Oknyomozó program

A gyógyszerkassza megregulázása

Az államháztartás hiányáért jó ideje részben az egészségbiztosítási alap, azon belül pedig a gyógyszerkassza is felelős. A gyógyszerfogyasztás és a szerek állami támogatásának visszafogásától a politika – a népszerűségcsökkenéstől tartva – mindig is ódzkodott, de költségnövelő hatása volt annak a teljességgel átláthatatlan és szabályozatlan mechanizmusnak is, melynek során eldőlt, hogy az állam mely termékek forgalmazását dotálja maximum 90 százalék erejéig. Majd egy évtized múltán tavaly a gyógyszerkassza pénzügyi egyensúlya helyreállt. Kérdés, hogy ez mibe került, és tartós lesz-e a konszolidáció.

Miközben szinte nemzeti üggyé vált a Szentgotthárdtól néhány száz méterre tervezett osztrák szemétégető elleni tiltakozás, a kormány már évekkel ezelőtt döntött: a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése helyett a megállíthatatlanul növekvő szeméthegyek elégetését tekinti a hosszú távú megoldásnak. Utóbbi ráadásul jövedelmező üzlet is, amihez jelentős uniós forrásokat lehet hozzá felhasználni.

Nagy csinnadrattával lépett a nyilvánosság elé a Talentis program 2003-ban: húsz év alatt Szilícium-völgyet, közép-európai tudásközpontot varázsolnak a Zsámbéki-medencéből. Azóta eltelt négy év, és nagy a csend. Se partner, se pénz, se föld – viszont épülnek a raktárak és logisztikai központok. Igaz, a következő másfél évtizedben alakulhat ez még másként is.

Vedd végre tudomásul, hogy Magyarországon a korrupció az úr, itt fizetnünk kell, ha benne akarunk lenni a buliban – közölte telefonon a Svédországban élő U. Csaba édesanyjával, amikor megtudta, hogy a hetvenéves asszony magánháborúba kezdett a magukat a Zalakomár-Csaliti-dűlőbe utólag bevásárló azon tulajdonostársak ellen, akik a többieket kijátszva akartak busás haszonhoz jutni az ott kibányászott homokból. A homokbánya történetében - mint cseppben a tenger - benne van az autópálya-építés körüli visszaélések megannyi eleme.

Az ezredforduló óta a politika húzóágazatként tekint a magyar építőiparra, az állam közvetlen és közvetett támogatások, megbízások révén évente közel 500 milliárdot fektet az ágazatba. Az eredmény: csaknem 600 milliárdos körbetartozás, százezernél több feketemunkás, hatalmas köztartozások és csődhullám.

A Bankár vállalkozáscsoport tevékenységét vizsgáló, nyolc éve keletkezett APEH-dokumentumokért követeltek zsarolók 12,5 milliárd forintot az OTP Bank elnök-vezérigazgatójától. Az APEH anno a Bank Center tulajdonosváltásait és jelzáloghitelügyleteit vizsgálta. A VPOP most újra nyomoz az ügyben, de a vizsgálatsorozat eredeti dokumentumai "elvesztek". A belvárosi irodaépületet jelenleg éppen 13 milliárd forint OTP-hitel terheli, gazdálkodása veszteséges, tulajdonosi háttere pedig rejtélyes.

Évi 8 milliárdot költ az állam droggal kapcsolatos büntetésekre, a pénz 80 százaléka fogyasztók üldözésére megy el. A drogosok egészségügyi ellátására ennek csak az ötöde jut. A büntetőpolitika nem hatékony és drága. Az olcsóbb és hatékonyabb, ártalomcsökkentőnek nevezett megoldások viszont nehézkesen működnek. Bizonytalan a törvényi háttér, és pénz is alig jut ezekre. Volt rá remény, hogy a törvény mostanában megváltozzon.

Az ezredfordulón a kormányzat a drogstratégia helyi érvényesítésére lehetővé tette, hogy a helyi szakemberek az önkormányzattal karöltve Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokat (KEF) hozzanak létre. A KEF-ek nagy részét a pénzhiány és a túlzott önkormányzati befolyás mára teljesen padlóra küldte. A drogszcéna helyi intézményei közötti összhangot nem sikerült megteremteni, és sem a drogfogyasztás nem csökkent, sem a megelőzés színvonala nem javult. Ahol mégis van fejlődés, ott valószínűleg a fórumok nélkül is elboldogulnának.

Megbukott a telepfelszámolás, nem sikertörténet a roma gyerekek integrációja, változatlan a cigány munkanélküliek száma, drámai a romák egészségügyi helyzete. Hat éve volt a szociálliberális koalíciónak, hogy mélyreható változásokat indítson el a magyarországi cigányság helyzetében. Nem tette, ezért tovább romlik a lassan negyedszázada munka nélkül tengődő, apartheidszerű körülmények között élő, gyermekeiket cigány többségű iskolákba járató romák élete.

Mindenki tisztában van azzal, hogy Magyarország aktív és egyre aktívabb szerepet vállal egy brutális konfliktusban a világ másik felén, Afganisztánban? A Narancs utánajárt az új magyar biztonságpolitikának, aminek középpontjában a feltétlen NATO-lojalitás, globális konfliktuskezelés, plusz egy kis európai ügyeskedés áll – és egy háború, amit sokak szerint talán nem is lehet megnyerni.

Naponta átlagosan kilencféle kozmetikumot használunk, és alig foglalkozunk azzal, hogy ezeket milyen összetevők alkotják. Abban bízunk, hogy a gyártók felelősségteljesek, a jogszabályok és ellenőrző hatóságok pedig megvédenek. A valóság kiábrándító: a szabályozás gyenge és kijátszható, míg a termékekben ártalmas anyagok lehetnek. Az egészségkárosító mellékhatásokat a hatóságok gyakran csak évekkel a forgalomba kerülést követően vizsgálják meg alaposan.

Egy 1997-es zsarolási ügyben először – fura körülmények között – bizonyítottság hiányában megszüntették a nyomozást, majd három évvel később, a nagy olajügyi láz idején mégis emiatt tartóztatták le Ábrahám Bélát, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatóját – ugyancsak fura körülmények között. A szerző a szövevényes történet rekonstruálására vállalkozott.

Az alkalom szülte törvénytelen akciót próbálta utólag fedezni a szlovák rendőrség vezetése vagy tudatosan magyarellenes túlkapás történt tavaly november 1-én Dunaszerdahelyen, a DAC-Slovan futballmérkőzésen. A belügyminiszter, illetve a rendőrfőkapitány helyettese a beavatkozás közvetlen indokának hazudott több olyan fényképet, amelyek az akció megkezdése után készültek és elmaradt az ígért videófelvétel is. A magyarázatokat azonban a szlovák és a magyar közvélemény egy része számára is elfogadhatóbbá tette, hogy a radikális jobboldali nézeteket valló magyar futballszurkolók teljes skálája ott volt a mérkőzésen és akik elsősorban magyarságtudatukat kifejezendő érkeztek Dunaszerdahelyre.

Hogyan gyilkolhatott a nyílt utcán az a férfi, aki egy héttel korábban már megtámadott valakit? Miért nem tartották veszélyesnek évekkel ezelőtt az elmeorvosok a későbbi békési darabolós gyilkost? És hogyan lett egy ártatlan hajléktalanból majdnem elítélt rablógyilkos. Esetek, kérdések és válaszok az igazságszolgáltatásról a Viharsarokból.

Legfeljebb egy akciósan kínált kisautót lehetne venni abból az összegből, amit egy átlagos vagyonosodási vizsgálat megállapított az eljárás alá vontaknál. Ráadásul az APEH nem tudja megmondani, pontosan mennyi pénz folyt be ezen procedúrák alapján. A politika által csodafegyvernek szánt, számos alkotmányos kifogással támadott eljárás ugyanakkor 2007 óta csaknem húszezer adózót érintett. Az [origo] utánanézett a vizsgálatok hátterének.

Tudásvető néven új iskolát alapított néhány álláskereső pedagógus Borsod megye északi szegletében. Épületet a szögligeti önkormányzattól kaptak, gyerekeket a térség többi iskolájából – mondjuk így – szereztek. Alapítványuk olyasmit kínált, amivel a környék egyetlen állami iskolája sem vehette fel a versenyt: hátráltató körülményektől mentes órai munkát. Az adott körülmények között ez lényegében egyenértékű a cigánymentes iskola megnevezéssel.

Az egyetemek és főiskolák torkán három éve nyomták le a poroszos beidegződésektől teljesen idegen új típusú oktatást, az Európában kigondolt Bologna-rendszert. Több tízezer diák játszotta el a kísérleti nyúl szerepét - nekik nemsokára kiadják az első diplomákat. A rendszer jelenlegi állapotában a tanárokat és a hallgatókat is megviseli. A régi magyar elitképzés a múlté, az egységes európai felsőoktatás pedig - bár megoldhatná a hazai rendszer problémáit is - még csak álom.

Az európai csatlakozás után milliárdos nagyságrendű összegek zúdultak a romák integrációjáért küzdő non-profit szervezetekre. Ám hiába az uniós áldás, ha nincs önerő, a civilek elvesztődnek a bürokrácia útvesztőiben, az önkormányzati lobbi a kiszorításukra törekszik, a kiíróknak pedig fontosabb a szabályosság, mint a fenntarthatóság. Még csak egy töredékét hívtuk le a 2013-ig rendelkezésünkre álló forrásoknak, de a roma szervezetek egy része már kivérzett.

Egyes becslések szerint a magyarországi cigány családok több mint felénél egyetlen kereső személy sincs – a beáramló uniós milliárdok ellenére a foglalkoztatáspolitika mára csődöt mondott. Vizsgálódásunk első részében egy szatmári és egy borsodi esetet górcső alá véve próbáljuk megfejteni a kudarc okait.

A szabad identitásválasztás győzelmének vagy az anyagi haszonszerzés miatti hazugságnak tekinthető, így az etnobiznisz része, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (Macika) kizárólag roma tanulóknak kiírt tanulmányi ösztöndíj pályázatán valószínűleg – de legalábbis feltételezhetően – nem az ehhez a közösséghez tartozók is nyertek? Oknyomozásunk csak a 2008/2009-es tanévre, és csak egy kis Békés megyei városra, Elekre korlátozódik. Itt legutóbb összesen 138 általános és középiskolás, valamint főiskolás és egyetemista kapott több tíz-, a felsőoktatásban tanuló csaknem százezer forintos támogatást. Mindez elszigetelt jelenség vagy csak a jéghegy csúcsa? Több jel is arra enged következtetni, hogy az általánosnak mondható honi romaellenesség dacára, ha pénzt kapnak érte, nem kevesen cigánynak vallják magukat.

Az Emfesz körüli viharok nyomán bemutatjuk az orosz-ukrán-magyar gázkereskedelem egy különleges szeletét: az olcsóbb gáz útját. Az orosz és ukrán elit évek óta kiválaszt valakiket, akik olcsóbban hozhatják a gázt Magyarországra, mint amennyiért a Gazprom közvetlenül adja. Az Emfesz áprilisi rejtélyes eladása e furcsa logikájú, hatalmas pénzeket hozó játszma legfrissebb fejleménye.

Úgy szavazta meg márciusban az Országgyűlés a paksi bővítést, hogy a kormány gyakorlatilag semmit nem tartott be korábbi ígéreteiből: nem tartott népszavazást a bővítésről, többen vitatják, hogy minden részletre kiterjedő háttéranyagokkal segítették volna a döntés meghozatalát és elmaradt a lehető legnagyobb nyilvánosság bevonásával lefolytatott vita is. A kormány félinformációkra alapozva állt elő a paksi bővítést kőbe véső javaslatával, a beruházást legjobban támogató képviselők pedig azért ködösítettek, nehogy összezavarják a többieket.

Összesen 581 millió forintról bizonyosodott be, hogy a főváros jogosulatlanul használta fel a 2006-os útfelújítási program központi támogatásából, a pénzt pedig a kamataival együtt volt kénytelen visszafizetni. Cikkünkben három esetet vizsgáltunk meg. Az immár büntetőjogi vizsgálat tárgyát képező Kelet utcai rekonstrukció esetében felmerülhet a gyanú, hogy a főváros a lebonyolítóval összejátszva tévesztette meg a forrásokat elosztó regionális ügynökséget. A Városligeti fasor és a Mátyás király utca felújítása ügyében pedig furcsa együttműködés körvonalai látszanak a Strabag és Budapest között. Az ügyeket összeköti a 2006-os önkormányzati választás: a politikusok a választási évben minél gyorsabban akarták tető alá hozni a beruházásokat, vagy legalább bejelenteni a döntést. A felújításokat így a fővárosi és kerületi politikai érdekek siettették, a gondatlanság, a tudatlanság, a szakszerűtlenség, a jogszerűtlenség árát pedig végül az adófizetők állták.

Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs előkészület volt az MNV Zrt. a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly, és a pécsi vízműháborúban az is kiderült: megkérdőjelezhető módszerekkel terjeszkednek a multinacionális cégek ezen a piacon. Forrásaink szerint a magyar piacot a Duna mentén osztotta fel a Veolia és a Suez, és erről háttéralkut kötöttek a Gyurcsány-kormánnyal. Az érintettek szerint ez nem igaz, és a jelenlegi állás szerint úgysem lesz belőle semmi, mert a Fidesz közösségi tulajdonban tartaná, sőt „visszaönkormányzatosítaná” a víziközműveket.

Magyarországon még ma is a szocialista rendszerben kialakított, zsúfolt tömegintézetekbe zárva gondozzák az értelmi fogyatékosokat. A helyzetet az állam saját, 12 éve megalkotott törvényét figyelmen kívül hagyva bebetonozta, pedig 2010-ig az intézeti lakókat a társadalomba integrált kisközösségekbe kellett volna helyeznie. Milyen hibák vezettek a kudarchoz, és hogyan fordulhatott elő, hogy az utolsó kiskaput csak idén májusban zárták be?

Az elmúlt kormányzati ciklusban akadt egy terület, ahol többször is példás együttműködés valósult meg a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki erő között. A Fidesz és az MSZP nagy egyetértésben, vita nélkül szavazott meg - olykor a kormánnyal is szembemenve - olyan jogszabályokat, amelyek évekre, vagy akár évtizedekre meghatározhatják a magyar energiapiac működését. Az elmúlt négy esztendőben talán semmi sem működött olyan olajozottan a politikában, mint a hasonló kooperációkat összehangoló Fónagy-Podolák tengely. A történetből egy olyan „pártfüggetlen” energiapolitika rajzolódik ki, amelynek logikáján várhatóan az új kormány sem akar (vagy tud) változtatni.

Az önkormányzatokhoz, kórházakhoz és politika közeli cégekhez vándorol az áramdíj nagyjából 11 százalékát kitevő, távfűtési támogatásra szánt pénzek egy része.

A mostani kormányoldalhoz kötődő emberek állították pályára, a szocialisták kormányzása alatt tört fel, és most kezd igazán megkerülhetetlen szereplővé válni. A tulajdonosait gondosan rejtegető Közgép nevű építőipari cég több embere is állami tisztségekben kötött ki az utóbbi hónapokban, és látványos erősítéssel készül arra, hogy folytassa terjeszkedését. Az [origo] utánajárt a politikai kapcsolatai miatt elhíresült, a Margit híd felújítását is levezénylő titokzatos cég történetének.

Magyarország 1998-ban eldöntötte, hogy fölszámolja a fogyatékossággal élők 50-es években létrehozott mamutintézményeit. Az első tíz évben nem történt semmi, majd úgy látszott, hogy uniós támogatásból végre elkezdődik a folyamat. A pályázatok kiírása azonban évek óta húzódik – ha az európai adófizetők pénzét szökőkútépítésnél bonyolultabb fejlesztésre kell fordítani, a jelek szerint megáll a tudomány.

Tizenkét éve eredménytelenül próbálják felszámolni a nagy létszámú bentlakásos intézeteket, a rendszer megrekedt a hetvenes évek szemléleténél. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által most nyilvánosságra hozott stratégia azonban pontot tehet az ügy végére: hamarosan semmi nem menti meg a túlzsúfolt hodályokat attól, hogy eltűnjenek Magyarország térképéről.

Fokozatosan megszűnhetnek a fogyatékosokat ellátó több száz fős, sokszor kastélyokba bújtatott tömegintézmények. A fogyatékosok ezentúl várhatóan nem a világ szeme elől elzárva élnek majd, 2013 végétől támogatást kapnak a beilleszkedéshez a társadalomba. Az ellátórendszer átalakítását 13 éve foglalták először törvénybe, több kormányzat is szőnyeg alá söpörte az üget, végül a Nemzetierőforrás-minisztérium (Nefmi) nekiállt a stratégia elkészítésének. Összecsaptak a tárcák, bevetette magát az önkormányzati lobbi, hogy az előző rendszerből visszamaradt, a tudománynak és a gyakorlatnak ellentmondó, nagy intézményekre épülő rendszer egyes elemeit át tudják emelni. Nincs sok idő a vitára, 18 milliárdos EU-s forrástól eshetünk el, ha nem tartjuk a határidőket és törvényes kötelezettségeinket.

Nem vállalhat munkát, nem szavazhat, önállóan nem adhat nevet a gyerekének, viszont a megkérdezése nélkül elválaszthatják házastársától. Több mint 55 ezer ember jogait korlátozzák így Magyarországon, ők a gondnokság alatt élők - köztük lecsúszott alkoholisták, fogyatékosok, pszichiátriára került bírók, főorvosok vagy gépészmérnökök, magatehetetlen idős emberek. A gondnokok célja, hogy óvják azokat, akik állapotuk miatt nem képesek jó döntéseket hozni, a gyakorlatban azonban a rendszer sokszor örökre meghosszabbított gyerekkort jelent. A kormány változtat a szabályozáson, de a hamarosan társadalmi vitára kerülő elképzelés felemás, a szavazati jog megvonását pedig az új alkotmány is lehetővé tenné - így továbbra sem biztos, hogy lesz olyan politikus, akinek a gondnokság alatt állók létezése egyáltalán az eszébe jut.

Több száz olyan gyerek él Magyarországon, akik nem indulnak szeptember 1-jén iskolába. Nem rajtuk múlik, hogy otthon maradnak. A súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek tankötelesek, tavaly óta joguk is van iskolába járni, csak éppen az iskoláknak nem kötelező felvenni őket. Esélyeik jórészt a szerencsén múlnak, azon, hogy hova születtek és akad-e a közelben őket is befogadó iskola.

Magyarországon százötvennél is több olyan bentlakásos intézet működik, amelyben értelmi fogyatékosok élnek-dolgoznak. Van köztük sokszáz lakós óriásintézmény, jó pár száz-kétszáz fős közepes, és néhány kicsi, ötvennél is kevesebb lakós. Sok közülük minden lakott településektől távol fekszik, néhányuk a város szélén, egy-kettő pedig a város szívében. A fejlődés irányát sokak szerint az jelentené, ha a települések belsejéhez minél közelebb eső, kislétszámú intézményekben, egy-két fős lakásokban helyeznék el az értelmi fogyatékosokat: itt tudnának a normálishoz leginkább hasonló feltételek között, önállóan élni. A Mohács szélén álló Pándy Kálmán Otthon és a Fejér megyei Tekerespusztai Munkarehabilitációs Intézet példája azt mutatja: a pedagógiai eredményesség szempontjából a létszám nem számít, az intézet elhelyezkedése ugyanakkor kulcsfontosságú az intézeti lakók önállóságra nevelésében. Mohácson arra törekszenek, hogy minél szorosabban integrálódjon az intézeti lakók élete a városéba, míg Tekerespusztán az önállósodás útja az, hogy fokozatosan kiszoktatják a lakókat az intézetből.