… minden beteg megfelelő ellátásban részesül!

Egyre több kórházi osztályt zárnak be, és ezernél is több háziorvosi praxis nincs betöltve, az orvos- és szakemberhiány miatt. Az egészségügyi dolgozók óriási terhelés alatt próbálnak helytállni. A túlterhelt és omladozó egészségügyi rendszer miatt egyre több olyan ember fordul hozzánk segítségért, aki nem kapott megfelelő ellátást a kórházban. 

A szakemberhiány megoldása, a szükséges infrastruktúra és finanszírozás biztosítása az állam dolga lenne, de a döntéshozók nem tesznek érdemi lépéseket ennek érdekében. Így a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog sokak számára nem biztosított.

Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol valóban mindenki hozzájut az egészségügyi szolgáltatásokhoz, mindenkinek van háziorvosa, időben érkezik a mentő, és elérhető közelségben van a kórház, ahol megfelelő kezelést nyújtanak.

… minden beteg pontosan tudja, mi történik vele!

A borzalmas kórházi körülmények mellett a hiányos tájékoztatás tovább növeli a betegek kiszolgáltatottságát. Sokszor nem osztják meg velük a kezelés részleteit, ezért nem értik pontosan, hogy mi történik velük. Pedig minden betegnek joga van ahhoz, hogy teljes körűen tájékoztassák az állapotáról, a vizsgálatokról és azok eredményeiről, olyan formában, hogy azt biztosan meg is értse.

Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol nem kell bíróságra járni azért, hogy a legalapvetőbb jogainkat tiszteletben tartsák, és természetes, hogy az egészségügyi dolgozók mindenkire szánnak annyi időt, amennyi ahhoz kell, hogy megértse, mi fog vele történni.

… mindenki maga dönt a saját testéről!

Bár az egészségügyi törvény kimondja, hogy minden beavatkozás csak a beteg beleegyezésével végezhető el, sokszor ezt sem tartják tiszteletben. Az egészségügyi szakember aláírat ugyan egy beleegyező nyilatkozatot, de nem mondja el, hogy mi fog történni, milyen kockázatokkal jár a beavatkozás, vagy milyen más lehetőségek vannak. Így a tájékozott beleegyezés csak látszat, a beteg valójában nem tud szabadon dönteni. 

A TASZ-hoz forduló betegek gyakran számolnak be arról, hogy csak utólag tudták meg, milyen beavatkozáson estek át. Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol alapvető, hogy mindenki világos, érthető tájékoztatást kap, és ennek alapján maga dönt a kezeléséről.

… minden betegnek tiszteletben tartják az emberi méltóságát!

A betegjogi képviselőkhöz leggyakrabban a tiszteletlen hangnem, a kioktató vagy lekezelő kommunikáció miatt érkezik panasz, de sokan kifogásolják a méltánytalan várakoztatást és az információk visszatartását is. Ezek a helyzetek nemcsak megalázóak, de bizonytalanságot, szorongást és további jogsértéseket is szülnek. 

A TASZ-ban rendszeresen találkozunk olyan esetekkel, amikor a beteget nem emberként, hanem teherként kezelik. Szülészeteken előfordul, hogy a nők akarata ellenére avatkoznak be a szülésbe, más osztályokon feleslegesen lekötözik a betegeket pusztán azért, mert nincs elég ápoló.

Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol minden beteget tisztelettel szólítanak meg, senkit nem aláznak meg és senki nem veszíti el a méltóságát csak azért, mert kórházi ágyra került. Ahol emberi hangnemben beszélnek a betegekkel – mert a gyógyulás alapja, hogy emberként bánnak velük.

… minden beteg együtt lehet a szeretteivel!

Alapvetőnek kellene lennie, hogy a betegek mellett ott lehessenek hozzátartozóik. Mégis rengetegen számolnak be arról, hogy a kórházak indokolatlanul akadályozzák ezt. Különösen súlyos jogsértés ez akkor, amikor valaki az élete legnehezebb pillanataiban – súlyos betegen, vajúdás közben vagy a halál küszöbén – nem lehet együtt azokkal, akikből erőt merítene. 

A törvény világosan fogalmaz: a súlyos állapotú betegek mellett ott lehet az általuk megjelölt hozzátartozó, a kiskorú gyerek mellett a szülei, a szülő nő mellett a társa. A gyakorlatban épp ezeket a jogokat nem tartják tiszteletben, és idős, fogyatékkal élő vagy pszichiátriai betegek maradnak magukra.

Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol a kórház nem börtön, hanem olyan hely, ahol a családi kötelék támogatást ad a gyógyuláshoz. Ahol egy gyerek mellett ott van a szülője, egy súlyos beteg mellett a hozzátartozója, egy szülő nő mellett a támogatója. 

 … mindenki biztonságos ellátást kap!

Évente több ezren kapnak el kórházi fertőzést, köztük olyanokat, amelyek megfelelő higiénés körülmények között elkerülhetők lennének. Tudjuk, hogy a kórházi fertőzések teljesen nem szüntethetők meg, de a magas számuk súlyos rendszerszintű problémát jelez. A fertőzések gyakran fakadnak eszközhiányból – nincs elég fertőtlenítőszer, kesztyű vagy védőfelszerelés –, illetve abból, hogy az intézmények túlterheltek, és a személyzet nem tudja követni a protokollokat.

A biztonságos ellátáshoz nemcsak fertőtlenítőszerre, de számon kérhető minőségi előírásokra is szükség van. Most nem átlátható az, hogy milyen ellátást nyújt egy intézmény: nincs egységes mérce, nincs nyilvános adat arról, hogy hány panasz érkezik egy adott kórházra, és azokat hogyan kezelik. Így a betegek kiszolgáltatottak, az intézményeket pedig nem számoltatják el.

Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol az egészségügyi ellátás biztonságos, egységes és átlátható. Ahol léteznek nyilvánosan elérhető protokollok, és ezeket a kórházak be is tartják. Ahol a fertőzések számát és a panaszokat intézményi bontásban közzéteszik, a beteg pedig joggal bízhat abban, hogy az ellátás minősége nem attól függ, éppen melyik kórházba kerül.

… van következménye a jogsértésnek!

Hiába van törvény a betegek jogairól, ha megsértik ezeket, annak többnyire nincs következménye. Ma két lehetőség van: panaszt lehet tenni az NNGYK-nál vagy a fenntartónál, illetve pert indítani a bíróságon. A panasz szinte teljesen hatástalan: a beteg nem ügyfél az eljárásban, nem kap tájékoztatást, a határidőket nem tartják be, és ha ki is mondják, hogy jogsértés történt, annak nincs valós következménye. A bírósági út pedig drága és hosszadalmas, ami elrettenti a legtöbb embert. 

A betegjogi képviselői rendszer sem nyújt valódi segítséget. Az egész országban mindössze 21 betegjogi képviselő dolgozik, miközben 2024-ben több mint 25 ezer megkeresés érkezett hozzájuk. Nemcsak a számuk elégtelen, de gyakran nem is állnak a beteg oldalára, hiszen a kórházzal, az ott dolgozókkal együtt végzik a munkájukat. A TASZ jogsegélyszolgálatának tapasztalatai alapján érdemi segítséget az esetek többségében nem tudnak nyújtani, a panasz megírásában nem segítenek, legfeljebb közvetítenek az egészségügyi szakember és a beteg között. Ha formálisan segítenek is egy panasz megírásában, nem viszik tovább az ügyet, nem képviselik megfelelően a beteg érdekeit.

Ez a helyzet tarthatatlan. Mi olyan országban szeretnénk élni, ahol a jogsértésnek van következménye. Ahol érdemi vizsgálat indul, határidőn belül döntés születik, és ha kell, szankciókat alkalmaznak. Ahol létezik egy független szerv – mint korábban az Egészségbiztosítási Felügyelet –, amely számon kérheti az intézményeket, és ahol a betegek ügyfélként vesznek részt a saját ügyükben. Ahol nem 21 betegjogi képviselő jut egy egész országra, hanem intézményi szinten elérhetők, és helyben tudnak segíteni, amíg a beteg a kórházban van. 

A betegjog csak akkor valóság, ha érvényesíteni is lehet. Amíg nincs következménye a jogsértésnek, addig minden ígéret üres marad.