A devizahitelesek tüntetésének megtiltása önkényes volt: alkotmányjogi panasszal éltünk

Sokak számára régen várt nap volt 2014. június 16-a: aznap hirdette ki a Kúria a devizahitelekkel kapcsolatos egyes kérdésekről szóló jogegységi határozatát. A „devizahitelesek” egy csoportja még demonstrációt is szervezett volna az esemény idejére a bíróság épületével szemben, az utca másik oldalára. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) azonban megakadályozta a véleménynyilvánítást: a Kúria működése zavartalanságának súlyos veszélyére hivatkozva megtiltotta a rendezvény megtartását. A rendezvény szervezője a Társaság a Szabadságjogokért jogi segítségével kérte a tiltás bírósági felülvizsgálatát, ám a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Bíróság) elutasította a kérelmet. A jogerős döntést az Alkotmánybíróság előtt panaszeljárásban támadtuk meg.

Mind a BRFK, mind a Bíróság döntése szükségtelenül, alaptörvény-ellenesen korlátozza a gyülekezési jogot:

1. A tiltás szükséges és elégséges indokának fogadták azt, hogy a rendezvény megtartása alkalmas lett volna arra, hogy illegitim nyomást gyakoroljon az igazságszolgáltatásra és egy konkrét bírósági ügy eldöntésére, és hogy az ügy kimenetelét azáltal befolyásolja, hogy a tárgyaló bírák biztonságérzetét gyengíti. Ezt azonban semmilyen tény nem támasztja alá. A bejelentés alapján semmi nem utalt arra, hogy a szervezőnek vagy a résztvevőknek ilyen szándékuk lett volna. Ráadásul a BRFK korábban már tudomásul vette a szervező hasonló – szintén a Kúria épületénél megtartott – bejelentéseit, és a megtartott demonstrációk egyszer sem jártak együtt a Kúria működésének súlyos megzavarásával.

2. A BRFK megelégedett azzal, és a Bíróság jogszerűnek ítélte azt, hogy a rendezvény megtiltását egyetlen körülménnyel indokolja, nevezetesen azzal, hogy a Kúria elnökhelyettesének – ténybeli megalapozást szintén nélkülöző – tájékoztatása szerint a rendezvény megtartása súlyos veszéllyel járt volna. Ezzel szemben, tekintettel arra, hogy a gyülekezési jog legsúlyosabb korlátozásáról van szó, az előzetes tiltási ok fennállását csak az ügy minden körülményének gondos mérlegelése alapján lett volna szabad megállapítani.

3. A Bíróság nem látott kivetnivalót abban, hogy a BRFK a kifejezett jogszabályi előírás ellenére nem tájékoztatta a rendezvény szervezőjét a tiltást megalapozó körülményről, és arról, hogy az arra okot adó körülmény a rendezvény helyszínének vagy időpontjának megváltoztatásával elhárítható.

4. Mivel a Bíróság indokolás nélkül irrelevánsnak minősítette annak vizsgálatát, hogy a BRFK annak ellenére hozott tiltó határozatot, hogy a korábbi, minden lényeges paraméterében hasonló bejelentéseket tudomásul vette, az alkotmányjogi panasz a hasonló esetek hasonló megítélésének kötelezettségét magában foglaló tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is állítja.

Alapvető alkotmányos jelentőségű kérdésnek tartjuk továbbá az ügy kapcsán az alábbiakat:

5. A BRFK-nak a rendezvények előzetes megtiltásával kapcsolatos feladatait – nevezetesen a tájékoztatási és egyeztetési kötelezettségét – meghatározó jogszabály bírósági értelmezése nincs összhangban azzal a követelménnyel, hogy az államnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy pozitív intézkedésekkel is segítse és bátorítsa az alapjogok gyakorlását.

6. Alkotmányos jelentőségű annak egyértelmű rögzítése, hogy egy tüntetéssel érintett állami szerv véleménye arról, hogy a rendezvény valamely tiltási ok körébe tartozik-e, önmagában nem alapozhat meg tiltó határozatot. Az állam szervei széles körben tűrni kötelesek az állampolgárok őket érintő békés véleménynyilvánítását, és a gyülekezési jog gyakorolhatósága nem függhet annak az állami szervnek a véleményétől, amelynek az egyik hivatalos döntése a szóban forgó tüntetés tárgya.

Az alkotmányjogi panasz innen letölthető (.pdf) >>