Jogaim a szülészeti ellátásban – A várandósságtól a gyermekágyas időszakig

A legelső, vagyis a várandósság tényét megállapító vizsgálatra a nőgyógyászodnál vagy bármelyik nőgyógyászati rendelőben jelentkezhetsz. Ez egy ultrahangvizsgálat, amelyen a megjelenés nincs időponthoz kötve, de érdemes a pozitív terhességi tesztet követően minél előbb elmenned. Ez azért lehet fontos, hogy biztosan megtudd, várandós vagy-e. Ha a várandósságot már megállapították, a következő nőgyógyászati vizsgálat az első trimeszteri ultrahang, amely a 11-13. héten esedékes. Ennek célja a nyaki redő, az orrcsont, a koponya, a végtagok és a magzati szívhang vizsgálata, ezáltal az élő várandósság megállapítása, valamint egyes fejlődési rendellenességek kiszűrése. A további vizsgálatokról a kötelező és a választható vizsgálatokra vonatkozó kérdéseknél olvashatsz.

A szülész-nőgyógyász vagy a szülésznő a várandósgondozásért felelős személy, tehát elsősorban az ő feladata figyelemmel kísérni, hogy a várandóssággal kapcsolatban nem merül-e fel valamilyen probléma. Ezen kívül elvégzi a szakterületéhez tartozó vizsgálatokat (pl. a CTG vizsgálatokat), azok eredményét rögzíti a várandósgondozási könyvben és figyelemmel kíséri, hogy az egyéb vizsgálatokat elvégezték-e.

Fontos megjegyeznünk, hogy a kórházi szülésznői várandósgondozás a gyakorlatban jelenleg nem működik, a kórházakban dolgozó szülésznők általában nem vállalják. Önállóan csak a magánpraxisban dolgozó bábák (akik egyébként szintén szülésznői végzettséggel rendelkeznek) végeznek várandósgondozást.

A védőnő a várandósság alatt elsősorban tanácsadást végez. Az ő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele. Feladata továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés. Erről részletesen is olvashatsz a “Mikor kell felvennem a kapcsolatot a védőnővel?” részben.

A háziorvos elvégzi a feladatkörébe tartozó vizsgálatokat, például EKG­-t csinál, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat végez (meghallgatja a légzésedet és a szívverésedet, megméri a súlyodat), és azok eredményét rögzíti a várandósgondozási könyvben. Ezen kívül ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, valamint az egészségügyi állapotodnak megfelelően további szakorvosi vizsgálatokra is beutalhat. Amennyiben táppénzre lenne szükséged a 9 hónap alatt, arra szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatod kérned, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulnod. Ennek menetéről részletesebben a “Mit tehetek, ha a terhességem alatt rosszul vagyok, és emiatt nem tudok dolgozni?” kérdés alatt olvashatsz.

Azért fontos a rizikó megállapítása, mert ettől függ, hogy mennyi és milyen vizsgálaton kell részt venned, illetve milyen szakemberek végezhetik a várandósgondozást. Magas rizikójú lehet a várandósság, vagyis veszélyeztetettnek minősülhet például az a nő, aki

• ikreket vár,
• a várandósság idején a 35. évét már betöltötte,
• korábban már elvetélt,
• korábban császármetszéssel szült,
• krónikus betegsége – pl. cukorbetegsége, magas vérnyomása – van stb.

Ha a rizikóbesorolás a várandósság idején változik, az hatással lehet arra is, hogy milyen szakemberek végzik a várandósgondozást Tehát ha alacsony rizikójúból magas rizikójú lesz, akkor a szülésznő a továbbiakban nem végezheti a gondozásodat, hanem orvosra van szükség. Ha viszont magas rizikójúból alacsony rizikójúvá minősítik a terhességet, akkor akár a várandósságod alatt is választhatsz szülésznőt, aki a továbbiakban a szülész-nőgyógyász helyett a várandósgondozásodat végezze. Ehhez azonban természetesen a szülésznő beleegyezésére is szükség lesz, ami kórházakban általában nem jellemző.

A szülésznő egészségügyi végzettséggel rendelkező szakember, aki általában kórházban dolgozik. Feladata a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak egészségügyi szempontú kísérése, segítése. A szülésznő vizsgálatokat is végezhet. Ha azt szeretnéd, hogy a várandósgondozásodat szülésznő kísérje, a törvény alapján erre alacsony rizikójú várandósság esetén van lehetőséged, a gyakorlatban viszont a kórházban dolgozó szülésznők általában nem vállalnak várandósgondozást. Érdemes lehet megkeresned azt a kórházat, ahol szülni fogsz, vagy bármelyik számodra szimpatikus kórházat, és egyeztetned velük, hogy van-e olyan szülésznőjük, aki vállalná a gondozásodat. Ez az állami és magánkórházakra is igaz.

A bábák tulajdonképpen kórházon kívül, úgynevezett magánpraxisban dolgozó szülésznők. Ugyanolyan egészségügyi végzettséggel rendelkeznek, mint a szülésznők, de általában több a tapasztalatuk, mert már a tanulás folyamatának része, hogy segítenek a tapasztaltabb bábáknak a szülések kísérésében. Ők is végezhetnek vizsgálatokat. Bábát a nők általában otthonszülés esetén választanak. Ilyenkor a bába kíséri végig a várandósságot, ő végzi el a szükséges vizsgálatokat és a szülést is végigkíséri a nő otthonában vagy a választott helyszínen. Mivel a bábák magánpraxisban dolgoznak, az ő szolgáltatásaikért fizetned kell. Arról, hogy a lakóhelyed közelében működnek-e bábák, az Emma Egyesület oldalán tudsz tájékozódni.

A dúlák általában nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel, sőt, az is lehetséges, hogy nincs semmilyen, a szüléshez kapcsolódó végzettségük. Vannak képesítéssel rendelkező dúlák, akik elvégeztek egy vagy több tanfolyamot, és folyamatosan továbbképzik magukat. Vannak olyan dúlák is, akiket mint asszonytársi segítőket kértek fel családtagok, barátnők, és ezáltal tettek szert tapasztalatra. Később pedig tapasztalati tudásuk birtokában (képesítés nélkül) segítik a többi édesanyát. A dúlák információval látják el a várandós nőt és akár az édesapát, valamint biztosítják a fizikai komfortérzetet és lelki segítséget nyújtanak a várandósgondozás és akár a szülés alatt is. Egészségügyi ellátást, vizsgálatokat azonban nem végeznek, szakmai döntéseket nem hoznak. A dúlák szolgáltatásaiért szintén fizetned kell.

A jogszabályok alapján a védőnővel köteles vagy együttműködni. Ha valamiért ez nem sikerül – például mert kölcsönösen nem vagytok szimpatikusak egymásnak, és úgy érzed, ez lehetetlenné tenné a közös munkát –, a kormányhivatal járási (Budapesten kerületi) hivatalától kérheted, hogy jelöljön ki másik védőnőt a számodra. Álláspontunk szerint nem tekinthető az együttműködés hiányának, ha nem veszel részt rajtuk. Dönthetsz úgy is, hogy nem szeretnél élni a felajánlott lehetőséggel. A védőnő azonban maga dönti el, hogy mit tekint az együttműködés hiányának. Ha a felajánlott alkalmakból egyet sem fogadsz el, azt értékelheti így, de ez nem törvényszerű.  Ha a védőnő úgy látja, hogy nem működsz együtt, jelezheti ezt a család- és gyermekjóléti szolgálatnak vagy a háziorvosodnak. A család- és gyermekjóléti szolgálat ilyenkor megkeres, beszélgetnek veled, környezettanulmányt készítenek. Ha úgy ítélik meg, hogy a születendő gyermek veszélyben lehet, eljárást indíthatnak veled szemben. Az eljárás során kötelezhetnek a védőnővel való együttműködésre.

Ha egyetlen alkalommal sem mész el a védőnőhöz, akkor nem kapod meg a várandósgondozási könyvedet, és a védőnő nem regisztrálja a várandósságodat. Ez gondot jelenthet a későbbi vizsgálatoknál, hiszen az orvosok ebbe regisztrálják a vizsgálatok eredményét. Ha nem szeretnél részt venni a vizsgálatokon, akkor a könyvre sincs szükséged, viszont ez esetben a várandósságod nem fog gondozottnak minősülni, és nem leszel jogosult anyasági támogatásra.

Más a helyzet a  szülést követő védőnői ellátással. Ha a szülésed után utasítod el a védőnői ellátást, azt sokkal szigorúbban veszik. A védőnő köteles felajánlani, hogy a kórházból való hazaérkezést követően 48 órán belül, majd az első hat hétben legalább hetente családlátogatást tesz, és segít a gyermekágyas időszakban. Ha ezt elutasítod, az a gyermek súlyos veszélyeztetésének minősül, ezért gyermekvédelmi eljárás indulhat veled szemben. A gyámhatóság ilyenkor megkeres, beszélgetnek veled, esetleg környezettanulmányt készítenek. Az eljárás során a gyámhatóság munkatársai kötelezhetnek a védőnővel való együttműködésre. Ha ezt továbbra sem teszed meg, a gyermekedet védelembe vehetik, ami a család szoros felügyeletét jelenti, vagy legrosszabb esetben (ideiglenesen) ki is emelhetik a családból.

Igen, a háziorvosodat azután kell értesítened, hogy a védőnő gondozásba vett. Erre azért van szükség, mert egyes vizsgálatokat a háziorvos végez el, erről részletesen is olvashatsz a következő kérdésben. Amennyiben táppénzre lenne szükséged a 9 hónap alatt, arra szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatod kérned, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulnod. Ennek menetéről részletesebben a “Mit tehetek, ha a terhességem alatt rosszul vagyok, és emiatt nem tudok dolgozni?” kérdés alatt olvashatsz.

A vizsgálatok legnagyobb részét a várandósgondozást végző szakemberek, vagyis a szülész-nőgyógyász vagy szülésznő, a háziorvos és a védőnő végzik, mindenki a szakterületének megfelelően. A fennmaradó vizsgálatokra pedig ők utalnak be.

Az ultrahangvizsgálatokat a szülész-nőgyógyász végzi, és általában ő utal be a CTG vizsgálatra. A CTG-re ezt követően neked kell jelentkezned a beutalón megjelölt egészségügyi intézményben. A háziorvos csinálja az EKG-t, méri a vérnyomást és általános fizikális vizsgálatot végez, valamint ő utal be a laborvizsgálatokra és a terheléses vércukorvizsgálatra. Ezt követően a beutalóval szintén neked kell jelentkezned a beutalón megjelölt egészségügyi intézményben. Az EKG-t, vérnyomásmérést és általános fizikai vizsgálatot a védőnő is elvégezheti, de ha a háziorvosodnál rendszeresen csináltok ilyen vizsgálatokat, akkor a védőnőnél már az is elég, ha csak bemutatod a legutóbbi vizsgálatok eredményét. A fogorvosi ellenőrző vizsgálatot természetesen fogorvos végzi. Ehhez nincs szükség beutalóra, a vizsgálat elvégzésére bármelyik forgorvost (akár magán fogorvost is) felkeresheted.

Azokat a vizsgálatokat, amelyekre kötelező a beutaló (laborvizsgálatok, terheléses vércukorvizsgálat, CTG), nem kötelező abban az egészségügyi intézményben elvégeztetned, ahova a beutaló szól, azokra bármelyik állami vagy magánintézményben jelentkezhetsz. A beutaló mindössze annyit jelent, hogy abban az intézményben, ahova a beutaló szól, kötelesek a lehető leghamarabb időpontot adni, míg máshol ilyen kötelezettség nincs.

A legtöbb esetben igen. Az egészségügyi törvény biztosítja a szabad orvosválasztás jogát. Eszerint a betegnek (és a várandós nőnek is) joga van az ellátását végző orvos megválasztásához. Tehát szabadon dönthetsz arról, hogy melyik szülész-nőgyógyász vagy (ha van rá lehetőség) szülésznő legyen felelős a várandósgondozásodért, és ha meggondolod magad, a várandósságod alatt bármikor válthatsz. Ennek a jogosultságnak is vannak azonban – alkotmányosan igazolható – törvényi korlátai. A szabad orvosválasztás feltétele egyrészt a választott orvos egyetértése. Az orvosok nem kötelezhetők arra, hogy mindenkit ellássanak. Észszerű indokok alapján (pl. túlterheltség, összeférhetetlenség esetén) jogukban áll nemet mondani a felkérésre, és neked ezt el kell fogadnod. A másik feltétel, hogy a szabad orvosválasztás a gyakorlatban csak a tervezhető ellátásokra vonatkozik. A várandósgondozás körében elvégzendő vizsgálatok tervezhető ellátásoknak minősülnek, vagyis előre meg lehet határozni, hogy mikor legyenek, így ezeket végeztetheted a választott orvosoddal vagy szülésznőddel, háziorvosoddal. Ha viszont valamilyen vizsgálatot azonnal el kell végezni (például mert hirtelen rosszul leszel), azt az ügyeletes vagy éppen rendelő orvos végzi majd el.

A vizsgálatokat az egészségügyi ellátórendszer azért biztosítja, hogy megállapítsák, a magzat és te is egészséges vagy-e, és hogy ha valami gond merül fel, azt minél előbb orvosolni lehessen. A vizsgálatokra ezért érdemes elmenned.

Ha viszont úgy döntesz, hogy nem végezteted el a kötelezőnek hívott vizsgálatokat, jogi hátrány (pl. bírság vagy más szankció) nem érhet. Anyagi következménye viszont lehet a dolognak: ha nem veszel részt legalább négy alkalommal (koraszülés esetén legalább egy alkalommal) várandósgondozáson, nem leszel jogosult anyasági támogatásra.

A további következmények tekintetében a szabályozás nem egyértelmű. Magyarországon csak akkor lehet bárkit arra kötelezni, hogy orvosi vizsgálaton vegyen részt, ha ezt törvény írja elő. A várandósság alatti orvosi vizsgálatokra vonatkozóan viszont nincs ilyen törvényi előírás. Csak alacsonyabb szintű jogszabály, a várandósgondozásról szóló rendelet említ „kötelező” vizsgálatokat, de álláspontunk szerint ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy ezeket az egészségügyi dolgozóknak kötelező biztosítaniuk neked – nem pedig úgy, hogy a várandós nőnek kötelező ezekre elmenni. Ezt az álláspontot az alapvető jogok biztosa is megerősítette. A jelentés kimondja, hogy a 24. hét előtti vizsgálatoknál jogszerűen dönthet úgy a várandős nő, hogy azokba nem egyezik bele. A 24. betöltött terhességi hét után végzett vizsgálatokat is csak akkor lehet kötelezővé tenni, ha valamely vizsgálat elmaradása a magzat életét, egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti. Mégis előfordulhat, hogy a védőnő vagy az orvos a szabályokat úgy értelmezi, hogy mulasztást követsz el, ha nem mész  el a “kötelező” vizsgálatokra. Ez járhat azzal, hogy az együttműködés hiányát jelzik a gyámhatóság vagy a gyermekjóléti szolgálat felé, amelyek emiatt eljárást indíthatnak ellened. Az ombudsman azonban jelentésében arra is kitért, hogy ez a gyakorlat sérti a nők önrendelkezési jogát. Tehát ha negatív következmény érne amiatt, mert nem veszel részt a kötelezőnek hívott vizsgálatokon, keresd jogsegélyszolgálatunkat a jogsegely@tasz.hu e-mail címen!

A hálapénz 2021-es kivezetése óta a legtöbb esetben nem. Mindenkit megillet  a szabad orvosválasztás joga, de ennek vannak bizonyos – alkotmányosan igazolható – korlátai, amelyek megnehezítik, hogy ugyanannál az orvosnál szülj, aki a várandósgondozást végezte.

A szabad orvosválasztás feltétele egyrészt a választott orvos egyetértése. Az orvosok nem kötelezhetők arra, hogy minden beteget ellássanak; észszerű indokok alapján (pl. túlterheltség, összeférhetetlenség esetén) jogukban áll nemet mondani a betegek felkérésére.

A másik lényeges korlát az egészségügyi szolgáltató működési rendje. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az orvosválasztás alapvetően a tervezhető ellátások esetén tud teljesülni. Ezeket ugyanis mindegy, hogy mikor végzik el, így lehet igazodni az orvos beosztásához, munkaidejéhez. Az előre nem látható, azonnali reakciót igénylő, sürgős ellátásokat viszont azok az orvosok nyújtják, akik aktuálisan dolgoznak (munkaidő- vagy ügyeleti beosztás szerint). A szabad orvosválasztás joga ilyen esetekben az éppen dolgozó orvosokra korlátozódik, azaz azok közül tudsz választani, akik éppen bent vannak a kórházban vagy más egészségügyi intézményben. Ez a szüléssel kapcsolatban azt jelenti, hogy azt megválaszthatod, hogy a várandósgondozásodat melyik orvos vagy szülésznő végezze (ha ezzel ő is egyetért, illetve szülésznőnél, ha van rá lehetőség), hiszen a várandósgondozás alatti ellátások tervezhető ellátások. A szülés azonban sürgősségi ellátásnak tekintendő, így azt a kórházban éppen ügyeletben lévő orvos és szülésznő fogja kísérni. A várandósgondozást végző, választott orvosodnál kizárólag akkor szülhetsz, ha a szülésed idején éppen ő van ügyeletben vagy tervezett császármetszésről van szó. Ha többet szeretnél tudni a szabad orvosválasztásról a jelenlegi magyar szülészeti ellátásban, olvasd el a témában írt  állásfoglalásunkat.

Mindez természetesen nem vonatkozik arra az esetre, ha magánkórházban szeretnél szülni. A magánkórházban kiválaszthatod az orvost, akinél szülni szeretnél, sőt, egyes magánkórházakban a szülésznőt is. Itt az egyetlen feltétel a választott orvos vagy szülésznő egyetértése, tehát nekik is bele kell egyezniük, hogy ők vezessék a szülésedet. Ha várandósgondozásra is a magánkórházba jársz, nincs akadálya, hogy a várandósgondozásodat végző orvos vagy szülésznő legyen jelen a szülésednél is.

Ha azt választod, hogy kórházban fogsz szülni, jogod van az intézmény megválasztásához – ez lehet állami vagy magánintézmény is. Ebből ugyanakkor nem következik, hogy az ellátást mindenképpen az általad megjelölt intézményben kell megkapnod, ennek a jogosultságnak is van – alkotmányosan igazolható – törvényi korlátja.

A kórház szabad megválasztásának feltétele a választott intézmény egyetértése. A kórházak nem kötelezhetők arra, hogy minden várandós nőt fogadjanak, észszerű indokok alapján (pl. túlterheltség) jogukban áll nemet mondani a felkérésre. A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy a magánintézmények általában nem utasítanak vissza hozzájuk jelentkező nőket. A magas szintű szülészeti ellátást nyújtó, és ezért nagyon keresett állami kórházak azonban egyre gyakrabban utasítják vissza a nem a körzetükbe tartozó nőket kapacitáshiányra hivatkozva, mert rengetegen szeretnének náluk szülni. Ha túljelentkezés van, azokat kell előnyben részesíteniük, akik a körzetükbe tartoznak, sőt az ő ellátásukat nem is utasíthatják vissza. Mindenkinek van a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes kórháza, amelyik általában a hozzá legközelebb eső kórházat jelenti.

Azt, hogy a te esetedben melyik a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező kórház, a lakcímkártyád határozza meg. Ha a lakcímkártyádon csak lakóhely szerepel, akkor a lakóhelyed szerint illetékes kórházhoz fogsz tartozni. Ha tartózkodási hely is szerepel rajta, akkor mindkét cím szerinti kórházban kötelesek ellátni. Azt, hogy ez pontosan melyik intézményt (intézményeket) jelenti, megkérdezheted a védőnődtől, háziorvosodtól, szülész-nőgyógyászodtól vagy szülésznődtől, illetve a NEAK oldalán is ellenőrizheted.

Az Egészségügyi Világszervezet és A családbarát alapelvekre épülő szülészeti és újszülött ellátásról szóló egészségügyi szakmai irányelv ajánlásai alapján előnyös, ha a szülő nő megválaszthatja, hogy milyen pozícióban szeretne vajúdni, illetve ha a kórház biztosít a vajúdást megkönnyítő eszközöket (pl. bordásfal, labda, kád, zuhanyozó). Az viszont, hogy ezeket ténylegesen biztosítani tudják-e, függ a szülést kísérő szakemberek szaktudásától (pl.  van-e megfelelő tudásuk és gyakorlatuk a különböző testhelyzetekben zajló szülés kísérésére), illetve a vajúdó és a szülőszoba felszereltségétől (nem minden kórházban van bordásfal vagy zuhanyozó). Ha tudni szeretnéd, hogy a körzetes vagy az általad választott kórházban milyen eszközök elérhetők és mi a gyakorlat, érdemes ezeket előre megkérdezned. Vannak olyan kórházak, ahol előzetesen megnézheted a szülőszobákat, ezt a lehetőséget is érdemes kihasználnod.

Az orvosnak vagy szülésznőnek érthető tájékoztatást kell adnia arról, hogy

• milyen vizsgálatokat és beavatkozásokat javasolnak a szülés előtt, alatt és után,  és mikor tervezik azokat elvégezni;
• a vizsgálatok, beavatkozások elvégzése, illetve elmaradása milyen előnyökkel és kockázatokkal járhat;
• mi az, amiben szabadon dönthetsz (pl. megválaszthatod-e, hogy milyen testhelyzetben szeretnél szülni);
• milyen alternatív eljárásokat, módszereket (például fájdalomcsillapítás illóolajokkal) tud a kórház ajánlani és hogyan veheted ezeket igénybe.

Ha úgy érzed, hogy a felvilágosítást nem kaptad meg vagy nem értetted meg, jogod van további kérdéseket feltenni. Az orvos vagy szülésznő mindaddig köteles válaszolni, ameddig kérdéseid vannak.

Az a legideálisabb, ha a várandósgondozásodat végző szülész-nőgyógyász vagy szülésznő már a várandósság ideje alatt felkészít, hogy mi várható majd a szülés alatt. Ha ez nem történik meg, nyugodtan felteheted neki a kérdéseidet. Amikor a kórházba érkezel, valószínűleg átadnak több beleegyező nyilatkozatot, hogy ne vajúdás közben kelljen minden egyes beavatkozásról kikérni a beleegyezésedet. Ezeket nem biztos, hogy ott helyben lesz időd érdemben elolvasni és a tartalmát feldolgozni, ezért érdemes őket már előre tanulmányoznod. Egyre több kórház tölti fel a honlapjára a szüléssel kapcsolatos tájékoztatóit és beleegyező nyilatkozatait, így az általad választott kórház honlapját mindenképp érdemes megnézned. Hasznos lehet továbbá az Ablak A Világra szülészeti adatbázis, ahonnan számos magyar kórház tájékoztatóit és beleegyező nyilatkozatait le tudod tölteni. Ha sem a kórház honlapján, sem az adatbázisban nem találod a dokumentumokat, írhatsz egy e-mailt a kórháznak, és kérheted, hogy még a szülésed előtt küldjék el őket neked. Mindemellett a szülést kísérő egészségügyi személyzet feladata, hogy a kórházba érkezésedkor, illetve a vajúdás és a szülés alatt is folyamatosan tájékoztasson a fentiekben felsoroltakról.

Magyarországon eltérőek a szülészeti protokollok az egyes kórházakban, ezért érdemes előre tájékozódnod, és már a szülés előtt jelezned, ha valamilyen beavatkozást vagy vizsgálatot szeretnél, illetve nem szeretnél. Ilyen lehet például az epidurális érzéstelenítés, a gyógyszeres fájáserősítés, a Kristeller-féle műfogás vagy a vákuum.  Mindezt szülési tervben rögzítheted. A szülési tervben rögzíthetsz a vajúdásra és a gyermakágyas időszakra vonatkozó kéréseket is. Ha az orvosod vagy szülésznőd partner ebben, esetleg ha van bábád vagy dúlád, velük még a várandósságod ideje alatt egyeztethetsz a szülési tervedről. A szülési tervet a kórházba érkezéskor átadhatod az ügyeletes szülésznőnek vagy szülész-nőgyógyász szakorvosnak, és kérheted, hogy ha a szülésed alatt váltás történik, az új szakembereknek is adják majd át. Természetesen a szülési tervet az élet bármikor felülírhatja, vannak olyan szituációk, amikor a tervhez való ragaszkodás veszélybe sodorná a te vagy a babád életét vagy egészségét, ilyenkor a terv természetesen nem tartható be maradéktalanul. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a legtöbb kórházban a szülési tervet nem csak ilyenkor nem tartják be, hanem inkább egyfajta kívánságlistaként tekintenek rá. Ennek ellenére a szülési tervet érdemes elkészítened, már csak azért is, hogy te magad tudd, hogy mit szeretnél, és menet közben jelezhesd ezt a kórházban.

Ha nem készítesz szülési tervet, vagy figyelmen kívül hagyják azt, akkor is minden egyes vizsgálat vagy beavatkozás előtt jogod van megkérdezni, hogy mit fognak csinálni és miért, és ezeket bármikor vissza is utasíthatod. A beavatkozást kizárólag akkor nem utasíthatod vissza, ha annak elmaradása a születendő gyermeked életét vagy egészségét súlyosan veszélyeztetné.

Természetesen te magad bármikor kérheted, hogy térjetek el a szülési tervtől. Ha például előzetesen úgy tervezted, hogy nem szeretnél fájdalomcsillapítást vagy nem kérsz oxitocint, de a szülés alatt meggondolod magad, az orvos köteles figyelembe venni a kéréseidet.

A programozott szülésindításnak jogi akadálya nincsen, és bizonyos körülmények között indokolt is lehet. Ilyen például, ha a várandós nő a terminust jelentősen (a 41. hét végénél tovább) túllépi, vagy ha a magzati szívhang nem elég erős, esetleg a normálisnál kevesebb a magzatmozgás. Ha ilyen indok nem áll fenn, a mesterséges szülésindítás nem orvosi okból történik, hanem az orvos és a várandós nő egyetértése alapján.

Fontos, hogy ha az orvosod a szülés programozott megindítását javasolja, de te azt nem szeretnéd, mindenképpen kérdezd meg, hogy van-e az indításnak orvosi indoka. Ha nincs, akkor nem vagy köteles beleegyezni. 

A hálapénz kivezetése óta sokan próbálkoztak azzal, hogy az orvosuk ügyeleti idejére programozzák a szülést. Ha ez benned is felmerült, két dolgot érdemes tudnod. Az egyik, hogy ez sem feltétlen jelent garanciát, ugyanis, ha az orvosodnak vajúdás közben lejár az ügyeleti ideje, a helyét az őt váltó, kipihent kollégája veszi át. Ez akkor is így van, ha a gyermeked még nem született meg. A másik, hogy ha az orvosodhoz magánellátás keretében jártál várandósgondozásra, akkor sem biztos, hogy szülhetsz nála, ha a szülésedet az állami munkahelyén, az ügyeleti idejére programozzátok. Az egészségügyi törvény szerint ugyanis az orvos nem láthatja el ugyanazt a beteget magánellátásban és állami ellátásban. Ez alól az egyetlen kivétel a sürgősségi ellátás. A programozott szülésindítás azonban már nem tekinthető sürgősségi ellátásnak, hiszen ilyenkor a szülés nem magától indul be, hanem időpontra érkezel a kórházba. A programozott szülésindítás ráadásul nem veszélytelen. Javasoljuk, hogy mielőtt a szülésindítás mellett döntenél, mindenképp kérj tájékoztatást az orvosodtól annak ellenjavallait illetően, hogy tájékozott döntést hozhass. Ha a tájékoztatással nem vagy elégedett, akár másodvéleményt is kérhetsz egy másik orvostól.

Programozott császármetszésre orvosi javallatra kerülhet sor. Ha az orvos javasolja a császármetszést, mindenképpen érdemes tájékoztatást kérned annak indokairól. Ha a tájékoztatás első alkalommal nem érthető számodra, kérheted az orvost, hogy magyarázza el részletesebben. Ha a szakvéleménnyel nem értesz egyet, jogod van egy másik orvostól másodvéleményt kérni. Ha a császármetszést nem az indokolja, hogy a természetes szülés a baba életét vagy egészségét veszélyeztetné, jogod van a programozott császárt visszautasítani.

Ha az egészségügyi személyzet bármely tagja olyan vizsgálatot vagy beavatkozást végzett el rajtad, amelybe nem egyeztél bele, azzal megsértette az emberi méltósághoz való jogodat, azon belül az önrendelkezéshez való jogodat. Mindenkinek joga van ugyanis rendelkezni a saját teste felett, ami azt is jelenti, hogy szabadon dönthetsz arról, hogy milyen beavatkozásokat és vizsgálatokat végezzenek el rajtad. Ezt a jogot az egészségügyi törvény külön is nevesíti (15. §). Egyetlen korlátja, hogy azt az ellátást nem utasíthatod vissza, melynek elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyezteti (ebbe beleértve a 24. hetet betöltött magzatot is).

Ha olyan beavatkozást végeznek rajtad, amely nem lett volna szükségszerű (pl. rutinszerűen elvégzett, orvosi indokokkal nem alátámasztható gátmetszés), akkor jogi úton is felléphetsz, különböző eljárásokat indíthatsz a kórházzal szemben. Arról, hogy pontosan milyen eljárásokat és milyen szervek előtt, a „Hova fordulhatok, ha úgy érzem, hogy a szülésem alatt vagy után jogsérelem ért?” kérdés alatt olvashatsz részletesebben.

Az aranyóra biztosítása javasolt, de nem kötelező a kórházakban, ezért ha szeretnél élni a lehetőséggel, érdemes utánanézni az adott kórház protokolljának. A kutatások alapján az aranyóra nagyon fontos a gyermek fejlődése és az anya-gyermek kötődés kialakítása szempontjából. Emiatt az aranyóra alatt érdemes az anya és az újszülött életjeleit és általános állapotát figyelni, de minden más vizsgálatot az aranyóra utáni időszakra lehet halasztani. Ha az újszülöttet nem tudják az anya mellkasára tenni (például császármetszés miatt), lehet kérni, hogy az apa vagy más kísérő mellkasára helyezzék. Az ajánlások ezen kívül azt is tartalmazzák, hogy a köldökzsinórt érdemes késleltetve elvágni. Ha a szülészeti protokoll minden esetben a köldökzsinór korai elvágását írja elő, az ellentétes az ajánlásokkal. Ezekről érdemes előre érdeklődnöd a kórháznál.

Igen, a szülő a vizsgálószobákba is a kisbabával tarthat, csak nagyon kivételes esetben zárhatják ki onnan. Ilyen eset az, ha a szülő jelenléte a vizsgálószobában zavarja mások ellátását vagy akadályozza az egészségügyi dolgozókat a munkavégzésben. Ha a szülés utáni első vizsgálatokon nem tudsz ott lenni – például császármetszést követően –, a kísérőd is elkísérheti az újszülöttet a vizsgálatokra. Ez azt jelenti, hogy jogellenes gyakorlat, amikor az újszülöttet elviszik az anyától, hogy vizsgálatokat végezzenek el rajta. Ilyenkor kérheted, hogy mellette maradhass a vizsgálatok alatt is.

A koraszülött vagy hosszabb kórházi kezelést igénylő újszülöttnek is joga van ahhoz, hogy a szülője 0-24 órában mellette legyen. Ez tehát azt jelenti, hogy jogod van a kórházban lévő újszülöttedhez bármikor bemenni, és – ha a gyerek egészségi állapota megengedi – szoptatni, kézbe venni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sok kórház házirendje nem engedi a 0-24 órás kapcsolattartást, a gyerekeket csak meghatározott időközönként (például háromóránként vagy naponta kétszer egy órára) lehet látogatni. Ez szembe megy az egészségügyi törvénnyel, ezért jogi úton felléphettek a kórházzal szemben. Arról, hogy erre milyen lehetőségeitek vannak, a „Hova fordulhatok, ha úgy érzem, hogy a szülésem alatt vagy után jogsérelem ért?” kérdés alatt írunk részletesebben. Érdemes előzetesen is tájékozódni, hogy a kórház milyen gyakorlatot követ. Ha azt látod, hogy a házirendje korlátozza a folyamatos, 0-24 órás kapcsolattartást, azt érdemes jelezni a kórháznak, vagy akár nekünk is a jogsegely@tasz.hu címen – az ilyen intézményeket igyekszünk meggyőzni a gyakorlatuk jogellenességéről.

A kórházak általános gyakorlata Magyarországon az, hogy a szülést követő 48 vagy 72 órán át bent tartják az anyát és a babát az intézményben. Erre – problémamentes szülés esetén – valójában nincs feltétlenül szükség. Az ambuláns szülés lehetősége – tehát a szülés után 24 órán belül a kórház elhagyása – mindenki számára adott. Ilyen esetben a kórházak kérni szokták, hogy az édesanya írja alá, hogy saját felelősségére távozik és viszi el a gyerekét. Ha a gyereked koraszülött vagy az állapota hosszabb kórházi tartózkodást igényel, előfordulhat, hogy téged hazaengednek, de őt még bent tartják. Ilyenkor azután tudod hazavinni, hogy a kezelőorvos erre engedélyt adott. Ha ennél korábban szeretnéd hazavinni a gyerekedet, lehetőséged van saját felelősségre távozni vele. Fontos tudnod viszont, hogy ha az orvos javaslata ellenére viszed haza a babádat, és az orvos úgy ítéli meg, hogy ez az életét vagy az egészségét súlyosan veszélyezteti, jelzést tehet a család- és gyermekjóléti szolgálatnál, akik eljárást indíthatnak ellened.

Ha úgy érzed, hogy a várandósságod vagy a szülésed alatt nem megfelelően bántak veled és sérültek a jogaid, többféleképpen felléphetsz a kórházzal szemben.

A nem megfelelő ellátás, illetve jogsértés miatt panaszt tehetsz

•  a kórház igazgatójánál,

• a fenntartónál (ez állami kórházak esetén az Országos Kórházi Főigazgatóság, vagyis az OKFŐ),
• és az egészségügyi hatóságnál (ez a kormányhivatal vagy a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, vagyis az NNGYK).

A panasz megírásában segítségedre lehet a betegjogi képviselő. A betegjogi képviselő elérhetősége megtalálható a kórházak faliújságján, vagy a jogvédelmi szolgálat oldalán is elérheted.

A kórház, a fenntartó vagy az NNGYK a panaszt köteles 30 napon belül kivizsgálni. Tapasztalataink szerint a kórházak a panaszok kivizsgálása során nem tárják fel a jogsértéseket, az ellátást általában rendben találják. Az NNGYK, illetve a fenntartó azonban a panaszt általában alaposan kivizsgálja, és nem ritka a jogsértés megállapítása sem. Az NNGYK a panasz alapján hivatalból közigazgatási hatósági eljárást indíthat a kórházzal szemben, melyben akár bírságot is kiszabhat az intézményre. Az eljárásban hozott határozatba neked is jogod van betekinteni, ehhez iratbetekintési kérelemmel fordulhatsz az NNGYK-hoz. A panaszeljárás ingyenes, de ha megállapítják ajogsértést, az elszenvedett jogsérelem miatt kompenzációban nem részesülhetsz.

Ha anyagi kompenzációt (jellemzően sérelemdíjat) is szeretnél kérni a jogsértés miatt, két további jogérvényesítési lehetőséged van.

1. Felkérhetsz egy közvetítőt, hogy mediáció keretében orvosoljátok a problémát, és megegyezzetek egy, a kórház és a te számodra is elfogadható összegben, amelyet a kórház fizet neked. Egy ilyen eljárás általában nem jár nagyon magas költséggel és viszonylag gyorsan lezajlik. Hátránya azonban, hogy kizárólag akkor működik, ha abba mindkét fél beleegyezik, és tapasztalataink szerint a kórházak ritkán mennek bele ilyen eljárásba.
2. Személyiségi jogi pert indítasz a kórház ellen. A per hátránya, hogy hosszan elhúzódhat és költséges lehet. A költségeket azonban csak akkor kell megfizetned, ha nem sikerül megnyerned a pert, vagyis a bíróság nem állapít meg jogsértést. Ha megállapítják a jogsértést, sérelemdíjat kapsz.

Ahhoz, hogy az eljárásokban igazolni tudd a veled szemben elkövetett jogsértéseket, érdemes már a kórházi tartózkodás előtt és alatt is tudatosnak lenned. Minden, a kórház felé intézett kérelmedet (például szülési terv, kapcsolattartásra vonatkozó kérelem) írásban fogalmazd meg, és a kórháztól is várd el, hogy írásban válaszoljon. Ha a beleegyező nyilatkozatban vagy a betegdokumentációban bármi olyan szerepel, amivel nem értesz egyet, azt ne írd alá. Érdemes kísérőt vinned magaddal, és ragaszkodnod hozzá, hogy ameddig lehet, veled lehessen. Így a kísérőd is tudja tanúsítani az esetlegesen elkövetett jogsértéseket.

Végül, ha azt tapasztalod, hogy a jogsértések a kórházban rendszerszintűek, azaz általában nem figyelnek oda az anyák és a gyerekek jogaira, az alapvető jogok biztosánál (az ombudsmannál) is bejelentéssel élhetsz. Ez az eljárás nem kerül pénzbe, de az ombudsman maga dönti el, hogy egyáltalán megindítja-e, és hogy mikor folytatja le a vizsgálatot. Az egyéni panaszok, sérelmek orvoslására ez kevésbé alkalmas, de rendszerszintű problémák megoldásához elvezethet.