Kereső

Átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki a Gyermekjogi Civil Koalíció a gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjának előkészítéséhez. A Kormány által nemrég bejelentett, a gyermekvédelmet érintő törvénymódosítás megalapozásához széleskörű civil egyeztetést követően készült el a javaslatcsomag, amely 12 átfogó pontban összegzi a gyermekvédelemben tapasztalható legsúlyosabb, a gyermekeket leginkább veszélyeztető problémákat.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a kínzástól és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódtól megvédjék. Szerencsére sokaknak egyáltalán nem kell ilyesmitől tartania, de vannak olyanok, akik alappal félnek ettől a mindennapjaikban. Azok az emberek, akik valamiért egy, a világ elől elzárt helyen élnek, és megfosztották őket szabadságuktól, teljesen kiszolgáltatottak ilyen szempontból is. Erre reagál az ENSZ Kínzás Elleni Egyezménye és ennek Fakultatív jegyzőkönyve, az OPCAT (Optional Protocol to the Convention Against Torture), amit Magyarország törvényben hirdetett ki 2011-ben. Az OPCAT célja, hogy megerősítse azoknak a védelmét az embertelen bánásmóddal szemben, akik fogvatartottként élnek valahol. Az OPCAT alapján fogvatartási helynek nem csak börtönök vagy más büntetésvégrehajtási helyek számítanak, hanem bármilyen intézmény, amit az érintett nem hagyhat el önkéntesen. Így tehát ide tartoznak olyan intézmények, ahol a TASZ Egyenlőségprojektjének ügyfelei élnek: a gyermekotthonok, fogyatékossággal élőket gondozó szociális intézmények és a pszichiátriai zárt osztályok is.

Az Országgyűlés szakmai egyeztetés nélkül döntött: szeptember 1-től megemelik a szabálysértési bírságok összegét. Az emelés független attól, hogy az érintett milyen szabálysértést követett el és milyen vagyoni helyzetben van. Súlyos problémának tartjuk, hogy a jogalkotó láthatóan egy szimpla költségvetési kérdésnek tekinti a szabálysértési bírságolást, amitől plusz bevételt remél.

A gyermekvédelem az egész társadalom ügye. A kormány mégis pont azokat akarja besározni, akik a gyerekek jogaiért dolgoznak. Az elmúlt hetekben a propagandamédia, majd a kormány tagjai is civil szervezetek és pedagógusok lejáratására használtak fel egy olyan botrányt, amelynek valójában semmi köze a civilek munkájához és a pedagógusok jobb oktatásért folytatott küzdelméhez.

Ákosnak a saját bőrén kellett megtapasztalni a gyermekvédelmi rendszer és a gondnokság alá helyezés buktatóit. Az állam először egy olyan gyermekotthonban helyezte el őt, ahol nem tudta megtanulni, hogyan ossza be a pénzét és hozzon önállóan döntéseket, majd pedig emiatt gondnokság alá helyezték. Bár a gyámhatóság pont a legkiszolgáltatottabb gyerekek és felnőttek megsegítésére létezik, sokszor csak további akadályokat gördít az eleve nehéz helyzetben lévők elé, és képtelen azt a segítséget megadni nekik, amivel tényleg előreléphetnének az életben.

Több megkeresés érkezett hozzánk 2015 tavaszán egy felerészt romák lakta borsodi faluból amiatt, hogy a mélyszegénységben élő roma családokból tömegesen emeltek ki gyerekeket, akik hosszú távra állami gyermekvédelmi ellátásba kerültek. A szegénység és rossz társadalmi helyzet miatti gyermekkiemeléseket ugyan tiltja a Gyermekvédelmi törvény (Gyvt.), mégis régóta elterjedt ez a gyakorlat hazánkban.

A fogyatékossággal élők és romák diszkriminációja, a gyermekvédelem, a gyűlölet-bűncselekmények és a civil szervezetek megbélyegzése terén is árnyékjelentéseket nyújtottunk be a világszervezet időszakos emberi jogi felülvizsgálatára.

Hiába tiltja a törvény, hogy a szegénység miatt szakítsanak szét családokat, a budapesti Kossuth Lajos gyermekotthon lakóinak többsége szociális problémák, lakhatási szegénység miatt került az intézetbe, ahol még tragikusabb állapotok között, megfelelő gondoskodás nélkül nevelkedik.

Az utóbbi hónapokban meglepődve, majd egyre nagyobb felháborodással tapasztaltuk, hogy több megye gyámhivatalában félretájékoztatják az ügyfeleket. Azt állítják a szülőknek, hogy ha kiállnak a jogaikért, nem kaphatják vissza a gyerekeiket. A legkiszolgáltatottabb szülők ilyen fokú félretájékoztatását nehéz másnak látni, mint hatalommal való súlyos visszaélésnek. A hatósági gyakorlat ellen pert kezdeményeztünk, és emellett kértük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI), hogy adjon iránymutatást a gyámhivatalok részére, megtehetik-e ezt az ügyfeleikkel. Friss állásfoglalásában nekünk adott igazat a minisztérium.

Még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben vagy fogyatékossággal élő emberek azzal, hogy közigazgatási ügyekben – például a gyerekkiemeléssel, vagy gondnoksággal kapcsolatos gyámhatósági eljárásokban, fogyatékossági ellátásokkal kapcsolatos ügyekben – már nem fellebbezhetnek a közigazgatási döntés ellen, hanem csak a bíróságon, perrel támadhatják meg a gyámhatóságok és más közigazgatási szervek döntéseit.

Az alábbiakban pszichoszociális fogyatékossággal élő szülőknek szeretnénk segítséget nyújtani. Egyre gyakrabban kapunk segélykérő hívásokat olyan szülőktől, akik valamilyen pszichiátriai diagnózissal élnek. Éva története is ilyen.

Hiányzó Emlékek címen 2016 szeptemberében kampányt indítottunk a szegénységük miatt családjuktól elszakított gyermekekért és szüleikért. A kampány során számos hazai szervezettel és szakértővel együttműködve igyekeztük egyértelművé tenni a kormányzat számára: súlyos jogsérelem éri azokat a szülőket és gyermekeket, akiket rossz lakhatási, jövedelmi helyzetükre hivatkozva választanak el egymástól. Hiába tiltja a gyermekvédelmi törvény az anyagi okból történő gyermekkiemelést, az mégis általános gyakorlat.

Bármit is mond az EMMI, nem tudja cáfolni évek óta ismételt állításunkat: megengedhetetlenül nagy számban szakít el az állam gyermekeket a családjuktól kizárólag a család rossz anyagi körülményei miatt. 2016 szeptemberében indított Hiányzó Emlékek kampányunk minden állítását megerősítette a napokban kiadott átfogó ombudsmani jelentés.

2016. év végén a Parlament elfogadta a Gyermekvédelmi törvény azon módosítását, aminek értelmében súlyos veszélyeztetésnek minősül, így akár a gyermek családból kiemeléséhez is vezethet, ha a szülőt a gyermekorvos, a védőnő, a pedagógus vagy az óvónő nem találja kellően együttműködőnek. Ezért – öt hónappal ezelőtt – nyílt levélben fordultunk Czibere Károly államtitkár úrhoz, kérve, hogy azonnal készüljön el a törvénymódosítás szövegét pontosító, garanciális módszertani anyag. Kértük azt is, hogy annak elkészítésébe vonják be végre a civil szakmai szervezeteket. Tavalyi levelünkre most kaptunk választ, de a Tárca érdemben nem reagált kérésünkre.

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de mit ünnepelhetnek ilyenkor azok a szülők, akiktől a szegénység miatt szakították el a gyerekeiket? A Város Mindenkié (AVM), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász Egyesület kisfilmje három olyan édesanyát mutat be, akik évek óta keményen küzdenek, hogy visszaszerezzék gyermekeiket.

2016 szeptemberében országos kampányunkban hívtuk fel a közvélemény figyelmét a családjuktól szegénységük miatt elszakított gyermekeket és szüleiket érő jogsérelmekre. A kampány során a felelős minisztériumnak egy bő kétezer aláírással ellátott petíciót és szakmai javaslatcsomagot is átadtunk, melyet számos prominens hazai gyermekvédelmi szervezet is aláírásával támogatott. A Minisztérium már akkor választ ígért, de reakció azóta sem érkezett.