Szegényellenes rendeletek és az Alaptörvény új emberképe

Évek óta jól követhető az az országos szintű szegényellenes szociálpolitika, melynek következményeként ma Magyarországon egyre mélyebb a szegénység, egyre szélesebbre nyílik az olló, és egyre súlyosabb a társadalmi leszakadás. A leszakadás okai messze túlmutatnak a gazdasági világválság szomorú következményein, ebben a kormányzat és egyes helyi önkormányzatok is aktívan is szerepet vállalnak szegényellenes intézkedéseik révén.

2015-ben átalakították a segélyezési rendszert, a legtöbb szociális támogatást már nem a központi, hanem a helyi önkormányzati költségvetést terheli, és azok nyújtása egy kivételével nem is kötelező az önkormányzatok számára. Ráadásul vannak önkormányzatok, amelyek a szociális támogatásokról a törvényes céljukkal ellentétesen, diszkriminatív módon döntenek. Olyan önkormányzati rendeleteket kezdtek el alkotni, (pl. Miskolc, Sáta, Tiszavasvári) amelyekben pontosan azokat zárják ki a támogatandók köréből, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A legnyomorultabb - jellemzően szegregátumi - körülmények között élők szociális ellátásból kizárására például remek trükk a rendezett lakókörülmények megkövetelése. Ezt az ötletet a szociális törvény egy felhatalmazása adta néhány éve az önkormányzatoknak, azonban a konkrét felhatalmazás azóta kikerült a törvényből.

A BAZ megyei kormányhivatal azonban – amellyel az említett rendeletek kapcsán levelezünk – úgy gondolja, hogy az Alkotmánybíróság általunk és a különvéleményt megfogalmazott bírák által is kritikán alulinak tartott 2015-ös határozata (29/2015) olyan mértékben kitágította a helyi jogalkotói hatáskört, hogy az önkormányzatok akár nem rászorultságot tükröző feltételeket is szabhatnak rászorultsági alapú szociális ellátás feltételéül. Így például – hiába került ki a szociális törvényből a konkrét felhatalmazás – a rendezett lakókörülmények továbbra is feltételül szabhatók, a Kúria korábbi jogértelmezése által szabott keretek között.

Sajnos, azt kell látnunk, hogy alapvetően nem a Kormányhivatal tehet a fentiekről, hanem az alkotmányozó és törvényhozó hatalom és a cinkos Alkotmánybíróság.

„Az Alaptörvény új emberképe”

A Kormányhivatal megállapítja: az utóbbi időben olyan komoly változás állt be a szociális jogok értelmezése területén:. „Új jogalkalmazási gyakorlat is megjelent a szociális rászorultsági elv érvényesítésének kizárólagossága mellett”: a gazdasági világválság miatt a magyar költségvetés teherbíró képessége olyannyira lecsökkent, hogy a rászorultság alapú megközelítést felváltotta az egyéni felelősségen, öngondoskodáson alapuló szemlélet.

A Kormányhivatal az „új jogértelmezés” kapcsán a Kúria egy 2013-as határozatára (Köf.5.008/2013/6. sz. határozat) hivatkozik: „a szabályozási fordulatot jellemzi az, hogy míg az AB korábbi döntéseiben a szociális ellátásoknak a magánszférát, az egyéni önrendelkezést, a tulajdont, mint a cselekvési autonómia anyagi alapját érintő magatartási szabályokhoz kötését alkotmányellenesnek minősítette, addig az Alaptörvény, az új önkormányzatokra vonatkozó törvényi szabályok (Mötv.) és a szociális ellátásokról szóló törvény (Szoctv.) vonatkozó rendelkezései az ilyen jellegű helyi szabályoknak teremtenek a normahierarchiában ’magasabb szintű’ alaptörvényi, illetve törvényi alapokat.”

Az Alkotmánybíróság fent említett 2015-ös határozata viszont ennél is tovább ment, hiszen meghagyta az önkormányzatok parttalan jogalkotási hatáskörét az ún. „közösség együttélési normák” kapcsán, hivatkozva a IV. Alaptörvénymódosításra, amely feljogosítja az önkormányzatokat a hajléktalanság büntetésére.

Az Alkotmánybíróság szerint pedig ennek az alaptörvényi szabálynak közvetett következménye, hogy az Alaptörvény negyedik módosítása kibővítette a helyi önkormányzatok jogalkotási autonómiáját! Az AB szerint „ez összhangban van az Alaptörvény emberképével. Az Alkotmánybíróság már a korábbi határozataiban megállapította, hogy az Alaptörvény emberképe nem az elszigetelt egyéné, hanem a társadalomban élő felelős személyiségé.”

Értelmezze ki, ahogy tudja, a BAZ megyei kormányhivatal mindensetre ezalapján úgy találja, hogy az erre vonatkozó konkrét törvényi felhatalmazás hiányában is megteheti a helyi önkormányzat az Alaptörvény új emberképe, az AB fenti jogértelmezése alapján, hogy a magánszférát, a tulajdont, az önrendelkezést érintő szabályokat szocális ellátások feltételéül szabja. A Kormányhivatal megállapítja: az Alaptörvény „a szociális biztonsághoz való jog biztosítása helyett úgy fogalmaz, hogy Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Mindezekből az következik, hogy a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez annak eldöntésében, hogy adott esetben milyen szociális ellátási forma biztosítását tartja indokoltnak.”

Nem gondoltuk volna, hogy ilyen messzemenő következménye lesz a hajléktalanság kriminalizálását lehetővé tevő Alaptörvény-módosításnak. Mindent jogi eszközt megragadunk továbbra is, hogy ezt a parttalan önkormányzati jogalkotói jogkört medrébe tereljük.

A témáról szóló blogbejegyzésünket ide kattintva olvashatja.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Hiába trükközött az önkormányzat, újabb rászorulókat büntető rendelet megsemmisítését értük el

A Kúria döntése szerint alapjogokat sért az a helyi adórendeleti szabályozás, amely éppen a szociálisan rászorult emberek jól körülhatárolható csoportját kötelezné a települési adó megfizetésére. Beadványunk vezetett el ahhoz, hogy a Kúria az önkormányzat trükközése miatt elnyúló eljárás végén kimondja: nem vethető ki olyan adó, ami egy csoport célzott elüldözését szolgálná egy településről.

A szülőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy válasszanak a gyerekük és az igazuk között

Az utóbbi hónapokban meglepődve, majd egyre nagyobb felháborodással tapasztaltuk, hogy több megye gyámhivatalában félretájékoztatják az ügyfeleket. Azt állítják a szülőknek, hogy ha kiállnak a jogaikért, nem kaphatják vissza a gyerekeiket. A legkiszolgáltatottabb szülők ilyen fokú félretájékoztatását nehéz másnak látni, mint hatalommal való súlyos visszaélésnek. A hatósági gyakorlat ellen pert kezdeményeztünk, és emellett kértük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), hogy adjon iránymutatást a gyámhivatalok részére, megtehetik-e ezt az ügyfeleikkel. Friss állásfoglalásában nekünk adott igazat a minisztérium.

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./