Az uszítást jogerősen megállapította, a büntetést viszont jelentősen enyhítette a bíróság

A másodfokú bíróság Gyepes Katalin vezette tanácsa mind az eljárás, mind pedig a cselekmény tartalmi megítélése tekintetében megfelelőnek ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság idén januárban hozott ítéletét, amely megállapította Tomcat felelősségét az uszítás miatt. A másodfokú tanács sem fogadta el a vádlott gyermeteg védekezéseit – Tomcat bizonyítatlannak tekintette a saját szerzőségét, többértelműnek állította az inkriminált szövegrészt, politikai elfogultsággal vádolta az eljáró bírót, amiért az a terhére rótta a közbeszéd eldurvulását –, és helyesnek tekintette azt, hogy a vád tárgyává tett megnyilvánulást uszításként értékelte az elsőfokú bíróság.

 

A bíróság szóbeli indoklásában megerősítette, hogy a vádlott mondatai nem voltak félreérthetők, a szövegösszefüggés alapján egyértelmű, hogy a vádlott kifejezetten a romák összességére és nem csak a bűnözőkre utalt, amikor „egy utcán ácsorgó drapp galeri szó nélküli szétverésére” buzdította olvasóit. A másodfokú tanács nem fogadta el a bíró politikai elfogultságára való hivatkozást sem: a büntetőjogi ítélkezésnek van visszaszorító szerepe – és még ha a közbeszéd és a közélet alakításában ez korlátozott is, a büntetőjog és a bíróság nem térhet ki az elől, hogy értékelje a társadalmi kontextust, amelyben a vád tárgyává tett közlés elhangzott.
 

 

A másodfokú tanács mindemellett eltúlzottnak ítélte a kiszabott büntetést. Az öt évre, tehát maximális időre felfüggesztett egy éves szabadságvesztés büntetéssel kapcsolatban a másodfokú tanács úgy látta, hogy aránytalan lenne, ha a vádlott, figyelembe véve az uszítás óta eltelt négy évet, összesen kilenc évig viselné a felelősség terhét a tettéért. Ehelyett azt tartotta megfelelőnek, és a vádlott személye szempontjából is elegendő visszatartó erőt garantáló büntetésnek, ha ötven nap közérdekű munkát szab ki rá, amit szabadidejében, napi hat órában, fizikai munkával kell lerónia.

 

A TASZ véleménye szerint azonban ez a döntés nincs összhangban azzal, amit a bíróság a büntetés funkciójáról kifejtett. Annak ugyanis, ha valaki bő másfél hónapnyi munkavégzéssel megválthatja magát, sokkal kisebb visszatartó ereje van a jövőre nézve, mint annak, ha évekig a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának árnyékában kell mérlegelnie az elítéltnek, hogy mit mond ki nyilvánosan. Az uszítás jól megalapozott jogerős megállapítása nagy előrelépés a bírói gyakorlatban – a kiszabott büntetés viszont inkább erélytelenséget tükröz.