TASZ álláspont gyűlölet-bűncselekményekről

Részletes szakmai anyagunkban a gyűlölet-bűncselekmények szabályozása és alkalmazása során felmerülő kérdésekkel foglalkozunk. Az anyagot megküldjük a jogalkalmazó szerveknek annak érdekében, hogy segítsük a hatékony fellépést a gyűlölet-bűncslekeményekkel szemben.

A gyűlölet-bűncslekeménnyekkel kapcsolatos részletkérdések a szakmán belül komoly vitákat generáltak az utóbbi években nemzetközi szinten is, hazai szinten pedig még az egymással szorosan együttműködő emberi jogi szervezetek sem értenek minden részletkérdésben egyet.

Magyarországon a tapasztalatok szerint a gyűlölet-bűncselekményeknek leginkább kitett csoportok a romák, az LMBTQ csoportok tagjai, a menekültek, a bevándorlók és a zsidók. Egyre több esetben hallani hajléktalanok elleni erőszakos cselekményekről is. A jogalkalmazásban hazánkban problémák mutatkoznak: a sérülékeny kisebbségek elleni gyűlölet-bűncselekmények elkövetőit gyakran egyáltalán nem, vagy nem gyűlölet-bűncselekményért vonják felelősségre. Ezt tetézi, hogy ugyanakkor roma elkövetőkkel szemben a magyarellenes gyűlölet-bűncselekmények vádja egyre gyakrabban merül fel, még olyan esetekben is, amikor az ügy körülményeiből következően egyértelműen nem a magyarsággal szembeni előítélet, lenézés, intolerancia motiválta az elkövetőket. Ezek az eljárások feltűnő hatékonysággal és gyorsasággal indulnak és zajlanak a romákkal szemben elkövetett rasszista bűncselekmények ügyeihez képest. A TASZ célja, hogy a jogalkalmazás ezen a téren hatékony és a kettős mércétől mentes legyen. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk, hogy álláspontunkat - a szakma szintjén is különféleképpen értelmezett kérdések tekintetében - röviden összegezzük és nyilvánosságra hozzuk.

Sem az akadémiai körökben, sem a jogalkotás illetve jogalkalmazás szintjén – sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban - nincs egyetértés az alábbi fő kérdésekben, amelyekkel tehát a részletes anyagunk foglalkozik.

  • Mit jelent az, hogy gyűlölet-bűncselekmény? Milyen indítéka kell legyen az elkövetőnek ahhoz, hogy gyűlölet-bűncselekményt kövessen el? Elég ehhez, hogy az elkövető az áldozatot valamely védett csoporthoz tartozása miatt választotta ki anélkül, hogy a csoporttal szemben lenéző, előítéletes vagy gyűlölködő volna? Vagy utóbbi erősen negatív beállítottság, mint a cselekmény indítéka szükséges a bűncselekmény ilyenként minősítéséhez? (Diszkriminatív kiválasztási modell versus ellenségesség-modell.)
  • A tényállás elkövetéséhez szükséges indítéknak kizárólagosnak kell lennie, vagy ún. vegyes motívummal is elkövethető gyűlölet-bűncselekmény?
  • Kiket védjenek a gyűlölet-bűncselekmény tényállások? Csak az elnyomott, diszkriminált, jellemzően számszerű kisebbségben lévő csoportok tagjait, vagy ugyanazon csoportképző tulajdonság (pl. etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális orientáció) alapján létező, az adott társadalomban nem elnyomott, nem diszkriminált, tipikusan többségi csoportokat is? (Kisebbségvédő versus identitásvédő funkció.)
  • Akármelyik funkciót fogadja is el a jogalkotó, mely csoportokat vonja be a védelem körébe? Csak a klasszikusan védett tulajdonságok (nemzeti, etnikai, faji, vallási hovatartozás; szexuális orientáció, nemi identitás) szerinti csoportokat, vagy terjessze ki további tulajdonságok (pl. vagyoni helyzet, életkor, egészségi állapot) szerint képződő csoportokra, netán bármely társadalmi csoportot illesse meg a kiemelt büntetőjogi védelem (ld. a hatályos magyar szabályozást)?

A részletes TASZ álláspontot itt ovashatja.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

KISOKOS: Mit tegyek, ha diszkrimináltak?

Mit jelent a diszkrimináció? Mit nevezünk védett tulajdonságnak? Ki kérheti az eljárás megindítását? Mit kell bizonyítani? Ezekre és további hasonló kérdésekre találod meg itt a választ.

Jogalkalmazási problémák a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokban

A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM) most megjelent kiadványa egyedülálló kezdeményezés Magyarországon: 24 olyan előítélet-motivált bűncselekményt mutat be, amelyek 2009-2013 között történtek, és a munkacsoport tagjainak valamelyike - közöttük a TASZ - jogi képviseletet látott el benne. Segítségével a közvélemény tájékozottabb lehet a témában, a hatóságok és a szakma pedig célzottabb és eredményesebb választ tud adni a felmerülő problémákra.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntése a Jobbik elleni eljárásban

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2011. május 4-én kelt határozatában elutasította a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) által képviselt három roma személynek a Jobbik Magyarországért Mozgalommal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelmét, ami egy 2010. júniusi árvízi adományosztással volt kapcsolatos.

Annak ellenére, hogy a döntés hátrányos megkülönböztetés megtörténtét nem állapította meg, több tekintetben is fontos megállapításokat tartalmaz. A Hatóság ugyanis leszögezte, hogy a pártoknak, így a Jobbiknak is, adományosztás során is meg kell tartaniuk az egyenlő bánásmód követelményét. Ezen kívül pedig azt is megállapította a Hatóság, hogy a párttal aktív kapcsolatban álló személy tevékenységéért a párt felelősséggel tartozik, még akkor is, ha ő nem a párt tagja, vagy jelöltje.