Nem támogatnák a koruknál fogva lombikra szoruló nők meddőségkezelését

Mint emlékezetes, decemberben az országgyűlési képviselők többsége úgy szavazott, hogy házastársi vagy igazolt élettársi viszonyban nem élő, tehát egyedülálló nők is vállalhatnak gyermeket mesterséges megtermékenyítés útján. Az elfogadott módosítás 2006. július elsején lépett hatályba, a részletszabályokat tartalmazó rendelettervezetet az egészségügyi tárca a múlt héten bocsátotta véleményezésre.
 

A törvénymódosítás azon egyedülálló nők számára nyitotta meg a gyermekvállalás lehetőségét, akik életkoruk vagy egészségi állapotuk (meddőség) következtében gyermeket természetes úton nagy valószínűséggel nem vállalhatnak. A tervezet azonban különbséget tesz a két csoportba tartozó nők között, és a reprodukciós eljárást koruknál fogva kérő nők számára csak önköltségi alapon teszi lehetővé a szükséges beavatkozásokat.

A tervezet indoklása szerint „A társadalombiztosítás által támogatott kezelési eljárások feltétele tehát az, hogy a beavatkozás egészségi okból, szakorvosi javaslatra, indikációra történjen.”, ez azonban ellentmondásban áll a tervezet 5. §-ával, amely úgy rendelkezik, hogy „(…) a kérelmező életkora miatt indokolt reprodukciós eljárás elvégzéséhez két (a beavatkozást végző orvos, illetőleg orvoscsoport tagja, valamint egy, a beavatkozásban részt nem vevő) szülész-nőgyógyász szakképzettségű szakorvos egybehangzó véleménye, illetve ajánlása szükséges.”

Meglátásunk szerint a rendelettervezet szövegéből is kitűnik, hogy a kor előrehaladtával jelentősen csökkenő reprodukciós képesség is valójában egészségi indok, a megkülönböztetés tehát súlyosan diszkriminatív: a koruknál fogva meddőségkezelésre jelentkező nők esetében is biológiai tényt értékelt a törvényhozó akkor, amikor törvényes lehetőséget nyitott meddőségkezelésükre, nem pedig önmagában azt, hogy gyermeket szeretnének.