Gyermekvédelmi alapellátás – szakellátás közötti eltolódás

Elemzésünkben arra keressük a választ, hogy a gyermekvédelmi ellátások finanszírozása hogyan változott az elmúlt években, valóban elhanyagolta-e a kormány a gyermekvédelmi alapszolgáltatásokat, miközben a gyermekvédelmi szakellátást előnyben részesítette.

Gyermekvédelmi alapellátás

A költségvetés a szociális ágazat intézményeinek nyújtott támogatásokat egyetlen soron jeleníti meg, ezen belül nem különíthetőek el a gyermekvédelmi alapszolgáltatáshoz kapcsolódó összeg. A finanszírozásról azonban sejtésünk lehet az egyes feladatokhoz kapcsolódó normatív támogatások alapján. Ezen intézmények ugyanis önkormányzati fenntartásúak, a költségvetés mellékleteiben pedig megtalálható, hogy az egyes szociális feladatok ellátáshoz mekkora összegű normatív támogatást biztosít a kormányzat.

forrás: költségvetési törvények, 2016-ra vonatkozóan törvényjavaslat

A gyermekvédelmi alapellátás esetében a kistelepülések támogatása helyett a társulások kerültek előtérbe. Míg 2013-ban a 2000 fő alatti lakosságszámú települések igényelhettek támogatást a gyermekvédelmi alapellátások megrendeléséhez, addig 2014-től ezen lehetőség megszűnt, helyette a társulások által fenntartott intézmények után lehet támogatást igényelni. Nem biztos, de könnyen elképzelhető, hogy egy intézmény fenntartása (akár több település által) nagyobb mértékben terheli meg az önkormányzatok költségvetését, mint a szolgáltatás megrendelése egy közeli intézménytől. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítását követően az egyes önkormányzatok kevesebb saját bevétellel rendelkeznek, ezért ha a központi támogatásból nem tudják kigazdálkodni az intézmény fenntartását, akkor alacsonyabb színvonalon vagy sehogy sem tudják ellátni a gyermekvédelmi alapellátáshoz kapcsolódó feladataikat.


A fenti táblázatban drasztikus csökkenés egyedül a bölcsődei ellátás és a gyermekek átmeneti otthona esetében figyelhető meg, de az átmeneti elhelyezést lehetővé tevő intézményi formák hiánya súlyos következményekkel jár a gyermek családban nevelkedéséhez fűződő joga kapcsán. Ugyanis az átmeneti, rövid ideig tartó családi problémák, krízishelyzet esetén a törvényileg előírt megoldási lehetőség helyett - átmeneti otthonok híján - a hatóság egy sokkal súlyosabb döntést "kénytelen" meghozni. (Magyarázó példaként: egy adott esetben pár napos kórházi kezelés idejére célszerű pár napos átmeneti otthoni elhelyezés helyett akár ideiglenes hatályú elhelyezésről is hozhat a gyámhivatal határozatot, ezzel kiemelve a gyermeket az egyébként nem veszélyeztető családi környezetéből, csak azért, mert nem volt módja gyermekek vagy családok átmeneti otthonában elhelyezni a családtagokat).

Ha a többi ellátási formában ilyet drasztikus forráscsökkenést nem is találtunk, már a támogatások szinten tartása is aggasztó. 2010 óta ugyanakkora összegből kell az intézményeknek, miközben az infláció miatt az eltelt időszakban ezen összeg 11%-ot veszített az értékéből. Tehát az összegekben ugyan nem látunk csökkenést, de az infláció miatt burkoltan bő 10%-kal csökkentek az ágazat forrásai, amely idővel óhatatlanul együtt jár a szolgáltatás színvonalának csökkenésével is.

Gyermekvédelmi szakellátások

A gyermekvédelmi szakellátások, vagyis a gyermekotthonok és nevelőszülői hálózatok esetében szintén a központi költségvetésben megjelenő normatív támogatások alapján lehet sejtésünk a finanszírozási helyzetről. Az alapellátással ellentétben ezen szolgáltatások esetében emelkedtek a normatívák összegei, de ehhez nem árt hozzátenni, hogy 2013-tól már nem az önkormányzatok, hanem a központi kormányzat tartja fenn ezen intézményeket. Kedvező fejlemény, hogy az egy ellátottra jutó támogatás emelkedett 2013-ban, ez azonban csak a nem-állami fenntartású intézményekre vonatkozik. Nem tudjuk, hogy a központhoz került gyermekotthonok szintén ugyanekkora összegből gazdálkodnak-e, vagy az esetleges összevonások, átszervezések következtében ennél kevesebb jut az intézmények működtetésére.


Újabb csavart jelenthet a történetben, ha a nevelőszülői hálózatok szerepét tekintjük át. Egy 2014 január 1-jétől hatályos törvénymódosítást értelmében minden 12 év alatti gyermeket nevelőszülőhöz kell kiadni. Ezzel megnő a nevelőszülői hálózatok szerepe a szakellátásban, hiszen több gyerekről kell gondoskodniuk. Viszont ezen hálózatok komoly hányada egyházi fenntartású, vagyis az alaptámogatás mellett jogosultak még kiegészítő támogatásra, amely az alaptámogatás 70%-ának megfelelő összeg. Az eddigiek alapján tehát a kormányzat magához vonta a gyermekotthonokat, ezzel lehetősége van, hogy ezen intézményeket alulfinanszírozza, miközben a törvénymódosítással az egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatokat előtérbe helyezze. Ezek a változtatások nehezen tekinthetőek semlegesnek.


#költségvetés2016

A korábbi táblázatokban már részlegesen érintettük a 2016-os költségvetési törvényjavaslatot, amely semmilyen módosítást nem tartalmaz az előző évhez képest. A normatívákon túl továbbra sem lehet tudni, hogy a kormány mekkora összeget szán a gyermekvédelmi alap- és szakellátásra, megfelelő finanszírozást biztosít-e számukra az elvárható színvonalú működésükhöz. Ennek következtében az alábbi kérdésekkel fordulunk a területért felelős miniszterhez:

A 2016-os költségvetési törvényjavaslatban mekkora támogatási összeggel terveztek a központi kormányzatnál lévő, az önkormányzati, az egyházi és az egyéb nem-állami fenntartású gyermekvédelmi alap- és szakellátás intézményeinek? Mindezen adatokat fenntartók szerint és a fenti táblázatoknak megfelelő feladatok (azaz elkülönülten jelenjen meg a gyermekvédelmi alapszolgáltatás, a bölcsődei szolgáltatás, a családi napközi, a gyermekek átmeneti otthona, a gyermekotthonok és a nevelőszülői hálózatok) szerint kérjük.

---

Gyermeki jogok, relevancia:

A gyermekeket a minden embert megillető alapvető jogokon túl gyermeki jogok is megilletik. Ennek fontosságát a kifejezetten ezen jogokat deklaráló New Yorki Gyermekjogi Egyezmény jutattatta kifejezésre, melyet Magyarország is ratifikált, az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett. A gyermeki jogok közül a hipotézisünk szempontjából legfontosabb jogokat a Gyermekvédelmi törvény (1997. XXXI. törvény) is megismétli az erről szóló fejezetében, majd a törvény további részében az alapjog biztosítását lehetővé tevő gyermekvédelmi garanciarendszert, intézkedési lehetőségeket fejti ki.

A Gyvt. szerint:

„Gyermeki jogok
6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
(2a) A hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek joga van ahhoz, hogy fokozott segítséget kapjon a fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeinek növeléséhez.
7. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.”

A gyermekek családban való nevelkedéséhez való jogát és a gyermekvédelem abbéli feladatát, hogy segítséget nyújtson és a veszélyhelyzetet elhárítsa, a rendszer alapellátási szintje teszi lehetővé. A gyermekjóléti alapellátás célja:

„38. § (1) Az alapellátásnak hozzá kell járulnia a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, a családban történő nevelésének elősegítéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez és a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének a megelőzéséhez.”

Az alapellátás legfontosabb szereplője a gyermekjóléti szolgálat, amely
„olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését.”

Ha lehetetlen elhárítani a veszélyhelyzetet, és a gyermeket kiemelik a családjából, akkor kerül be a szakellátásba. A kiemelés ultima ratio jellegéből adódik, hogy a gyermekvédelmi rendszernek mindent meg kell tennie a prevenció érdekében, és a rendszer szereplőit is ebben kell érdekeltté tenni. Ezért fontos kérdés az, hogy a már így is hatalmas felelősség súlya alatt szétaprózódott, túlterhelt és alulfinanszírozott gyermekjóléti alapellátás kibővítése helyett a szakellátás intézményei (gyermekotthonok és nevelőszülői hálózatok) lesznek-e egyre több költségvetési kerettel megtámogatva (és ezáltal érdekeltté téve) abban, hogy a gyermekek kiemelésének megelőzése helyett az állami gondozásba vett gyermekek nevelésére helyeződjön a hangsúly. Egyszerűbben fogalmazva: a központi költségvetés azt az összeget, amely a gyermekek biztonságos felnevelkedéséhez nyújt segítséget, a gyermekek saját családjának vagy az őket ebben helyettesítő intézménynek/ nevelőszülőnek adja-e.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Feleslegesen tönkretett életek

Kilenc hónapnyi félelemmel vegyes várakozás után 2014. májusában megszületett Bence. Az édesanyja még a kórházba is nagytáskával érkezett, hiszen az újszülöttnek szánt ruhákat is vitte magával, hogy majd együtt térhessenek haza otthonukba. Bence problémamentes születése után a csecsemőt az édesanyja mellére fektették, 2 napig gondozhatta, szoptathatta az újszülöttet. A harmadik napon viszont a kórházi védőnő Bence nélkül jelent meg a kórteremben, közölte az anyával: a baba nélkül kell távoznia, hiszen a gyámhivatal Bence családból való kiemeléséről döntött.

Nincs olyan anya, aki be tudná pótolni ezeket az elvesztett éveket

Fél éve, március végén hírt adtunk róla, hogy Bence két éves korában végre hazakerült a szüleihez. Mint akkor megírtuk, a kisbaba születésekor azért nem kerülhetett haza, mert a helyi védőnő hónapokkal korábban jelezte a kórház számára: „Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt.”

Családok mennek tönkre az állami szervek tehetetlensége miatt

Míg egy-egy gyerek szüleitől való elszakítására elég pár óra és egy kétsoros hatósági döntés, addig az – akár indokolatlanul - kiemelt gyermek visszakapására hónapokat, de inkább éveket kell várni. A szülőknek be kell tartani a játékszabályokat, határidőket, de a hatóság úgy tűnik, nem köteles ugyanerre.