Törvényrontók: a Közlönykiadó esete a Legfelsőbb Bírósággal

Dénes Balázs – Földes Ádám:

Törvényrontók: a Közlönykiadó esete a Legfelsőbb Bírósággal

Kérdés: Melyik az az európai ország, ahol az adófizetőknek nincs joguk megtudni, mennyit keresnek az ő pénzükből magas rangú állami tisztviselők az adott ország hivatalos lapjának szerkesztéséért?

Válasz: Nem Albánia.

A Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi szervezet 2005. elején, az elektronikus információszabadság törvény tervezetének társadalmi egyeztetésekor következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a jogtudatosság és a jogkövetés, valamint a demokrácia elveinek az felelne meg leginkább, ha a hatályos jogszabályok adatbázisához minden polgár ingyenesen hozzáférhetne, mi több, e hozzáférést tartalommal tudná megtölteni. Nem elég ugyanis a törvénytömeg internetes elérhetősége, ha a jogszabályok szövegében nincs mód a kereső funkció alkalmazására. A TASZ és számos más szakértő (nem utolsó sorban Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos, akinek fellépése nyomán végül a kedvezőbb megoldás került be a törvénybe) ezirányú javaslataival ellentétben a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala (MEH) azonban más jellegű véleményt fogalmazott meg a vita során. A lóláb nem lógott ki, de a pata kilátszott: vajon mi lehetett az oka annak, hogy a MEH szerint nem jó az, ha használható jogszabály-adatbázisok bárkinek ingyenesen elérhetők? Nem lehet-e, hogy – elvégre mégiscsak Közép-Kelet Európában volnánk – valamilyen egyéni érdekek védelme indukálta ezt az álláspontot? Jó-e például a Köztársaság hivatalos lapjaként a jogszabályokat megjelenítő Magyar Közlöny kiadójának, ha egyre kevesebben fizetnek elő évi 90 216 forintért a Magyar Közlönyre? Valószínűleg nem. Az Fővárosi Cégbíróságon hozzáfértünk a Magyar Hivatalos Közlönykiadó (MHK) cégadataihoz, és meglepve láttuk, hogy a Közlönykiadó a jelek szerint kivételt képez a veszteséges állami cégek alól: 2002-ben 182 millió, 2003-ban több mint 430 millió forint osztalékot adott tulajdonosának. Innen már csak egy lépés volt kikövetkeztetni, hogy valószínűleg az MHK Szerkesztőbizottságának tagjai is részesülnek valamilyen juttatásban – na de milyen mértékűben?

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény (Avtv.) 2004 elején igen jelentős módosításokon ment keresztül, és megjelent a közérdekből nyilvános adat kategóriája. Ez arra az esetre vonatkozik, mégpedig a nyilvánosság számára kedvező módon, amikor konfliktus áll be a közérdekű adatok nyilvánossága és a személyes adatok védelmének elvei között. A törvény egy szakasza ugyan már korábban is rendelkezett arról, hogy az állami- ill. közfeladatot ellátó „szervek hatáskörében eljáró személynek a feladatkörével összefüggő személyes adata a közérdekű adat megismerését nem korlátozza”, de a jelek szerint a konfliktus jobb feloldására mégis igény mutatkozott. Az új, Avtv-ben 2005. június 1-én hatályba lépő rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy a közfeladatot ellátó személy e feladatköre ellátásával összefüggő személyes adata is nyilvános, pontosabban közérdekből nyilvános adatnak számít.

A TASZ, mint az információszabadság iránt elkötelezett, és e jog érvényesülését nyomon követő szervezet számára ez a módosítás, és a szerkesztőbizottsági tagok fizetésének mértéket megismerni akaró kíváncsiság jól passzolt, ezért 2005 júliusában írásban megkérdeztük a MEH-et, hogy kik az MHK Szerkesztőbizottságának tagjai, és milyen értékű juttatásokban részesültek ők 2002 óta. A MEH válaszában közölte a tagok nevét, és közölte azt is, hogy utasította az MHK-t a tagok nevének interneten való közzétételére, de nem válaszolt a juttatásokkal kapcsolatos kérdésekre, mert mint azt a levél állította: „a Szerkesztőbizottság tagjainak juttatásaira vonatkozó adatokat a Miniszterelnöki Hivatal nem kezel”. Érdekes, pedig a cég a MEH tulajdona, na de sebaj. Augusztusban hasonló tartalmú, a juttatásokra és a fizetésekre kíváncsi levelet küldtünk az MHK-nak, mely válaszában rövid úton közölte, hogy a törvény 2005. június 1-i módosulása előtt a kért adatok nem minősültek nyilvános adatnak, ezért azokat nem is közlik. Ez volt az első pont, ahol a TASZ munkatársai először a fejükhöz a kaptak: csak nem arra gondolnak a Szerkesztőbizottság tisztelt jogász tagjai, hogy a nyilvánosságnak nincs köze ahhoz, ők – többnyire helyettes vagy közigazgatási államtitkárként – mennyit keresnek annál az állami cégnél, mely a jogszabályokat publikálja, illetve értik-e egyáltalán a Közlönykiadónál, hogy miről is szól az információszabadság?

A TASZ 2005. októberében perelte be a fenti adatokért az MHK-t. A per során a Közlönykiadó azzal érvelt, hogy amennyiben ki kellene adnia az adatokat, az a visszaható hatály tilalmába ütközne. A visszaható hatály tilalma egy büntetőjogi alapelv – igaz, azok közül valószínűleg a legfontosabb. Lényege, hogy senkit nem lehet olyan bűncselekményért elítélni, amely elkövetésekor nem volt büntetendő, illetve az, hogy egy cselekményért mindig az a büntetés jár, amelyről a törvény az elkövetéskor rendelkezik – kivéve, ha az új szabály enyhébb a vádlottra nézve. A visszaható hatály tilalma szerepet kap a polgári jogban is, ennél azonban fontosabb az a tény, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának lényege fogalmilag kizárja ennek az elvnek az alkalmazását. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az 1992-ben elfogadott Avtv., mely a közérdekű adatok nyilvánosságáról rendelkezik, csak a hatályba lépése után keletkezett adatokra vonatkozna. Hiszen ez a törvény jelenti a jogalapot számos, a ’80-as vagy azt megelőző években keletkezett adat, információ megismeréséhez. Az információszabadságot és a közérdekű adatok megismerését lehetővé tevő jogszabállyal a jogalkotó szándéka az volt, hogy az állami szervek kezelésében lévő közérdekű adatok egy csapásra váljanak nyilvánossá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Avtv. miniszteri indoklásának a törvény hatálybalépéséről szóló része. Míg az indoklás azt részletesen kifejti, miért kell időt adni a különböző adatkezelőknek ahhoz, hogy az új, a személyes adatok védelmét biztosító szabályok bevezetésére felkészüljenek, a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló részben a jogalkotó nyilvánvaló szándékának megfelelően ez fel sem merül. A hatálybalépésről rendelkező részek indoklásánál szó szerint ez áll: „A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló fejezetben foglaltak végrehajtásához nincs szükség hosszabb felkészülési időre, mivel ezek az adatok a törvényben meghatározott szerveknél eleve rendelkezésre állnak. Ezért e fejezet rendelkezései a törvény kihirdetését követő 15. napon rögtön hatályba lépnek”. „Eleve rendelkezésre állnak”, szólt a jogalkotó, tehát nem azt mondta, hogy „majd amikor keletkeznek” vagy „az ezután keletkező adatokra vonatkozóan” – ahogy ezt tette pl. az Üvegzseb törvény esetében -, hanem rendelkezett arról, hogy a törvényt a kihirdetés után 15 napon belül alkalmazni kell a „rendelkezésre álló” adatok tekintetében is.

Az első fokon eljáró bíróságot azonban sem ez, sem a demokráciát erősítő átláthatóság magas eszménye nem hatotta meg, és 2005 novemberében az ügyben megszületett az első bírói döntés. Az ítéletben a bíróság meghökkentő módon semmilyen konkrét jogszabályhelyet nem jelölt meg. A TASZ keresetét elutasította, mivel az Avtv. esetében a jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy a törvény kívül esne a visszaható hatály tilalmán, és mivel a „jogbiztonság általános elvének is az felel meg, hogy a szerkesztőbizottság tagjai a személyükre vonatkozó szerződések megkötésekor annak tudatában járhassanak el, hogy a szerződés adatai, a díjazásukra is kiterjedően utóbb nyilvánossá válhat”. Szegény szerkesztőbizottsági tagok. Hogyan is gondolhatták volna, hogy az a tény, hogy mondjuk államtitkárként mennyit keresnek „másodállásban” egyszer majd nyilvános adat lehet? Honnan kellett volna ezt akár csak sejteniük is? Talán a feljebb már idézett, 2005. június 1-ét megelőzően is létező törvényi rendelkezésből, mely szerint „az említett szervek hatáskörében eljáró személynek a feladatkörével összefüggő személyes adata a közérdekű adat megismerését nem korlátozza”, talán abból, hogy Szerkesztőbizottsági másodállásukban egy állami cégnél dolgoznak, és az adófizetők pénzéből kapják fizetésüket? Talán onnan, hogy nem csak olvassák, hanem értik is az általuk szerkesztett Magyar Közlönyben megjelenő jogszabályokat? Vagy talán onnan, hogy valaki szól nekik, már nem 1985-öt, hanem 2005-öt írunk?

A TASZ természetesen fellebbezett a döntés ellen, és az ügy másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblához került. Az MHK és ügyvédje, az egykoron a Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter Kiss Elemér fellebbezési ellenkérelmükben fenntartották álláspontjukat. Idén tavasszal aztán egy időre úgy tűnt, győz a demokrácia, a józan ész, és az átláthatóság: az Ítélőtábla jogerős ítéletében megváltoztatta az első fokú döntést, és helyt adott a TASZ keresetének. Döntésében az Ítélőtábla kifejtette, hogy bár a jogbiztonság elvéből valóban az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével nem lehet megváltoztatni, és bár a jogalkotási törvény kimondja, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, azonban a kérdéses Avtv-módosítás szempontjából mégsincs a visszaható hatály kérdésének relevanciája. „Az Avtv ugyanis nem tartós, lezárt, vagy fennálló jogviszonyokat szabályoz, hanem egy speciális jogterületet, azt a jogosultságot, amely a közérdekű adatok megismerésének szabályairól szól” szólt a jogerős döntés, mely emellett azt is kimondta, hogy „a törvénymódosítás hatályba lépésének időpontja nem az adatok keletkezésének időpontja, hanem a kérelem előterjesztésének időpontja szempontjából releváns”. Az Ítélőtábla felhívta a figyelmet arra, hogy az MHK és az első fokon eljárt bíróság álláspontja már csak azért sem lehet releváns, mert „ezen érvelés alapján az adatvédelmi törvény elfogadása előtti időszakban keletkezett adatok megismerésére nem is lehetne igényt előterjeszteni”. Hogy ez mennyire így van, arra szintén hozott példákat a másodfokú bíróság. Mint arra a jogerős ítélet felhívta a figyelmet, „a Legfelsőbb Bíróság már több esetben érdemben foglalkozott az Avtv. rendelkezései alapján olyan kereseti kérelemmel, mely az 1950-es illetve 1970-es években keletkezett adatok megismerésére irányult, sőt azt is kimondta döntésében, hogy az Avtv. alapján a jogszabály hatálybalépésekor, illetve az azt követően kezelt közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesíthető.” Így hát a jogerős ítélet kötelezte a Közlönykiadót, hogy 15 napon belül közölje a TASZ-szal a kért adatokat.

Az MHK illetékeseit azonban a jelek szerint nem olyan fából faragták, hogy csak úgy, hűbelebalázs módjára teljesítsék azt, aminek teljesítésére márciusban immár jogerős ítélet kötelezte őket. Elvégre nem is biztos, hogy van elég jogvégzett ember ott a Szerkesztőbizottságban, meg hát nem is olyan nagy ügy az, hogy a MEH cége, a Magyar Közlöny kiadója nem törődik a Köztársaság bíróságának egy jogerős és végrehajtható ítéletével. Az ítéletre reagálva az MHK mindenesetre sietett közölni, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul felülvizsgálati kérelemmel.

A TASZ egy korábbi, közérdekű adatok közlésének megtagadása miatti megnyert perben egyszer már kénytelen volt bírósági végrehajtó segítségét igénybe venni. Akkor Derce Tamás Újpest polgármestere gondolta úgy, hogy nem eszik olyan forrón azt a jogerős kását, ő akkor tért hirtelen jobb belátásra, amikor a bíróság a végrehajtón keresztül a sokadik felszólítás után közölte vele, hogy ha nem adja ki a kért adatokat, akkor akár 500 ezer forintra is megbírságolhatják, akár többször is. A TASZ ezúttal is bízott abban, hogy a végrehajtási eljárás sikeres lesz. Nem lett az. A jogerős ítéletek végrehajtására hazánkban főszabályként nincs halasztó hatállyal a felülvizsgálati kérelem. A TASZ képviselőinek nincs tudomása arról, hogy ez ebben az ügyben másképp lett volna, vagy hogy az MHK akár csak kérte is volna a végrehajtás halasztását, de a 2006 márciusától 2006 október végéig eltelt mintegy fél év mégsem volt elég ahhoz, hogy az MHK ajtaján kopogtasson a végrehajtó.

Október elején aztán a Legfelsőbb Bíróság lépett a színre. Belépője, mi tagadás, hatásos volt, és egyben kijelölte az utat a TASZ számára a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság felé. Az LB a jogerős másodfokú döntést felülvizsgálati eljárásban ítéletével ugyanis megváltoztatta. Az ítélet nem foglalkozik azzal, hogy a fizetések az Avtv. megváltoztatott, feljebb már többször idézett szakasza alapján valószínűleg korábban is közérdekű adatnak minősültek volna. „A szerződéskötéskor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján dönthették el ugyanis a szerződő felek, hogy személyes adatuk védelme mellett polgári jogviszonyt létesítenek-e vagy sem” – az LB ítéletének ezen mondata azt sugallja, hogy ha a Szerkesztőbizottsági tagok tudták volna, hogy nem lehet titok, mennyit keresnek egy állami cégnél, akkor lehet, hogy nem is szerződtek volna vele. „E jogviszonyok során keletkezett személyes adatok utóbb nem tehetők nyilvánossá azon az alapon, hogy a későbbi jogszabálymódosítás ezeket az adatokat (a jövőre nézve) közérdekből nyilvánosnak minősíti és megismerésüket bárki számára lehetővé teszi.” Érdekes álláspont, de vajon mennyire áll ez összhangban az Avtv. azon rendelkezésével, hogy a közérdekből nyilvános adatokra a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni? Hiszen, ha a közérdekből nyilvános adatoknak és a közérdekű adatoknak azonos a sorsa, akkor ez azt jelenti, hogy az Avtv. mind a tíz módosítása, amennyiben azok a nyilvánosságot erősítették, kizárólag a módosítások óta keletkezett adatokra vonatkoznak. Az törvény megszületése előtti időkben keletkezett közérdekű adatoknak pedig az LB jelenlegi döntése szerint örökre a feledés homályába kell veszniük. De félre a negatív energiákkal, az LB döntése azért tartalmazott pozitív megállapítást is: „Abban a kérdésben, hogy az alperes által 2005. június 1. után kötött ilyen szerződések személyes adatai, mint közérdekből nyilvános adatok az Avtv. módosított bekezedése alapján megismerhetők, a felek jogi álláspontja megegyezett”.

A TASZ mindenesetre a fenti, az LB és a TASZ által is vélelmezett megegyezésre alapítva a felülvizsgálati döntés óta két közérdekű adatos kérdést tett fel a Közlönykiadónak. Egyrészt megkérdeztük, 2002. január 1-től kik a Szerkesztőbizottság tagjai és amennyiben a tagsággal egyidejűleg bármilyen állami tisztséget is betöltöttek, az mi volt – a válaszban a MHK közölte, hogy egyrészt a tagok névsora fenn van a honlapon, másrészt tájékoztatták a TASZ-t, hogy az MHK jogszabályváltozás következtében már egyáltalán nem is tartozik az Avtv. hatálya alá (sic!). Hogy milyen jogszabály milyen változásáról lehet szó, azt nem tartották fontosnak közölni – de a TASZ egy munkatársa azért megnézte a Cégbíróságon, nem adták-e el időközben az MHK-t. Nem – az még mindig a MEH cége. Második kérdésünk arra vonatkozott, ugyan mondják már meg, mennyi pénzt kaptak a Szerkesztőbizottság tagjai 2005. június 1-je óta. E kérdésünkre lapzártakor jár le a törvényi határidő, választ eddig nem kaptunk, de hurráoptimista jogvédőként biztosak vagyunk abban, ezúttal ki fog derülni, mennyi az annyi. Hiszen a válasz megtagadására 8 napja lett volna Dr. Kodela László MHK elnök-vezérigazgatónak (a MEH korábbi humánpolitikai helyettes-államtitkárának, aki 2003 áprilisáig töltötte be ezt a tisztséget), akitől eddigi tapasztalataink alapján teljesen idegen lenne, hogy ilyesféle jogsértést kövessen el.

Valahol itt tartunk most. Egy gondolat azonban kikívánkozik belőlünk, mintegy másfél évvel az után, hogy 4 egyszerű kérdést tettünk fel a Közlönykiadónak bizonyos állami emberek állami fizetéséről. A gondolat a Legfelsőbb Bíróság elképesztő, véleményünk szerint súlyosan törvény- és demokráciarontó döntésével kapcsolatos, melynek meghozatala során úgy érezzük, az LB nem tudott független maradni. Túlzó kijelentés? A TASZ jogsegélyszolgálata többek közt ügyfelei között tudhatja a Munkáspárt komplett elnökségét, mégpedig azért, mert amikor nagyjából egy évvel ezelőtt egy pártbéli belső vitát a Fővárosi Bíróság egy ítélete lezárt, az elnökség a párt honlapján közzétett egy nyilatkozatot, mely a kérdéses ítéletet politikailag motiváltnak minősítette. Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke azonban jelek szerint kisebb tűréshatárral rendelkezett annál, hogy elviselte volna ezt a jelzőt, és nem sokkal később – miután a nyilatkozat eltávolítására vonatkozó felszólításai nem jártak eredménnyel – rágalmazás vétsége miatt büntetőeljárást kezdeményezett a Munkáspárt vezetői ellen. Nos, hogy bebizonyítsuk, a szólásszabadságot nem csak a pálya széléről támogatjuk, ez úton adunk hangot abbéli meggyőződésünknek, hogy a Legfelsőbb Bíróság fenti döntése szerintünk bizony nem volt mentes a politikai motiváltságtól. Az információszabadság nemes eszményét feláldozni azért, hogy rejtve maradhasson, mennyi pénzt kaptak állami vezetők egy állami cégnek végzett munkáért – mi a politikai motiváció, ha nem ez?

A szerzők a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet munkatársai

Itt olvasható a per anyaga