A TASZ véleménye a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozásáról

Az Alkotmánybíróság a 154/2008 (XII. 17.) AB határozatával megsemmisítette a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt és egyben kimondta, hogy az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság döntéséről röviden Az Alkotmánybíróság (AB) határozata komoly feladat elé állítja a jogalkotót, hiszen az indokolásban kifejtett alkotmányellenesség a mindenféle normatív tartalmat nélkülöző házasság- és családfogalomból került levezetésre. Az Alkotmánybíróság olyan házasságértelmezésre és családfogalom-meghatározásra ragadtatta magát, amely nem felel meg a társadalom jelenlegi kulturális, gazdasági és szociális állapotának (1990 óta majdnem felére csökkent a házasságkötések száma, tavaly a gyermekek 35%-a született házasságon kívül). Az AB a házasság intézményvédelme körében képtelen volt túllépni azon a már 1995-ben is elavult megállapításon, miszerint a házasság „tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete.”

Az Alkotmánybíróság a család alkotmányos védelmét a házasság intézményével együtt tárgyalja, holott a házasságon kívül született gyermekek száma, valamint a gyermektelen párok, nagyszülők által nevelt gyermekek is családként funkcionálnak. Mintha az AB elfelejtkezne arról, hogy a házasság és a család intézményvédelme valójában nem az intézményt, hanem az abban élőket védi. Az AB ezzel a döntésével bebizonyította, hogy nem képes elszakadni egy olyan kulturális hagyománytól, amely elsősorban vallási tanításra vezethető vissza, holott az Alkotmány semmiféle módon nem kényszeríti erre a testületet.

Diszkriminációtilalom

A TASZ álláspontja szerint az azonos neműek együttélési formáinak intézményvédelmi kötelezettsége a jog- és esélyegyenlőségből következően azonos a különneműeket megillető jogokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy függetlenül nemétől, nemi identitásától és szexuális irányultságától két nagykorú ember házasságra léphet. A TASZ álláspontja szerint az azonos neműek számára is meg kell nyitni a házasság intézményét. A bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozóan ugyanezen elvi alapból kiindulva az azonos neműek és a különneműek bejegyezett élettársi kapcsolata akkor felel meg az alkotmányos jogelveknek, ha mind az azonos neműek, mind a különneműek azonos módon igénybe vehetik a jogintézményt. Az Alkotmány 54. §-a minden ember számára biztosítja az emberi méltósághoz való jogot. Az Alkotmány 70/A. § (1)-ből pedig az következik, hogy sem az azonos neműek, sem a különneműek megkülönböztetése nem alkotmányos, így a diszkrimináció tilalma alapján olyan bejegyzett élettársi kapcsolat, amely a szexuális irányultság alapján ad lehetőséget a megkülönböztetésre, szükségszerűen alkotmányellenes. A TASZ véleménye szerint tehát olyan jogintézményt kell létrehozni, amellyel mind az azonos neműek, mind a különneműek élni tudnak. Tekintettel arra, hogy a szexuális irányultság nem az egyén döntésén múlik, ezért semmiféle, azon alapuló megkülönböztetés nem indokolható alkotmányosan, a házasság egyre népszerűtelenebb intézményrendszere mellett létrehozott intézmények pedig alkotmányosan igazolhatóak.

Személyes adatok védelme

A TASZ súlyosan aggályosnak tartaná adatvédelmi szempontból az olyan megoldást, ami csak az azonos neműek számára nyitná meg a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 59. § szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” Az Alkotmány által biztosított alapjogot a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi törvény) részletezi, e törvény 2. §-a szerint személyes adat bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Szintén e törvény szerint a szexuális életre vonatkozó adat különleges adat, amely mint ilyen, fokozott védelmet igényel. Az Adatvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy ilyen különleges adat csak akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli, illetve konjunktív feltételként; az adatkezelésnek célhozkötöttnek is kell lennie. Az Adatvédelmi törvény szerint a személyes adat mindaddig megőrzi e minőségét, amíg a kapcsolata az érintettel helyre állítható. Ebben az esetben jól látható, hogy a kapcsolat bárki számára egy egyszerű és egyenes logikai következtetés alapján helyreállítható volna a bejegyzett élettársi kapcsolat és a szexuális irányultság között. Ha egy olyan személy, aki kizárólag az azonos neműek számára nyitva álló bejegyzett élettársi kapcsolatban él, bárkivel közölné azt, hogy ő ilyen jogviszonyban él, azzal egyúttal a különleges adatát is rendelkezésre bocsátaná. Ez a szabályozás elválaszthatatlanul kapcsolná össze a bejegyzett élettársi kapcsolatot és a szexuális életre vonatkozó különleges adatot, ez pedig ellentmond mind az adatkezelés jogalapja, mind pedig a célhoz kötöttségi követelményeinek. A mindennapi életben számos esetben szükséges lehet annak közlése, hogy valaki a törvény által elismert párkapcsolatban él-e. Azonban ez nem lehet jogalap arra, hogy bárki különleges személyes adatát felfedje. Ha a jogalkotó törvényben adna felhatalmazást a fenti adatkezelésre, az semmiképpen sem állná ki a szükségesség és arányosság próbáját, az egyes adatkezelések esetén pedig a célhozkötöttség követelménye is sérülne. A személyes adatokkal való rendelkezési jog ilyetén korlátozása nem áll arányban a védeni kívánt elvont intézményvédelmi céllal, azaz a házasság alkotmányos védelmével. Egy olyan szabályozási forma sem jelentene megoldást, ami hivatalos kapcsolatokban csak azt rendelné közölni, hogy az illető törvény által elismert párkapcsolatban él-e. Ez azért nem megoldás, mert nem azonos tartalmú jogintézményekről van szó, így alapvető jelentősége lehet a különbségnek. (A házasság védelme miatt nem is lehet szó azonos tartalmú jogintézményekről az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése szerint.) Az itt elmondottak alapján tehát a TASZ alkotmányellenesnek tartana egy olyan szabályozást, ami csak az azonos neműek számára tenné lehetővé a bejegyzett élettársi kapcsolat választását. Véleményünk szerint alkotmányos az a modell volna, amely az azonos és a különneműek részére választhatóvá tenné mind a házasságot, mind a bejegyzett élettársi kapcsolatot.

Az AB követelményrendszere

Az AB által kifejtettek szerint két konjunktív feltétel együttes fennállása tette alkotmányellenessé a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt: a) homogén csoportként kezeli a különböző és az azonos nemű személyek párkapcsolatait  b) generális utaló szabály, amely a bejegyzett élettársi közösség jogintézményét a lényeges tartalom (joghatások) tekintetében azonossá teszi a házassággal. Mint azt fent már kifejtettük, álláspontunk szerint éppen az Alkotmány 2. § (1), illetve a 70/A. § (1) bekezdéséből vezethető le az azonos neműek kapcsolataira vonatkozó intézményvédelmi kötelezettség, így a házasságé is, azonban az AB is éppen ezen szakaszok és a 15. § (1) alapján látta alkotmányellenesnek a törvényt. Tekintettel arra, hogy az AB konjunktív alkotmányellenességi feltételt szabott, ebből az következik, hogy bármely feltétel megszűnése alkotmányos állapothoz vezet. Így az is, ha heterogén csoportként kezeli a homo- és heteroszexuálisokat . A TASZ álláspontja szerint a megoldás nem lehet az, hogy az állam külön szabályozza az azonos neműek élettársi kapcsolatát, amelyre vonatkozó álláspontunkat a diszkrimináció tilalma és a személyes adatok védelme esetében kifejtettük. Ezért az AB által felállított követelményrendszer alapján a másik feltételhez kénytelen a jogalkotó nyúlni, mégpedig a házasság jogintézményétől való elhatárolásra. Azonban a megoldás nem feltétlenül a jogviszonyban biztosított jogok csökkenéséhez kell vezessen. A jogintézménytől való elhatárolást és a megfelelő differenciálást szabta az AB a szabáélyozás alkotmányossága feltételéül. Ezt jelentheti a kötelezettségekben megjelenő különbség vagy a jogviszony létrejöttének és megszüntetési feltételeinek elhatárolása. Természetesen a heterogén párok esetében a közös biológiai gyermek jogainak biztosítása érdekében, és a későbbi házasságkötés lehetősége miatt eltérő szabályokat kell alkalmazzon a jogalkotó.

2009. február 3.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Alapjogot vegyenek!

Budapesten körülbelül 650 térfigyelő kamera működik. A kamerás térfigyelés korlátozza az információs önrendelkezési jogunkat, a technikai megfigyelés sérti az emberi méltóságot és a magánszférát. Elgondolkodott már azon, vajon mennyit költenek az önkormányzatok az alapjogot drasztikusan korlátozó kamerák üzemeltetésére, karbantartására? Az Információszabadság Jogklinika TASZ-nál dolgozó hallgatói megszerezték a választ!

Kameraláz

Bajnai Gordon miniszterelnök bejelentette, hogy a közbiztonsági intézkedés-csomag keretén belül megduplázzák a rendőrség által működtetett térfigyelő-kamerák számát. Az ehhez szükséges forrásokat a Kormányzat biztosítja részben uniós pénzből, részben a költségvetésből.

A hét elejétől itt a biometrikus útlevél

2006. augusztus 29-től Magyarországon is csak chippel ellátott biometrikus útleveleket bocsátanak ki. Az útlevélben egyelőre csak a biometrikus fényképünket tárolják.