Állásfoglalásunk a bírósági szervezettől elkülönült közigazgatási bíróságok felállításáról

Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási bíróságokról szóló két törvényt, amellyel megvalósul a közigazgatási bírósági ügyeket tárgyaló szervezet teljes elválasztása a rendes bírósági szervezettől. Az indokolás szerint a törvény célja a jog uralmának biztosítása a közigazgatás minden területe felett, valamint a közigazgatási jogviták elbírálásához szükséges szakismeret megteremtése.

Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási bíróságokról szóló két törvényt, amellyel megvalósul a közigazgatási bírósági ügyeket tárgyaló szervezet teljes elválasztása a rendes bírósági szervezettől. Az indokolás szerint a törvény célja a jog uralmának biztosítása a közigazgatás minden területe felett, valamint a közigazgatási jogviták elbírálásához szükséges szakismeret megteremtése.

A TASZ véleménye szerint a különbíróságok működése a közigazgatási jogvitákban nem garantálja az elérni kívánt célokat. Európa szerte lehet példákat találni mind az elkülönült, mind az egységes szervezeti rendszerre; a szakszerűség és a hatékonyság megteremtése ettől függetlenül biztosítható. Magyarországon eddig is elkülönült bíróságokon - a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon - közigazgatási ítélkezési tapasztalattal rendelkező bírák döntöttek első fokon a közigazgatási jogvitákban, így teljesen egységes rendszerről eddig sem beszélhettünk. Az újonnan elfogadott törvény azonban egy teljesen önálló rendszert hoz létre: első fokon a közigazgatási törvényszékek, másodfokon (illetve külön törvényben meghatározott kérdésekben első fokon) pedig a Közigazgatási Felsőbíróság fog eljárni. Ezzel egy párhuzamos igazságszolgáltatási rendszer jön létre, amelynek csúcsán egyik oldalon a Kúria, másik oldalon a Közigazgatási Felsőbíróság áll.

A jog uralmát, a szakszerűséget és a hatékonyságot önmagában a szervezetrendszer nem képes biztosítani. Annak legfontosabb garanciája az, ha a bíróságok a kormányzattól függetlenül tudnak működni. Az új törvény számos rendelkezése aggályokat vet fel mind a bírói függetlenség, mind a hatalmi ágak szétválasztása terén.

A jogállam egyik alapvető alkotmányos garanciája a bíróságok szervezeti és a bírák személyi függetlensége. Ez a garancia különösen fontos a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok tekintetében, akik a végrehajtó hatalom, a kormányzat által működtetett közigazgatás döntéseinek jogszerűségét vizsgáló ügyekben hoznak döntést. Az újonnan felálló bíróságok hatáskörébe fog tartozni például a rendőrség tüntetést megtiltó határozatának a felülvizsgálata, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata vagy a választási csalásokkal kapcsolatos kifogások ügyében hozott döntések jogszerűségének elbírálása. A közelmúltban azt tapasztaltuk, hogy ezek az ügyek kiemelt politikai jelentőséggel bírnak, és azok Kormány számára kedvező elbírálása kiemelten fontos a Kormánynak.

Az igazságügyi miniszter igazgatási hatásköre

Az igazságügyi miniszter fogja ellátni a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatos központi igazgatási feladatokat (A közigazgatási bíróságokról szóló törvény 60. § (1) bekezdése). Veszélyezteti a bíróságok függetlenségét és a hatalommegosztás elvét, hogy éppen a végrehajtó hatalom törvénysértéseit orvosolni hivatott bíróságok igazgatásában ennyire meghatározó szerepe lesz a végrehajtó hatalom egyik tagjának. A miniszter rendkívül széles jogosítványokkal fog rendelkezni a bíróságok személyi állományának meghatározásánál, a költségvetésük megállapításánál és a szervezeti és működési szabályaik meghozatalánál.

A személyügyi igazgatás körében a miniszter fogja kinevezni és felmenteni a közigazgatási törvényszékek elnökeit, valamint ő fogja felettük a munkáltatói jogokat gyakorolni (38. § (3) bek. és 51. § (2) bek.) és tevékenységüket ellenőrizni. Az ő feladata lesz kiírni a közigazgatási bírói pályázatokat és végső soron az ő döntésén fog múlni, hogy kiből lesz közigazgatási bíró. A pályázók rangsorát ugyan az Országos Közigazgatási Bírói Tanács (OKBT) fogja meghatározni, azonban azt a miniszter - indokolás mellett - bármikor megváltoztathatja egyet nem értése esetén (72. § (2) bek.).

A közigazgatási törvényszékek szervezeti és működési szabályzatának elfogadásához a miniszter jóváhagyására lesz szükség, amit megtagadhat abban az esetben, ha a szabályzat jogszabályba ütközne (34. § (4)-(6) bek.). A törvényalkotó szerint e szabályok a közigazgatási bíróságok működésének jogszerűségét biztosítják, arra azonban nem adnak magyarázatot, hogy a törvényesség ellenőrzése miért a végrehajtó hatalom egyik tagjának a hatásköre.

A magyar történelemben nem egyedülálló a miniszteri igazgatás modellje. A rendszerváltás előtti időszakban a nem független bíróságokat miniszteri igazgatta, egy ideig a rendszerváltozás után is széles igazgatási hatáskörrel rendelkezett a végrehajtó hatalom az immár független bíróságok szervezetrendszere felett. 1997-ben szűnt meg a miniszter igazgatási hatásköre, a bíróságok igazgatása ezzel a kormányzattól függetlenné vált. Ehhez képest jelentős visszalépést jelent a mostani szabályozás a közigazgatási bíróságok tekintetében.

A közigazgatási bíróságok önigazgatása

A kormányzat kontrollját erősíti az is, hogy a bírák maguk közül választott önigazgatási szervei - az országos szinten működő OKBT, valamint az egyes közigazgatási bíróságok mellett működő összbírói értekezlet és a közigazgatási bírói tanács - elsősorban csak véleményezési, javaslattételi és konzultációs jogkörrel lesznek felruházva. Habár az indokolás szerint ezek a független bírósági testületek hivatottak behatárolni a miniszter döntési jogosítványát, a törvény súlytalan szerepet szán nekik.

Az OKBT feladatai közé fog tartozni például a közigazgatási bíráskodás általános helyzetének figyelemmel kísérése; a közigazgatási bíróságokat érintő jogszabálytervezetek véleményezése; a költségvetés tervezetének véleményezése vagy a közigazgatási bírói és vezetői pályázatoknak a miniszter elé való terjesztése (25. § (2) bek). Ezek a jogosítványok nem alkalmasak arra, hogy valóban határt szabjanak a miniszter széleskörű jogosítványainak.

Különösen aggályos, hogy a Kormány meghatározó szerepet fog betölteni a bíróságok költségvetésének összeállításánál és elfogadásánál, mivel a miniszter fogja gyakorolni a központi költségvetés közigazgatási bíróságok fejezete tekintetében a fejezetet irányító szerv hatásköreit (29. § (1) bek.). A költségvetési javaslatot a miniszter fogja összeállítani és ő fogja az Országgyűlés elé terjeszteni. Annak elfogadásához pedig nem szükséges az OKBT egyetértése, csupán a véleménye (31. § (1) bek. és 33. § b)pont). (A Közigazgatási Felsőbíróság elnökének egyetértése ugyan szükséges, ő azonban nem a bírói önigazgatást képviseli.) A miniszter felhatalmazása arra, hogy a közigazgatási bíróságok legfőbb önigazgatási szervének tiltakozása ellenére az Országgyűlés elé terjessze a költségvetési javaslatot, kiüresíti a közigazgatási bíróságok pénzügyi függetlenségét.

A közigazgatási bíróságok személyi összetétele

A TASZ üdvözli, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon jelenleg dolgozó bírák az OBH elnökéhez intézett nyilatkozatukban kérhetik a közigazgatási törvényszékre történő áthelyezésüket, bírói pályázatot pedig csak a betöltetlen helyekre lehet majd kiírni. (A közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló törvény 2. §) Azonban aggályosnak tartjuk, hogy a bíróságok létszámát azután fogja meghatározni az igazságügyi miniszter, hogy az átjelentkezésre nyitva álló határidő lezárult. Semmilyen érv nem szól amellett, hogy a szakszerű és hatékony munkához szükséges kinevezett bírák számát ne lehetne a törvényjavaslat elfogadásával egyidőben megállapítani. A most elfogadott szabályozási konstrukció azt implikálja, hogy az áthelyezett bírák számának ismeretében a miniszter olyan bírói összlétszámot állapíthat meg, amelyben az újonnan kinevezett, a központi kormányzathoz lojális bírák kerülhetnek többségbe. A bírói álláspályázatok elbírálásánál ugyanis a közigazgatásban szerzett tapasztalat kedvezőbb helyzetbe hozza a pályázót, mintha gyakorlatát az igazságszolgáltatásban szerezte volna. Szintén visszaélésre ad okot, hogy a miniszternek lehetősége lesz arról dönteni, hogy a bíró további foglalkoztatása nem lehetséges a bíróság hatáskörének vagy illetékességi területének csökkenése következtében (A közigazgatási bíróságokról szóló törvény 61. § (4) bek. a) pont).

A fentiek alapján a TASZ álláspontja szerint alapos okkal feltételezhetjük, hogy a törvény valódi célja nem a szakszerűség megteremtése és a jog uralmának biztosítása, hanem az, hogy a kormányzat meghatározó befolyást szerezzen a politikailag kényes ügyek elbírálásában. Mind a miniszter széleskörű döntési jogköre, mind a kinevezett bírák számának ahhoz való igazítása, hogy hányan fognak átjelentkezni a jelenlegi apparátusból, tálcán kínálja a bírói függetlenség megsértésének lehetőségét.



















Megosztás

Kapcsolódó hírek

A kormánnyal szemben, a magyar emberek mellett állt ki döntésével az Európai Parlament

Üdvözöljük az Európai Parlament döntését, amellyel ma kiállt a jogállamiság és egyben számos magyar polgár érdeke mellett is. Kiállt akkor, amikor komolyan vette a rendszerszintű problémákat, a demokratikus intézmények politikai érdeket követő elfoglalását. Nem Magyarországot és a magyar népet büntetik a döntéssel. A döntés a magyar kormánynak üzenet arról, hogy az erős választási felhatalmazás sem jelenti azt, hogy bármire felhatalmazást kaptak. A munka folytatódik, a jogállamisággal kapcsolatos problémák nem oldódnak meg holnapra. A TASZ tovább dolgozik azon, hogy Magyarország egy bátor és szabad országgá váljon, ahol mindenki képes boldogulni.

Másodfokon is kimondta a bíróság, hogy a TASZ nem sértette meg a HírTv jóhírnevét

Mai ítéletében megerősítette az első fok döntését a Fővárosi Ítélőtábla, és kimondta, hogy nem sértette a HírTv jóhírnevét, amikor a TASZ blogposztjában azt írta, hogy a HírTv Keresztmetszet című műsora manipulált, szándékosan félrevezette közönségét, alaptalanul vádaskodott és megsértette a hiteles újságírás alapszabályait. 

A törvény szája – bíró nem cigányozhat!

A Gyulai Törvényszék bírájának a Szebb Jövőért Egyesület feloszlatását elutasító ítélete kapcsán elengedhetetlen leszögezni, hogy a magyar államot képviselő bírák az ítélkezés során kizárólag a törvénynek megfelelően nyilvánulhatnak meg: aki közhatalmat gyakorol, nem a saját nevében beszél, hanem a törvénynek ad hangot. A klasszikus megfogalmazás szerint a bíró a törvény szája. Elfogadhatatlan, hogy ítélete indokolásában mentegesse, legitimálja a „cigánybűnözés” teóriáját és az ezen alapuló szélsőséges akciókat, megtagadva azokat az alkotmányos elveket, amelyeket a törvényeink intézményesítenek: a minden embert egyenlően megillető méltóságot, a jogegyenlőséget és a kirekesztés tilalmát, valamint a jogok és kötelezettségek egyéni jellegét.