Gyermekvédelmi alapellátás – szakellátás közötti eltolódás

Gyermekvédelmi alapellátás

A költségvetés a szociális ágazat intézményeinek nyújtott támogatásokat egyetlen soron jeleníti meg, ezen belül nem különíthetőek el a gyermekvédelmi alapszolgáltatáshoz kapcsolódó összeg. A finanszírozásról azonban sejtésünk lehet az egyes feladatokhoz kapcsolódó normatív támogatások alapján. Ezen intézmények ugyanis önkormányzati fenntartásúak, a költségvetés mellékleteiben pedig megtalálható, hogy az egyes szociális feladatok ellátáshoz mekkora összegű normatív támogatást biztosít a kormányzat.

forrás: költségvetési törvények, 2016-ra vonatkozóan törvényjavaslat

A gyermekvédelmi alapellátás esetében a kistelepülések támogatása helyett a társulások kerültek előtérbe. Míg 2013-ban a 2000 fő alatti lakosságszámú települések igényelhettek támogatást a gyermekvédelmi alapellátások megrendeléséhez, addig 2014-től ezen lehetőség megszűnt, helyette a társulások által fenntartott intézmények után lehet támogatást igényelni. Nem biztos, de könnyen elképzelhető, hogy egy intézmény fenntartása (akár több település által) nagyobb mértékben terheli meg az önkormányzatok költségvetését, mint a szolgáltatás megrendelése egy közeli intézménytől. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítását követően az egyes önkormányzatok kevesebb saját bevétellel rendelkeznek, ezért ha a központi támogatásból nem tudják kigazdálkodni az intézmény fenntartását, akkor alacsonyabb színvonalon vagy sehogy sem tudják ellátni a gyermekvédelmi alapellátáshoz kapcsolódó feladataikat.

A fenti táblázatban drasztikus csökkenés egyedül a bölcsődei ellátás és a gyermekek átmeneti otthona esetében figyelhető meg, de az átmeneti elhelyezést lehetővé tevő intézményi formák hiánya súlyos következményekkel jár a gyermek családban nevelkedéséhez fűződő joga kapcsán. Ugyanis az átmeneti, rövid ideig tartó családi problémák, krízishelyzet esetén a törvényileg előírt megoldási lehetőség helyett – átmeneti otthonok híján – a hatóság egy sokkal súlyosabb döntést „kénytelen” meghozni. (Magyarázó példaként: egy adott esetben pár napos kórházi kezelés idejére célszerű pár napos átmeneti otthoni elhelyezés helyett akár ideiglenes hatályú elhelyezésről is hozhat a gyámhivatal határozatot, ezzel kiemelve a gyermeket az egyébként nem veszélyeztető családi környezetéből, csak azért, mert nem volt módja gyermekek vagy családok átmeneti otthonában elhelyezni a családtagokat).

Ha a többi ellátási formában ilyet drasztikus forráscsökkenést nem is találtunk, már a támogatások szinten tartása is aggasztó. 2010 óta ugyanakkora összegből kell az intézményeknek, miközben az infláció miatt az eltelt időszakban ezen összeg 11%-ot veszített az értékéből. Tehát az összegekben ugyan nem látunk csökkenést, de az infláció miatt burkoltan bő 10%-kal csökkentek az ágazat forrásai, amely idővel óhatatlanul együtt jár a szolgáltatás színvonalának csökkenésével is.

Gyermekvédelmi szakellátások

A gyermekvédelmi szakellátások, vagyis a gyermekotthonok és nevelőszülői hálózatok esetében szintén a központi költségvetésben megjelenő normatív támogatások alapján lehet sejtésünk a finanszírozási helyzetről. Az alapellátással ellentétben ezen szolgáltatások esetében emelkedtek a normatívák összegei, de ehhez nem árt hozzátenni, hogy 2013-tól már nem az önkormányzatok, hanem a központi kormányzat tartja fenn ezen intézményeket. Kedvező fejlemény, hogy az egy ellátottra jutó támogatás emelkedett 2013-ban, ez azonban csak a nem-állami fenntartású intézményekre vonatkozik. Nem tudjuk, hogy a központhoz került gyermekotthonok szintén ugyanekkora összegből gazdálkodnak-e, vagy az esetleges összevonások, átszervezések következtében ennél kevesebb jut az intézmények működtetésére.

Újabb csavart jelenthet a történetben, ha a nevelőszülői hálózatok szerepét tekintjük át. Egy 2014 január 1-jétől hatályos törvénymódosítást értelmében minden 12 év alatti gyermeket nevelőszülőhöz kell kiadni. Ezzel megnő a nevelőszülői hálózatok szerepe a szakellátásban, hiszen több gyerekről kell gondoskodniuk. Viszont ezen hálózatok komoly hányada egyházi fenntartású, vagyis az alaptámogatás mellett jogosultak még kiegészítő támogatásra, amely az alaptámogatás 70%-ának megfelelő összeg. Az eddigiek alapján tehát a kormányzat magához vonta a gyermekotthonokat, ezzel lehetősége van, hogy ezen intézményeket alulfinanszírozza, miközben a törvénymódosítással az egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatokat előtérbe helyezze. Ezek a változtatások nehezen tekinthetőek semlegesnek.

#költségvetés2016

A korábbi táblázatokban már részlegesen érintettük a 2016-os költségvetési törvényjavaslatot, amely semmilyen módosítást nem tartalmaz az előző évhez képest. A normatívákon túl továbbra sem lehet tudni, hogy a kormány mekkora összeget szán a gyermekvédelmi alap- és szakellátásra, megfelelő finanszírozást biztosít-e számukra az elvárható színvonalú működésükhöz. Ennek következtében az alábbi kérdésekkel fordulunk a területért felelős miniszterhez:

A 2016-os költségvetési törvényjavaslatban mekkora támogatási összeggel terveztek a központi kormányzatnál lévő, az önkormányzati, az egyházi és az egyéb nem-állami fenntartású gyermekvédelmi alap- és szakellátás intézményeinek? Mindezen adatokat fenntartók szerint és a fenti táblázatoknak megfelelő feladatok (azaz elkülönülten jelenjen meg a gyermekvédelmi alapszolgáltatás, a bölcsődei szolgáltatás, a családi napközi, a gyermekek átmeneti otthona, a gyermekotthonok és a nevelőszülői hálózatok) szerint kérjük.

—

Gyermeki jogok, relevancia:

A gyermekeket a minden embert megillető alapvető jogokon túl gyermeki jogok is megilletik. Ennek fontosságát a kifejezetten ezen jogokat deklaráló New Yorki Gyermekjogi Egyezmény jutattatta kifejezésre, melyet Magyarország is ratifikált, az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett. A gyermeki jogok közül a hipotézisünk szempontjából legfontosabb jogokat a Gyermekvédelmi törvény (1997. XXXI. törvény) is megismétli az erről szóló fejezetében, majd a törvény további részében az alapjog biztosítását lehetővé tevő gyermekvédelmi garanciarendszert, intézkedési lehetőségeket fejti ki.

A Gyvt. szerint:

„Gyermeki jogok
6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
(2a) A hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek joga van ahhoz, hogy fokozott segítséget kapjon a fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeinek növeléséhez.
7. § (1) A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.”

A gyermekek családban való nevelkedéséhez való jogát és a gyermekvédelem abbéli feladatát, hogy segítséget nyújtson és a veszélyhelyzetet elhárítsa, a rendszer alapellátási szintje teszi lehetővé. A gyermekjóléti alapellátás célja:

„38. § (1) Az alapellátásnak hozzá kell járulnia a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének, a családban történő nevelésének elősegítéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez és a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének a megelőzéséhez.”

Az alapellátás legfontosabb szereplője a gyermekjóléti szolgálat, amely
„olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését.”

Ha lehetetlen elhárítani a veszélyhelyzetet, és a gyermeket kiemelik a családjából, akkor kerül be a szakellátásba. A kiemelés ultima ratio jellegéből adódik, hogy a gyermekvédelmi rendszernek mindent meg kell tennie a prevenció érdekében, és a rendszer szereplőit is ebben kell érdekeltté tenni. Ezért fontos kérdés az, hogy a már így is hatalmas felelősség súlya alatt szétaprózódott, túlterhelt és alulfinanszírozott gyermekjóléti alapellátás kibővítése helyett a szakellátás intézményei (gyermekotthonok és nevelőszülői hálózatok) lesznek-e egyre több költségvetési kerettel megtámogatva (és ezáltal érdekeltté téve) abban, hogy a gyermekek kiemelésének megelőzése helyett az állami gondozásba vett gyermekek nevelésére helyeződjön a hangsúly. Egyszerűbben fogalmazva: a központi költségvetés azt az összeget, amely a gyermekek biztonságos felnevelkedéséhez nyújt segítséget, a gyermekek saját családjának vagy az őket ebben helyettesítő intézménynek/ nevelőszülőnek adja-e.