Nem teljes titok többé a médiahatóság internetes feketelistája

Két éve annak, hogy hatályba léptek azok a törvényi szabályok, amelyek alapján a büntetőügyekben eljáró bíróságok elrendelhetik a törvénysértőnek talált internetes tartalmak hozzáférhetetlenné tételét. Az erre vonatkozó szabályozás koncepcióját a TASZ a törvényalkotási eljárás során több vonatkozásban is bírálta azon az alapon, hogy megfelelő garanciák hiányában a véleménynyilvánítás szabadságának túlzó korlátozásához is vezethet. Ezért is határoztuk el a közelmúltban, hogy megvizsgáljuk a szóban forgó szabályozás hazai gyakorlatát, vagyis azt, hogy a közhatalom (az ügyészség és a bíróságok) hogyan alkalmazzák az internetes oldalak lekapcsolásának szankcióját.

A munkánkhoz szükséges információkért az NMHH-hoz kellett fordulnunk, tekintettel arra, hogy ez a hatóság kezeli az ún. Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Adatbázist (KEHTA). Ebben az adatbázisban tartja nyilván az állam az arra vonatkozó információkat, hogy mely internetes oldalakat, és azokat milyen alapon tett az állam elérhetetlenné.

Kiindulva abból, hogy a törvény értelmében a KEHTA adatbázis tartalma nem nyilvános (abba csak meghatározott közhatalmi szervek tekinthetnek be), csak az adatbázisban szereplő információkból összesíthető, statisztikai adatokat kértünk a hatóságtól. Pontosan arra voltunk kíváncsiak, hogy (1) mely bűncselekményekkel összefüggésben, és (2) azok esetében összesen hány alkalommal rendelték el a bíróságok valamely weboldal blokkolását. Megkeresésünk alapján tehát az NMHH-nak mindössze arra kellett volna választ adnia, hogy például rágalmazás vétségével összefüggésben mindeddig hány alkalommal került sor internetes tartalmak letiltására. Erre azonban nem volt hajlandó: a hatóság semmilyen adatot nem árult el az általa vezetett nyilvántartás tartalmáról.

Titkolózását azzal indokolta, hogy törvényt sértene, ha a KEHTA adatbázisban szereplő adatokat megismerhetővé tenné, hiszen az adatbázis tartalma nem nyilvános. Arra pedig egyetlen közfeladatot ellátó szerv sem kötelezhető, hogy az adatbázisban szereplő adatokból újabb adatokat állítson elő – érvelt az NMHH. Márpedig a mi adatigényünk nem teljesíthető újabb adatok előállítása nélkül, hiszen abban a lebontásban, ahogyan mi kértük, nem állnak a hatóság rendelkezésére. Ezt a választ nyilvánvalóan nem tudtuk elfogadni, ezért bírósághoz fordultunk.

A közérdekű adat kiadása iránt indított perben rámutattunk: azok az indokok, amelyek igazolják a KEHTA adatbázis nyilvánosság előli elzárását, nem igazolják a statisztikai adatok eltitkolását. Magától értetődő, hogy a nyilvánosság elől elzárt internetes oldalak regisztrációjára szolgáló adatbázis nem tehető nyilvánossá, hiszen akkor az adatbázison keresztül bárki hozzáférne a blokkolt internetes tartalmakhoz, így pedig értelmét veszítené a szabályozás. A statisztikai adatok megismerése azonban nem hordoz ilyen veszélyt, az ilyen adatok eltitkolását semmilyen legitim cél nem igazolja, annak szükségességét a hatóság maga sem tudta alátámasztani. Arra is rámutattunk keresetünkben, hogy adatigényünk nem értelmezhető “új” vagy “nem létező” adat kiadására irányuló igényként, hiszen a kért adatok az adatbázisban eleve meglévő adatok, amelyek célirányú lekérdezéssel, egyszerű művelettel kinyerhetőek.

Érvelésünk meggyőzte a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtáblát, amely így a kért adatok kiadására kötelezte az NMHH-t. A jogerős ítélet ITT olvasható.