Az Európai Unió Erasmus+ pályázatán indult tavasszal a pécsi Emberség Erejével Alapítvány, hogy a diákok állampolgári kompetenciáját fejlesztő társasjátékuk spanyol, olasz, horvát és angol változatát is elkészíthessék. Hiába érték el a szükséges ponthatárt, ahogy arról a 444 is beszámolt, nem kapták meg a támogatást, ugyanis az Erasmus+ programot hazánkban koordináló Tempus Közalapítvány arra kérte őket: nyilatkozzanak, hogy megfelelnek-e a magyar kormány civilellenes törvényének, amelyről az Európai Unió Bírósága idén júniusban megállapította, hogy ellentétes az uniós joggal.
Még egyszer: egy uniós támogatásokról döntő hazai szervezet olyan törvény betartását várta el a pécsi civilektől, amely sérti az uniós jogot.
Az Emberség Erejével Alapítvány ezt jelezte a Tempus Közalapítványnak, azzal együtt, hogy a pályázat kiírásakor fel sem merült, hogy szükség lesz ilyen nyilatkozatra, a támogatást azonban nem kapták meg – a Tempus ezt úgy értékelte, hogy a civil szervezet nem kíván élni a támogatási lehetőséggel. Ezt persze a pécsiek nem hagyják annyiban és jogászaink segítségével az illetékes uniós biztosokhoz, valamint az Erasmus+ programot felügyelő uniós ügynökség igazgatójához fordultak.
A „külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról” szóló törvény, amit 2017-ben fogadott el az Országgyűlés, a címével ellentétben nem az átláthatóságot, hanem a civil szervezetek egy részének megbélyegzését szolgálja. Nem írja elő olyan, a szervezetek támogatásaira vonatkozó adat közzétételét, amit ne kellene egyébként is közzétenniük, ehelyett a „külföldről támogatott szervezet” címkéjét akasztotta azokra a szervezetekre, amelyek külföldről – akár állami, akár magánforrásból – kapnak egy meghatározott összeg felett támogatást.
Ez a törvény most is hatályban van, de nem lehet rá kikényszeríthető jogszabályként tekinteni.
Az Európai Unió Bírósága ugyanis 2020. június 18-án megállapította, hogy a civilellenes törvény több okból is sérti az uniós jogot: korlátozza a tőke szabad mozgását, az egyesülés szabadságát, a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jogot, valamint alkalmas arra, hogy aláássa a civil szervezetek iránti bizalmat. A magyar államnak haladéktalanul meg kellett volna szüntetni a jogsértő állapotot, intézkedni a törvény hatályon kívül helyezéséről, de ez a mai napig nem történt meg.
Így az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a magyar jogrendszerben hatályban van egy olyan törvény, amely – bíróság által megállapítottan – ellentétes az Európai Unió jogával. Mivel az Európai Unió joga minden tagállamban, így Magyarországon is elsőbbséget élvez, ezt a törvényt nem szabad alkalmazni: azok az állami szervek, amelyek érvényesítenék a törvény szabályait, az uniós jogot sértenék meg. A törvényt a magyar bíróságok sem alkalmazhatják, hiszen az európai uniós jog évtizedek óta változatlan alapelve, hogy a bíróságoknak el kell tekinteniük a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek ellentétesek a közösségi joggal.
Mindebből az következik, hogy a civilellenes törvény által előírt kötelezettségeket Magyarországon jogi értelemben nem lehet érvényesíteni.