A koronavírus nemcsak az egészségügyi és járványügyi rendszerek számára jelent globális kihívást, hanem egyben a jogállami működés erőpróbája is. A kormányoknak olyan hatékony intézkedéseket kell bevezetniük, amikkel egymással konkuráló érdekek között teremtenek egyensúlyt. Eközben arra is figyelemmel kell lenniük, hogy csakis olyan jogkorlátozásokat vezessenek be, amiket alkotmányos indokok támasztanak alá. A magyar kormányt 2020 tavaszán, a járvány első hullámában az a kritika érte, hogy a járvány érdekeire hivatkozva túlzott jogkorlátozásokat vezet be és a hatalmat az indokoltnál is jobban koncentrálja a végrehajtó hatalmi ág kezébe. 2020 őszén, a második hullám elején azonban mindeddig a túlzott paternalizmus helyett az állam olyan mértékű passzivitása figyelhető meg, amivel az állampolgárok alapjogait és más alapvető alkotmányos normákat sért meg.
Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállamiság része a jogbiztonság követelménye. Erről már 9/1992. (I. 30.) számú határozatában kimondta az Alkotmánybíróság, hogy „a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.”
A járványügyi helyzetben a kormány visszatérően megsérti ezt a követelményt azzal, hogy a normákat rendszeresen és alapjaiban, látható indok nélkül változtatja meg. Ezzel nem csupán jogbizonytalanságban tartja a polgárokat, de aláássa a polgárok önkéntes jogkövetését is, akik a meggyőző indokokat nélkülöző korlátozásoknak kisebb hajlandósággal tesznek eleget. Így a jogbizonytalan helyzet végső soron a járványügyi érdekekkel is ellentétes.
Az Alkotmánybíróság a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában összegezte a kellő felkészülési idő értelmezésének legfőbb kritériumait, amelyet az AB az Alaptörvény negyedik módosításának hatályba lépése után is fenntartott [5]. A határozat szerint „a demokratikus jogállam […] – sok egyéb mellett – abban is különbözik a diktatúrától, hogy […] garanciákkal megteremti annak a reális lehetőségét, hogy a jogalanyok valóban megismerhessék a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket s módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. […] [A] jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon
a) a jogszabály szövegének megszerzésére […] és áttanulmányozására;
b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez;
c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez”. A 32/2015. (XI. 19.) ABh. kimondja, hogy „Alaptörvény-ellenesség megállapításának […] akkor van helye, ha az előbbiekre tekintettel a felkészülési idő oly mértékben rövid, hogy az új szabályozáshoz való alkalmazkodás rendkívüli nehézségekkel járna, lehetetlen, vagy felkészülési idő egyáltalán nincs biztosítva.
Ehhez képest a gyakori jogszabályváltoztatásokról a Kormány rendszeresen csak néhány órával vagy nappal az új norma közzététele és hatályba lépése előtt tájékoztatja a közvéleményt, ami fent idézett AB-határozat valamennyi követelményét megsérti:
A fentiekből következően a gyakori jogszabályváltozások szisztematikusan Alaptörvényt sértenek.
Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerint a törvény előtt mindenki egyenlő. A XXIV. cikk
(1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.
Ebből az elvből következik, hogy a hasonló élethelyzeteket hasonló jogi minősítéssel kell ellátni. A járványhelyzet különös hangsúlyt adott ennek, amikor tömegesen kell olyan, alapjogokat is (például a mozgásszabadságot) korlátozó szabályokat alkalmazni, mint amilyen a határátlépéskor történő kötelező karantén elrendelése. Erre az alapjog-korlátozásra csak a kellően indokolt esetben és csak a feltétlenül szükséges mértékig kerülhet sor. Ha ugyanolyan esetekben a hatóságok gyökeresen eltérő döntéseket hoznak, az arra mutat rá, hogy az alapjog-korlátozás nem egyenlő mérce szerint történik, ami súlyos alaptörvény-ellenességet jelez.
Az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A törvény értelmében közérdekű adat minden olyan információ vagy ismeret, ami az állami feladatot ellátó szerv kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret. A közérdekű adat fogalmilag nyilvános.
Az Alaptörvény azt is kimondja a IX. cikk (2) bekezdésében, hogy Magyarország biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
a) a vírussal kapcsolatos szabályozás megismerhetőségének hiánya
A kormány a fentiekből fakadó jogokat és kötelezettségeket többszörösen is megsérti. A közérdekű adatok nyilvánosságából és a jogbiztonság elvéből is következik, hogy a kormánynak nem elegendő csupán meghoznia a jogszabályokat: azok tartalmáról, különösen akkor, amikor a szabályozás gyorsan változik, a szabályok összetettek és sokrétűek, proaktívan kellene tájékozatnia az állampolgárokat. Jelenleg azonban nem érhető el olyan könnyen érthető, az állampolgárok számára a szabályok átlátását biztosító állami információforrás, amiből mindenki megérthetné, milyen speciális jogszabályok vonatkoznak a jelenlegi helyzetre. Ezzel a kormány megsérti az információszabadság Alaptörvényben meghatározott követelményét.
b) a vírussal kapcsolatos aktuális adatok megismerhetőségének hiánya
A jelenlegi helyzetben nemcsak az aktuális szabályok, hanem az aktuális vírushelyzetre vonatkozó adatok, fertőzöttségi mutatók sem megismerhetők. A kormányzati tájékoztatás elégtelen, ami sérti az információszabadság követelményét.
Az Alkotmánybíróság már 37/1992 AB határozatában kimondta, hogy: „Demokratikus közvélemény […] csakis teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre.” A 34/1994 AB határozat pedig megerősíti ezt a követelményt: „Az információkhoz való hozzáférhetőség, az információk szabad áramlása különösen a közhatalom és az állam szervei tevékenységének átláthatósága körében alapvető jelentőségű. A közérdekű adatok nyilvánossága, megismerhetősége gyakran előkérdése és feltétele a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának, és azzal más vonatkozásban is szorosan összefügg.”
A fentiek alapján kimondható, hogy a járvánnyal kapcsolatos alapvető rendelkezések megismerhetőségének feltételeit a kormány nem biztosítja, ami Alaptörvény-ellenes.
c) a vírussal kapcsolatos kormányzati döntések indokai megismerhetőségének hiánya
A fent kifejtett alkotmánybírósági gyakorlat az Alaptörvény elfogadása után is töretlen maradt, sőt a 13/2019. AB határozat azt is megerősíti, hogy a közhatalmi döntésalkotás átláhatósága is kulcsfontosságú. „Az állam működéséről való tájékozott véleményformálás elengedhetetlen a hatalomgyakorlók tevékenységének megítéléséhez és számonkéréséhez, a közhatalmi döntésalkotásra, a közügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás gyakorlásához, tágabb értelemben a közügyekhez kapcsolódó nyilvános, tényeken alapuló diskurzus kialakulásához.”
A jelenlegi helyzetben a kormány nem ad közérthető választ az alábbi kettős ellentmondásra:
Az, hogy a kormány járványügyi döntéseinek indokai nem megismerhetők és hogy nincsenek kormányzati válaszok a fenti alapvető ellentmondásra, megsértik az információszabadsághoz való jogot és a közhatalmi döntésalkotás átláhatóságának követelményét, ezzel Alaptörvény-ellenes helyzetet alakítva ki.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 63. § (1)-(2) bekezdése értelmében a fertőzőképesség tartamára a betegséget észlelő orvos a fertőző beteg elkülönítése iránt intézkedik. A […] fertőző betegségben szenvedő személyt otthonában, tartózkodási helyén vagy fekvőbeteg-gyógyintézet fertőző osztályán, illetve kijelölt gyógyintézetben el kell különíteni.
E rendelkezést a Covid-protokoll értelmében a koronavírusos esetekre is alkalmazni kell. A törvény szabálya nyilvánvalóan a személyes szabadság korlátozását jelenti, hiszen a fertőző beteg számára meghatározott hely elhagyásának tilalmát írja elő. E döntést a törvény értelmében az orvos hozza meg, vagyis az orvos döntéséből következik, hogy a beteg nem hagyhatja el az otthonát (vagy más, erre kijelölt helyet). Az orvos azonban nem hatóság, nincs felruházva az iyen döntés meghozatalához szükséges közhatalommal, így alkotmányosan nem járhatna el ebben a jogkörben. A tömegesen meghozott karanténintézkedések, járványügyi elkülönítések tehát a fentiek szerint Alaptörvény-ellenesek.
Az alaptörvény XX. cikk (1)-(2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, amit az állam egyebek mellett az egészségügyi ellátás megszervezésével segít elő.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatilag 1996 óta töretlen gyakorlatából kitűnik, hogy az egészséghez való jogot az Alkotmánybíróság alanyi jogként nem értelmezi. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság szerint az egészséghez való jog nem keletkeztet érvényesíthető igényt az alapjogi jogalanyok tekintetében, kizárólag az állam intézményvédelmi kötelezettségeként realizálódik. Az Alkotmánybíróság még az Alkotmány keretei között kimondta, hogy a „testi és lelki egészséghez való jog biztosítása […] keretében az állam – egyebek között – egészségügyi intézményhálózat működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére köteles. Az egészségügyi intézményhálózat és az orvosi ellátás körében az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. Ilyennek volna minősíthető például, ha az ország egyes területein az egészségügyi intézményrendszer és az orvosi ellátás teljesen hiányozna [10].” Ezt az értelmezést utóbb az Alaptörvény hatálya lépése után is megerősítette. „Az állami feladat teljesítésének kritikus mértéke, vagyis a szükséges minimum meghatározása végletes helyzethez kötődik: egyes egészségügyi ellátások, vagy az ellátás adott területen – az ország meghatározott részén – tapasztalható teljes hiánya eredményez csupán alkotmányellenességet. Ezen túlmenően az állami kötelezettségként értelmezett egészséghez való jog sérelmének nincs alkotmányos mércéje. Az egészséghez való jog ebben az összefüggésben az állammal szemben kikényszeríthető alapjogként nem értelmezhető [11].”
Az őszi második hullám esetében külön felkészülésről egyelőre nincs hivatalos információ. Az állam a tavaszi és őszi hullám közötti időszakban adós maradt a járványügyi kapacitások bővítésével, így már a második hullám elején, 2020 szeptemberében is az látszik, hogy a rendszer nem képes a kellő számú teszt elvégzésére [15]. A tesztek száma az önfinanszírozott tesztelés miatt emelkedik [16], ugyanakkor téves az az állítás, hogy a magasabb esetszám a több tesztnek lenne köszönhető: valójában arányaiban sokkal több a pozitív eredményű teszt [17], mint korábban. Az is jól látszik, hogy ha egy közösségben szisztematikusan szűrni kezdenek – mint például egy iskolában [18] –, akkor kiugróan magas fertőzöttszámra derül fény.
A WHO álláspontja már a tavaszi „első hullám” során kiemelte a tesztelés jelentőségét [19]. Jelenleg már a WHO által definiált „közösségi terjedés” időszakában vagyunk, amelyet az országos tisztifőorvos a magyar terminológia szerint „tömeges megbetegedések” időszakaként említ [20]. Ennek az időszaknak a jellemzője ugyanis, hogy
Erre az esetre a WHO már az alábbi iránymutatást teszi:
Ha nem áll rendelkezésre kellő diagnosztikai kapacitás, a továbbterjedést akadályozó rendelkezéseket (pl. elkülönítést) kell bevezetni, és priorizálni kell a tesztelésben, a következő csoportokra koncentrálva:
Tekintettel az Alkotmánybíróság megengedő álláspontjára, amely szerint csak az tekinthető alapjogsértőnek, ha egy adott területen teljes mértékben hiányzik az egészségügyi ellátás, az, hogy a tesztelés hiányossági Alaptörvény-ellenes helyzetet eredményeznek-e, vitákra adhat okot. A TASZ álláspontja azonban – különösen a koronavírus miatti egészségügyi válsághelyzet keretei között – az Alkotmánybíróság értelmezésével kapcsolatban a következő:
A fentiek alapján kimondható, hogy a magyar állam nem teljesítette az Alaptörvényből eredő kötelezettségét.
[1] ld. a járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól szóló 341/2020. (VII. 12.) Korm. rendeletet
[2] ld. a járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól szóló 408/2020. (VIII. 30.) Korm. rendeletet
[3] https://hu.euronews.com/2020/0…
[4] ld. a járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól szóló 408/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdését
[5] ld. a 32/2015. (XI. 19.) AB határozatot
[6] https://www.nnk.gov.hu/index.p…
[7] https://info.gesundheitsminist…
[8] ld. pl. https://www.rki.de/DE/Content/…
[9] https://youtu.be/K2mlwvmEaeE
[10] 54/1996. (XI. 30.) AB határozat IV. 3. pont
[11] 3292/2017. (XI. 20.) AB határozat [22] pont
[12] https://24.hu/kulfold/2020/06/…
[13] https://444.hu/2020/09/14/augu…
[14] https://magyarnarancs.hu/belpo… ; https://www.facebook.com/green… ; https://24.hu/kozelet/2020/09/… ; https://nepszava.hu/3092562_vi…
[15] https://www.valaszonline.hu/2020/09/14…
[16] https://ourworldindata.org/cor…
[17] https://444.hu/2020/09/14/okto…
[18] https://444.hu/2020/09/14/harm…
[19] „Rapid collection and testing of appropriate specimens from patients meeting the suspected case definition for COVID-19 is a priority for clinical management and outbreak control and should be guided by a laboratory expert. Suspected cases should be screened for the virus with nucleic acid amplification tests (NAAT), such as RT-PCR.” Laboratory testing for coronavirus disease (COVID-19) in suspected human cases. WHO Interim guidance 19 March 2020. 1. o.
[20] Critical preparedness, readiness and response actions for COVID-19 Interim guidance 24 June 2020. 1. o.
[21] https://mfor.hu/cikkek/makro/e… ; https://hvg.hu/gazdasag/201901… ; http://medicalonline.hu/cikk/a…