Senki nem kérdezi meg az embereket, hogy akarnak-e állandó technológiai megfigyelés alatt élni
Egyre szélesebb körben, és szinte mindig társadalmi vita nélkül vetnek be arcfelismerő rendszereket polgáraik megfigyelésére és követésére az államok. A hiányos szabályozás alapvető jogokat sért, a technológia pontatlanságai pedig a diszkriminációt is felerősítik. A Szabadságjogi Szervezetek Nemzetközi Hálózata (INCLO) az adatvédelem napján jelentést tesz közzé a nemzetközi tapasztalatokról, amelynek elkészítésében a TASZ is részt vett – a probléma Magyarországot is érinti.
A bűnüldözés és a nemzetbiztonság terén az arcfelismerésnek lehetnek pozitív hozadékai, ráadásul a 2010-es években látványosan nőtt a technológia hatékonysága, így egyre több állam kezdte alkalmazni az állampolgárok mozgásának folyamatos és tömeges megfigyelését lehetővé tevő eszközt. Ám a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az államok a szabadságjogokat érintő nyilvánvaló kockázatok ellenére nem szabályozzák kellő alapossággal a technológia felhasználási módját, ami annak válogatás nélküli, visszaélésszerű használatához vezethet. Ráadásul az arcfelismerő rendszerek bevezetését szinte soha nem előzi meg társadalmi vita. A széles körű alkalmazás, illetve a nyilvánosság mellőzése ahhoz vezet, hogy az állampolgárok számára megszokottá válik a folyamatos megfigyelés, pedig könnyen belátható, hogy alapvető jogok egész sorát sérti, ha az állam nyomon követheti, hogy hol tartózkodunk, kivel találkozunk, milyen szórakozóhelyekre vagy templomba járunk.
A szabad véleménynyilvánításhoz, illetve gyülekezéshez való jogot csorbítja, hogy a technológia lehetővé teszi a nyilvános eseményeken, így tüntetéseken részt vevő emberek arcképprofiljainak tömeges összegyűjtését és tárolását, valamint ezek nem, etnikum vagy kor szerinti csoportosítását. Ennek lehetősége akár demokratikus jogaik gyakorlásától is elrettentheti az állampolgárokat, autoriter rendszerekben pedig közvetlen veszélynek teszi ki őket. Oroszországban volt példa arra, hogy egy tüntetésre arcfelismerő rendszerrel felszerelt beléptetőkapukon keresztül engedték be a résztvevőket, akiknek nem volt más választásuk, mint megadni az arcképprofiljukat, ha élni akartak alapvető jogukkal.
Ismert az is, hogy az arcfelismerők alacsonyabb pontossággal azonosítják a nem fehér bőrű embereket, illetve a nőket, mint a fehér férfiakat – a tévedések pedig a bűnüldözés terén felerősítik a kisebbségekkel szemben meglévő diszkriminációt, megnőhet az alaptalan igazoltatások, előállítások száma. Az Amerikai Egyesült Államokban az ACLU jogvédő szervezet ügyfelét is az algoritmus hibás találata alapján tartóztatták le családja előtt, és vették őrizetbe 30 órára, mielőtt kiderült, hogy ártatlan. Később kiderült, hogy a detroiti rendőrség az arcfelismerést szinte csak afroamerikaiakkal szemben alkalmazta, 96 százalékos hibaaránnyal.
A pontatlanságnál is nagyobb problémát vet fel, hogy a folyamatos nyomon követés által az egyén magánszférájának szinte nem marad olyan szelete, amire az állam ne látna rá, vagy az összegyűjtött információk alapján ne tudna kikövetkeztetni – így a technológia rossz kezekbe kerülve a teljes társadalmi kontroll eszközévé válhat.
A TASZ figyelemmel kíséri, hogy Magyarországon hogy alakul a technológia bevezetése és alkalmazása. A törvény a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ) és az Idegenrendészeti Főigazgatóságot expliciten feljogosítja az arcfelismerő rendszerek alkalmazására. 2019-ben vizsgálatot kezdeményeztünk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, hogy vizsgálja meg, hogyan kezeli e két szervezet az így megszerzett adatokat. A vizsgálatból kiderült, hogy az NBSZ esetben jelenleg nincs szó tömeges megfigyelésről, csak konkrétan meghatározott ügyekben, időben és térben behatároltan alkalmazzák a technológiát. Az általuk üzemeltetett rendszer 2018-ban 6000 találatot jelzett, ami alapján 209 igazoltatásra és négy előállításra került sor.
A tömeges megfigyelés infrastrukturális háttere azonban kiépülni látszik hazánkban: a Szitakötő-projekt keretében 2020-ban 35 ezer köztéri kamera képeit terelték a Kormányzati Adatközpontba, ami ezzel egy központi adatbázissá vált. Ehhez az adatbázishoz a nemzetbiztonsági szolgálatok külső ellenőrző szerv előzetes engedélye nélkül, egyszerű főigazgatói utasítással is hozzáférhetnek, és akár arcfelismerő szoftvert is alkalmazhatnak rajtuk a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján. Ezek miatt elvárjuk a jogalkotótól, hogy a nyilvánosság számára átláthatóan, a civil szféra bevonásával teremtse meg az arcfelismerő rendszerek alkalmazásának pontos jogi kereteit.
