem járna le 2019. szeptember 1-jén.

1. Akik a 2018/19-es tanévben nem voltak magántanulók

Azok, akik 2019. szeptember 1-jétől szeretnének magántanulók / egyéni munkarendesek lenni, kétféle megoldással próbálkozhatnak:

  • mivel még augusztus 31-éig a régi szabályok vannak hatályban, azok alapján kezdeményezik a magántanulói státuszt; ez aztán továbbvihető a 2019/20-as tanévre (erről részletesen ld. a 2.) pontot lejjebb);
  • ha ezt nem szeretnék vagy a magántanulói státuszról döntő iskolaigazgató az új szabályokra hivatkozva nem adja meg a magántanulói státuszt, megpróbálkozhatnak azzal, hogy szeptember 1-jén kérelmezik az egyéni munkarendes státuszt az engedélyező hatóságnál.

a magántanulóság kérelmezése esetén

Az új törvényben van egy átmeneti szabály, ami arról szól, hogy az augusztus 31-én magántanulói jogviszonyban álló tanuló magántanulói jogviszonyának egyéni munkarendre történő módosítását az engedélyező hatóság 2020. szeptember 1-jéig felülvizsgálja. Ebből az ugyan nem derül ki egyértelműen, hogy ők szeptember 1-jétől magántanulók vagy egyéni munkarendesek lesznek-e, de az biztos, hogy a felülvizsgálatig nem kell általános munkarend szerint iskolába járniuk. Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy az, akinek 2019. augusztus 31-éig engedélyezik a magántanulói jogviszonyát a 2019/20-as tanévre vonatkozóan, az augusztus 31-én magántanulónak minősül-e. A törvényalkotónak kezelnie kellett volna ezt a helyzetet, de ezt nem tette meg. Azt tanácsoljuk tehát, hogy aki csak teheti, próbáljon meg a még elméletileg folyamatban lévő, 2018/19-es tanévre (is) magántanulói jogviszonyt kérni, mert így biztosan magántanulónak fog minősülni augusztus 31-én.

Sajátos a helyzetük azoknak, akik 2019. szeptember 1-jén kezdik az első osztályt. Ők is kezdeményezhetik még augusztus 31-éig a magántanulóságot a régi szabályok szerint, de a 2018/19-es tanévre ezt értelemszerűen nem tehetik meg. Ha viszont őket nem tekintenék magántanulónak szeptember 1-jétől, az azt is jelentené, hogy az ő esetükben egyáltalán nem lehetséges a magántanulóság / egyéni munkarend. Ez súlyos jogkorlátozás lenne, ha ilyet tapasztalsz, fordulj a Jogsegélyszolgálatunkhoz!

az egyéni munkarend kérelmezése esetén

A másik lehetőség az, hogy az, aki szeptember 1-jétől mentesülni szeretne az iskolába járás kötelezettsége alól, már szeptember 1-ján benyújtja az egyéni munkarend iránti kérelmét a hatóságnak. Ez az út sem egyértelmű ugyanakkor: a törvény értelmében csak június 15-éig lehet kérni az egyéni munkarendet a következő tanévre. Idén azonban ez már nyilvánvalóan nem lehetséges – itt is a törvényalkotónak kellett volna átmeneti szabályt alkotnia, de ezt nem tette meg. Június 15-e után csak akkor nyújtható be a kérelem, ha „a tankötelezettség iskolába járással történő teljesítését megakadályozó körülmény merül fel”. A törvény ezt a fogalmat sem definiálja – ebben az esetben tehát úgy kell érvelni, hogy a hatóságnak az „iskolába járást megakadályozó körülmény” fogalmába bele kell értenie azokat a tényezőket, amiket egyébként is értékelnie kellene az egyéni munkarend mérlegelésénél – tehát az egyéni adottságot, a sajátos helyzetet, és az előnyösséget. Ennek az eljárásnak az esetében a döntés megszületéséig be kell járni az iskolába, bár lehet felmentést kérni egyes tantárgyak alól.

A 2020/21-es tanévtől kezdve viszont már az lesz tehát a szabály, hogy legkésőbb június 15-éig lehet beadni a kérelmet. Ezt követően – tehát akár még a nyáron, akár a tanév közben később is, bármikor beadható a kérelem, akár több alkalommal is, „ha a tankötelezettség iskolába járással történő teljesítését megakadályozó körülmény merül fel”. Mivel tehát a törvény ebben az esetben sem határozza meg, hogy mit tekint ilyen „rendkívüli körülmény”-nek, a fent használt logikát lehet használni. Tekintve, hogy az egyéni munkarend megadásánál a tanuló összes sajátosságát meg kell vizsgálni, elfogadható érvelés, hogy év közben derül ki, hogy a tanulónak olyan keretek között kell teljesítenie a tankötelezettségét, amelyek nem válnak előnyére; amelyekről a szülei egyértelműen elítélő véleménnyel vannak stb. A tanuló így olyan helyzetbe kerül, hogy a szüleinek a neveltetésére vonatkozó értékrendje és az iskola sajátosságai között feszülő ellentétet kell kezelnie.

Az eljárás menete a következő:

Mindaddig, amíg az eljárás le nem zárul és az engedélyt meg nem adják, a tanulónak iskolába kell járnia. Ez alól csak az jelenthet kivételt, ha az igazgató felmenti bizonyos tanórák látogatásának kötelezettsége alól.

Ha a fenti érvek alapján a bíróság sem engedélyezi az egyéni munkarendet, lehetőség van a Kúriához, illetve később akár az Alkotmánybírósághoz fordulni. Ha ilyen eljárást tervezel, fordulj a TASZ Jogsegélyszolgálatához!

2. Akiknek a magántanulói státusza (a régi szabályozás szerint) nem járna le 2019. szeptember 1-jén

A szabályozás ebben az esetben is kifejezetten hiányos. Csak egy átmeneti szabály van, ami arról szól, hogy az augusztus 31-én magántanulói státuszú tanuló egyéni munkarendessé alakított jogviszonyát az engedélyező hatóság 2020. szeptember 1-jéig felülvizsgálja. Ebből az következik, hogy ezeknek a tanulóknak a felülvizsgálatig nem kell általános munkarend szerint iskolába járniuk. A hiányos szabályozás keretei között az ő érdekeiket az szolgálja, ha a felülvizsgálatig az élethelyzetük (ti. az, hogy nem járnak iskolába) változatlan marad – vita vagy kétség esetén erre is érdemes hivatkozni, akár kérve a szabályok tisztázását.

Ezek a tanulók arra számíthatnak tehát, hogy egy éven belül hasonló eljárás részeseivé válnak, mint hogyha újonnan kezdeményeznék az egyéni munkarendes státuszt. A különbség annyi, hogy ez az eljárás magától indul meg (azaz a hatóság kezdeményezésére), nem pedig a szülők kérelme alapján. A kimenetele pedig az lehet, hogy a hatóság vagy helyben hagyja az egyéni munkarendet, vagy pedig megalapozatlannak találja és visszavonja. Ilyenkor ugyanúgy bírósághoz lehet fordulni, mint ha az eljárást a szülő kezdeményezte volna.

Az eljárás menete tehát a következő lehet:

Ha a fenti érvek alapján a bíróság sem engedélyezi az egyéni munkarendet, lehetőség van a Kúriához, illetve később akár az Alkotmánybírósághoz fordulni. Ha ilyen eljárást tervezel, fordulj a TASZ Jogsegélyszolgálatához!

Megosztás

Kapcsolódó hírek

KISOKOS: Hit- és erkölcstan oktatás az iskolában

Mi tanítható az erkölcstan keretei között?


Az állami iskolákban erkölcstan óra helyett hit- és erkölcstan óra választható, ami a kötelező tanóra része. Az erkölcstan óra tartalmát és követelményeit a Nemzeti alaptanterv szabályozza, míg a hitoktatás tartalmának meghatározását és felügyeletének ellátását a törvény az adott egyház hatáskörébe utalja.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága Magyarországot vizsgálja

Magyarország 1993-ban csatlakozott az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez. Az illetékes bizottság 1998 és 2006 után idén vizsgálja harmadszorra, hogy hazánk hogyan teljesít a gyerekjogok terén. Civil szervezetek – köztük a TASZ munkatársa – tájékoztatták a bizottságot.