Állásfoglalásunk a bírósági szervezettől elkülönült közigazgatási bíróságok felállításáról

Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási bíróságokról szóló két törvényt, amellyel megvalósul a közigazgatási bírósági ügyeket tárgyaló szervezet teljes elválasztása a rendes bírósági szervezettől. Az indokolás szerint a törvény célja a jog uralmának biztosítása a közigazgatás minden területe felett, valamint a közigazgatási jogviták elbírálásához szükséges szakismeret megteremtése.

Az Országgyűlés elfogadta a közigazgatási bíróságokról szóló két törvényt, amellyel megvalósul a közigazgatási bírósági ügyeket tárgyaló szervezet teljes elválasztása a rendes bírósági szervezettől. Az indokolás szerint a törvény célja a jog uralmának biztosítása a közigazgatás minden területe felett, valamint a közigazgatási jogviták elbírálásához szükséges szakismeret megteremtése.

A TASZ véleménye szerint a különbíróságok működése a közigazgatási jogvitákban nem garantálja az elérni kívánt célokat. Európa szerte lehet példákat találni mind az elkülönült, mind az egységes szervezeti rendszerre; a szakszerűség és a hatékonyság megteremtése ettől függetlenül biztosítható. Magyarországon eddig is elkülönült bíróságokon - a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon - közigazgatási ítélkezési tapasztalattal rendelkező bírák döntöttek első fokon a közigazgatási jogvitákban, így teljesen egységes rendszerről eddig sem beszélhettünk. Az újonnan elfogadott törvény azonban egy teljesen önálló rendszert hoz létre: első fokon a közigazgatási törvényszékek, másodfokon (illetve külön törvényben meghatározott kérdésekben első fokon) pedig a Közigazgatási Felsőbíróság fog eljárni. Ezzel egy párhuzamos igazságszolgáltatási rendszer jön létre, amelynek csúcsán egyik oldalon a Kúria, másik oldalon a Közigazgatási Felsőbíróság áll.

A jog uralmát, a szakszerűséget és a hatékonyságot önmagában a szervezetrendszer nem képes biztosítani. Annak legfontosabb garanciája az, ha a bíróságok a kormányzattól függetlenül tudnak működni. Az új törvény számos rendelkezése aggályokat vet fel mind a bírói függetlenség, mind a hatalmi ágak szétválasztása terén.

A jogállam egyik alapvető alkotmányos garanciája a bíróságok szervezeti és a bírák személyi függetlensége. Ez a garancia különösen fontos a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok tekintetében, akik a végrehajtó hatalom, a kormányzat által működtetett közigazgatás döntéseinek jogszerűségét vizsgáló ügyekben hoznak döntést. Az újonnan felálló bíróságok hatáskörébe fog tartozni például a rendőrség tüntetést megtiltó határozatának a felülvizsgálata, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata vagy a választási csalásokkal kapcsolatos kifogások ügyében hozott döntések jogszerűségének elbírálása. A közelmúltban azt tapasztaltuk, hogy ezek az ügyek kiemelt politikai jelentőséggel bírnak, és azok Kormány számára kedvező elbírálása kiemelten fontos a Kormánynak.

Az igazságügyi miniszter igazgatási hatásköre

Az igazságügyi miniszter fogja ellátni a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatos központi igazgatási feladatokat (A közigazgatási bíróságokról szóló törvény 60. § (1) bekezdése). Veszélyezteti a bíróságok függetlenségét és a hatalommegosztás elvét, hogy éppen a végrehajtó hatalom törvénysértéseit orvosolni hivatott bíróságok igazgatásában ennyire meghatározó szerepe lesz a végrehajtó hatalom egyik tagjának. A miniszter rendkívül széles jogosítványokkal fog rendelkezni a bíróságok személyi állományának meghatározásánál, a költségvetésük megállapításánál és a szervezeti és működési szabályaik meghozatalánál.

A személyügyi igazgatás körében a miniszter fogja kinevezni és felmenteni a közigazgatási törvényszékek elnökeit, valamint ő fogja felettük a munkáltatói jogokat gyakorolni (38. § (3) bek. és 51. § (2) bek.) és tevékenységüket ellenőrizni. Az ő feladata lesz kiírni a közigazgatási bírói pályázatokat és végső soron az ő döntésén fog múlni, hogy kiből lesz közigazgatási bíró. A pályázók rangsorát ugyan az Országos Közigazgatási Bírói Tanács (OKBT) fogja meghatározni, azonban azt a miniszter - indokolás mellett - bármikor megváltoztathatja egyet nem értése esetén (72. § (2) bek.).

A közigazgatási törvényszékek szervezeti és működési szabályzatának elfogadásához a miniszter jóváhagyására lesz szükség, amit megtagadhat abban az esetben, ha a szabályzat jogszabályba ütközne (34. § (4)-(6) bek.). A törvényalkotó szerint e szabályok a közigazgatási bíróságok működésének jogszerűségét biztosítják, arra azonban nem adnak magyarázatot, hogy a törvényesség ellenőrzése miért a végrehajtó hatalom egyik tagjának a hatásköre.

A magyar történelemben nem egyedülálló a miniszteri igazgatás modellje. A rendszerváltás előtti időszakban a nem független bíróságokat miniszteri igazgatta, egy ideig a rendszerváltozás után is széles igazgatási hatáskörrel rendelkezett a végrehajtó hatalom az immár független bíróságok szervezetrendszere felett. 1997-ben szűnt meg a miniszter igazgatási hatásköre, a bíróságok igazgatása ezzel a kormányzattól függetlenné vált. Ehhez képest jelentős visszalépést jelent a mostani szabályozás a közigazgatási bíróságok tekintetében.

A közigazgatási bíróságok önigazgatása

A kormányzat kontrollját erősíti az is, hogy a bírák maguk közül választott önigazgatási szervei - az országos szinten működő OKBT, valamint az egyes közigazgatási bíróságok mellett működő összbírói értekezlet és a közigazgatási bírói tanács - elsősorban csak véleményezési, javaslattételi és konzultációs jogkörrel lesznek felruházva. Habár az indokolás szerint ezek a független bírósági testületek hivatottak behatárolni a miniszter döntési jogosítványát, a törvény súlytalan szerepet szán nekik.

Az OKBT feladatai közé fog tartozni például a közigazgatási bíráskodás általános helyzetének figyelemmel kísérése; a közigazgatási bíróságokat érintő jogszabálytervezetek véleményezése; a költségvetés tervezetének véleményezése vagy a közigazgatási bírói és vezetői pályázatoknak a miniszter elé való terjesztése (25. § (2) bek). Ezek a jogosítványok nem alkalmasak arra, hogy valóban határt szabjanak a miniszter széleskörű jogosítványainak.

Különösen aggályos, hogy a Kormány meghatározó szerepet fog betölteni a bíróságok költségvetésének összeállításánál és elfogadásánál, mivel a miniszter fogja gyakorolni a központi költségvetés közigazgatási bíróságok fejezete tekintetében a fejezetet irányító szerv hatásköreit (29. § (1) bek.). A költségvetési javaslatot a miniszter fogja összeállítani és ő fogja az Országgyűlés elé terjeszteni. Annak elfogadásához pedig nem szükséges az OKBT egyetértése, csupán a véleménye (31. § (1) bek. és 33. § b)pont). (A Közigazgatási Felsőbíróság elnökének egyetértése ugyan szükséges, ő azonban nem a bírói önigazgatást képviseli.) A miniszter felhatalmazása arra, hogy a közigazgatási bíróságok legfőbb önigazgatási szervének tiltakozása ellenére az Országgyűlés elé terjessze a költségvetési javaslatot, kiüresíti a közigazgatási bíróságok pénzügyi függetlenségét.

A közigazgatási bíróságok személyi összetétele

A TASZ üdvözli, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróságokon jelenleg dolgozó bírák az OBH elnökéhez intézett nyilatkozatukban kérhetik a közigazgatási törvényszékre történő áthelyezésüket, bírói pályázatot pedig csak a betöltetlen helyekre lehet majd kiírni. (A közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló törvény 2. §) Azonban aggályosnak tartjuk, hogy a bíróságok létszámát azután fogja meghatározni az igazságügyi miniszter, hogy az átjelentkezésre nyitva álló határidő lezárult. Semmilyen érv nem szól amellett, hogy a szakszerű és hatékony munkához szükséges kinevezett bírák számát ne lehetne a törvényjavaslat elfogadásával egyidőben megállapítani. A most elfogadott szabályozási konstrukció azt implikálja, hogy az áthelyezett bírák számának ismeretében a miniszter olyan bírói összlétszámot állapíthat meg, amelyben az újonnan kinevezett, a központi kormányzathoz lojális bírák kerülhetnek többségbe. A bírói álláspályázatok elbírálásánál ugyanis a közigazgatásban szerzett tapasztalat kedvezőbb helyzetbe hozza a pályázót, mintha gyakorlatát az igazságszolgáltatásban szerezte volna. Szintén visszaélésre ad okot, hogy a miniszternek lehetősége lesz arról dönteni, hogy a bíró további foglalkoztatása nem lehetséges a bíróság hatáskörének vagy illetékességi területének csökkenése következtében (A közigazgatási bíróságokról szóló törvény 61. § (4) bek. a) pont).

A fentiek alapján a TASZ álláspontja szerint alapos okkal feltételezhetjük, hogy a törvény valódi célja nem a szakszerűség megteremtése és a jog uralmának biztosítása, hanem az, hogy a kormányzat meghatározó befolyást szerezzen a politikailag kényes ügyek elbírálásában. Mind a miniszter széleskörű döntési jogköre, mind a kinevezett bírák számának ahhoz való igazítása, hogy hányan fognak átjelentkezni a jelenlegi apparátusból, tálcán kínálja a bírói függetlenség megsértésének lehetőségét.



















Megosztás

Kapcsolódó hírek

Az idézés szabadsága

A híreszteléssel elkövetett jogsértés a magyar sajtó régóta visszatérő problémája. Az eddigi általános szabályt, vagyis hogy a média minden idézetért úgy felel, mintha saját szöveg volna, áttörni látszik egy friss, első fokú ítélet.

Miért nem lesz idén kampány?

A TASZ más jogvédő szervezetekkel közösen már korábban beszámolt róla, hogy a köztéri kampányolást rendező szabályozás átalakítása hogyan szűkíti azokat a felületeket, amelyeken politikai hirdetés helyezhető el. Az ezt követő fővárosi önkormányzati rendelet következtében pedig az idei kampányban gyakorlatilag nem lesz lehetőség ingyenesen vagy olcsón választási plakátokat elhelyezni.

Egyre többen egyre hosszabb időre kerüljenek börtönbe?

A büntetőjog a számára rendelkezésre álló kényszereszközökkel a legmélyebben avatkozhat be a személyes szabadságba. A beavatkozási lehetőségek intenzitására tekintettel a törvényalkotó feladata, hogy jogalkotási jogosítványait ezen a területen a legvisszafogottabban alkalmazza. Csak a különösképpen védelmezett jogtárgyak és érdekek kirívó sérelme minősül elviselhetetlennek a társadalom számára.