Dr. Szendrő-Németh Tamás ügyvéd, aki a TASZ képviseletében a Nyugat-dunántúli régióban látja el az ügyek képviseletét, kiemelte, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései szerint a közérdekű adatot kérelemre az adatkezelőnek a kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül kötelezettsége a kérelmet előterjesztő részére kiadni. Amennyiben az adatkezelő ezen kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az igénylő a bírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy kötelezze az adatkezelőt az adat kiadására. A Soproni Polgármesteri Hivatal többszöri megkeresésre sem tett eleget e világosan megfogalmazott törvényi kötelezettségének, ezért elkerülhetetlen volt a kereset beadása. A bíróság ezekben az ügyekben soron kívül jár el, aminek megfelelően a Győri Városi Bíróság az első tárgyalást 2008. december 17. napjára tűzte ki.
A Soproni Polgármesteri Hivatal cinikus módon közel két hónappal a törvényben előírt határidő lejárta után, egy nappal a tárgyalás előtt 20 soros levelével eleget tett az adatigénylési kérelemnek, melyet megküldött a bíróság részére is, azonban a jogtanácsos nem jelent meg a tárgyaláson, hivatkozva más elfoglaltságára, és arra, hogy helyettesítését nem tudja megoldani.
A bíróság által 2009. január 7.-re kitűzött tárgyaláson a Polgármesteri hivatal képviseletében szintén nem jelent meg senki, így a TASZ képviseletében eljáró ügyvéd egyedül hallgatta végig a Győri Városi Bíróság elsőfokú ítéletét, mellyel a bíróság a több tízezer Forintos perköltség megfizetésére kötelezte Sopron Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalát.
Nyilvánvaló, hogy a Polgármesteri Hivatal tisztában volt azzal, hogy jogos az adatigénylő kérelme, mivel a tárgyalás előtt önként teljesítette azt. Felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség a per megindítására, miért nem tudott a hivatal peren kívül eleget tenni az amúgy sem megterhelő kérelemnek.
A TASZ elgondolkodtatónak tartja, hogy a közpénzből közfeladatot ellátók vajon milyen felelősséget viselnek egy-egy ilyen eset után, amikor kényelmességük és mulasztásuk miatt az adófizetők pénzéből kell megtéríteni azt a perköltséget, amelyre nem került volna sor, amennyiben törvényes rendelkezéseket betartva látták volna el feladatukat.
